Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-29 / 22. szám

TOLNAVARMEGYE. 2. Volt idő, midőn a jóravaló törekvés szünetelni, a buzgalom ellanyhulni látszott; de a társasélet egyes lelkesebb tagjai nem hagyták megsemmisülni a költő emlékének megörökítésére megindult mozgalmat s ha­zafias íölszólalásaikkal újra meg újra fölkel­tették az érdeklődést a szoborügy iránt, ne­hogy az elődeink által lelkes hévvel fölka­rolt eszme megvalósítása a részvétlenség közönye miatt zátonyra jusson. Negyven év csöndes, zajtalan, de ki­tartó küzdelme, a hazafias érdem megjutal- mazása iránti lelkes törekvés végre célhoz juttatta a költő emlékének megörökítésére irányult mozgalmat, mert a mai pünkösd ünnepét követő vasárnapon már ércbe öntve szemeink előtt fog állani Garay János ne­mes alakja. A leleplezés ünnepélyének sikere érde­kében napok óta fáradoznak a rendező- ! bizottság tagjai, hogy megyénk és városunk ezen rég várt ünnepe a költő emlékéhez méltó legyen. Az ország irodalmi és művészi testüle­téinek küldöttei, maga Perczel Dezső belügy­miniszter, ki egykor szintén lelkes előhar- cosa volt a szobor létesítésén munkáló bi­zottságnak, lejönnek hozzánk, hogy hazafias örömünknek részesei legyenek és a költő emlékének meghozzák az elismerés és ke­gyelet adóját. Örömmel konstatáljuk, hogy a leleple­zés ünnepélye iránt megyeszerte élénk ér­deklődés és lelkesedés mutatkozik; sőt nem­csak a főváros, hanem az egész ország iro- i dalmi és művészi körei figyelemmel kisérik városunk hazafias ünnepét előkészítő moz­galmakat, melynek fényes sikere és a költő emlékéhez méltó lefolyása éppen azért mind­nyájunk erkölcsi kötelességének tekintendő. A kedvező előjelek után ítélve a mi helyi ünnepünk impozánssá és országos jel­legűvé fog válni. A költészet ereje és ha­talma iránti hódolat és a hazafias érdemek elismerése egybegyűjti az egész vármegyét és az ország legkiválóbb irodalmi és mű­vészi területeinek kiváló képviselőit. Kétszeresen kötelessége tehát minden­kinek, hogy az ünnepély sikerét lelkesedés­sel és egyesült erővel igyekezzék biztosítani, mert városunk és megyénk jó hírnevének, a nemes eszmék iránti fogékonyságának próbaköve lesz az az ünnepség, melytől már csak napok választanak el bennünket. Hiszszük és reméljük, hogy az ünne­pély lefolyása a költő emlékéhez méltóan, s a legilletékesebb tényezők elismerését ki­érdemelve fog lezajlani, mert bizalmat he­lyezünk azokban, kik az ünnepély sikerének biztosítása érdekében önzetlen buzgalommal és fáradhatlan kitartással igyekeznek a reá­juk bízott feladatnak megfelelni. VÁRMEGYE. — Községeknek a vasúti hozzájáru­lások körüli kötelezettségére vonatkozólag a belügyminiszter 6535/1898. szám alatt következő, esetleg Tolnavármegye némely községét is érdeklő határozatot hozta: B. község múlt évi julius hó 22 én tartott képviselő testületi közgyűlésében 9. szám alatt hozott határozata szerint abban állapo­dott meg, hogy a t— í. h. é. vasút segélyezésére megszavazott s már kormányjóváhagyást nyert 10 ezer forintnyi hozzájárulás céljából a pesti hazai első takarékpénztár egyesülettől 50 év alatt 5 40% - kai törlesztendő 11.000 forintnyi kölcsön fölvételére vonatkozó kötvényt dacára annak, hogy T. várme­gye törvényhatósági bizottságának -1896. évi 12. sz. határozatával jóváhagyatott, — el nem fogadja. A vármegye közönsége azonban B. községet múlt évi október hó 4-én tartott közgyűlésében 1375. sz. a. hozott határozatával a képviselő-testület 9/97. sz. határozatának feloldása (helyesebben megsem­misítése) mellett a kötvény elfogadására kötelezte, s ennek folyományaképen a kötvényt a jóváhagyási záradékkal ellátta. A vármegye alispánjának ez ügyben tett jelentésével felterjesztett ügyiratok le- küldése mellett további eljárás végett értesítem a vármegye közönségét, hogy a megfellebbezett hatá­rozatot feloldom és a vármegye közönségét odauta- sitom, hogy a község képviselő-testületét a kölcsön kötvény elfogadására és aláírására arra való figyel­1898. május 29. meztetéssel újból hívja fel, hogy az ezen ügyben elfoglalt helytelen és törvénytelen álláspontjához való további ragaszkodásával a község magát előre láthatólag költséges perlekedésnek és annak teszi ki, hogy tekintettel a jogerősen elvállalt kötelezett­ségek teljesítésének önkényü és indokolatlan megta­gadásából a községháztartásra háromolható tetemes károsodásra, a községi vagyon kezelése az 1886. évi XXII. t. c. 117. §-a értelmében zár alá fog helyeztetni, mely esetben a kinevezendő gondnok lesz illetékes a kölcsön kötvény aláírására és hogy az ezen eljárás alkalmából felmerülendő költségek és bekövetkezendő károk a képviselő testület azon tagjai által lesznek viselendők, kik a kölcsön-köt- vény elfogadását és aláírását megtagadó határozat hozatalában részt vettek. — Minisztertanácsi határozat a dobá- lásról. A m. kir. minisztertanács 1898. január hó 20-án hozott határozatában kimondotta, hogy ha valaki szándékosan oly tárgyat dob másra, mely a körülményekből következtethetőleg alkalmas arra, hogy az illetőn súlyos testi sértést okozhat, a sú­lyos testi sértés bűntettének kísérletét követi el s elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Garay ünnepély. A Garay szobor leleplezési ünnepélyére ala­kult rendező bizottság elnöke, Simontsits Elemér, vármegyénk tevékeny főjegyzője, fáradhatlan buz­galommal és lelkesedéssel iparkodik biztosítani az ünnepély fényes sikerét. A rendező bizottságot a sokféle feladat za­vartalan és rendszeres megoldása végett albizottság gokra osztotta, s ezen bizottságok is maguk köré­ben elnököt választván, a rendezés körüli teendői­ket buzgalommal teljesitik. Az ünnepélyre 1300 meghívót bocsátott szét a bizottság, s megyeszerte nagy érdeklődést kel­tettek az ünnepély előkészületei, úgy hogy a le­leplezési ünnep sikere teljesen biztosítottnak mond­ható. Városszerte mindenki az ünnepről beszél, tervez és iparkodik ezen negyvenéves törekvés vég­befejezését minél impozánsabbá tenni. A rendező-bizottság tagjai is kedvvel és ön­zetlen lelkesedéssel igyekeznek a reájuk bízott fel­adatnak minél kifogástalanabbul megfelelni, úgy hogy az ünnepély zavartalan, minden jogos és mél­tányos igényt kielégítő lefolyása, az erélyes és minden mozzanatot figyelemmel kisérő vezetés mel­ján fel fogják tartani s hinnie kellett, hogy a nem­zet igazságos és alkotmányos felszólamlása legfelsőbb helyen is viszhangra s méltánylásra fog találni; annyival is inkább reménlé pedig ezt, mentői in­kább tudta, miszerint a nemzeti nyilvánosság jussa egyes polgárral el nem eshet, annak állásától fel nem tüggesztethetik; azonban folyó hó 4-ról 5-re éjjeli egy óra tájban Eötvös József kir. fiskális, egy kapitány, egy strázsamester és számos kato­nák társaságába, a Zugligetben, hol két héttől óta orvosi javaslat következtében kint lakott, elfogat- tatván, Budára a várban levő katonai laktanyába vitetett s reggeli 4 óra tájban ugyanazok által Festi szállásán, ’rományai s levelei is elfoglaltattak; — mit tekintetes levelezőinek, különösen pedig az őt megbízó nemes megyéknek alázatosan tudtokra adni kötelességének ismeri az atya. Május hó 6-án 1837. Kossuth László s. k. 111. Báró Wesselényi Miklós Csapó Dánielhez. Kedves Barátom! A szegény Kossuth elfoga- tását eddig már bizonyosan tudod. Ezen botránkoz- tató lépésnek mi legyen a célja s mennyire akar­janak az erőszak utján haladni, bajos megmondani s előre látni. Részemről azt hiszem, hogy a kik a kormányt ezen sikamlós útra hívták, kettőt vehet­tek célba; vagy azt hogy mindenkit a szabad szó­lástól s alkotmányunk és nemzeti kifejlődésünk mel­lette törvényszerű törekedéstől elrettentsenek s igy most a törvényhatóságokat, majd az országgyűlést szolgai szellemüekké varázsolják, vagy pedig más felöl, hogy ily égető fájdalmat okozó ingerlés s ke- serités által itt vagy amott tettleges kitörést eszkö­zöljenek, melyet nemzeti létünk és alkotmányunk letiprására kívánt ürügyül használhassanak. Mentse az elsőtől a Magyarok Istene Nemzetünket, mentse a másodiktól önokosságunk, törvény iránti határta­lan hódolás s azon meggyőződés, hogy az elnyo­mottnak ügyét s igazságát minden újabb elnyomás tisztábbá s erősebbé teszi. Szegény Kossuthnak apja, anyja s testvérei szánakozást gerjesztő álla­potban vannak, ez életbeli örömüktől megfosztva reményüktől s egyedüli istápolójuktól megfosztva, elhagyatva állanak, Ínség s szomorúság szélén egy borzasztó jövendő örvényébe tekintve. Szent köte­lessége most minden magyarnak s becsületes em­bernek és minden Törvényhatóságnak a hazafiság és törvényesség ezen nemeslelkü Mártyrja család­ját e siralmas állapotában résztvevő gyengédség­gel, önmegerőltetéssel s áldozattal is segíteni. Ok most a mi rokonunk, mi vagyunk nekik Testvéreik s gyermekeik. Erkölcsi jaj és gyalázat lenne az mindnyájunknak s Törvényhatóságunknak, ha azon észszel, tudással s akarattal tündöklő hazafinak családja, ki mindenét feláldozta törvényes köteles­sége teljesítéséért, nemzetünk láttára Ínséggel küz- ködne! Néhány embernek alamizsna formában s mennyiségben történő adakozása igaz, hogy mind szerencsétlen barátomat, mind nemesen érző házné­pét sértené, gyalázna; de egy nemzeti adózás, me­lyet hazafiak és Törvényhatóságok az értök szen­vedő hazafinak szentelnek, illik hozzánk is, hozzá is. Ki többet tehet, kinek szive melegebben ver, adózzon többet, ki ezt nem teheti annak kis ado­mánya is szint’ oly áldást szülő s érdemlő. Külföl­dön hazájokért szenvedő több nemes férjfiak csa­ládjai számára gyakran történtek aláírások s azo­kat a dúsnak ezrei ép úgy diszesiték, mint a sze­gény napszámosnak egy két fillérje. Meg vagyok győződve : hogy mind a megye Rendéit e nemes áldozatra bírni törekedni fogsz, mind pedig önma­gad leíeszed azt e szent oltárra; és ezen áldozat­nak sikere és haszna nemcsak szerencsétlen bará­tunk börtöne kínjait enyhítené, nemcsak gyászba borult háza népét kétségbeeséstől menteni fogja, hanem az e,ész hazára is malaszttal teljesen ha- tand. A kormány embereinek kezükben vannak ugyan is az ijesztő módok és csillámló jutalmak ; csak egy puszta helybenhagyás az, mivel a Nem­zet az érte törvényesen küzdőket jutalmazhatja; le­gyen ezen küzdőknek bár azon vigasztalásuk, hogy ha vészteljes pályájukon áldozatul esnek is, leg­alább háznépök az ínség martalékjává nem válnak. De nem meritek bus keblemből több szavakat, hogy ez ügyet szivedre kössem, tudom szintoly melegen érzed azt — mint én, tegyél tehát és tegyetek, a mit csak lehet! Hazafiui válaszodat minél elébb ki­kérvén s várván maradok barátod Wesselényi s. k. Pesten, május 19-én 1837. IV. Hajnik Pál Csapó Dánielhez. Tekintetes Tábla Biró Ur! Kegyes Uram ! A fájdalom s sajnos részvételiül egészen elfogult szív­vel, rekesztem ide a n. m. Hétszemélyes Táblának Báró Wesselényi Miklós perében mai napon kihir­detett Ítéletét, mely a T. kir. tábla Ítéletét egészen helyben hagyja. A per referáltatásának tegnap lön vége délután 3 órakor. A 7-virek nagyobb része a kir. tábla ítéletét pártolta, csak ketten t. i. Br,

Next

/
Thumbnails
Contents