Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-09 / 6. szám

1896. február 2. TOLNAVÁRMEGYE. 3. Az ilyen kerge specieseknek már ele- meökké válik a jellembeli körforgás. Ha szük­ségesnek látják, egész könnyedén eilejtik a to­jástáncot, a nélkül, hogy kárt tennének ma­gukban vagy a tojásokban; szükség esetében erkölcsi tótágast is állanak, hogy elkaphassák a koncot, melyre szájtátva vigyorognak; sőt ha hasznot látnak belőle: pirulás nélküli sze­mérmetlenséggel a hastáncot is képesek eljárni. Ez a sokféle testi és lelki gymnastica aztán igen hajlékonyakká és ruganyosakká teszi őket,- ha kell, csúszva-mászva nyaldos­sák a tányért, melyen jó koncot szimatolnak ; máskor meg peckesen, Önérzetet színlelő maga­tartással lépdelnek, mert azt hiszik, hogy most ezzel a magatartással sikerül nekik valami óhajtott falathoz jutni. Egyszóval művészi kéjmidatók és ügyes szemfényvesztők, kiknek teljes életók komédia és a haruspexek közt is elnyerték volna a leg­szebb babért. Életelvók az a régi jellcmtelen közmondás: »mundum vult decipi, ergo de- cipiatur/« Ebben utaznak, keringenek; ma itt, hol­nap ott. Mindenkor saját becses énjök és ér­dekók minél sikeresebb kizsákmányolása céljá­ból! Visszataszító, undorító alakok, mert ki­veszett belőlük a férfid karakter minden vo­nása, valóságos éhező farkasok, kik folyton zsákmányra áhítozó véres szájjal leselkednek becsületes embertársaikra, kikben irigylik azt, ami belőlük hiányzik, a karaktert és köz- becsülést. Megcsalnak mindenkit, férfit úgy, mint nőt egyaránt. Minden szavuk hazugság! Ha legnagyobb lelkesedést vagy elragadtatást szín­leltük: akkor is számításból teszik. Ezzel is céljaik vannak, hogy jámbor felebarátjukat alaposan becsapják, s macska módjára fel­használják a kedvező alkalmat, hogy félre­vezetett embertársaik megtévesztéséből maguk­nak anyagi hasznot kerítsenek. Ezek a silány alakok egy ideig felszínen tartják magukat; sőt a kedvező alkalmak fel- használásával grasszálnak is, mert hozzájuk hasonló alakok mindenütt találkoznak a tár­sadalom romlott és jellemtelen köreiben. Ha a szükség tigy hozza magával, ma demokratikus örült kalamajkát járnak, hol­nap pedig arisztokratikus menüettre emelgetik ruganyos bokáikat. De aztán ha szükségét látják: patkós csizmával rugdossák a padlót és részeg kurjongatással mutogatják duhaj jó kedvöket. Képesek aztán szemforgató jezsuitákká is válni, s ájtatos pofát vágnak, pedig sohasem volt sem hitük, sem vallásuk, mert azt is úgy forgatják, mint politikai köpenyegüket. Egy két mártír megtanította rá, hogy a ma­gyarok mennnyire elnyomják az oláhságot. Mert a faluban 6 volt a legokosabb ember, neki jutott az a szerep, hogy hívei közt terjessze az ő szent igéiket. És Alba Petru, a durva bányamunkás már ma is nemzeti hős; s mindenesetre a legjobb utón van arra, hogy esetleg mártír is legyen. A képét bukaresti nyomdákban már sokszo­rosítják, ma holnap ott találod fakó rámában min­den oláh ágya fölött. Kocsmai verekedéseknek hőse most is min­den vasárnap, mert hiába, a természetét meg nem tagadhatja. Ám a szegény paraszt n m mer ellene szót emelni, s ha hivatalból kérdőre vonják, annál jobb, legalább megint van miért s/idni a gyűlöl­ködő, minden román hazafit üldöző magyarokat. A bányamunkás alig tengődött napról-napra. A dászkálságból már meg lehet élni, ha érti az ember a módját. Nemzeti hősnek lenni, az már kitűnő mellékjövedelem és tekintélyes állás. Újságok írják róla nagy hanggal, hogy egyik legkitűnőbb fia nemzetének. Egyik legkitűnőbb fia; ugyanaz az Álba Petru, a kibe öt év előtt egy őr­mester bottal verte belé a betűvetés tudományát. Oh, egy szép karriér, az mindig nagyon meg­becsülni való dolog. BUDAY LÁSZLÓ. Pedig ilyenkor is mindent számításból tesznek; cél nélkül még a fülüket sem moz­gatják. Mikor legszilajabb jó kedvet mutatnak, akkor is azért teszik, mert ezzel a betyárko­dással félre akarnak vezetni valakit. Ha pe­dig parancsszóra könnyeket jelentetnek meg kiűz szemeikben, akkor is romlott lelkűkben röhögnek előre azon, hogy most alaposan si­került becsajmi résztvevő embertársaikat. De ennek az erkölcsi jakir-táncnak is elöbb-utóbb vége szakad! Mikor már mindenki meggyőződik arról, hogy a szélkakas kivül- belül megrozsdásodott s már a szélirányát is rosszul mutatja: akkor szánalommal for diá­nak el tőle, mert látják, hogy egy hasznave­hetetlen pléhdarab, mely kívül elkopott, belül pedig üres, és mm való másra, mint a szemétre! A szélkakas aztán — látva, hogy hiába forgott, kopott, nyikorgott, hogy már senki sem hisz a képmutogatásának, hanem csak szánalommal, sajnálattal tekintenek rá, s látja, hogy céltalanul és haszontalanul rozsdásodott meg, gondol egyet utoljára s azt mormogja magában a csalódott Adámmal : % Előttem a kő és alatta a mély: Egy ugrás, mint utolsó felvonás, S azt mondom, vége a komédiának! Kukúrikú. Hírek. — Személyi hírek. Perczel Dezső bel­ügyminiszter a múlt szombaton az éjjeli vonattal Bonyhádivá utazott, vasárnapon át- rándult Leperdre és részt vett Döry Vil­mosnak 53-ik születésnapja alkalmával meg­tartott családi ünnepélyén. Vasárnapon éjjel visszautazott a fővárosba és hétfőn már részt vett a belügyi tárca képviselőházi tár­gyalásában. — Simontsits Béla. Szatmár- vármegye és Szatnuár sz. kir. város fő­ispánja és neje múlt kedden utaztak el vá­rosunkból, hol majdnem másfél hétig tar­tózkodtak. — A káptalani helynök kijelölése. Vaszary Kolozs hercegprimás a pécsi székes káptalan eléje terjesztett káptalani helynökválasztási jegyzőkönyv alapján február 3-án kelt 751. sz. elhatározásával Troli Ferenc trebinjei választott püspököt és nagy prépostot rendelte ki a püspöki szóküresedés tar­tamára káptalani helynökaek. Zsinkó Istvin vár- prépost tudatta ezt az egyházmegyével. Troli Fe­renc káptalani helynök a hercegprimás leiratának vétele után azonnal jelentkezett Kardos Kálmán főispánnál, kérve őt, hogy kirendeltetósóről ve­gyen tudomást és arról a vallás- és közoktatás- ügyi ministert értesítse. Kardos Kálmán a helyet­tesítésről csütörtökön reggel Wlassich Gyula dr. vallás- és közoktatásügyi miniszternek jelentést tett. A minisztérium a püspöki birtok leltározó bizott­ságát tavaszszal fogja csak Pécsre kiküldeni, de annak vezetője akkor sem Toszt Gyula lesz, ki nagy beteg, haDern a kultuszministerium egy má­sik kijelölendő közege. Bár a prímás intézkedésé­vel a joghatóság már rászállott a káptalani hely- nökre, mégis a kinevezésről először a pápát is ér­tesítik, a ki aztán az egyházmegye lelki vezetésére megadja a hatalmat a káptalani helynöknek. E ha­talom elnyerése után az egyházmegye vezetését oly- kép gyakorolja a helynök, hogy az eddigi rend ke­retében folytatja tovább az ügyek iutézósót, újítást nem hozhat be, oly jogokat pedig, melyek csak fölszentelt püspököt illetnek, nem gyakorolhat. — A nemzeti kaszinó múlt vasárnap meg­tartott tisztujitása alkalmával Bezerédj Pált ismét megválasztották a rendes választmányi tagok közé. — Áthelyezés. Az igazságügyminister dr. Cottely Géza, bonyhádi kir közjegyzőt a Budapest székesfőváros VIII -ik kerület külső területére rendszeresített kir. közjegy­zői állásra helyezte át. — A kaszinó farsangi estélye jövő szomba­ton fog megtartatni a kaszinó termeiben. A vi­galmi bizottság Török Béla igazgató elnöklete alatt sok nevettető meglepetésről gondoskodik, hogy a- közönség kedélyes mulatsága biztosítva legyen Az estélyen működni fog macska- és kácsa-duett, Né­metországból hozatott az életnél is hűebb masz­kokkal. Dr. Pápé Déues és Szigeth Nándor, vig monológokkal fogják mulattatni a közönséget. Éj­fél tájban pedig kacagtató AT««/-fölvonulást ren­deznek. a Kueipoló lábakat szintén Németországból hozatták, s a világszerte ismert Kneip páter uta­sítása szerint készült miutalábakkal fognak sétálni a kaszinó parketjén. Ezen kívül a vigalmi bizott­ság kebelében dr. Pápé Dénes, Mirth László és Leopold Samu szerkesztőkké alakultak, s egy al­kalmi bohókás tartalmú hírlappal látják el a kö­zönséget. Egyéb meglepetéseket a vigalmi bizott­ság erősen titkolódzó tagjai még nem árultak el, de úgy halljuk, hogy lesz ott még más jelenet és előadás is, amivel a közönség nevető idegeire hatni fognak. — Eljegyzés. Psik Mariska kisasszonyt, özv. Psik Ferencné úrnő leányát, folyó hó 2-án elje­gyezte Weidinger Jenő, Baranyavármegye III-ad aljegyzője Harkányban. — Nyugdíjazás. Németh N. János, volt dom­bóvári szolgabiró, — állami szolgálatának beszámí­tásával és 24 évi szolgá'ati idő után évi 612 írttal nyugdíjaztatott. — Pályázat. A baranya-nádasdi postamesteri állásra a pécsi posta- és távirdaigazgatóság 3 heti határidővel pályázatot hirdetett. — A dombóvári főszolgabírói hivatalról a „Pécsi Napló“-ban hosszabb közlemény jelent meg, melyből adjuk a következő részt: „A szolgáéiról hivatal egész csendben, minden külsőség nélkül múlt hó 2-án megkezdé működését. Egy mellék­utcában szegényes bérházban meghúzódva — a főszolgabírói lakás és hivatali helyiségek csak a jövő nyáron épülnek fel — szerényen folytatja na­ponkint hivatalos teendőjét, mely egyelőre a ta- másii szolgabirói hivatal részéről ide áttett és el­intézés alatt álló ügydarabok átvétele és tanulmá­nyozásában nyilvánul. Az egyes testületek szokásos tisztelgése sem maradt el. — Tisztelgett eddig a dombóvári járás jegyzői kara, a helybeli ipar­testület, a tűzoltó-egylet, a községi képviselő-testü­let az elöljárósággal, az izr. hitközség elöljárósága és számos magánegyén, kik távozásuk után nem tudták eléggé dicsérni a főszolgabíró nyájas, meg­nyerő modorát, és a legjobb reményekkel eltelve hagyták el a hivatalt; szóval. Nagy István főszol­gabíró csakhamar meghódito'ta a közönség rokon- szenvét, mi részint azon jó hírnévnek tudható be, mely őt hivatalának elfoglalása előtt megelőzte. Bajó János szolgabiró nemkevósbbé szimpatikus alak ; fiatal még, de azért kellő komolysággal és ügyszeretettel karolja föl a különszervezett járás uj mederbe való terelését. Különösen Dombóvár tekint bizalommal a szolgabirói hivatal ténykedése elé, mert ha egyrészt elvitázhatlan, hogy Dombó­vár forgalmi tekintetben rohamos lendületet nyert és vasúti összeköttetéseinél fogva a magy. állam­vasutak fontos gócpontjává leit, másrészt tagadha­tatlan, hogy helyi viszonyait tekintetbe még sok esetben viseli magán a maradiság jellegét. Csak a legfontosabb, legégetőbb kérdéseket emelem ki a sok' ól, a melyeknek orvoslására a főszolgabíró ur hathatós és jóindulatú támogatását reméljük.“ S felsorolja a cikkíró az orvoslásra váró ottani mi­zériákat. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Erdély Lajos, marosvásárhelyi lakost a szegzárdi kir. pénzügyigazgátósághoz kataszteri irattárt ke­zelő irodatisztté ideiglenes minőségben nevezte ki. —■ Adományok a szegzárdi népkonyhára. A népkonyhára adakoztak: Gróf Apponyi Géza Hőgyószen, egy levágott ürü és 8 zsák burgonya, mint 111-ik küldemény, ifj. Krammer József Szeg- zárdon 5 forint és Fischoff Károly Szegzárdon, 22 kiló árpakása, 18 kiló borsó és 8 kiló só. Ezen kegyes adományokat, számos szegényeink ne­vében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd, 1896. évi február 7. Bezerédj Pál s. k.

Next

/
Thumbnails
Contents