Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-01-03 / 1. szám

VII. évfolyam, —^ ___________1. szám.___________Szegzárd, 1897. január 3. Tol navármegye POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár : I Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 • — » | Negyed évre . . 1*50» j Egy szám......................12 » I E l5ficetáaeketés hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kirul elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitottj árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1897. évi január hó 1-vel lapunk hetedik évfolyamába lépett. Kérkedés nélkül hivatkozhatunk ama sikerekre, a melyeket lapunkkal fennállása alatt elértünk. A sikereknek egyik legfőbb tényezője Tolnavármegyének művelt közönsége, a mely lapunkat támogatásával és rokonszenvével kezdettől fogva megajándékozta. Forró köszönetét mondunk e támoga­tásért és rokonszenvért, a melyet továbbra is kiérdemelni legfőbb törekvésünk leend. Lapunk iránya marad a mi volt, mióta megindult. A közérdek szerény harcosai vagyunk és e harcba a pártatlanság és igazság­szeretet mellett mindenkor csak a jó ízlés és ildom által megengedett fegyvereket visszük. A politikai téren és minden irányban a tiszta szabadelviiség jelszavát irtuk zász­lónkra, mert meggyőződésünk, hogy hazánk jólétét, nagyságát és egységét csak szabad­elvű intézmények biztosíthatják. Politikai, vármegyei és községi életünk összes kérdéseit, valamint társadalmi éle­tünk fontosabb eseményeit mindenkor be­hatóan megvitatjuk és részletesen ismertet­jük, mi közben párt és felekezeti szempon­tok teljes kizárásával, a legszigorúbb tár­gyilagosságra törekszünk. Közleményeink igazi zsurnalisztikái színvonalon állanak; gyorsan és alaposan értesült hírrovatunk a hót eseményeit élén­ken csoportosítja. Van külön szépirodalmi, törvénykezési, tanügyi és közgazdasági rovatunk, a me­lyek szakszerűségük mellett általános érdekű tartalomra törekesznek. A nagyobb fontosságú közérdekű esemé­nyekről, mint ez évben is számos alkalom­mal, rendkívüli kiadás utján értesítjük ol­vasóinkat, a mi által a napilapok tudósítá­sait is megelőzzük. Lapunk csinos kiállításban, legkevesebb 8 oldalnyi terjedelemben, szükség esetén 10, 12, 18 oldalon, hetenként egyszer, min­den vasárnapon, jelenik meg. «Előfizetési ár: Eg-ész . vre ... 6 frt — kr. Fél ’-é 3 — Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egy hónapra . . — „ 50 „ Ajánljuk lapunkat továbbra is Tolna­vármegye művelt közönségének szives jóin­dulatába és pártfogásába. Hazafias tisztelettel A „TOL ír A VÁRIÉ GYE“ politikai hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala. Uj ezredév előtt. Magyarország történetében a most kez­dődő második ezerév fordulópontot képez. A kiegyezés létrejöttétől háromszor tiz év alatt hazánk az alkotmányos szabadság soká nélkülözött áldásait élvezte; állami életének és jövőt biztositó erőinek fokoza­tos kifejtésében tellett el e három decen- nium, melynek elég küzdelemmel vegyes ideje alatt a jövő ezredév biztos alapkövét sikerült megvetnie. A magyar nemzeti állam kifejlődésé­nek föltételeit biztosította az alkotmányos kormányzat ezen harminc éves korszaka. A szunnyadó erők fölszabadultak a le- thargikus nyomás alól és szabad szárnyra eresztve, iparkodtak érvényesülni a nemzeti consolidátió nagy munkájában. A magyar állam e harminc év alatt eléggé megerősödött, de még nem eléggé magyar. A jogállam szilárd oszlopának leraká­sánál még nem vethettünk elég figyelmet és gondot arra, hogy a magyar nemzeti állam követelményeivel szemben elkövetett százados mulasztásokat helyre pótolják. Most azonban az a'kotmányos szabadság és jog- egyenlőség elveinek nehéz diadalra jutta­tása után, a második ezredév küszöbén, TÁRCA.-A. „jó "bolond. .“ (Felolvasás versekben.) Irta : Wigand János.- A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — S/,ép hölgyeim és tisztelt jó urak ! Köztünk ne essék bántódás, harag, Ha őszintén és kereken kimondom, — Bár önmagán kezdeni, az se bon ton — Hogy felolvasni itt e dísz-helyen, Csak nagy nehezen adtam rá fejem. Okot — no azt felhozhatnék sokat, Egyet — tudom — mindenki elfogad, — Ha van, ki nem, hát mért nem ül az itt ? — S ez az : Jobb sor, mást hallgatván bírálni, Mint kínos önnön gondolatait Itt szégyenszemre fennen recitálni. De ostromló szó, kérő szép szemek, S a jótékony cél kit nem ejtne meg ? No meg az is eszembe juta bölcsen, Látván, hogy mód a menekvésre nincsen: Ember vigyázz, ha itt nem állsz a rúdnak, Még megesik, hogy az albumba dugnak. Es mi legyen ? Felolvasás, prolog ? Választani mindig nehéz dolog. * Felolvasta a szerző az »Egyesült szegzárd-tolname- gyei nőegylet«: által rendezett Szilveszter-estélyen. Gondolj merészet: hátha mind a kettő . . . Elméd hahogy ép eszmét szülni meddő, Csak vedd elő az idétlen porontyot, Aggass reá színes költői rongyot ; A vers, a rím sok mindenfélét sejtet, Naiv hallgatót illusióba ejthet: Úgy tetszik, van a műben szív is, ész is, S hol eszme nincs, ömöl tán szép poózis. S a tárgy mi légyen ? „Alkalomszerű Lesz, nemde, s benne humoros derű ?“ így szólt a néma, intő kérelem. Hm aktuális ? Azt Ígérhetem. Tárgyért nem szoktam kalandozni messze: Lám itt van esténk punctum saliense, Forditsd: (nem ugró) — ugrató bibéje, Melytől ma ugrik, táncol ifja vénje : A jótékony, az áldott szívű JÓSÁG. Ah bűvös thóma . . . Illatozó rózsák Fakadnak ettől jégszirt tetején, Boldogság támad balvógzet helyén, Szelíddé válnak bősz fenevadak, Es ódennó lesz puszta sivatag. Hol női szív ... De ember, hova tévedsz ? Nem bírja húrod . . . Aztán illik-é ez ? Tudd, helytelen bók erről szólni ma, Hallgasson róla hát a krónika ; Hol hangosan szól a tett, nem hiszed, Hogy a Dunába hordasz csak vizet ? S leszen a tárgyunk akkor: férfi-jóság. Jól hangzik s nem is oly nyilvánvalóság. A tkéma ingerel. Asztalhoz ülök, Kigyúl a lámpás, könyökömre dűlök. Elülök, dűlök mélyen elmerülve, Keresve eszmét — honnan, hogy’ kerülne, — Fordulatot, elméset, humorost . . . És már dereng egy, domborul, no most . . . És ekkor hirtelen belép a szolga. Ördögbe! ép ilyenkor akad dolga . . . Ránézek mordul, — ijedten kifordul, Ajtót becsapva, hogy nem is csikordul, S ész nélkül fut kinn hányva a keresztet. — No lássa ember, vaj’ mi lelte eztet? „Ördög 1“ kiáltja s veri fel a házat, — No szép sor, szolga ellened ha lázad ! Künn összefut asszony, gyerek, cseléd, Hallom szavoknak suttogó szelét; Most jönnek mind s belépnek a szobámba. Én ott ülök, előttem áll a lámpa — S im’ házam uópe egy kacajba tör ki : „A lámpa! lámpa!“ mind egyszerre dörgi. Hát biz’ a lámpás mint egy kémény füstöl, S én ott ülök merő korom a füsttől ! De mint fellegbőh villám-fény ha villan, A füsthomályban fénylő eszme csillan. Felkacagok! Most rajtam állt nevetni: Mert, ámbár csöppnyi csak, de igy esett ni, — Én ám legyek fekete mint a mór — Müvembe, mit kerestem, a humor. És megkerült az elmés fordulat; Pardon tehát! Csűrjünk egyet a thómán, — Hiszen a jóság mindent eltűr némán — Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Next

/
Thumbnails
Contents