Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-01 / 1. szám
2. 'T’OLNAVARMECYE. 1898. január 1. bői csak nehezen, s erős küzdelemmnl tudunk kibontakozni, mert a szélsőbal egy részének áldatlan taktikája veszélyesen meg- csorbitotta az alkotmányt, s a külföld előtt is megalázta, meghazudtolta az ország politikai jóhirnevét. Az ellenzék meggondolatlan és haza- íiatlan erőszakoskodásával oda vitte az alkotmányos Magyarországot, hogy rendeletekkel kelljen kormányozni 1 Harminc év nehéz küzdelmének, amit az ezredéves alkotmány föntartásáért, és hazánk önállóságáért folytattunk, az az eredménye, hogy utóvégre is szükség-paragraphusokhoz kell folyamodni, mert az alkotmányos kormányzást a szélsőbal néhány silány, izgága parlamenti nagysága lehetetlenné tette. Elszomorító látvány volt az a tagadott, de annál kirívóbb obstrukció, melyet a szélsőbal egy része indított az ország egész fejlődésének megakadályozására. Ez a parlamenti töredék, mely képes volt terrorizálni a függetlenségi párt higgadtabb elemeit is : a magyar alkotmány féltve őrzött épségén veszedelmes csorbát ejtett, s nem volt mód megakadályozni őket áldatlan, he- rostratesi munkájukban, mert saját pártjuk számottevő elemeit is magukkal ragadták a romboló árba, mely a szükségrendeletek szégyenletes állapotát teremtette meg nálunk is, mint a csehül álló Ausztriában. Ha a provizorium-javaslatot törvényerőre engedték volna emelni a Just/i köpenyébe kapaszkodó honmentő hazafiak, akkor királyi szóval, sőt az alkotmány összes tényezőinek harmonikus öröme mellett ma már ki volna mondva az, hogy Magyarország gazdasági életének sorsát önmaga, önállóan intézi. Törvény szentesítette volna a függetlenségi párt által is annyira hangoztatott kívánságot, hogy négy hónapi eredménytelen várakozás után az önálló vám- ! terület és jegybank fölállításáról gondoskodhassunk. A vérszemet kapott nemzetiségi mozgalmak hullámai eredménytelenül elsimultak volna, mert nemzetünk egysége és ereje előtt meghajolt volna nemcsak a köztünk élő elégedetlen elem, hanem a velünk barátságos viszonyban élő nagy hatalmak is teljes elismeréssel adóztak volna a magyar nemzet politikai érettségének és állami con- solidatiójának. Most azonban, hogy a függetlenségi párt egy részének kárhozatos obstructiója az alkotmányon súlyos csorbát ütött: a nemzetiségi fészkelódések is vehemensebb erővel fognak föllépni s hazánk bizonytalan közgazdasági helyzetének hátrányait a maguk javára igyekeznek kizsákmányolni. A provizórium javaslatban foglalt önállósági garanciák bizonytalan időkre el vannak odázva, s ki vagyunk téve annak, hogy esetleg a képviselőhöz föloszlatásához is kell folyamodni az ország alkotmányos kormányozhatása érdekében. Ausztriában nagy számmal levő ellenségeink kárörvendve szemlélik a nálunk is zilálttá vált viszonyokat, melyeket a maguk javára s a mi kárunkra iparkodnak kiaknázni, mert a meggyöngült Magyarország az ő erősségük 1 A külföld előtt politikai reputációnk ily körülmények közt s ily zavaros viszonyok után nem a legkedvezőbb színben fog feltűnni, mert megbizhatlannak tartják az oly nemzetet, melynek alkotmányát ily másodrendű kérdésben is képes megingatni egy törpe kisebbség frakciója. Az alkotmányrontók tehát az ország politikai és közgazdasági hitelét is lesüllyesztették akkor, midőn minden elfogadható ok nélkül, makacs ellenzékieskedésből s legjobb meggyőződésük] ellenére törvény nélkül való állapotba kergették az orszá- \ got és gonddal teljes uj esztendővel lepték meg a magyar nemzetet. Reméljük, hogy a kormány a 6/-«s alapon álló pártok erős tömörülésével meg fogja óvni az országot a súlyosabb politikai és gazdasági rázkódtatásoktól s nem fogja engedni azt, hogy gyászos emlékűvé váljék a magyar történelemben a most reánk köszöntött uj esztendő. Eternal Királykisasszony ! Marcit. Ó ... az ébredés Borzasztó néha . . . lásd . . . szép álmaim Egekbe visznek . . . Elalszik a kín, Szunnyad a gyötrelem, — az éjszakának Szörnyű gyötrelme, amely újra támad Mindegyik istenáldott esteien. Mikor Edömér árnya megjelen S szerelmi eskü, kábulatos óra Változik által véres virradóra, — Mikor az erkélyen betör a láng, (Növekvő, rezgésszerü rémülettel.) S egy vérező ősz ember tör be ránk, És apa-átok hörög ajkain, Mig gyilkolás és vér foly odakinn — Apám ... a haldokló Kuthen ... a szörnyű éjjel, Az utcán kun halottak szerteszéjjel, A palotában átok és halál, — A város lángban — s atyám ottan áll. Láng egyfelől, vér másfelöl megfesti, Elhagyja minden . . . Edömér (illetődve) ne vesd ki Szivedből képemet, (elhaló hangon, fejét karjára hajtva) én mit se tudtam. Bernét. Ó, csillapulj, könyörgök! Maréit. ... És aludtam Sokáig, hosszan, mélyen ... ég az ország, Vad ellen vaspatkói megtapossák Földjét és várainkat ... a király Koldus gyanánt ország határin áll — S én meghalok a vérző világnak. E szörnyű emlékek szivembe vágnak S én felöltőm az élő szemfedőt . . . Bernét. Felejtsd e képet . . . inkább a jövőt. Maréit. (Mély sóhajtással a fejét fölemeli.) Igaz . . . igaz . . . inkább az álomélet, A melynek egy sugára (szivére mutat) ide téved, S enyhíti msg nem gyógyuló sebem, Melynek nincs orvossága idelenn. Bernét. Álmod tehát megint a mennybe vitt? Maréit. Ó, hallgasd, hallgasd álmom képeit: (Lassan fölemelkedik, látományszerüleg.) Kiléptem ... és az őszi fény helyén Tavaszi ragyogást találtam én. Elém borúit a fold minden virága, Minden, mi benne szép, mi benne drága — VÁRMEGYE. — A szegzárdi főgimnázium létesítésére vármegyénk által megajánlott 100.000 frtos hozzájárulás után, — minthogy, a szerződés értelmében ez már az 1897. évi január hó 1-én befizetendő lett volna, — a közoktatásügyi miniszter az eddig esedékes kamatok lefizetését is követelte; vármegyénk a 100,000 frt befizetése alkalmával a kamatok fizetése alóli fólmentését kérte, a közoktatás- ügyi miniszter azonban arról értesitette vármegyénk közönségét, hogy a kamatok fizetése alól annál kevésbbé mentheti föl, mert a kamatok már az 1898. évi állami költségvetésbe beállittattak. — A jegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány múlt szerdán délelőtt Simontsits Elemér vármegyei főjegyző elnöklete alatt ülést tartott, melyen résztvettek: Dr. Szigetit Gábor, Orffy Lajos, Mdthis Kálmán főszámvevő, Küknél Ferenc, Lud- vigh József és Lőrinczy József tb. főszámvevő mint jegyző. Az ülésen az időközben megválasztott jegyzőknek a nyugdíjalap kötelékébe való fölvételét s egyes nyugdijhátralékosok kérvényeit tárgyalták. — Az országos tanonciskolái alapnak a vármegye javára könyvelt részéből a kereskedelemügyi miniszter a szegzárdi tanonciskola céljaira folyósított 254 frt levonása után fönmaradt 225 frtot kiutalványozta vármegyénknek oly célból, hogy ezen összeg arányosan megosztva, a bonyhádi, paksi és bátaszéki iparostanonciskolák részére engedélyezett segélyösszegekből még hátralékos tartozások részbeni kielégítésére fordittassék. — Gondoskodás a szegényekről. A belügyminiszter 3623/E. 1897. sz. a. körrendeletét intézett az összes törvényhatóságokhoz, melyben kötelességükké teszi, hogy a szegényügyben az 1886. XXII. t. c. 145. §-ának végrehajtása körül a községeket ellenőrizzék. Ha szegény alap községenként létesithetetlen, egy egyesitett községi szegényalap állítandó fel. A törvényhatóságnak köteleznie kell a községeket a szegények létszámáról és a szegény ügy állásáról szóló jelentések pontos megtételére. Minthogy a szegény ügy helyes vezetésével társadalmi bajok is orvosoltatnak, gondoskodjék a község, hogy e rendkívüli évben a szegények a tél folyamán Ínségre ne jussanak. KÖZSÉGI ELET. — Szegzárd község és a fillokszera bizottság. Szegzárd község elöljárósága még 1896- ban 7917. sz. a. azon kérelmet terjesztette volt elő, hogy a községtől a szöllőtelep céljaira bérbe vett 8000 □ öl. terület bérösszegét a fílloxera bizottság térítse meg. A bizottság múlt évi november 16-án tartott ülésében foglalkozott klits István szöllészeti-r>felügyelő erre vonatkozó jelentésével s hozott haS én lehajoltam, hogy szakítsak . . . s íme Perzselten áll a mezők virághíme, S a mihez nyúlok — holtra hervadoz. És őszi sárgulást szél szárnya hoz, S peregni kezdenek a levelek S az erdők, gályák, törzsék is velük. S mikor minden elhervadt körülöttem, Az égbolt is megsápadott fölöttem. S halványodni kezdtek a csillagok, Mint óriás virágok, mind ragyog S mind hervad, . . . hulltak csillagl»velek, Sugárszirmok a földi lomb helyett. S a mint lehervadt mind az égi bolt, Melynek csillagvirágu fája volt, — Elétünt rajta túl a szép mennyország . . . Örök tavasz hazája, hol nem fosztják Le jeges szellők még a szirmokat, S mely engem is magába befogad — S ezüst virágok gyémánt harmatában Szikrázott minden . . . s olyan édes-lágyan Lebegtem a virágágyak között . . . Hol üdvezültek serege öltözött Egy-egy virágba — s mindenik virágban Egy szerető szivet remegni láttam, A melynek párja is ott reszketett . . . S irigyeltem a viráglelkeket, A melyek az üdvösség napsugárán Boldog örömben ringatóztak, várván
