Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-06-13 / 24. szám
Vll. évfolyam. _____________24. szám. Szegzárd, 1897. junius 13. TO LNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 3 » — » 50 » 12 » I » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Yil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. A faiskolák és befásitások. A földmivelésügyi minisztériumban a közelmúlt napok folyamán Kiss Pál államtitkár elnöklete alatt értekezletet tartottak a faiskolák és fásításokról alkotandó törvényhatósági szabályrendeletek létesítése tárgyában. Az értekezletre meghívott tagok zömét a külső közigazgatás gyakorlati munkásai képezték, kik oly kérdéseket vettek széleskörű eszmecsere alá, melyek a közel jövőben a törvényhatóságok igen fontos gazdasági föladatát fogják képezni. Három főispán, öt alispán, három főszolgabíró s több a vármegyei igazgatásban élénk részt vevő magánember volt hivatalos a tanácskozásra. . Vármegyénkből Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott és D'öry Pál alispán hivattak meg ezen ankétra, kik kiváló szerepet vittek az értekezleten, mert a vármegyénk és Bezerédj Pál által alkotott tervezetben foglalt elvek domináltak a tanácskozáson s legnagyobb részt ezen javaslat pontjait fogadták el a kidolgozandó szabályrendelet alapjául. A vitában élénk részt vettek Bezerédj Pál, Dory Pál, Lipthay Béla miniszteri tanácsos, Sándor János főispán, dr. Fábry Sándor és Czibula László alispánok, kiknek érvelése a jórészt Tolna vármegye elabora- tumába lefektetett alapelvek helyességét domborította ki. Örömmel kell tehát megemlékeznünk arról, hogy vármegyénknek két oldalról is kiváló szerep jutott ezen tanácskozáson. Egyes törvényhatóságok már eddig is hoztak szabályrendeleteket a községekben létesítendő faiskolákról, de általában a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t. czikk rendelte el a községeknek a faiskolák berendezését és fen- tartását, s ezekért a községi elöljáróságot anyagilag is felelőssé tette. Az idézett törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendelet záros határidőt tűzött ki a vonatkozó törvényhatósági szabályrendeletek megalkotására. Ezen szabályrendeleteket a törvényhatóságok meg is alkották. Hogy azonban a törvény végrehajtásának folyamán szerzett tapasztalatok érvényesíthetők legyenek, s hogy az általánosan figyelembe veendő irányelvek, a szabályrendeleteknek mintegy gerincéül, meg- állapittassanak, a földmivelésügyi kormány jobbnak látta az érdekelt szakminisztériumok, szakemberek s a külső közigazgatás képviselőinek meghallgatásával szabályrede- leti mintát kidolgoztatni s azt a törvény- hatóságok rendelkezésére bocsátani. Az értekezleten elfogadott irányelvek a következőkben vázolhatok. A községeket lakosságuk, anyagi erejük és gazdasági viszonyaik szerint kell bizonyos meghatározott nagyságú faiskolák létesítésére és fen- tartására kötelezni. Már a szabályrendeletben föl kell azon községeket menteni a faiskola-tartás alól, a melyek viszonyai ennek lehetőségét vagy szükségét kizárják. Ugyancsak a szabályrendelet kapcsán kell a községeknek a faiskolák föntartására való szövetkezését megengedni. A fölmentési és egyesítési tárgyalások tehát a szabályrendelet megalkotásának előmunkálatait képezik s a szabályrendelet megalkotását kimondó törvényhatósági határozatban nyernek érdemi elintézést. A hol selyemtenyésztés van, a községi faiskolák nagyobb része szederfák tenyésztésére alkalmazandó. A községeknek a faiskolák munkálására állandó munkást kell alkalmazni. A faiskola kezeléssel vagy néptanító, (lehetőleg olyan, aki gyümölcsészeti tanfolyamon részt vett), vagy más ahhoz értő egyén bízandó meg. Gondoskodni kell a községnek a faiskola bekerítéséről s vízzel való ellátásáról. Az állami utak befásitását a kereskedelmi kormány saját költségvetése terhére intézi. A fák ültetési helye a közutakon, egymástól való távolsága és tőmagassága azonban a szabályrendeletben határozandó meg s ez szolgál irányadóul a többi utak befásitá- sánál is. A törvényhatósági utak befásitására nézve a törvényhatóságoknak az államépi- tészeti hivatal, az orsz. gyümölcsészeti biztos és ahol selye in tenyésztés van, az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség meghallgatásával fásítási tervet kell alkotni. Ezen tervben meghatározandó útvonalanként és záros határidőkkel a fásítás sorrendje. A költségeket, kivéve azon eseteket, a midőn magánbirtokosok önként vállalkoznak a fák haszonélvezete ellenében bizonyos törvény- hatósági útvonalakat befásitani, a törvényhatósági útalap viseli. Ugyancsak befásitási tervet kell csinálni az 1890. évi I. t. c. 1. §-a 3—6. TÁRCA. T'o v á b b. 8 toväbb nyílik megint a rózsa, Viola, szegfű újra nyit, Áz akácza is szórja, szórja, ölembe szórja szirmait, És én busán a tűnt tavaszban, Egy régi álmot keresek Ó szóljatok, hol, merre hagytam Ti kedves szirmok, levelek P A lombok halkan összesúgnak, Mintha kérdeznék melyik az P — Ne keresd, hagyj békét a múltnak,’ Örülj, hogy van most is tavasz Lásd mi is hoztunk uj virágot, És virüló zöld levelet, Álmodj’ magadnak te is álmot, Újabbat a régi helyett — YESXELEI KÁROLY. Stiglitz Kovács. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Irta: TIHANYI KÁROLY. Együtt álltak a fővárosban condicióban. Együtt laktak, egy és ugyanazon helyen voltak ebéd-vacsora bérleten ; — szóval bajtársak voltak. Egyszerre Stiglitznek szerencséje akadt ; valami egyletnek a tagja lévén, beválasztották a vöröshaju, lőcslábu Stiglitzet rendezőnek egy rendezendő juniálishoz. Stiglitz gőgős lett, Stiglitzet elbizakodottá tette e szerencse. Egy kis feketehaju leánykával ismerkedett meg Stiglitz; s miután a leánykának kétezer forintnyi hozománya volt, mi sem természetesebb, minthogy Stiglitz a leánynak szerelmet vallott és pedig tisztességes szándékból. (Saját szavai szerint.) A leány, Addy kisasszony (a pap Leokádiának keresztelte) roppant naiv és becsületes volt. A keringő zenéje, a pazar világítás, a liget friss illata, két pohárka pezsgő, — szóval a lelke el volt ragadtatva — s tán könnyelműen cselekedett, midőn Stiglitz fogadásaira elrebegte a boldogító igent. Másnap délben, midőn Stiglitz az özvegy Má- jasné lakására rontott, — és meglátta özvegy Má- jasnét, — kiben viruló szép asszonyt talált a rőt Stiglitz . . . szegény megbánhatta a leánynak tett Ígéretét és de késő volt, mert a leányka, Addy kisasszony letérdelve anyja előtt, magával húzta Stiglitz urat is a földre ... és aztán kérte az édes mamától az áldást. A szép asszony megáldotta őket. . — Addynak kétezer forint hozománya van. — Tudom édes anyáin ; mondá a boldog vőlegény. A hozomány kifizetésénél azonban Stiglitz előtt nyilvánvalóvá lett, hogy Addy csak örökbefogadott leánya özvegy Májasnénak — és hogy Májasné igen gazdag hölgy, kinek pénze utáni évi jövedelme négyezer forint. Szükségesnek tartom konstatálni azt a tényt, hogy Kovács Róbert, Stiglitz Róbert bajtársa szerepelt mint első vőfély. Eme tiszte kifolyásaként tekinthetjük ama sürü látogatásokat, melyeket Kovács Róbert a szép özvegynél — barátja érdekében tett. — Látod Kovács, — ha most néked is volna kétezer forintod, — társul fogadnálak és aztán szülővárosomban üzletet nyitnánk. — Igen ! ha volna, ha az a volna; sóhajtá Kovács. És ha volna is, — én soh'sem mennék a vidékre, hanem itt Budapesten csinálnék üzletet magamnak.
