Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-01 / 18. szám
18. szám. Szegzárd, 1898. május 1. Vili. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár : Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt — kr. 3 » — » I > 50 » . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kiről elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések méreékel'en megállapított árszabály .»érint számíttatnak. tó™ilas«ií>i érdekek. o a Hogy Magyarország földművelő állam és hogy a mezőgazdaságnak a nagy nemzetközi harcban, melyet meg kell vívnia, kielégítő védelemre és célszerű támogatásra van szüksége, — olyan kérdés, melyről nem lehet s nem kell többet beszélni. A felelet e kérdésre főpontját teszi annak a programnak, melyet Bánffy miniszterelnök a képviselőházban kifejtett, midőn a kormányt kezébe vette s azóta egész sorát alkották az olyan törvényeknek; melyeknek a magyar mezőgazdaság erősítése és hathatós segítése a feladata. A földmivelésügyi minisztérium költség- vetésében ez a szándék pontos kifejezésre jut, nemcsak, hanem az ország mindenkor elég készségesnek bizonyult minden lehető anyagi áldozat hozatalára, hogy a magyar mezőgazdaság megerősödését és felvirágzását erejéhez képest előmozdítsa. Ezen általános áramlat és a kormánynak e célra irányuló törekvése mellett csak természetes, ha ugyanezen motívumok lépnek előtérbe a nemzetközi kereskedelmi szerződések kötésénél. Így győztesen védettnek láttuk a magyar mezőgazdaság érdekeit a Németországgal és Szerbiával kötött szerződésekben és ép igy el kell ismernünk, hogy az Ausztriával kötendő köz- gazdasági kiegyezésben is a mezőgazdasági érdekek vannak előtérbe állítva és mintegy saját jellemző bélyegüket nyomják rá a kiegyezésre. Ez érdekek védelmezésében megállapodott a két állam, hogy az őrlési forgalmat mind a kettő megszünteti. A hathatós véd- vám mellett, mely a magyar földterméknek válik javára, ez az intézkedés egyike a magyar mezőgazdaságot szolgáló kedvezéseknek, mert a domináló magyar malomipar terhére lett követelve és megadva. Magyar- ország földművelése képtelennek bizonyult, hogy a magyar iparnak továbbra is meg tudja hozni az őrlési forgalom áldozatát, elállak tehát tőle és ezután a magyar mezőgazdaság egyedül élvezheti a gabonavám teljes védelmét. Hatalmas és szintén kétségtelenül a magyar mezőgazdaság érdekében levő a /iíí^y-ministeriumnak az az akciója, mely az indokolatlan tirolí gabonavám ellen irányul. Itt is kétségtelen nagy sikert ért el a magyar kormány, mely siker a magyar termények fokozatos versenyképességében érthető kifejezésre jut és a nevezett osztrák koronatartomány terhére a magyar mező- gazdaságnak válik javára. Tudjuk, hogy törvény és igazság szerint Magyarország és Ausztria közt semmiféle vámkorlát sem létezik és igy a magyar mezőgazdasági termékek bevitelének Ausztriába semmiféle akadályt, vagy korlátozást sem szabad szenvedniük. E bevitel elé tényleg eddig sem állítottak nehézségeket, de más országok gazdasági termékeinek olyan kedvezményeket engedélyeztek, melyek lényegesen megnehezítették a magyar termékek versenyképességét és ez az eljárás úgy hasonlított a protekciós eljáráshoz, melynek éle Magyarország ellen irányult, mint egyik tojás a másikhoz. Hathatós eszköz ez irányban az osztrák kormány kezében a vasúti tarifa, melylyel a román és orosz eredetű termékeket előnyben részesítheti és képessé tehette, hogy az osztrák piacokon minden védvám dacára versenyezhessenek a magyar termékekkel. Másik eszköze volt az osztrák kormánynak az állategészségügyi egyezmény hiánya, mely lehetővé tette a magyar állattenyésztés olyan károsítását, amilyen csak ellenséges államok közt szokott előfordulni. A beterjesztett kiegyezési javaslat mind a két irányban alaposan segit és jövőre lehetetlen lesz az osztrák kormánynak a magyar mezőgazdasággal szemben ellenséges irányzatot követni. — A magyar kormány messze menő befolyást biztosított magának az osztrák tarifapolitikára, úgy hogy jövőre lehetetlen lesz külföldi termékeket a védTÁRCA. —-K38»— IDEALIZMUS. Járok elhagyott, mogorva tájon, Hol nincs zöld levél a tikkadt ágon. Nincsen csobogó patak; kietlen Némaság csak. Ah, körültem minden Bús futó homok, elárvult puszta — Az én utam a tövisek útja! Gyilkos itt a nap tüzölelése, Lángol, éget — s nem melegít mégse. Sziklás az út, vér serked nyomába, Tisztást vélsz látni, de az csak kába Délibáb tánca, soha sincs vége — Ez útnak örök a szenvedése. És e fájdalmas, meddő világban, Bűbájos virág nyílik magában. Illata üde, a szirma selymes, Kelyhe gyémáritos harmattól nedves ; Csábosán ring az egyetlen ágon, S nem visz el felé emberi lábnyom.. Jó a nap tüzes láng-csókja nékem, Eltikkadt ajkam kínját nem érzem. A kopár, szörnyű táj nem riaszt el: Csillogó szemmel, rajongó szívvel Álmodozom e puszta világon — És csak azt az egy virágot látom !... Molnárné Komis Aranka. Divorgon nous. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Irta: SÁNDOR JÓZSEF. Látja, akaratlanul is sebet ütött rajtam. Bimbót fakasztó tavaszi napon irta meg azokat a lesújtó sorokat, hogy a mi utaink nem érnek | egybe. A maga vágya más, feledjem a szerelmet és álmodozzam másról. Pedig nagyon szerettem magát. Én a nyomorék, utca gyermekek ingyen komédiája. És én mégis érzem azt a fájó sebet, melyet rajtam ütött. Hát — ugy-é azt gondolta — szabad nekem is szeretni ? Nem volt az tiszta őrület, hogy felemeltem szemeimet magára, viruló szépséges leánykára, hogy oda borultam lábaihoz és megvallottam hosszú esztendők gondolatait ? Mintha nekem is ! szabad lett volna szeretni! Mintha én is álmodozhattam volna airól az édes világról, mit maga tudott volna alkotni! Igaz: őrület volt. Hogy nemtudtam a csirájában elölni. Hogy engedtem megnövekedni és hatalmassá lön, mely tud szembeszállni. ! Hogy a valóság nem rontotta szét a szívnek álmait, hanem szövődtek tovább és életre ébredtek. Tiszta őrület volt igy, torzalakkal, ezzel a nevettető figurával és hatalmas vágyakkal szerelemről ábrándozni, — jogot követelni az életből, leszedni annak édes gyümölcseit is és nemcsak átkait érezni. Őrület volt, tiszta őrület. Látja, akaratlanul is sebet ütött rajtam. Mintha látnám mosolygó szemeit, mintha át- érezném a szánalommal vegyült gúnyt, mikor most, rügyet fakasztó tavaszi napon azt irta, hogy az utaink nem érnek egybe. Pedig tudtam régen. Mikor az a sejtelmes érzés hatalmas vágygyá nőtt, mikor az a mámoritó érzés elpusztitotta lelkem józanságát, tudtam már akkor. Hát most érzem a kínba fulladt reményt, hordom a megsebezett szárnyakat, tövében tört virágot. És kérdem nem lett volna-e jobb hallgatnom? Eltemetni tengernyi érzést, álmodozni boldog álmot, élni az édes reménynek, hogy maga az enyém lesz? Remélni, ha ma nem, majd holnap, majd esztendő múltán, majd tiz év múltán. Hogy vigasztalt, hogy megnyugtatott volna a remény boldogító tudata, hogy egyszer, valamikor mégis csak az enyém lesz. Most ? Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a beküldeni szíveskedjenek. ii Kiadóhivatalhoz mielőbb
