Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-02-07 / 6. szám
Vll. évfolyam. 6. szám. Szegzárd, 1897. február 7. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » | Negyed évre . . I * 50 » Egy szám......................12 > I Előflzetáaakot és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kiről elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a_ szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Szőlőbirtokosainkhoz. A fillokszeravósz által okozott anyagi pusztulás kópét bővebben illusztrálni és egyúttal az elpusztult szőlők mielőbbi rekonstruálásának elodázhatatlan szükségét részletesen fejtegetni Szegzárd és vármegyénk lakossága előtt valóban fölösleges. Az általános elszegényedés, a hanyatlás és pangás az ipar és kereskedelem minden ágában, a sok csőd, ingó és ingatlan árverés, az ingatlanok értékeinek nagy devalvációja, a még rövid idő előtt jómódú népnek nyomora, mind a fillokszeravésznek szomorú és eltagadhatatlan következménye. A midőn a fillokszera eddigi pusztítása által a nemzeti jövedelemben előidézett hanyatlás átlagos számítás szerint évenként 30—40 millió forintra és az államkincstár közvetlen adóbeli bevételének apadását évi egy millió forintra teszik, akkor vármegyénk szőlőbirtokos lakosságának évi veszteségét, illetve jövedelmének apadását bátran évi 3 millió forintra tehetjük. A rekonstruálás tehát égetően fontos szükséglete vármegyénk közönségének, mert a szőlőmivelést más termeléssel pótolni talajviszonyaink miatt nem lehet. A rekonstruálás eddigelé vármegyénkben — sajnos — csigalépósekkel halad csak előre. Csupán a kedvezőbb anyagi helyzetben levők vállalkoztak eddigelé a szólók felújítására, de a nép zöme, a kellő eszközök hiánya miatt, kénytelen tétlenül nézni egykori kincses bányáinak kopár romjait. Az állam belátva, hogy a szőlők nagyobb mérvű felújítása csupán állami segély mellett lehetséges, a fillokstera által elpusztított szőlők felújításának előmozdítása érdekében alkotott 1896. évi Y. törvénycikk alapján utasította a földmivelésügyi minisztert, hogy • 1. intézkedjék a felújításra szükséges szőlővesszőknek és szólöoltvá- nyoknak nagy mennyiségben való termelése és jutányos áron való kiszolgáltatása iránt; 2. az uj irányú szölömivelés ismereteinek népszerű terjesztése végeit rendszeres tanfolyamokat szervezzen ; 3. létesítsen és rendezzen be kísérleti telepeket ; 4. a felújított szólók vidékein mozdítsa elő a pinceegyletek felálbtását és végül 5. hogy hegyközségeknek, az elpusztult szőlők felújítására alakult szövetkezeteknek és egyes birtokosoknak is a hivatkozott törvényben körülirt föltételek és módozatok szerint a szőlők felújítására kölcsönöket adjon, illetve azzal valamelyik pénzintézetet felhatalmazhasson. Az 1--4 pontban megjelölt célokra 1,200,000 frt, a kölcsönre 25 millió forint szavaztatott meg. A kölcsönöknek tizenöt egyenlő évi részletben való visszafizetési és törlesztési föltételei eléggé kedvezőek, miután az első törlesztési részlet csupán a felújított, illetőleg újon ültetett szóló termőképességének beálltával, de legkésőbben az ötödik évben, kezdődik, a mi minden esetre a hitelre szorulóknak igen nagy előny, mert most szölö- birtokra kölcsönt egyáltalán nem szerezhetnek. Érdekes, hogy a földmivelésügyi miniszter rendeletileg a szénkénegezésre ültetett szőlőket is bele vonta a szölökölcsönök által rekonstruálható területek közé. E célból a múlt héten szaktanácskozmányt tartottak a földmivelési minisztériumban. A tanácskozás két kérdésre volt hivatva megadni a választ. f. A szénkónegezés alá ültetett uj szőlők talaját szükséges-e a telepítés előtt irtó szénkénegezésben részesíteni? 2. Mikor kell az ilyen ültetéseknél a szónkénegezést megkezdeni ? Az értekezlet kimondotta, hogy 1. A szénkóneggeli gyérítés alá telepítendő területeknél, — a teljes irtás mellőzésével — a talaj megforga- tása és a régi tőkéknek gyökerestől való eltávolítása szükséges. T Á R C A. —was**— Pohár mellett. Ne haragudj’ anyjuk, ha úgy hóbo-korba’ Belekeveredem a borközi sorba’, Hisz’ a bor vidámit a vénsógi korba’, Nem nyílik már nekem virág a bokorba’, Hejh! a gondot, a bút, vígan felre csapjuk . . . Ne haragudj’ anyjuk! Azt mondám nem nyílik virág már én nékem, Csak a nyelvem botlott édes feleségem, Most is virágom vagy, miként voltál régen, Mikor a csillag is fónyesb volt az égen, Azt a régi nótát rózsára el ne hagyjuk! Ne haragudj’ anyjuk! Hogy úgy helylyel-közzel szaporáz a nyelvem, Mikor pár pohár bort jó kedvvel lenyeltem, Lásd: ezt megtenni csak mindig félve mertem, Mert miatta folyton csak zsörtölést nyertem! Le hát Bachuséknak gyöngyén ölel karjuk, — Ne haragudj’ anyjuk! Be-betekintgetek a kancsó fenékre, Onnan meg aztán fel a csillagos égre ; Le hát itt is, ott is csak azt látom végre, Hogy bor s szerelemnek soh’se lehet vége. Ezt megváltoztatni hiába’ akarjuk, — Ne haragudj’ anyjuk! Köd, homály, messzeség, verőfény és felhő...— Ki tudja, mi lesz majd, ki tudja, hogy mi jő .... A mi volt, a mi van mind az gyorsan tűnő, Csak csókban, pohárban derűs a jövendő, — Szív s pohár a mit kér, -— miért meg ne adjuk? ... Ne haragudj’ anyjuk! . . . KÁLMÁN DEZSŐ. Az ördög csókja. Irta: Szarvas Mariska. A harasztosi falu harmadik utcájában van egy kopár térség, melyre házat nem ópit senki, kertnek fel nem használja senki, elkerüli, a ki csak abban az utcában lakik s a ki véletlenül arra téved. Körülötte szép fehérre meszelt házak, mindenütt mályvarózsás, duplaviolás kertek, de azon a darabon nincs virág, nem terem egy fűszál, olyan az egész, mintha kegyetlenül elégette, elperzselte volna valami nagy tűz, — veres, kemény, mint a kiégett tégla . . . O o . A menyecskék, leányok, ha arra mennek, félénk kíváncsisággal kerülik el, de — titkon oda esik a nézésük a veresre égett árva földdarabra s mikor már jó messzire elkerülték, akkor babonás félelemmel fordulnak vissza s kezdik a regét. * Az igaz, hogy az egész harasztosi községben nem volt olyan menyecske több, mint a Gondos Ferenc kisebbik, özvegy menye, a fekete szemű Goudos Bori, a ki ott lakott egyes-egyedül a harmadik utcában, nem messze a falu kutjához; szép pirosfedelü hajtolt házban, melynek az ablakai csak úgy világítottak már messziről. Akármilyen sötét volt az este, akármilyen sötét volt az éjszaka, az a két ablak bevilágította az utcát... Arra nem igen emlékezett senki, hogy azok a slingölt szélű fehér függönyök, melyek csak onnét mosolyogtak elő a szélre állogatott piros muskátlis cserepek mögül, valaha ráborultak volna a Gondos Bori ablakára. Kinek ? Benézhetett bátran, aki akart. Nem látott ott egyebet a Bori gömbölyű arcánál, fekete két szeménél, a mint folyton az utcát leste szomorú álha- tatos sóvárgással. A ki aztán igy meglátta az ablakba könyökölve, szomorú vágyakozó arccal, az minden megütközés nélkül mondogatta, gondolta magában : — Várja .. . még mindig várja azt a legényt .... pedig az isten a megmondhatója, hol jár az már ennyi idő óta . . . A ki ezt gondolta magában, annak nagyon is igaza volt! Gondos Bori éjfélen tűiig is nézte, csak nézte a Ságh felé húzódó poros nagy országutat, az őrként sorba álló magas jegenyéket, melyeknek az árnyéka oda esett egyenesen a sárga homok-buckák közepére . . . nézte iniudaddig, mig a szeme megtelt könyekkel, a megerőltetéstől meg a bánattól.
