Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-01 / 1. szám

2. 'T’OLNAVARMECYE. 1898. január 1. bői csak nehezen, s erős küzdelemmnl tu­dunk kibontakozni, mert a szélsőbal egy részének áldatlan taktikája veszélyesen meg- csorbitotta az alkotmányt, s a külföld előtt is megalázta, meghazudtolta az ország po­litikai jóhirnevét. Az ellenzék meggondolatlan és haza- íiatlan erőszakoskodásával oda vitte az al­kotmányos Magyarországot, hogy rendele­tekkel kelljen kormányozni 1 Harminc év ne­héz küzdelmének, amit az ezredéves alkot­mány föntartásáért, és hazánk önállóságáért folytattunk, az az eredménye, hogy utóvégre is szükség-paragraphusokhoz kell folyamodni, mert az alkotmányos kormányzást a szélső­bal néhány silány, izgága parlamenti nagy­sága lehetetlenné tette. Elszomorító látvány volt az a taga­dott, de annál kirívóbb obstrukció, melyet a szélsőbal egy része indított az ország egész fejlődésének megakadályozására. Ez a parlamenti töredék, mely képes volt ter­rorizálni a függetlenségi párt higgadtabb elemeit is : a magyar alkotmány féltve őr­zött épségén veszedelmes csorbát ejtett, s nem volt mód megakadályozni őket áldatlan, he- rostratesi munkájukban, mert saját pártjuk számottevő elemeit is magukkal ragadták a romboló árba, mely a szükségrendeletek szégyenletes állapotát teremtette meg ná­lunk is, mint a csehül álló Ausztriában. Ha a provizorium-javaslatot törvény­erőre engedték volna emelni a Just/i köpe­nyébe kapaszkodó honmentő hazafiak, ak­kor királyi szóval, sőt az alkotmány összes tényezőinek harmonikus öröme mellett ma már ki volna mondva az, hogy Magyaror­szág gazdasági életének sorsát önmaga, ön­állóan intézi. Törvény szentesítette volna a függetlenségi párt által is annyira hangoz­tatott kívánságot, hogy négy hónapi ered­ménytelen várakozás után az önálló vám- ! terület és jegybank fölállításáról gondos­kodhassunk. A vérszemet kapott nemzetiségi moz­galmak hullámai eredménytelenül elsimultak volna, mert nemzetünk egysége és ereje előtt meghajolt volna nemcsak a köztünk élő elégedetlen elem, hanem a velünk ba­rátságos viszonyban élő nagy hatalmak is teljes elismeréssel adóztak volna a magyar nemzet politikai érettségének és állami con- solidatiójának. Most azonban, hogy a függetlenségi párt egy részének kárhozatos obstructiója az alkotmányon súlyos csorbát ütött: a nemzetiségi fészkelódések is vehemensebb erővel fognak föllépni s hazánk bizonytalan közgazdasági helyzetének hátrányait a ma­guk javára igyekeznek kizsákmányolni. A provizórium javaslatban foglalt ön­állósági garanciák bizonytalan időkre el vannak odázva, s ki vagyunk téve annak, hogy esetleg a képviselőhöz föloszlatásához is kell folyamodni az ország alkotmányos kormányozhatása érdekében. Ausztriában nagy számmal levő ellen­ségeink kárörvendve szemlélik a nálunk is zilálttá vált viszonyokat, melyeket a maguk javára s a mi kárunkra iparkodnak kiak­názni, mert a meggyöngült Magyarország az ő erősségük 1 A külföld előtt politikai reputációnk ily körülmények közt s ily zavaros viszo­nyok után nem a legkedvezőbb színben fog feltűnni, mert megbizhatlannak tartják az oly nemzetet, melynek alkotmányát ily má­sodrendű kérdésben is képes megingatni egy törpe kisebbség frakciója. Az alkotmányrontók tehát az ország politikai és közgazdasági hitelét is lesül­lyesztették akkor, midőn minden elfogad­ható ok nélkül, makacs ellenzékieskedésből s legjobb meggyőződésük] ellenére törvény nélkül való állapotba kergették az orszá- \ got és gonddal teljes uj esztendővel lepték meg a magyar nemzetet. Reméljük, hogy a kormány a 6/-«s alapon álló pártok erős tömörülésével meg fogja óvni az országot a súlyosabb politi­kai és gazdasági rázkódtatásoktól s nem fogja engedni azt, hogy gyászos emlékűvé váljék a magyar történelemben a most re­ánk köszöntött uj esztendő. Eternal Királykisasszony ! Marcit. Ó ... az ébredés Borzasztó néha . . . lásd . . . szép álmaim Egekbe visznek . . . Elalszik a kín, Szunnyad a gyötrelem, — az éjszakának Szörnyű gyötrelme, amely újra támad Mindegyik istenáldott esteien. Mikor Edömér árnya megjelen S szerelmi eskü, kábulatos óra Változik által véres virradóra, — Mikor az erkélyen betör a láng, (Növekvő, rezgésszerü rémülettel.) S egy vérező ősz ember tör be ránk, És apa-átok hörög ajkain, Mig gyilkolás és vér foly odakinn — Apám ... a haldokló Kuthen ... a szörnyű éjjel, Az utcán kun halottak szerteszéjjel, A palotában átok és halál, — A város lángban — s atyám ottan áll. Láng egyfelől, vér másfelöl megfesti, Elhagyja minden . . . Edömér (illetődve) ne vesd ki Szivedből képemet, (elhaló hangon, fejét karjára hajtva) én mit se tudtam. Bernét. Ó, csillapulj, könyörgök! Maréit. ... És aludtam Sokáig, hosszan, mélyen ... ég az ország, Vad ellen vaspatkói megtapossák Földjét és várainkat ... a király Koldus gyanánt ország határin áll — S én meghalok a vérző világnak. E szörnyű emlékek szivembe vágnak S én felöltőm az élő szemfedőt . . . Bernét. Felejtsd e képet . . . inkább a jövőt. Maréit. (Mély sóhajtással a fejét fölemeli.) Igaz . . . igaz . . . inkább az álomélet, A melynek egy sugára (szivére mutat) ide téved, S enyhíti msg nem gyógyuló sebem, Melynek nincs orvossága idelenn. Bernét. Álmod tehát megint a mennybe vitt? Maréit. Ó, hallgasd, hallgasd álmom képeit: (Lassan fölemelkedik, látományszerüleg.) Kiléptem ... és az őszi fény helyén Tavaszi ragyogást találtam én. Elém borúit a fold minden virága, Minden, mi benne szép, mi benne drága — VÁRMEGYE. — A szegzárdi főgimnázium létesítésére vármegyénk által megajánlott 100.000 frtos hozzá­járulás után, — minthogy, a szerződés értelmében ez már az 1897. évi január hó 1-én befizetendő lett volna, — a közoktatásügyi miniszter az eddig esedékes kamatok lefizetését is követelte; várme­gyénk a 100,000 frt befizetése alkalmával a kama­tok fizetése alóli fólmentését kérte, a közoktatás- ügyi miniszter azonban arról értesitette vármegyénk közönségét, hogy a kamatok fizetése alól annál kevésbbé mentheti föl, mert a kamatok már az 1898. évi állami költségvetésbe beállittattak. — A jegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány múlt szerdán délelőtt Simontsits Elemér vármegyei főjegyző elnöklete alatt ülést tartott, me­lyen résztvettek: Dr. Szigetit Gábor, Orffy Lajos, Mdthis Kálmán főszámvevő, Küknél Ferenc, Lud- vigh József és Lőrinczy József tb. főszámvevő mint jegyző. Az ülésen az időközben megválasztott jegy­zőknek a nyugdíjalap kötelékébe való fölvételét s egyes nyugdijhátralékosok kérvényeit tárgyalták. — Az országos tanonciskolái alapnak a vármegye javára könyvelt részéből a kereskede­lemügyi miniszter a szegzárdi tanonciskola céljaira folyósított 254 frt levonása után fönmaradt 225 frtot kiutalványozta vármegyénknek oly célból, hogy ezen összeg arányosan megosztva, a bonyhádi, paksi és bátaszéki iparostanonciskolák részére en­gedélyezett segélyösszegekből még hátralékos tar­tozások részbeni kielégítésére fordittassék. — Gondoskodás a szegényekről. A bel­ügyminiszter 3623/E. 1897. sz. a. körrendeletét in­tézett az összes törvényhatóságokhoz, melyben köte­lességükké teszi, hogy a szegényügyben az 1886. XXII. t. c. 145. §-ának végrehajtása körül a közsé­geket ellenőrizzék. Ha szegény alap községenként létesithetetlen, egy egyesitett községi szegényalap állítandó fel. A törvényhatóságnak köteleznie kell a községeket a szegények létszámáról és a szegény ügy állásáról szóló jelentések pontos megtételére. Minthogy a szegény ügy helyes vezetésével társa­dalmi bajok is orvosoltatnak, gondoskodjék a köz­ség, hogy e rendkívüli évben a szegények a tél folyamán Ínségre ne jussanak. KÖZSÉGI ELET. — Szegzárd község és a fillokszera bi­zottság. Szegzárd község elöljárósága még 1896- ban 7917. sz. a. azon kérelmet terjesztette volt elő, hogy a községtől a szöllőtelep céljaira bérbe vett 8000 □ öl. terület bérösszegét a fílloxera bizottság térítse meg. A bizottság múlt évi november 16-án tartott ülésében foglalkozott klits István szöllészeti-r>­felügyelő erre vonatkozó jelentésével s hozott ha­S én lehajoltam, hogy szakítsak . . . s íme Perzselten áll a mezők virághíme, S a mihez nyúlok — holtra hervadoz. És őszi sárgulást szél szárnya hoz, S peregni kezdenek a levelek S az erdők, gályák, törzsék is velük. S mikor minden elhervadt körülöttem, Az égbolt is megsápadott fölöttem. S halványodni kezdtek a csillagok, Mint óriás virágok, mind ragyog S mind hervad, . . . hulltak csillagl»velek, Sugárszirmok a földi lomb helyett. S a mint lehervadt mind az égi bolt, Melynek csillagvirágu fája volt, — Elétünt rajta túl a szép mennyország . . . Örök tavasz hazája, hol nem fosztják Le jeges szellők még a szirmokat, S mely engem is magába befogad — S ezüst virágok gyémánt harmatában Szikrázott minden . . . s olyan édes-lágyan Lebegtem a virágágyak között . . . Hol üdvezültek serege öltözött Egy-egy virágba — s mindenik virágban Egy szerető szivet remegni láttam, A melynek párja is ott reszketett . . . S irigyeltem a viráglelkeket, A melyek az üdvösség napsugárán Boldog örömben ringatóztak, várván

Next

/
Thumbnails
Contents