Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-01-03 / 1. szám
1897. január 3. TOLNAVÁRMEGYE. 3. ugyanígy vett búcsút a törvényhatósági bizottság is. A főispánnál a kinevezés hire érkezte után többen tisztelegtek, hogy tőle búcsút vegyenek és öt miniszteri tanácsossá történt kineveztetése alkalmából üdvözöljék. A vármegyei tisztikar kedden délelőtt fél 10 órakor Nagy László alispán vezetése alatt tisztelgett s az alispán üdvözölvén a főispánt az alkalomból, hogy magasabb állásra lett kinevezve, a tisztviselői kar búcsúzni jött — úgymond — hogy kifejezést adjon a széles látókörrel és nagy tudo- mánynyal biró főnök iránti tisztelelónek és szere- tetének és elismeréssel adózzon a rend, fegyelem és törvényesség őrének és szívélyes búcsú üdvözletét tolmácsolva azt kívánja, hogy erőben, egészségben soká éljen, hogy nagy tehetségét a haza javára érvényesíthesse. Majd Nagy-Károly város képviselő testületének mintegy 30 tagja Debreceni István polgármester vezetése alatt tisztelgett a főispánnál, s Debreczeni István rövid beszédben üdvözölvén a főispánt előléptetése alkalmából a képviselőtestületi tagok és a város közönsége sajnálatának adott kifejezést a fölött, hogy a főispán, kinek itt léte alatt még alkalma sem nyílt városunkat megismerni, el kell veszítenünk ; kérte őt, hogy városunk iránt viseltessék jó emlékkel, s egészséget, jólétet kívánt a főispánnak, hogy magas állásában a haza javára működhessen. Ezután a főszolgabirák egy része, majd Nagy László alispán vezetése alatt mintegy 40 vármegyei törvényhatósági bizottsági tag tisztelgett a főispánnál. Nagy László alispán elmondotta, hogy a törvényhatósági bizottság véve a főispán bucsuiratát szintén átiratban búcsúzik el a távozó főispántól, jegyzőkönyvileg fejezvén ki ragaszkodását, tiszteletét és nagyrabecsülését iránta, s habár a pártharcoknál fogva néha az összeütközés kikerülhető nem volt, érzi, hogy egy nagy tehetségű, nagy erélyű, nagy képzettségű főispánt vészit el a távozóban. Tartsa meg őt a mindenható egészségben és erőben soká, hogy magasabb állásában megvalósítsa azon nagy terveket, amelyek megvalósítására hivatva lesz a haza javára. A nap folyamán a körjegyzők küldöttsége és sok magános tisztelgett a főispánnál, hogy tőle elbúcsúzzék. — Midőn lapunk is Isten hozzádot mond a távozó főispánnak a kötelességtudó, muukasze- rető nagy képzettségű és nagy tehetségű tisztviselőnek, sajnálatunknak adunk kifejezést a fölött, hogy a ritka érintkezés folytán városunk közönségének nem nyilt elegendő alkalma őt megismerni s azt kívánjuk, hogy adjon a mindenható neki hosszú életet, erőt, egészséget, hogy kiváló tehetségét és nagy képzettségét a haza javára soká értóAz albumba ugyan vegyék be kérem ; Nem válik szégyenére, azt Ígérem. Hogy nem ő volt a tolvaj, hát — na, ni! — Tán nem is szükség bizonyítani. Más részt, könyörgöm, ő nem ostoba — Csakis bolond. De ez is hiba. Bár bolondsága nem afféle hóbort, — Csak sok jutott kicsit neki a „jó“-bol. Abból a jó-ból, a mit — régen volt a’ — Belénk a mindenható Isten olta. Midőn a harcok, bűnök és betegség- Vágta sebek elgyötrék földünk testét, Az Úr megszánta s megvigasztaló : A részvét kónyjét hullató alá 1 Lehull a köny. A föld rá összerezdül ; S a csepp szivárog fűvön, fán keresztül, Az érző lények csontján által végig, Mohón az ember agyáig, szivéig . . . Itt gyökeret vert — s ott vibrál azóta. Persze, egyenlő itt se volt a kvóta; Egy szívbe több, másba kevesb hatolt, Mégis viszály e miatt sohse folyt. Legtöbb a mi hősünk szivében gyűlt meg . . . S vaj’ irigyeljük, tisztelt egybegyűltek ? Hősünk agya az égi szérűm-csöppet Fölszíván hát, el sem eresztó többet. S ez ott benn jókora csomóba forrt, Csinálva koponyáján is dudort. Eredt ebből sajátos mánia : A szenvedőket meg kell szánnia ; Meg az a furcsa bolond passió : Azt lesi mindig, hogy másnak mi jó. kesithesse s azon magas állásban, melyre a királyi kegy meghívta, megvalósítsa azon szép elveket, a melyeknek az állam admiuisztralióba való beültetése és megtestesítése az ország minden polgára jólétét fogja előmozdítani.“ A vármegyei közgyűlés búcsújáról az idézett lap a következőkép emlékezik meg : „Vármegyei rendkívüli közgyűlés volt folyó hó 22-én. Nagy László alispán délelőtt fél 11 órakor a gyűlést megnyitván bejelentette, hogy Si- montsits Béla főispánt ő felsége a belügyminisztériumba miniszteri tanácsossá nevezte ki, s igy a mai közgyűlésen már az alispán van hivatva elnökölni. Ezzel kapcsolatban felolvastatott a főispánnak a törvényhatósághoz intézett átirata, melyben a törvényhatósági bizottságtól búcsút vesz. A közgyűlés elhatározta, hogy szintén átiratban búcsúzik el a távozó főispántól és jegyzőkönyvileg ad kifejezést a főispán iránti ragaszkodásának, tiszteletének és nagyrabecsülésének.“ Simontsits Béla elutazásáról pedig a következőket Írja : „Volt főispánunk elutazása. Simontsits Béla vármegyénk volt főispánja kedves Dejóvel folyó hó 22-én az esti vonattal távoztak el végleg városunkból, s a karácsonyi ünnepekre Nagy-Kátára utaztak. Az indóházban a rossz időjárás dacára többen megjelentek, hogy a főispáni családtól búcsút vegyenek. Ott voltak özv. Ujfalussy Sáudorné szül. Uray Leona bárónő, dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos nejével, Domahidi Elemér központi főszolgabíró nejével, dr. Damokos Andor főispáni titkár stb. Szabó Pál kir. járásbiró a távozó főispánnó- nak egy remek virágcsokrot nyújtott át, s a főispáni család szívélyesen vett búcsút a jelen voltaktól.“ VÁRMEGYE. — Közigazgatási elvi jelentőségű határozatok. M. kir. minisztertanács 1896. évi október hó 15-én hozott határozata. Erdőben vásárolt, de az erdei területről eltávolított és legelőterületen elhelyezett erdei terméknek eltulajdonítása, nem erdei kihágást, hanem lopást képez s annak elbírálására a kir. bíróság illetékes, -r Földmivelósügyi miniszter 1896. évi 62107. sz. Azon cselekmény, ha valaki a jogos zálogolás meghiúsítása közben a zálogolni akaró mezőőrt tetlleg bántalmazza, nem az 1894. évi XII. t. c. 94. §-ába ütköző kihágás, hanem a B. T. K. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének ismérveivel bir. — Földmivelósügyi miniszter lö95. évi-27504. sz. Azok, kik megbízás alapján idegen vizterületen halásznak, Az élvnek ám azért ő nagy vadászsza, De folyton mások örömét hajhászsza. Még nebuló csak — apró gimnazista — S a hamis kópé máris altruista. Kijár neki mindennap pontosan Fejbarack ainyi, a hány társa van; A jó duránci-t ő csak úgy nyeli, Látván, a többi benn’ kedvét leli. Meg is csinálja — revanche-ot igy ád — Vagy huszonötnek latin pensura-át. Mert jó diák ám — s dehogy renitens ! — Sőt kicsi hijja : első eminens. Lesz is tudós, nagy, de könyvet nem ir, Nem ott kutat, hol lommal a papír; Kezét teszi természet üteróre . . . Bá is akadt már valami bibére; Sőt fólig-meddig már meg volna zárja. Egy jó pajtásnak menten ott kitárja. Kap rajta ez: majd Ir 5 róla könyvet ! Tudós világgal érintkezve többet Ez néki nyilván jobban sikerül — A könyv alig hogy piacra kerül, A jó barát, élelmes, pfiffikus Nagy hírre jut, lesz akadémikus, Lesz nagy tudós — már olyan, a milyen — Hősünk marad, mi volt: bohómien. Majd úgy kerül, hogy házasságra lép; Könnyen megy az, hol jól ragad a lép. De bolondunk is hajhász hozományt . . . Meg is leli az ég küldötte lányt, El is veszi — tia ez már ugyan rávall -- Vagy bat nénjóvel és három húgával. s arról, hogy a halászterület nem megbízójuké, tájékozva nem voltak, idegen halászterületen való halászat óimén meg nem büntethetők, hanem e kihágásban rosszhiszemű megbízójuk marasztalandó el. — Belügyminiszter 1896. évi 70011. sz. A vdndorcigányok kényszerbeoltása alkalmával felmerülő oltóanyag beszerzési és fuvarkiállitási költségek indokolt esetekben az államkincstár terhére átvétetnek. — Belügyminiszter 1896. évi 2826. sz. határozata. Azon cselekmény, hogy valaki hatósági közegeknek sértő kifejezéseket üzen, az 1879. évi XL. t. c. 46. §-ában körülirt kihágás tónyálla- dókát nem állapítja meg. — M. kir. belügyminiszter 1896. évi 75466. sz. a. volt úrbéres községek vagyonának kezelése és ellenőrzése megyei szabály- rendelet utján nem szabályozható. — M. kir. pénzügyminiszter 1895. évi 93134. sz. A községekbe kiküldött állami végrehajtó költsége nem csak az útiköltségből és napidíjból áll, hanem ezen felül még 2 frt fizetendő az elöljárók, illetve a község által. — Bor- és husfogyasztási ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok. Pénzügyminiszter 1895. évi 86521. Bornak kismértékben külföldre történt eladásához nem szükséges pénzügyi hatósági engedély. — 1896. évi 12525. A boritaladó-bérlőnek nincsen joga szemleivvel nem biró, magánfeleknél, pénzügyi hatósági engedély nélkül házkutatást tartani. — Pénzügyminiszter 1896. évi 5197. Egészségi okokból, a vágatáskor^ elkobzott hús után befizetett fogyasztási adót a bérlő visszafizetni köteles. Hírek. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter dr. Böhm Alajos szegzárdi kir. alügyószt, a szegzárdi társasélet rokonszenves tagját, a budapesti kir. ügyészséghez helyezte át. — Előléptetés. Az igazságügyminiszter Sándor József, szegzárdi kir. törvényszéki joggyakornokot, lapunuk szép tehetségű munkatársát, a gyöngyösi járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — Eljegyzés. Huszár Dezső sárbogárdi tb. főszolgabíró, Huszár Ágost íejérvármegyei alispán fia, karácsony estéjén ünnepelte eljegyzését a bájos lotth Idával, özv. lottk Istvánná úrnő leányával. — Hármas dr. Kézsmárky István, városunk fia, pécsmegyei áldozó pap, Károlyi Mihály gróf nevelője, a budapesti tud. egyetemen három doktorátust tett le két év alatt: a theologiait, jogit és államtudományit és pedig mindannyit kitüntetéssel. A tudós papot — mint értesülünk — az legközelebb a pécsi jogakadémia profesz- szorává nevezték ki a kánonjog és jogtörténet tanszékére. Hát biz ő kelme kissé abnormális. Bár esze sokszor szinte zseniális. S túljár a leg is legbölcsebbekén. De van, hogy szörnyen együgyü szegény : Gonosz irigység, bosszú, káröröm Ő nála túlesnek a látkörön ; Esze ilyenkor rőkönyödten áll, És szörnyen ostoba képet csinál — Bár mondom rendben ám az arcszöge. De visszafejtett körme, könyöke. Darvin törvénye rajt’ bebizonyul: Ha nem használsz egy testrészt, korcsosul. Támad mindebből sok pompás mulatság! S oly édes rajt’ kacagni, nemde nagysád ? Olyan ő mint a jó anyatermészet, Folyton csak ád, viszont semmit se kór; Ha untat olykor, semmibe se vészed, S ő meg se haragszik reád ezer. úgy csiklandozza törpe hiúságunk, Bolondnak látni a bölcs Szokratószt . . . Kedvünk ha jő, a tyúkszemére hágunk, S nem hogy párbajra — pardon-ra se készt. Van ám úgy is, hogy megbosszant főlénye, Megszégyenít nyilván nagylelkű lénye; Nincs könnyebb, mint hogy tőle szabadulj : — Régi eset, de folyton marad új — Csak kenj rá bármit — hiszi a tömeg, — S szemed láttára ott kövezi meg. Mert dobják kővel — vissza kenyérrel vet, S ez felbőszít; mert ily boíoudos elvet: