Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-03-07 / 10. szám

1897. március 7.

TOLNA VÁRMEGYE.

5.

nappali szolgálatra (a városban való járó szolgálatra) melyik 3 rendőr lett kirendelve, kik közül egyiknek mindig a nagyvendéglő előtti téren a főutcának a vasfűidig terjedő részéig, a sétatérig, s a kórházig terjedő körben kell tartózkodnia, a másik kettő a város többi részében, kell hogy külön-külön járjon.

Meghatározandó továbbá az a rendőr a ki nappal a kapu őri szolgálatot teljesiti a község háznál, a ki egyúttal a községi fogházban levőkre és felügyel, hogy azok a 13076/95 sz. rendeletem- mel szabályozott kezelésben részesüljenek, s aki a fogházba, vagy toloncházba érkezőktől, a védelmi eszközöket, élvezeti tárgyakat stb.-ket elveszi. Meghatározandó továbbá az a rendőr, aki a kórháztól a vashidig, aki a Szentháromságtól a sétatérig, aki a sédpatak-utcától a csöndes-utcáig éjjel végzi a járatokat, (este 9 órától, hajnali szürkületig.)

E cédulák a község által megőrzendők, s minden hó elsején, az előző hónapra vonatkozó cédulák felső részükön átfüzött spárgával összekörve, hivatalomhoz küldendők át, minden jelentés nélkül, hogy az utóbb előfordulható esetekben, felhasználhatók legyenek.

Az egyes pontokra a fentebbiek szerint kiküldött rendőrök valahányszor körükben fel nem találhatók, esetenkint 5—5 frt fizetés levonásban része- sitendők büntetésképpen.

Ugyanily büntetésben részesül az a rendőr, a ki szolgálati ideje alatt korcsmában, kávéházban, vagy bármely nyilvános helyen, vagy házban (bordélyházban) találtatik.

Tüzetesen megmagyarázandó a rendőröknek, hogy kiküldetési körükben nem csak egy pontban állhatnak, sőt körüket bejáró szolgálatot kell teljesíteniük.

Ha tűz üt ki valahol, úgy természetesen a vész színhelyére kell menniök minden pontról s csak a vész elmúlta után, illetőleg a hatóság elküldő utasítása után foglalhatják el ismét az éjjelre, vagy nappalra kijelölt körük szolgálatát.

E rendeletem egész terjedelmében tudtára adatván a rendőröknek, a tudomásul vételt egyenkint, neveiknek aláírásával, kötelesek elismerni. Végül megjegyzem, hogy a rendőr-biztos éjjeli tevékenysége, az egyes körökbe kiküldött rendőrök, valamint a város többi részébe menő őrjáratok ellenőrzésére is terjedjen ki.

TÖRVÉNYKEZÉS.

4 szegzárdi kir. törvényszéknél vóglárgyalásra ki- lüzölt biiniujek:

1897. évi március hó 9 én.

Márton Antalné ellen lopás miatt.

Kövits Julia ellen lopás miatt.

Takács István ellen megvesztegetés miatt.

Tóth Ferenc ellen lopás miatt.

Varga István és Varga Istvánná ellen sikkasztás miatt.

1897. évi március hó II én.

Weisz Jakab és Weisz Jakabné ellen csalás

miatt.

Harta Miklós. Varga András, Grósz Ferenc és Rúzsa Ignác ellen rablás miatt.

Ükös László és Ágoston János ellen lopás

miatt.

Nyúl János és Nyúl Jánosné ellen lopás miatt.

— Megölte a kedvesét. Tegnap délelőtt mondott Ítéletet a szegzárdi kir. törvényszék Paprika János őcsényi lakos fölött, a ki ezelőtt 2 hónappal (január 5-én) meggyilkolta a kedvesét, Mess Jánosnét, kinek férje ezen szerelmi viszonyt elnézte, mert a szerencsétlen gyilkost teljesen behálózta és rábírta, hogy családi boldogságáról és vagyonáról a rossz asszony javára lemondjon. Mikor ez sikerült s 18 évi fondorkodás után Paprika kedvesére átíratta a vagyonát, ez célját elérve szabadulni akart Paprikától, s ezért vele rosszul bánt s az említett napon heves összetűzés után Paprikát ütlegelni kezdte. A hálátlanság és a jogtalan megtámadtatás elkeseredett dühre bírta Paprikát, a minek következménye az lett, hogy a gonosz asszonyt agyonverte. A végtárgyalást Ágoston István kir. táblai biró, elnök vezette, a bírák: Schmidt Imre és. Áldor Ödön; a jegyző pedig Cvenics Antal. Ügyész: Schneider Gábor, a védő pedig Steiner Lajos ügyvéd. A gyilkos mindenben beismerésben volt. Az egyedüli tanú Szűcs Jánosné kartyavető asszony, ki a gyilkosnak a tett elkövetése előtt megjósolta az asszony tervét és szerelmi viszonyaiknak rossz végezetét. A védő alapos érvelésekkel enyhítette a bíróság előtt a gyilkosság minősítését. Idézte a gyilkos kéziratát, a mit a gyilkosság után egy papíron a falra tűzött:

»Mind elmondta ma, hogy semmi nélkül hagylak,

eladom a házad, minden

.................elmondott; hát ő

se éljen, meg én se a mijért csuífá tett.» A bíróság vádlottat a bűnt. törv. könyv 279-be ütköző, de 281. § 2. bekezdése szerint minősülő erős felindulásból származó emberölés büntette miatt 3 évi börtönre ítélte. Az ügyész felebbezett.

— Megvádolt plébános. Szegzárdon mindenki előtt ismeretes a G'ótz Sándor újvárosi plébános és az egyházfi között nemrégiben fölmerült heves konfliktus, amely abban állott, hogy a plébános a nála jelentkező egyházfit nemcsak irgalmatlanul összeszidta, hanem reá zárva a szobaajtót s őt, mint az egyházfi panaszolja, brutálisan megtámadta és megverte. Bock egyházfi nem nyugodott meg a lapban közzétett nyilatkozatával, a melyben ő G'ótz urat nem a leghizelgőbb kifejezésekkel illette, hanem G'ótz ellen becsületsértés, személyes szabadság megsértése és könnyű testi sértés vétsége miatt bün- fenyitő feljelentést tett a szegzárdi kir. járásbíróság előtt. Ebben az ügyben folyó hó 5-re volt kitűzve Szendrődy Károly kir. járásbiró előtt a tárgyalás. Az egyházfi fentartotta panaszát, a melylyel szemben a vádolt plébános valótlannak jelentette ki panaszos előadását, tagadta, hogy ö megsértette, megbántotta volna az egyházfit, tagadta, hogy az ajtót bezárta, hogy hozzá is nyúlt és kijelentette, hogy erre kész az esküt is letenni. A plébános csak élhetetlennek nevezte az egyházfit, más sértő szót, vagy tettlegességet ellene nem használt, arra pedig, úgymond, sok oka volt, hogy az egyházfira nehezteljen, mert ennek viselkedése, bizonyos őt fenyegető névtelen levelek stb. erre bő okot szolgáltattak. A panaszos egyházfi tiltakozott az ellen, mintha ő bármi okot szolgáltatott volna arra, hogy a plébános őt ily módon inzultálja és a panaszában előadottak beigazolására tanukra hivatkozott, kiknek kihallgatását a tárgyalást vezető járásbiró elrendelte és a tárgyalást elhalasztotta.

— Felmentés a gyilkosság vádja alól, midőn vádlott az akasztás folytán meghalt egyénnel egy szobában hált és állítólagos alvása folytán az öngyilkosságot nem vette észre. (B. T. K. 278. §.) A szegzárdi kir. törvényszék előtt indított egy bünpörben hozott határozat.

— Ruhazseb fölvágása lopás céljából nem

esik a B. T. K. 336. §. 3. pontja alá.

— Tolózárnak vasszöggel való kinyitása mellett elkövetett lopás a B. T. K. 336. §.

4. pontja alá esik.

— A megszüntető végzés indokai ellen is föllebbezhetnek a meghalt vádlott özvegye és gyermekei.

— Hamis eskü megállapítása esetén a sértett fél kárigényével mindig polgári perre utasítandó.

— Megverte az anyját. Schneider Ádáin hidegkúti lafos 1894-ben búcsú napján a bátyjával a szőlőben borozgatott. Poharazás közben az anyjukról beszélgettek, ki még nem osztotta ki gyermekei kö/.ött az elhalt apa után maradt örökséget. A beszélgetés azbtán virtuskodássá fajult majd meg tettlegessóggel végződött, mert a bátyja által felizgatott fiú a bor hatása alatt dühössen állított be az anyjához, hogy vele az örökség miatt leszámoljon. Heves összeszólalkozás után a menekülő anya az udvarra jutott. Ekkor a legfiatalabb fia is előkerült már, ki mindjárt anyja segítségére ment. Ezt azután ugyancsak jól el páholta a dühös ember, s midőn ütleget nem talált, a kerítésen elhelyezett köcsögöket használta fel támadásra. Egy köcsöggel azután az anyját úgy főbe dobta, hogy az összeesett s feje a cserépvágásoktól vérbe borult. A kegyetlen dühöngő evvel még nem elégedett meg, hanem a földre esett anyját még lábaival rugdosta addig, mig fia és leánya ki nem szabadították. A szívtelen fiút 1 évi börtönre ítélte a kir. törvényszék.

— Szurkáló cigány. Komiszár Pál duna- földvári kömives legény még 1895. óv decemberében egy korcsmában táncmulatságon volt, hova aztán Péter Vilmos muzsikus cigány is bevetődött.

Szépen ment a mulatság s reggel 5 órakor Komiszár néhány ismerősével haza is indult. A muzsikus is kikerült a korcsmából és Komiszár után, mint régi ismerőse után kiáltott, hogy várja meg, mert vele akar menni. Komiszár azonban csak ismerőseivel maradt, gondolva majd eléri* őket a cigány. Úgy is lett. Oda állítva avval kezdte el a társalgást, hogy Komiszárt, a miért nem várta meg úgy főbe vágta, hogy kalapja kiesett a fejéből. Ezen barátságtalan adjon istent hasonló fogadj Istennel vette a legény, mert ő is visszaütötte a goromba cigányt. Most következett azonban a dolognak tragikus része. A mint ugyanis Komiszár a kalapjáért lehajolt, a cigány egy késsel a jobb vállába szúrt, a mely szúrással — a sok gyógykezelés dacára is — örökre nyomorékká tette a kömi- vest, kivel különben mindig jó viszonyban volt. A kir. törvényszék a szurkáló cigányt 3 évi börtön- büntetésre Ítélte.

FARSANG.

— Hangverseny. A szegzárdi dalárda e hó 1-én sikerült hangversenyt rendezett a »Szegzárd Szálló« nagytermében. — A jelen volt közönség a Programm minden egyes számát élénken megtapsolta, a mit a dalárda a precis és kitűnő előadásért még is érdemelt. Hangverseny után tánc következett. Jelen voltak: asszonyok: Boday Gusztávné, özv. Gödé Károlyné, Győrlfy Jánosné, Haypál Sándorné, Horváth Ignácné, Kovács Dávidné, Kunczer Jánosné, Konkolyi Nelli, Konkolyi Lászlóné, Lévai Ignácné, Mehrwerth Sándorné, Nikitits Imréné, Oszoly Károlyné, Polgár Alajosné, ReicW Sándorné, özv. Rüll Lajosné, Stockinger Jánosné, özv. Schererné, Zsig- mond Lenke, Szondy Istvánná, Schlosz Lajosné, Sust Victorné, Szűcs Józsefné, Safáry Lászlóné, Tau- szig Adolfné, Tóth Henrikné, Tóth Károlyné. Leányok'. Borzsák Etelka, Dömötör Ilonka, Fehér Ilonka, Györífy Ilona, Kelemen'nővérek, Lagler Berta, Kreth Sárika, Katzenbach Ilona, Müller Krisztina, (Bonyhád) Müller Etelka, Merhwerth Bözsike, Martin Emma, Pick Margit (Szilas) Rüll Flórika, Scherer nővérek, Rácz Ilonka, Répási Sarolta, Somogyi Paula, Scriba Emma, Schuk nővérek, Schmideg Erzse, Tumó Mariska.

— Táncpróba. Dobos Adolf elite-tánc-tanitó, farsang utolsó estéjén mutatta be növendékeinek előhaladását a »Szegzárd Szálló» dísztermében. A 80 növendék csinos táncmulatságát legalább 250 felnőtt nézte végig a legnagyobb élvezettel. Kritikát nem Írunk, — hanem teljes elismeréssel adózunk Dobos urnák azért az igen szép, mondhatni bámulatos eredményért, a mit rövid idő alatt ekkora számú növendékeivel aratott. A csinos tánckeringők, a művészies négyes, majd zárt sorokban a keresztpolka, magyaros tsárdás mind kitünően sikerült, — azonban a legérdekesebb volt Tóth Béla oláhtánca, a ki ezen táncával nagy tetszést aratott. Malicsek Jolánka és Holub Jozsó verbungosa tapsot aratott. Jól imponált mindkettőjüknek a csinos magyar ruha, sarkantyus csizmával. Végül a hármas tréfás keringő zárta be a kicsinyek mutatványait. Abajfy Gyuszi László Vilmácskával, Cservényé Lajoska Stann Sárikával, Várkonyi Pisti Cservényé Ilonkával gyönyörű tablóban mutatták be ügyességüket. Zajos tapsban és elismerésben részesültek. Tizenegy óra felé aztán a nagyok lassanként kiszorították a kicsinyeket, s járták vig animóval egészen reggelig, midőn legnagyobb része nyugalomra s aztán később hamva- zásra nyújtották fejüket.

A simontornyai fiatalság, múlt szombaton a kaszinó helyiségben tánccal egybekötött thea- estélyt tartott. A szép számban összegyűlt családok a thea mellett kedélyesen mulattak. — Jelenvoltak asszonyok: özv Albrechtovich Viktorné, Bereczk Istvánná, Blau Károlyné, Dávid Pálné, Fried Vilmosné, Frommer Jakabné, dr. Gottlieb Salamonná (Tamási), Gottlieb Sándorné, Kemptner Ernőné, Luydor Jánosné (Sári p.), Landthaler Dezsőné (Sári p.) Lőwy Ignácné, Löwy Jakabné, Seydl Domokosné, özv. Spindlbauer Imréné. Leányok'. Albrechtovics Ilon és Margit, Blau Giza és Böske, Doby Irma (Budapest), Fried Frida és Róza, Skommer Irén, Hohl Anna, Kohn Ilona és Adél, Luydor Marienne (Sári p.) Lőwy Berta, Pfeipfer Pfanni, Spindlbauer Anna.

IRODALOM.

— Hatalom. Regény irta Pékár Gyula. Egy fiatal mélyen érző leány lelke minden erejével szeret egy brutális, közönséges férfit, a ki nemcsak, hogy nem érdemli meg szeretetét, de még cserben is hagyja. Azonban Domokos Attila, ez a marciális szép férfi, a kinek a szenvedélyességénél csak a hiúsága nagyobb, még azt sem engedi meg, hogy a szegény Marianna, úgy a hogy, összefoldozza az életét. — A ki őtet szerette, annak nem szabad utána mást szeretni, sem őt elfeledni, jelenti ki, és párbajban lelövi a Marianne vőlegényét.

És a szegény Marianne, a ki szive mélyében mindig szereti Domokos Attillát, nem mer többet a boldogságra gondolni. Félénk, ijedős, kissé excentrikus leánnyá öregszik, Domokos Attila pedig megházasodik, és a rabiátus, marciális ember a hideg, vézna kis felesége rabszolgája lesz, a ki őt épen- séggel nem szereti. Mikor pedig Domokos Attila tiz év múlva meghal, Marianna föllélekzik! Hiszen most már szabad szeretnie őt, a ki mindég szivének bálványa maradt!

Körülbelöl ez a tartalma Pékár Gyula uj regényének.

A regény tartalmának elmondása azonban nem adhatja vissza azt a művészetet, a melylyel meg van írva. Pékár műveit az erő, a pszihológiai, az éles megfigyelés és nyelvezetének szingazdasága jellemzik.

Mély poézis, erős, öntudatos, hatalmas irói egyéniség nyilatkozik meg benne, s az' a csöndes melankólia, mely az egész regényen végigvonul, mint az őszi napsugár, csak még kedvesebb szívhez szólóbb olvasmánnyá teszik.

Az Egyetemes Regénytárban megjelent regénynek az ára csinosan bekötve 60 kr. Kiadta Singer és Wolfner.