Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-09-12 / 37. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE. 1897. szeptember 12. valakinek a hátamegett eljárni, mutatja az, hogy a nevezett céggel addig szóba sem álltunk, mig Szár- novszky úrtól táviratilag meg nem tudakoltuk, hogy a pénzt elküldhetjük-e? Azóta az öntési költség felét, a mennyihez Gruet ez időszerint jogot formálhat, Szárnovszky ur felhatalmazása folytán kifizettük, illetőleg elő­legeztük. Ezekből kitűnik, hogy mi a lehető legkorrek­tebb lelkiismeretességgel jártunk el. Ha formát ke­restünk, nem alakoskodásból tettük, de a lényeget, sőt magát a hazafias ügyet akartuk és akarjuk a végeltespedéstől megmenteni. A tavaly májusra tervezett s az idei őszre halasztott leleplezési ünnepély se a mi hibánkból marad tehát el, sőt még csak nem is az előbb tár­gyalt okokból, hanem azért, mert az Obsitos relief még most sincsen Párisba öntésre kiküldve, a talap­zatra jövő genius pedig nem a hogy kőben ki volna faragva, hanem véglegesen megmintázva sincs, leg­alább úgy nincs, a mint a bíráló bizottság kívánja. Hogy tehát a felemlített ultimátum megkül­dése egyenesen kötelességünk volt, tovább bizonyí­tanunk felesleges, egyszerűen hivatkozunk a szerző­dés 9., 10. pontjára. Ezekben előadtuk igazságunkat. Igyekeztünk higgadtak, tárgyilagosak, a mennyire lehet kíméle­tesek maradni. Előadásunkhoz még csak azt csatol­juk, hogy mi Szárnovszky urat, mint művészt tisz­teljük és becsüljük, kiváló képzettségét elismerjük, jóhiszeműségét kétségbe soha sem vontuk, de any- nyit kérünk, sőt megkövetelünk mi is, hogy a mi jóhiszeműségünkben se kételkedjék senki. Reánk nem egy ember, nem csupán a sajtó, hanem a közvélemény ezer szénié vigyáz. Saját lelkiismeretességünk mellett ez a tudat vezetett bennünket a múltban s fog vezetni a jö­vőben is. Őrizői leszünk tehát továbbra is annak a bizalomnak, amelyet ez a mi kis lelkesedni tudó tár­sadalmunk mi belénk helyezett, s az esetleges gáncs, sőt gyanúsítás mérgét mindig el fogja venni ama tudat, hogy kötelességünket híven, jóakarattal, tel­jes ügybuzgalommal és becsületességgel teljesítettük! Bizva szerkesztő urnák ismert igazságszerete- tében, kérjük fenti válaszunknak egész terjedelem­ben való kiadását. Mély tisztelettel, hazafias üdvözlettel vagyunk, Szegzárdon, 1897. szeptember 9. A szegzárdi Garay-szobor bizottság nevében: Bodnár István, Fördös Vilmos, jegyző. elnök. Boda Vilmos, Steineker Ferenc, Ujfalusy Imre, Fink Kálmán, Dr. Steiner Lajos, Wosinsky Mór, Krammer János, Székely Ferenc, Vargha Lajos, Krcsmárik Pál, Dr. Szigeth Gábor, Máthis Kálmán, Őrffy Lajos, Tihanyi Domokos, Dr. Pápé Dénes, Simontsits Elemér, Totth Ödön, Antal Ferenc, Schneider Gábor, Török Béla, Holub János. bizottsági tagok. Gyurátz Ferenc ev. püspök Uzdborjá- don és Szentlörincen. Gyurátz Ferenc ev. püspök egyházlátoga­tási kőrútjában e hó 8-án Uzdborjádon tartott pi­henőt. Kíséretében voltak: N á d o s s y felügyelő, Bauer esp., Viezner, Becht, Sántha, lel­készek, F ö r d ő s Vilmos, Rudnyánszky báró, F ö r d ő s Dezső, P e s t h y József, P e s t h y Mór, P e s t h y Endre, P e s t h y Ferenc, P e s t h y Já­nos, Sass László, Dobrovszky Kálmán, D o fa­ro v s z k y Gyula. Délben Borjádon a Sass-fészek- ben volt az ebéd, melynél Gyurátz püspök gyönyörű felköszöntőt mondott özv. Sass Istvánná oldala mellett a Sass-családra, Ford ős Vilmos és S ánth a a lelkes püspökre, L ági er Sándor lelkész a fiatal S a s s n é őnagyságára. Másnap, szept. 9-én reggel jött a püspök Szentlőrincre, az ő kíséretével s az uzdbor- jádi hölgyek és urak társaságában. A falu végén fehér ruhás leányok várták koszorúkkal, diadalka­pun át harangzúgás közt vonult a diszes vendég­sereg a templom elé, hol Sántha Károly lelkész fogadta lelkes éz ékes beszéddel, a gyülekezeti, községi elüljárók, jegyző, biró, tengernyi nép jelen­létében. Miután a püspök szép beszédben válaszolt s a lelkész leányai: Sántha Ilonka és Margit gyönyörű rózsacsokrot nyújtottak át a püspöknek, a diszes vendégsereg a papiakba vonult. Először is az iskolát vizsgálta meg a püspök, onnan a temp­lomba ment a sokasággal együtt; a nagy templom alig volt képes befogadni a népet. Fölzendül az «Erős várunk nékünk az Isten» fensé­ges ének, a helybeli lelkész az oltárnál imádkozott, a szószéken pedig egyházi beszédet mondott; ez­után a püspök tartott az oltárnál beszédet. Hisszük, hogy mindkét beszéd maradandó hatású lesz a gyü­lekezet és a hozzá tartozó gyülekezetek életében. A helybeli lelkész felolvasta még a gyülekezet ér­dekes történetét s anyagi s erkölcsi viszonyait fel­tüntető jelentését. A szentlőrinci pusztát 1722-ben szállotta meg nyolc ev. magyar család G y ör­kön y b ő 1, hol az időben németek és magyarok vegyest laktak az ő lelkészükkel Szenecei Bá­rány Györgygyel együtt. E nyolc család volt: F ö r d ő s György, Szívós Ádám, Katona Márton, F e j é r János, Cseh György és Pál, T ó t Péter, Fenyő Andrásén Gál Mihály. Szenecei Bárány György után itt volt lelkész P e r 1 a k y Gábor, később püspök, Nagy István püspök, B a- 1 a s s a János, kinek fia volt az európai hirü orvos, Balassa János dr., ezután jött B a d i c s István és Sántha Károly, a mostani lelkész. Itt szüle­tett Z s i v o r a György, a jeles jogász és áldott szivü emberbarát. Itt tanult Petőfi az 1831/2 és és 1832/3. évben az algimnáziumban. Virágzó leány­gyülekezete volt Szentlőrincnek hajdan Zomba, elvándorolt lakosai vetették meg Orosházának alapját. VÁRMEGYE. — A vármegyei igazoló választmány múlt csütörtökön délelőtt tartott ülésén állapította meg az 1898. évre érvényes, virilis megyebizott­sági tagok névjegyzékét. Az ülésen részt vettek: D ö r y Dénes főrendiházi tag, elnök és dr. K rá­mol i n Emil, Totth Ödön, Őrffy Lajos, dr. Haidekker Béla választmányi tagok, Simont­sits Elemér vármegyei főjegyző, mint előadó. A jövő évre a census meglehetősen apadt; az utolsó rendes virilis tag adója 208 frt 10 kr, (tavai 228 frt 69 kr) — az utolsó póttagé pedig 196 frt 16 kr, (tavai 205 frt 27 kr). Részint elhalálozás, ré­szint nem jelentkezés, vagy az adókimutatásának hiánya miatt a folyó évi virilisek közül kimaradtak: Bischitz Mór, br. Jeszenszky Béla, Hónig Mór, Sze- niczey Ögön, Domsits László, Weisz József, Kele- csényi Ambró, Engel P. Sándor, Kohn Adolf, Welt­mann Simon, Horváth Sándor, Kohn József, Pártos Zsigmond, Streicher Péter, Schlesinger Ignác, Tóth Gyula, Kovarc József, ifj. Freund Ignác, Szenthe Károly, dr. Kohn Ármin, Wurm Ignác, Berger Mór, ifjú Weingärtner János, Leopold Károly, dr. Pirnit- zer Béla, Lengyel Zsigmond és Gottlieb Jakab. Szentlőrincnek minden időben védői, áldozat­kész jóltevői voltak az uzdborjádi családok. A Fördősök kivont karddal védték az üldözés­ben a templomot. A mai időben is fenkölt lelkű jóltevői e gyülekezetnek ezen családok, kiknek kö­rében az ev. ref, úgy a r. kath. családtagok is nemes versenynyel hozzák az oltárra az ajándékot az ev. családtagokkal együtt. Az egyház fáján r. kath., ev. ref. és ág. ev. ágak szeretetben ölelkez­nek össze. Igazán megható látvány! Most is, hogy a püspök ur jótékony adako­zásra, nőegylet alakításra buzdított: az uzdborjádi családok, e nemes szivü nők és férfiak vetekedve állták és állják körül a jótékonyság oltárát. Lesz «Aranykönyv», nőegylet. Az iskolateremben gyűlt össze jóizü ebédre a diszes társaság. Rudnyánszky báró és Sántha a püspököt, a püspök Sánthát, Sass László Nádosyt, Kálmán Dezső a püspököt és Bauert, Sántha aFürdősöket, «az uzdborjádi atya- fiságot» és a szentlőrinci népet stb. köszöntötték fel. Öt óra felé B i k á c s felé ment a püspök ur és kísérete, Dorognál a paksi szolgabiró üdvözölte. Hírek. — Darányi miniszter körút vármegyében. Darányi Ignác di ország tetterős, kitűnő földmivel nisztere múlt csütörtökön Budapes hajóra szállva, útnak indult a Dunán, nogy a Közép-Duna szabályozási munkálatait és a védműveket személyesen tekintse meg. A miniszter kíséretében voltak : Türr István tábornok, Bedő Albert nyugalmazott állam­titkár, Rapaics Radó és Kvassay Jenő mi­niszteri tanácsosok, Sckmausz Endre Baja város főispánja, Fekete Zsigmond és Zsák Hugó miniszteri osztálytanácsosok, Schön- holz Rezső műszaki tanácsos, Gyó'ry Lóránt miniszteri fogalmazó és Jezerniczky Ákos kir. mérnök. Pakson a paks-faddi védgát társulat nevében Daróczy Tamás fogadta a minisztert, kihez Úszódon darajossy Sándor a duna-keceli kerület képviselője csatlako­zott. — Délután 1/24 órakor érkezett a mi­niszter Domíoriba, hol a feldíszített állo­máson nagy ünnepélyességgel fogadták. Megjelentek az ottani védgáttársulat elnöke, alelnöke, igazgatója, Tolna község elöljá­rósága, az ártéri birtokosok közül is szá­mosán. Bartal Béla rövid üdvözlő szavai után a társaság részéről Petrich Ferencz hosszabb beszédet, ismertetvén a társulat történetét, intézett a miniszterhez, majd Bo- gyiszló község nevében az ottani jegyző mondott beszédet, mely beszédekre a mi­niszter szives szavakban válaszolt. Dombo- riban csatlakoztak a miniszterhez dr. Szi­getit Gábor a szegzárd-bátai dunavédgát társulat elnöke, kiben a miniszter régi kedves ismerősét szívélyesen üdvözölte és Boda Vil­mos kerületünk képviselője, ki előtt a minisz­ter a tolnai holt Duna mielőbbi szabályo­zását helyezte kilátásba. Dombodból félórai időzés után folytatta útját az illustris tár­saság, mig 6 óra körül Bajára érkeztek, a hol, a zsilip és a Ferencz csatorna alapos megszemlélése után, az estét töltötték. Más­nap, pénteken, reggel 8 órakor indultak el Bajáról, a hol dr. Jagics József a mohácsi kerület képviselője és Heintz Albert, Ferenc csatornái főmérnök csatlakoztak a társaság­hoz, folytatva utjokat Báta-felé, az ottani hatalmas szivattyú-telep megtekintésére. A bátaiak nyugalmát már a kora reggeli órák­ban a fogatok hosszú sorának robogása za­varta fel. Az összes szomszéd községek kül­döttjei sereglettek itt össze a miniszter tisz­teletére. A vármegye képviseletében meg­jelentek: D'óry Pál alispán és Bajó Pál szol­gabiró. A védgáttársulat részéről ott vol­tak : Kelecsényi Ambró igazgató. Tóth Károly főmérnök, Steinsdörfer József ellenőr. Szeg­zárd városát: Őrffy Lajos ügyvéd, a képv. testület tagja, Hirling Ádám dr. főjegyző és Zsigmond F. biró képviselték. Hasonló­képen a jegyző, biró és több elöljáró által voltak képviselve Bátaszék, Őcsény, Dees, Piks és Alsó-Nyék községek. Maga Báta község lakossága ünnepi ruhában nagyszámban je­lentek meg a telepen Salczer Sándor plé­bános, Kur Kálmán ref. lelkész, Purth és Sörös községi jegyzőkkel, úgy az egész elöl­járósággal az élén. Az iskolás gyermekek tanítójuk vezetése alatt és a tüzoltótestii- let tagjai a védgáton foglaltak helyet. A szivattyú telep és az előtte elterülő térség lobogókkal és virágfüzérekkel szépen és íz­lésesen volt feldíszítve. Fél tiz volt, midőn taracklövések jelezték a miniszter érkezését. A nagy Dunától a védgát társulat feldíszí­tett csolnakjain érkeztek a telephez a mi­niszter és kísérete. Zajos éljenzés hangzott fel, midőn a miniszter az első csolnukból kiszállt. D'öry Pál alispán szép szavakban fejezte ki a vármegye közönségének örö­mét, hogy a minisztert, — kinek egyéniségét közgazdasági áldásos tevékenységéért úgy országszerte, mint nálunk, főleg a szőlők fel­újítása és a Duna szabályozása körül szer­zett kiváló érdemeiért és kifejtett közhasznú működéséért, osztatlanul tisztelik, — várme­

Next

/
Thumbnails
Contents