Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-04-18 / 16. szám

TOLNAv Armegis.

3.

— Műkedvelői előadás. Az »Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei nőegylet» által rendezett, holnap megtartandó műkedvelői előadás iránt általános az érdeklődés. A Programm valóban sokat ígérő s már előre is jelezzük, hogy az egyes számok, különösen a bemutatandó élőkép, úgy a melodráma nagy hatást fog kelteni. — Az első kép lesz : »Jákob álma.» A szinpad lugassá van átalakítva. A színfalak mögött a harmonium szól, egy emelvényen kis lánykák csoportosítva angyalokat ábrázolnak; néhányan közülök énekelnek, mások hangszereket tartanak kezükben. A második számban magyar táncot mutatnak be. A harmadik számban Vargha Margit k. a. énekli Donisetti egy opera részletét és Surányi Viktornak két dalát. A negyedik szám lesz a »Virágok búcsúja« cimü melodráma. A föld leánya besurran Tündér Ilona kertjébe s letépi a virágokat, hogy bokrétába kösse. Mikor elszenderül, a tündérkert asszonya hívására egyenként előjönnek a virágok, illatukkal elhódítják a föld leányát, úgy, hogy az örökre elalszik; a virágok boszuja teljes.

— Kinevezés. Az igazságügyminiszter Nemes Sándor szegzárdi kir. törvényszéki dijnokot a dárdai kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki.

— Halálozás. Idősb Zdrahál Gyula, nyugalmazott magyar kir. számtanácsos, életének 80-ik évében Faddon elhunyt.

— Jéghiány Szegzárdon. Ismeretes ama nagy mizéria, a mely az idén Szegzárdon az általános jéghiány miatt uralkodik és a melynek hatását főleg a nyári hónapokban az egész lakosság kínosan fogja tapasztalni. Már csak, ha az egyéb okok felsorolását mellőzzük, közegészségügyi szempontbólis kiszámithatlan kellemetlenségeknek és bajoknak lehet az előidézője, ha egy

15.000 lakossal biró városban nem kapható jég. Ezen a kalamitáson segítendő vármegyénk alispánja azzal a tervvel foglalkozik, hogy Szegzárd és vidéke igényeinek kielégítésére az idei nyáron egy jéggyárat fog városunkban felállittatni, föltéve természetesen, hogy ez nem ütköznék rendkívüli akadályokba. Alispánunk már megkereste a (Amz-gyárat az iránt, hogy minő föltételek mellett volna hajlandó Szegzárdon egy jéggyárat felállítani. A válasz megérkezte után be fogja szerezni ama adatokat, a melyektől függ, hogy a Ganz-gyár által támasztott föltételeknek meg lehet-e felelni. Örömmel üdvözöljük vármegyénk alispánját eme közérdekű és közhasznú akció élén és szívből kívánjuk, hogy közbenjárása sikerre vezessen. Azt hisszük, hogy szükség esetén ez ügyben állami támogatásra, vagy kedvezményekre is számíthatunk, mert általános közegészségügyi érdeket képez, hogy olyan város, mint Szegzárd, ne maradjon az egész évben jég nélkül.

— Kaposi Józsa búcsúja Debrecenben. A

»Pesti Hírlap« közlése szerint Kaposi Józsa, Deb- ! recenben az »U1T király« cimü operettben búcsúzott j el az ottani közönségtől, s a következőket írja a [ művésznő ottani utolsó fölléptéről: Végre Lazuli kedves szerepében Kaposi Józsa, a debreceniek legkedvesebb primadonnája jelent meg s párját ritkító zajos tapsvihar hangzott föl egyszerre az egész színházban. A művésznő látható meghatottsággal vette a gyönyörű virágállványt, melynek tetején egy fehér galamb 200 frtot tartott csőrében; egy párnán pedig aranyórát nyaklánccal stb. s a közönség között kiosztott üdvözlő költemény egy díszesen bekötött példányát nyújtották föl neki. A búcsúzó művésznő minden egyes énekszámát megismételtették. Előadás után tombolva hívta ki a közönség még- egyszer a primadonnát s a lépcsőházban is megvárta s útjára virágokat szórva búcsúzott el kedvencétől. Tiszteletére az »Angol királynő «-ben bankett is volt. Debrecen nagyon fájlalja kedves művésznőjét, ki holnap már Pozsonyban, májustól kezdve pedig Budán játszik.

— Portenger. Még csak áprilisban vagyunk és máris irtózatos pormenyiség borítja az utcákat, olyannyira, hogy különösen az élénkebb forgalmi helyeken valóságos portengerben sétál a járó-kelő közönség. Mi lesz még ebből a nyáron ! Szegzárdon az ózondús hegyi levegőt mennyire megfertőzi az utcák és utak végtelen pormennyisége. Kérve-kérjük városunk elöljáróságát, hogy az utcák öntözése ügyében tegyen végre valamilyen intézkedést és ha máskép nem lehet, kötelezze magát a lakosságot az öntözéssel járó költségekhez való külön hozzájárulásra, mert valóban tarthatatlan állapot az eddigi. — Arról nem szólunk, hogy Szegzárdnak alig van egyetlen kiránduló helye, a hol a nagy közönség a nyári hőségben üdülést vagy szórakozást találhatna, de azt csak elvárhatjuk, hogy az utcákon járni és sétálni lehessen, a mit azonban az óriási por szinte lehetetlenné tesz. Eddig az utcák öntöztetése és pormentesitése érdekében városunkban — a »székvárosban» — épen úgy nem történt semmi, mint a legutolsó faluban, épen azért tartottuk szükségesnek, hogy erre a kérdésre már most, idejekorán felhívjuk az illetékes körök figyelmét és kérjük mielőbbi hathatós intézkedését.

— Kunhegyi Miklós színtársulata múlt kedden távozott el városunkból Szolnokra ; az igazgató a közönség támogatásával meg volt elégedve s elhatározta, hogy október 15-én a téli évadra a zom- bori színházhoz újonnan szervezendő nagy társulatával ismét visszatér Szegzárdra, amikor is a leg- frisebb újdonságokat fogja bemutatni.

— Tanítók ügye. A szegzárdi rom. kath. ta- nitók és az iskolaszék közt fölmerült kellemetlen ügy, mint értesülünk, békés megoldást nyert, s igy a fegyelmi ügy beszüntettetett.

Hírek..

— Lapunk tisztelt olvasóinak boldog ünnepeket kívánunk.

— Perczel Dezső belügyminiszter tegnap Bonyhádra érkezett, a hol a húsvéti ünnepeket tölti.

— Személyi hírek. Döry Pál alispán családjával együtt sógora, Döry Jenő földbirtokos látogatására Tüskére utazott, a hol a húsvéti ünnepeket tölti. — Selcz József kir. törvényszéki elnök családjával az ünnepekre Velencébe utazott, a hon- nét szerdán tér vissza városunkba.

— Kitüntetés. Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsosi cimmel és jelleggel felruházott osztálytanácsosnak O Felsége Lipót- rend lovagkeresztjét adományozta.

— Eljegyzés. Gróf Benyovszky Rezső felső-tengeliczi nagybirtokos eljegyezte alapi Salamon Zsófia urhölgyet Alapról.

— Kinevezés. A vallás és közokt. minister a szegzárdi kir. tanfelügyelőséghez tollnokká Szán- kássy István budapesti elemi magánintézeti igazgatót nevezte ki.

— A selyemtenyésztési hivatal köréből. Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott Bán Sándor főfelügyelőt Sárbogárdra helyezte át hasonló minőségben.

— Uj esperes. A tolnai ev. ref. egyházmegye uj esperesévé, — a leköszönt Csekey István vár- konyi esperes-lelkész helyébe — Dámák Péter őcsé- nyi ev. ref. lelkész választatott meg.

— Bíróság köréből. Selcz József a kir. törvényszék elnöke egy heti szabadságra Szegzárdról eltávozván, távollétének idejére a kir. törvényszék vezetését Ágoston István kir. tábla biró vette át.-- A Szegzárdon létesítendő villanyvilágítás iránt számos elektromos vállalatokkal foglalkozó előkelő cég érdeklődik, így a szombathelyi villanyossági részvény- társaság és a Ganz gyár intézett a városhoz ez ügyben kérdéseket és hisszük, hogy a nyert felvilágosítások után nem fognak késni ajánlataikat idejekorán beterjeszteni.

— Hiador meghalt. Jámbor Pál hírneves iró, ki Hiador név alatt az ötvenes években a műköltészet jóformán egyedüli képviselője volt, 76 éves korában Budapesten meghalt. Jámbor Pál 1821. év december hó 28-án Pakson született. 1840-ben a kalocsai papnevelő-intézetbe vétette föl magát, hol társai között egy magyar iskolát alapított, melynek ő volt vezető lelke. Első verse Garay János »Regélőíjé«-ben jelent meg; majd a »Honderü«-nek lett munkatársa, s itt jelentek meg dalai, melyeket külön kiadásban is adott ki. A szabadság harcát ő is tollával szolgálta. A forradalom alatt a közoktatásügyi minisztériumban volt alkalmazva, — s ennek lezajlása után Párizsba menekült, a hol Dun- vage álnév alatt egy kötet francia költeményt adott ki * Les artistes« cimmel. Jókait és Petőfit pedig franciára fordította le. A hatvanas s hetvenes években több ízben országgyűlési képviselő volt, majd a szabadkai főgimnázium igazgatója lett. Már több éve .hogy nyugalomba vonult és azóta jóformán elzárkózott a világtól.

1897. április 18.

____________________

bo

rzadva minden kis zajtól, összeremegve édes, szerelmes várakozásban minden lépésnél, minden mozdulatnál, addig az, a kiért szenved, könnyű szívvel, felületes egykedvűséggel készül valami múló szórakozásra, könnyű szerelmi flirtelésre, illuziós teremben, illuziós öltönyü, illuziós szerelmü asszonyok közé s nem érez abból semmit, de semmit, a mi az ő szivét, az ő bolondos, rajongó szivét betölti . . .

Valami kis világosság áradt a szobába s végig szaladt az asszony 'szilíidszerü alakján, összekulcsolt, sápadt kezein; bent még sötét volt minőén, a kályhában kihamvadt a tűz teljesen s nem vetett világosságot a homályban szinte alaktalannak tetsző bútorokra, csak az óra ide-oda mozgó nagy, sárga tányérja vált ki ebből a szomorú sötétségből, mint egy izgő-mozgó, aranyos korong, s kíméletlen egyformasággal mérte, szabta, tördelte az időt.

Félni kezdett ettől a homálytól és csöndességtől, félni kezdett attól a lázas, szenvedélyes fájdalomtól, mely minden erejével uralkodott rajta . .. Menekülni szeretett volna előle valahova . . . Oda me«t az ablakhoz, rálehelt a vékony üveglapra,

melyet elhomályosított a szürke esti köd s a rárakódó hideg pára, azután feltárta a szárnyait.

Már világos volt az utca, csillogott, fénylett az egész óriási város, nem keltett több édes, poé- tikus tavaszi hangulatot, emlékeket, ibolyanyilásról, hervadó avarról, az erdők mélyén ... a csillogó, lázas, izgalmas életre emlékeztetett inkább, mely minden zugát betölti ennek az óriási palotahalmaznak, akár fényes, akár más módon.

S a mint belebámult a lámpák messzefutó, majdnem végnélküli világába, egyszerre ott látta maga előtt a pompás báli termet, a maga fönséges ragyogásában, a meleg, illatos, villamfényes lépcsőházat, puha, világos szőnyegburkolatával, melyen virágkoszorus, selyemruhás asszonyok suhannak végig a mosolygó arcú, vállszallagos rendezők karján.

Karcsú, daliás alakú férfiak az ünnepélyes fekete öltönyben, hófehér nyakcsokorral, — illatos fejű gyöngyvirág, vagy halvány, szomorú krizan- tummal.

S bent az illatos, sugárzó teremben, melynek a levegője szinte édesen kábító a sok virágtól, illatszertől, fölhangzik a zene, kérőn, szerelmesen, diadalmasan.

Mindezt látta . . .

S látta a férfit, a kit szeretett, ebben a szerelmet lehelő, felületes, aranyos világban, a mint a virágok özönében, sugárzó tekintetű, mosolygó asszonyok közepett, megfeledkezik mindenről és édes mohó vágygyal szívja azt a kábító, mámoritó forró levegőt . . .

S a mint nézte, nézte, lassan összeolvadt ösz- szekeveredett a szeme előtt minden. A báli terem fantasztikus képei, alakjai, a halványan csillogó világossággal lent; a gomolygó felhőkkel s végül beleolvadt, beleveszett az egész csillogó kép a halkan, szomorúan hulldogáló fehér hóba.

Nem birt többé megkülönböztetni semmit, — szétválasztani semmit. — A nehéz, féltő fájdalomra valami szomorú, idegbénító tompa érzés következett.

Lehajtotta fejét az ablak párkányára, melyen már nedves h jfátyol csillogott s tehetetlen vergődéssel érezte, mint haldoklik, pusztul a szive mélyén az a rajongó, fantasztikus szerelem, amelynek nincs, nincs életképessége ebben a józan, rideg világban s azok a szomorúan, fehéren hulldogálló hó- pihék eltemetik, behullatják szépen.