Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-09-19 / 38. szám

2. TOLNAVARMEGYE. Jelentem továbbá, hogy a szegzárdi főgimná­ziumban a beiratkozások folyó hó szeptember első négy napjában eszközöltettek, hogy a tanfolyam már a teljesen elkészült főgimnáziumi épületben nyittatott meg. Végül tiszteletteljesen jelentem, hogy a nagy- méltóságu földmivelésügyi minister folyó hó 9. és 10-én törvényhatóságunk határában a Duna sza­bályozási, illetőleg árvízvédelmi müveket, s különö­sen a Szegzárd-bátai dunavédgát társulat által a belvizek eltávolítására létesített gőzszivattyu-telepet személyesen megtekintette s az utóbbi társulat mű­ködése felett kiváló megelégedését és elismerését nyilvánítottal Az árvaszéki elnök jelentése szerint a julius végén hátralékban maradt 353 ügydarabbal együtt augusztus havában beérkezett 1896 drbot hozzá­számítva elintézésre várt 2249 drb, melyből 1693 elintéztetvén 556 drb maradt hátralékban. Ezen csekély s alig 7 napi forgalomnak megfelelő hát­ralék előállását az okozta, hogy a múlt hó folya­mán három ülnök élvezett rövidebb szabadságot. A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi kir. törvényszéki fogházban a múlt hónapban le volt tartóztatva 100 egyén, kik közül fegyházra volt ítélve 9, börtönre 52, fogházra 28, vizsgálati fog­ságban volt 3, felebbezés alatt állott 8. A fogházi kórházban 5 egyén kezeltetett. Feltételes szabad- ságru bocsáttatott egy egyén. Az államépitészeti hivatalfőnök jelentése sze­rint az állami és megyei utak jó állapotbann voltak, kivéve a keselyüsi útnak a vasutig terjedő részét, melyen a nagy forgalom miatt kátyúk és kerékvá­gások keletkeztek; helyreállítása azonban már folya­matban van. A pénzügyigazgató jelentése szerint augusztus hó folyamán adókban és illetékekben befolyt 406212 frt 45 kr, mely a múlt év időszakával szemben kedvezőbb 73088 frt 98 Va krral. Pénzügyi fogal­mazó gyakornokká Jakab László neveztetett ki. A közgazdasági előadó az országos magyar gazdasági egyesület által rendezett szőllőszeti ta­nulmányúton van szeptember 21-től 22-ig s igy ez­úttal jelentést nem adott. A tiszti főorvos jelentése szerint a közegész­ségi állapot a lefolyt augusztus hónapban kedvező volt, sőt a kanyaró járvány végleges megszűnte által jelentékenyen javult. Gyakoriak voltak még a heveny gyomor és bélhurut egyes esetei főképp a csecsemők közt s még mindig nagy számban a váltóláz. Orvos 3 telepedett meg a vármegyében, egy Pincehelyen, kettő Tamásiban. A közegészségi hatóságok működése a köztiszta­sági s orvosrendőri intézkedéseken kívül az előfordult ragályos betegségek elleni óvintézkedésekben nyil­vánult Iskolák és közhelyiségek vizsgálata 27 eset­ben teljesittetett. A szegzárdi Ferenc kórházban junius hónapról ápolás alatt maradt 277, augusz­tusban fölvétetett 93, ápoltatott összesen 370; gyó­gyult 69, javultan elbocsájtatott 13, gyógyulatlanul 8, meghalt 7. A tanfelügyelő jelentése szerint ezen hó alatt a tanítás szünetelvén, iskolalátogatás nem történt. Schettl Miksa györei r. kath. kántortanitó Heves­vármegyébe kir. tanfelügyelőségi tollnoknak nevez­tetett ki. A tamásii ismétlő iskolának felállítása folyamatban van, amennyiben a község faiskoláról gondoskodott, azt bekerítette és felszereléssel is ellátni Ígérte. Hogy ezen iskola tanítója megfelelő fizetéssel ellátva legyen, a vallás- és közokt. minis­ter Kindl Vilmos ottani tanítónak erre szóló képe­sítését bekövetelvén, a tanfelügyelő előterjesztésére tanító tiszteletdíja ki fog utalványoztatni. A tanfel­ügyelő előterjesztésére a közigazgatási bizottság Holub János polgári iskolai tanárnak, ki a tanfel­ügyelő 5 hétre terjedő szabadságideje alatt a hiva­tali teendőket ügybuzgósággal és pontossággal tel­jesítette, elismerő köszönetét nyilvánította. — A központi választmány folyó hó 11-én Dóry Pál alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen Pécsy József, dr. Kramolin Emil, Őrffy Lajos, dr. Leopold Kornél és László Lajos —utóbbi mint jegyző is — vettek részt, melyen az 1898. évre készített ideiglenes képviselőválasztói névjegy­zék ellen beadott felszólamlásokat tárgyalták. A névjegyzékbe pótlólag fölvétettek Perczel Oszkár ó-dombovári és Kecskeméti Sándor dunaszentgyörgyi lakosok «régi jog» alapján, Ferdinánd János vár­megyei számtiszt pedig «jövedelem cimén,« ellenben Schon Béla tolnai kereskedő fölvételét megtagadták, mert nem igazolta, hogy Schön Nátháimé és fia cég tagja, s hogy az adót ő fizeti. Ezenkívül több név- kiigazitást intéztek el. Az ülés határozatáról fölvett jegyzőkönyv egyik példánya e hó 20-tól 30-ig a vármegye levéltári helyiségében közszemlére tétetik. — A kereskedelmi és iparkamarai választások előkészítésére Tolnavármegyében ala­kult központi bizottság 1897. évi szeptember hó 10-én Reich Oszkár központi bizottsági elnök veze­tése mellett ülést tartott. Tárgyaltattak az alkerü- letek székhelyein alakítandó albizottságok elnökeivé a központi bizottság 1. sz. határozatával megvá­lasztott járási főszolgabirák, valamint a Perczel Béla főszolgabíró lemondása folytán a központi bi­zottság elnöke által a bonyhádi albizottság elnök­ségével megbízott Halász Géza járási szolgabiró fentjelzett határozatnak megfelelőleg tagokat ajánló javaslatai. Ezen javaslatok alapján az alkerületek- ben létesítendő bizottságok a következőképen ala­kíttatott meg. A szegzárdi albizottság: Elnök : Nun- kovits Ferenc főszolgabíró, tagok: Ferdinánd An­tál és Gottlieb Jakab szegzárdi kereskedők, Fránek János Groszbauer Ferenc szegzárdi iparosok. Jegy­zőkönyvvezető : Kliegl Béla járási dijnok. A bony­hádi albizottság: Elnök: Halász Géza szolgabiró. Tagok : Fleischmann Lipót és Streichert Benő bony­hádi kereskedők, Fuchez Ferenc és Litzenburger József bonyhádi iparosok. Jegyzőkönyvvezető : Leh­mann János községi 2-od jegyző. A paksi albizott­ság : Elnök : Rassovszky Julián főszolgabiró. Tagok: Bún Gusztáv és Goldstein Ignác paksi kereskedők, továbbá László Károly és Nonál Henrik paksi ipa­rosok. Jegyzőkönyvvezető Kis Pál paksi kereskedő. A hőgyészi albizottság: Elnök : Pesthy E. Tagok: Dom- sits László és Lóvenstein Bernát kereskedők, továbbá Stokinger Vince és Leicht Ferenc iparosok. Jegyző- könyvvezető : Csukly Béla. A dombóvári albizott­ság: Elnök: Nagy István főszolgabiró, Tagok: Reinilz Gábor és Kacskovits Jenő kereskedők, to­vábbá Jeger Tamás és Tóth Antal iparosok. Jegy­zőkönyvvezető Laskó Dezső járási dijnok. Gyurátz püspök egyházi körútja. Emeljünk kalapot a buzgó s magyar érzelmű Gyurátz püspök előtt. Bikács is kalapot emelt előtte, hanem lelkésze, Reich Sándor, nem vette föl a püs­pök fogadáskor a hivatalos öltönyt, a papi reve­rendát. Mintha a katonaság civil ruhában tisztelegne a generálisa előtt, azzal a különbséggel, hogy a katonaságnál katonásan, amúgy Magyar Miskásan elbánnak az emberrel. A templomban aránylag igen rövid volt a helybeli pap beszéde. Az iskolában teljes dicséret illeti a jó öreg tanítót, Prehausert, ki e németajkú községben a magyarnyelvet használja tannyelvül. Györkónyben Kurz István felügyelő kitett ma­gáért : gyönyörű diadalkapu állt a háza előtt a hol Gyurátz elhaladt. A község ittt fogadta a püspö­köt, a papiaknál pedig Tomka lelkész ; itt Tomka Gizella és- a tanuló ifjúság nevében másik leányka nyújtott virágcsokrot a püspöknek. Este a vendégszerető Kurz-család fogadta vendégeiül a díszes társaságot, hol a püspökön, kí­séretén és a helybelieken kívül ott voltak még Rassovszky főszolgabiró, Szluha János, Szluha Ist­ván orsz. gy. képviselő, Perczel József, Fórd'ős De­zső, Sántlia Károly, Pesthy József, Pesthy Mór, Kurz József dr. és a szép menyasszony, Kurz Irén oldala mellett Szenteh István tabi gyógyszerész. Szeptember 11-én először is az iskolákat lá­togatta meg a püspök; mind a négy tanteremben szép előhaladást tapasztalt. A magyarnyelvet szé­pen törik a gyermekek. A templomban Tomka lel­kes beszéde után a püspök beszélt magyarult. Iibéd- után előálltak a Szeniczey-, Szluha- és Kurz-féle négyes fogatok stb. és mentünk a portengerben Paks felé 1 — Gyurácz Ferenc püspök Pakson. Gyurácz Ferenc a dunántúli ág. hitv. evan­gélikus egyház püspöke e hó 11-én d. u. Györ- könyből nagy kísérettel jött Paksra. Pakson a fo­gadtatás nagyon ünnepélyes volt. Legkevesebb 40 kocsin mentek ki Paks határába ő méltóságát fo­gadni. Ott voltak Szeniczey Ákos és Géza földbir­1897. szeptember 19. kint találkozik a Szt.-Lászlótéren s szerzett élmé­nyeit a naplójának vallja be naponkint. Ella kike­resett magának egy remek szép karperecét a Grün- baum kirakatában, s az összekuporgatott zsebpén­zéből meg is fogja venni. Lóri egy remek költe­ményre akadt, a mely olyan nagyon meghatóan ecseteli egy boldogtalan szerelmes panaszait, hogy ő is vele érez s vele könyezik s azért el is olvassa mindennap; — s igy tovább, mindegyiknek van érdekes themája, melybe annyira belemerülnek, hogy észrevétlenül érnek a sarokig, ahol el kell válniok csak azért, hogy délután ismét összejöjjenek a nö- veldében. És délután, — midőn összetalálkoznak a hosz- szu folyosón a nagy óra alatt, (melynek mutatóját Ilus öt perccel előbbre tolta) újra kezdik a csicser­gést, nevetgélést, suttogást, mig nem megszólal a jelző csengő; a folyosó végén előtűnik a Luise k. a. zöld blúza, mely még zöldebbé teszi fáradt vo­násait, s az Emilia k. a. feje pazar fürtjeivel, (mely mint Lóri, a hamis, állítja, egyenesen a Kis Libor fodrász üzletéből került ki) s az apró hölgyek men­ten kámforrá válva, sietve surrannak be a termek­be, a hol előkerül az elgurult himző ráma, csomó köttetik a kettészakadt selyemszálra, ki lesz cse­rélve az elpattant tű; — felnyílik a zongora, rendbe szedetnek a széthullott hangjegyek s kezdetét veszi j a tanóra, úgy a földszinten, mint az emeleten. S a munka egyhangúságát mi sem za­varja meg. — Luise kisasszony halkan tesz meg­jegyzést egy-egy hímzésre, Emilia kisasszony fá­radhatatlanul veri az ütemeket; s ők a »felső isko­lások« szótlanul öltögetve ezer és ezer pajkos gon­dolatot fűznek a hímzés szálaihoz, vagy gondolat­ban ábrándos dallamot szőnek a nehéz gyakorla­tokhoz, avagy eldudolják magukban a legújabb kup­iét, elsuttogják egymás között a legutóbbi hymen hirt — vigyázva, nehogy akár Luise, akár Emilia kisasszony rájöjjön turpisságukra. Majd a szemközti járdán egy fess huszárhad­nagy csörtet végig kardjával, s a naiv leányszi­vek hangos dobogással veszik észre az ablakuk felé szált mosolygós tekintetet. Három négy rózsás arc még rózsásabbá válik, a fürtös fejek mélyen munkájuk felé hajlanak s csak miután eltávozott, kér­dezik egymástól pajkos mosolylyal : »vájjon nem neked szólt-e ?« Megesik néha, hogy a kora tavaszszal, avagy nyár közepén kinyitott ablakon át egy-egy kicsiny csokor repül a szorgoskodók lábai elé — s ők kí­váncsian kérdezik egymástól, vájjon ki tart rá szá­mot, s ha kipuhatolták szeretetteljes irigységgel ve­szik körül a csokor boldog tulajdonosnőjét, ki nem győz felelni a hozzá intézett özön apró kérdésre. Majd üt a megváltás órája, négyet csenget­nek, Luise kisasszony a földszinten, Emilia kisasz- szony az első emeleten egykedvűen huzza fel kez- tyüit s jelenti ki, hogy »hölgyeim haza mehetnek,« mire a kis csoport még lázassabb igyekezettel tör­tet a ruhafogas felé, még gyorsabban ölti fel egy­szerű vagy díszes, uj vagy divatját múlt felöltőjét, s a délelőttinél valamivel zajosabb a kivonulás, ke­vésbé komoly a meghajlás s nagyobb az utcára ju­tási vágy — mert Ilus siet a zöldfa utca-felé, hogy végre fogadja a fess jogász köszönését; Edith mus­tár papirt vásárol a macskájának ; Ilma igyekszik a Szt.-László-tér felé, hogy (9-vele találkozzék s az 0 te­kintetéből merítsen adatokat a naplója számára ; Lhd megnézi mégegyszer — ezúttal tizenötödször a meg­vételre kiválasztott karperecét. Lóri előre készíti könnyeit a költeményben elzengett szerelmes panaszok megsiratására; igy tovább, tarkábnál-tarkább eszmék foglalkoztatják a borzas, szőke, barna, fekete fe­jecskéket, miközben igyekszik kiki saját útjára s alig ér rá a beszélgetésre. Luise kisasszony karon fogja Emilia kisasz- szonyt, hogy együtt menjenek haza egy kis »tracs parthie« ra, miközben szólják-szapulják a mai fiatal­ságot, de titokban mindkettő arra gondol, mily SZ1‘ vesen cserélne Hússal, Ellával, Lórival, Edithtel, Ilmával, s a többivel — akármelyikkel.

Next

/
Thumbnails
Contents