Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-08 / 19. szám

1898. május 8.

TOLNAVÁRMEOYE.

február hó 23-án, farsang utolsó vasárnapján, ó és egyik káplánja Pecsovics Józsefhez, (a hires pecsovicsnév törzsatyja) gróf F e s t e t i c h Rudolf tiszttartójához voltak hivatalosak farsangi ebédre; a gazdaasszonyát elengedte a cselédséggel együtt a szomszéd faluba, a kik mindent bezárva, még reggel eltávoztak Tolnáról. A prépost éppen indulni készül, midőn Gotlibovics pécsi kanonok pont dél ben megérkezik a parochiára és kérdezi, hogy rendben van-e minden ? megtett e minden intézkedést Sczitovszky pécsi püspök, az újonnan kinevezett esztergomi érsek fogadtatására, ki Pécsről jövet Mohácson, Tolnán, Duna-Földváron, Duna-Adonyon keresztül Budára indult 3 négyes fogaton, udvari papjai kíséretében. — A meglepett prépost ugyanis nem kapta meg az avizót, hogy jön az uj érsek, s igy a legnagyobb zavarba jött. Hamar befüttetett a káplánjával s ő maga pedig elment a tiszttartóhoz, Tolna összes úri családjaihoz, hogy ami kész ebédjük van, mind küldjék el a plébániára, — az evőeszközökkel és borokkal együtt, mert nála minden be van zárva. E közben megérkezett Sczitovszky kíséretével együtt, kit egy szép, rögtönzött beszéddel fogadott Pécsy. Káplánja pedig ezalatt a kölcsön kért szolgasereggel megtérített, és rögtön hozzá is fogtak az ebédhez. Tízféle leves, ugyanannyi mártás, főzelék, pecsenye, sültek, nagymennyiségű tészták ; mindenféle borok, ezüst kupák, ezüst evőeszközök ahány, annyiféle. Az érsek nagyon jól érezte magát; a Festetich-pince legjobb borait, hordták tel a grófi inasok, régi ezüst kupákba töltvén a drága nedűt. Mikor asztalbontásra került a sor, az érsek felállt s megköszönte a prépostnak a szives vendéglátást s hozzátette, hogy ő püspök korában is jól élt, nagy háztartást vitt, kitűnő konyhát tartott, de igy élni még érsek korában sem fog tudni. S mikor délután kocsira ültek, egyre ezt hajtogatta az érsek a prépostnak : «Bene vivis, bene vivis» !

#

Temetése hétfőn délután ment nagy részvét mellett végbe. A szertartást B e n c z e István duna- földvári esperes végezte nagy segédlettel. Számos egylet és társulat küldöttség által volt képviselve a temetésen, a hol vármegyénk képviseletében a megjelenésben akadályozott alispán helyett Simontsits Elemér főjegyző vett részt.

— Lapunk szerkesztőségét és kiadóhivatalát a népbank uj épületébe (Vár-utca 130. sz. emelet) helyeztük át, a hová ezentúl a lap szellemi részét illető közleményeket és az elő- lizetéseket intézni kérjük.

Hírek.

— Apponyi Sándor gróf v. b. t. t.

vármegyénk eme kiváló főura, hosszabb idő óta megtámadott egészségének helyreállítása végett üdülésre a múlt napokban Roncegnoba utazott. Kívánjuk, hogy onnét teljesen fölépülve térjen vissza körünkbe.

— Berendelés. Schneider Gábor szeg- zárdi kir. alügyészt a budapesti kir. ügyészséghez két hónapi szolgálattételre rendelték be. Városunkból való távozását, mely bár egyelőre csak ideiglenes, de előreláthatólag végleges lesz, úgy a hivatalos téren, mint a társadalmi életben őszintén és méltán sajnálják.

— Angyal kellett az Égnek. Megyénk közszeretetben álló alispánját és családját súlyos csapás érte, egyetlen kis fiuk, az élet- vidor, kedves mosolyu, ritka szép kis Palkónak 10 napi szenvedés után történt gyászos el- hunytával. A halál leverő hírét általános megdöbbenéssel fogadták városszerte és igaz részvéttel igyekezett résztvenni mindenki a mélyen sújtott szülök nagy fájdalmában, melyet a gondviselés idővel tán enyhíteni fog. A gyönyörű kis gyermek kedves emléke sokáig élni fog minden ismerőse előtt, mert rokonszenves mosolyu kis angyalarcát nem egy könnyen lehet elfeledni. Az alispán és gyászba borult családja iránt a borzasztó csapás alkalmából impozáns részvét nyilatkozott; az egész megye területéről sűrűén érkeztek a meleg részvétnyilatkozatok. Gróf Széchenyi Sándor maga is személyesen bejött vigasztalni a szülőket fájdalmukban. A kis Palkó elhunytáról bánatba borult szülői a következő gyászjelentést adták ki :

«Jobaházi Döry Pál és neje született Döry Gabriella saját maguk, úgy gyermekeik Nathalie, Vera és Gabriella nevében is tájdalommal tudatják egyetlen fiuknak, illetőleg fivérüknek Palkónak folyó hó 4-én délután 2 órakor 10 napi súlyos betegség után életének 4-ik évében bekövetkezett el- hunytát. A korán elköffózöttnek drága tetemei folyó hó 5-én délután 5 órakor fognak a vármegye házánál a rom. kath. anyaszentegyház szertartása szerint beszenteltetni és a szegzárdi alsó sírkertben I örök nyugalomra helyeztetni. Szegzárd, 1898. május 4. Az örök világosság fényeskedjék néki 1«

Temetése múlt csütörtökön délután 5 órakor ment végbe a megyeházából, melynek tágas udvarát teljesen betöltötte a társadalom minden rétegéből nagy számban megjelent közönség, a mely igaz részvéttel

— A napokban, — kezdé újra Duzzogffy ur

— sétálni mentem a bajai utcában, s találkoztam Éremfi Jánossal. Séta közben önről kezdtünk beszélni. Én elmondtam neki, miket hallottam önről, mire ő igy kiáltott fel: »0 ez még mind semmi 1 Azt az embert ismerni kell, hogy felőle kellő fogalmat szerezhessünk. Egy aljas rágalmazó, nyomorult hazug, egy tolakodó svihák, egy hitvány gazember, egy uzsorás. Igen uzsorás. Ezt én határozottan állíthatom. De ez még mind semmi 1 0 képes egy ártatlan leányt elcsábítani, férjeket szerencsétlenné tenni. Ő mindig adós a házbérrel, és kosztot soha se fizet. Tele van az asztal fiókja kifizetetlen szabó-kontókkal. S tudja még mit! Ő egy részeges naplopó, egy hétnyüstös lump. Egy rabló, valóságos rabló, aki képes az utcán megállítani az embert s elkérni a tárcáját. Egyszóval ő egy svindler a gonoszabb fajtából.

Tovább nem hallottam, mit beszélt Duzzogffy ur, mert a mi füstöt magamba szívtam a monstre- szopókából, mind a fejembe ment a rendkívüli dolgok hallatára, melyeket ezen ember felőlem följegyzett. Elkábultam s azt érzém, amit a guta-ütött érezhet, mielőtt a guta megütötte.

No ha engem nem üt meg a guta, gondolám magamban, akkor szobrot állittatok Duzzogffy urnák azzal a folyással: »A legőszintébb embernek

— a legnagyobb gazember!«

De Duzzogfly ur még tovább is beszélt, beszélt rémitőn, és sokat és felőlem. Szája tajtékzott a dühtől, midőn felsorolta mindazt a gyalázatot, a

mit rólam hallott s a mi bizonyára nagyon fájt neki s lehetetlen volt elhallgatnia előttem, midőn

Hohó! Ideje lesz a derék urat megnyugtatnom, hogy bár ez elmondottak mélyen keserítik ártatlan lelkemet, és hogy egészen együtt érzek vele akkor, mikor e rágalmazóimat a poklok mélységes fenekére szánom, de végre is ő belátja, hogy én ártatlan vagyok, és már most rátérhetünk ügyünkre.

Szerencsére Duzzogffy. ur ez alatt kiköpködte minden mondandóját, én is kifúttam leégett cigarettám maradványát s a monstre szopókát éppen el akartam helyezni. Semmi sem gátolt tehát abban, hogy Duzzogfly ur »ügyét« elővegyük.

— Uram 1 szólék alig hallható hangon, remegve a fölind.ulástól, erősen visszatartva magam minden olyféle dologtól, mely esetleg rágalmazóim állításait bizonyítani volna hivatva, uram! ismédéin oly hangon, mint egy elkárhozott lélek sopánkodnék a menny kapuja előtt, — miben lehetnék önnek szolgálatára ?

Duzzogffy ur föláll, igyekszik lehetőleg szívélyes képet vágni, kinyújtja jobbját s derekasan megrázza az enyémet. Azután nagy phlegmával veszi kalapját, botját s miközben udvariasan hajlongva az ajtó felé hátrál, ezt mondja szeretetreméltó nyájassággal :

— Bocsánat, hogy háborgattam! Csak tiszteletemet óhajtottam tenni!

kisérte a kis halottat utolsó útjára. — A gyászszertartást IVosinsky Mór esperes-ple- bános végezte, utána a dalárda megható gyászdalt énekelt. A vármegyei huszárok ezután a koszorúkkal borított koporsót a gyászkocsira tették és megindult a hosszú gyászmenet az alsóutcai temető felé, ahol még egy ima és gyászének után véget ért a szomorú szertartás. Az általánosan nyilvánuló őszinte részvét nyújtson bánatukban vigaszt és enyhülést a megtört szülőknek.

— Legfelsőbb kitüntetés. Mautner Ödön világszerte ismert budapesti mag-nagykereskedőnek, kinek az orosz cár által történt magas kitüntetéséről csak a napokban emlékeztünk meg, 0 Felsége a király a csász. és kir. udvari szállítói cimet adományozta.

— A pénzügyigazgatóság köréből. 7ekus Vilmos pénzügyi titkár a Vili. fizetési osztály 2-ik fokozatába léptettetett elő. — Kőszegi Ignác szegzárdi és Fóvényessy István máramarosszigeti pénz- ügyigazgatósági titkárok pedig kölcsönösen áthelyeztettek.

— Nyugalomba helyezett őrnagy. Krautil Károly, a pécsi 19. honvédgyalogezied őrnagya, ki a sorozások alkalmából Szegzárdon is több jóbarátot és ismerőst szerzett magának, helyi szolgálatra alkalmas gyanánt való előjegyzés mellett nyugalomba helyeztetett.

— Három esküvő. Folyó hó 14-én három pár esküszik örök hűséget a belvárosi templomban. Ekkor vezeti oltárhoz F' e j ő s Imre kir. törvény- széki aljegyző bájos aráját, B o r s o d y Lala kisasszonyt; Nagy Béla szuloki gyógyszerész Hauke Elvira, M i k u 1 a Dezső polgári iskolai tanár pedig Hauke Hedvig kisasszonyt.

— A szegzárdi főgimnázium végrehajtó bizottsága Döry Pál elnöklete alatt múlt hétfőn tartott ülésén tárgyalta a Garay szobor-bizottság átiratát, a melyben a főgimnázium felavatási ünnepélyét a Garay szobor leleplezésével összekötni javasolta. A bizottság beható eszmecsere után határoza- tilag kimondotta, hogy a főgimnázium felavatását csak szeptember első felében ünnepli meg, ugyanaz nap lesz a vármegyei muzeum ünnepélyes megnyitása is. A főgimnázium udvarán és magán az épületen is némi pótló javítási munkálatok vannak visz- sza, a melyeknek teljes elkészülése junius 5-ig bizonytalan, de más részt attól is tartott a bizottság, hogy ezen 3 rendbeli egyaránt fontos és nagyszabású ünnepnek egy napon, egy keretben való megtartása köny- nyen veszélyeztethetné valamelyik ünnepélynek teljes sikerét, már pedig mindegyik magában véve olyan jelentőséggel bir, hogy kár volna a program összehalmazódása folytán akármelyiknek hátrányt okozni. — A bizottság a szeptemberi ünnepély programját már legközelebb kidolgozza és mindent el fog követni, hogy a főgimnázium felavatásának és a muzeum megnyitásának együttes ünnepe minél fényesebb és impozánsabb legyen.

— Előléptetett tanár. Gál Kálmán, volt szegzárdi polgári iskolai, most fehértemplomi főgimnáziumi tanár, ki ittléte alkalmával lapunknak tevékeny belmunkatársa volt, előlépett a IX. fizetési osztály I. fokozatába.

— Az uj paksi plébános. A pécsi püspök a Kókler Ferenc elhunytával megüresedett paksi ple; bániára Streicher József németbolyi plébánost nevezte ki. A paksi plébánia 8158 rom. kath. hívőt számlál s a pécsi egyházmegye lelkészségei sorában ! előkelő helyet foglal el. Streicher személyében — írja a «F. N.« — legkiválóbb papjaink egyikére bízatott ! e fontos plébánia vezetése. Az uj paksi plébános j még mindenütt a legáldásosabb sikert érte el. — Streicher József paksi plébános iskolatársa volt elődjének, a boldogult Kóklernek. Mindketten 1850- i ben születtek és 1873-ban szenteltettek papokká.

Streicher karkáplán volt 1886-ban Pécsett; 1887.

! óta Német-Bolyban lelkészkedett. A németbolyi plébánia ideiglenes ádminisztrálásával Rudolf Mátyás j németbolyi segédlelkész bízatott meg.

— A Garay szubor-bizottság holnap délután ülést tart, melyen a leleplezési ünnep részleteit fogják megállapítani s az ünnepi szónok kijelölése iránt is intézkednek,

_________________________________________