Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-09 / 6. szám
1896. február 2. TOLNAVÁRMEGYE. 3. Az ilyen kerge specieseknek már ele- meökké válik a jellembeli körforgás. Ha szükségesnek látják, egész könnyedén eilejtik a tojástáncot, a nélkül, hogy kárt tennének magukban vagy a tojásokban; szükség esetében erkölcsi tótágast is állanak, hogy elkaphassák a koncot, melyre szájtátva vigyorognak; sőt ha hasznot látnak belőle: pirulás nélküli szemérmetlenséggel a hastáncot is képesek eljárni. Ez a sokféle testi és lelki gymnastica aztán igen hajlékonyakká és ruganyosakká teszi őket,- ha kell, csúszva-mászva nyaldossák a tányért, melyen jó koncot szimatolnak ; máskor meg peckesen, Önérzetet színlelő magatartással lépdelnek, mert azt hiszik, hogy most ezzel a magatartással sikerül nekik valami óhajtott falathoz jutni. Egyszóval művészi kéjmidatók és ügyes szemfényvesztők, kiknek teljes életók komédia és a haruspexek közt is elnyerték volna a legszebb babért. Életelvók az a régi jellcmtelen közmondás: »mundum vult decipi, ergo de- cipiatur/« Ebben utaznak, keringenek; ma itt, holnap ott. Mindenkor saját becses énjök és érdekók minél sikeresebb kizsákmányolása céljából! Visszataszító, undorító alakok, mert kiveszett belőlük a férfid karakter minden vonása, valóságos éhező farkasok, kik folyton zsákmányra áhítozó véres szájjal leselkednek becsületes embertársaikra, kikben irigylik azt, ami belőlük hiányzik, a karaktert és köz- becsülést. Megcsalnak mindenkit, férfit úgy, mint nőt egyaránt. Minden szavuk hazugság! Ha legnagyobb lelkesedést vagy elragadtatást színleltük: akkor is számításból teszik. Ezzel is céljaik vannak, hogy jámbor felebarátjukat alaposan becsapják, s macska módjára felhasználják a kedvező alkalmat, hogy félrevezetett embertársaik megtévesztéséből maguknak anyagi hasznot kerítsenek. Ezek a silány alakok egy ideig felszínen tartják magukat; sőt a kedvező alkalmak fel- használásával grasszálnak is, mert hozzájuk hasonló alakok mindenütt találkoznak a társadalom romlott és jellemtelen köreiben. Ha a szükség tigy hozza magával, ma demokratikus örült kalamajkát járnak, holnap pedig arisztokratikus menüettre emelgetik ruganyos bokáikat. De aztán ha szükségét látják: patkós csizmával rugdossák a padlót és részeg kurjongatással mutogatják duhaj jó kedvöket. Képesek aztán szemforgató jezsuitákká is válni, s ájtatos pofát vágnak, pedig sohasem volt sem hitük, sem vallásuk, mert azt is úgy forgatják, mint politikai köpenyegüket. Egy két mártír megtanította rá, hogy a magyarok mennnyire elnyomják az oláhságot. Mert a faluban 6 volt a legokosabb ember, neki jutott az a szerep, hogy hívei közt terjessze az ő szent igéiket. És Alba Petru, a durva bányamunkás már ma is nemzeti hős; s mindenesetre a legjobb utón van arra, hogy esetleg mártír is legyen. A képét bukaresti nyomdákban már sokszorosítják, ma holnap ott találod fakó rámában minden oláh ágya fölött. Kocsmai verekedéseknek hőse most is minden vasárnap, mert hiába, a természetét meg nem tagadhatja. Ám a szegény paraszt n m mer ellene szót emelni, s ha hivatalból kérdőre vonják, annál jobb, legalább megint van miért s/idni a gyűlölködő, minden román hazafit üldöző magyarokat. A bányamunkás alig tengődött napról-napra. A dászkálságból már meg lehet élni, ha érti az ember a módját. Nemzeti hősnek lenni, az már kitűnő mellékjövedelem és tekintélyes állás. Újságok írják róla nagy hanggal, hogy egyik legkitűnőbb fia nemzetének. Egyik legkitűnőbb fia; ugyanaz az Álba Petru, a kibe öt év előtt egy őrmester bottal verte belé a betűvetés tudományát. Oh, egy szép karriér, az mindig nagyon megbecsülni való dolog. BUDAY LÁSZLÓ. Pedig ilyenkor is mindent számításból tesznek; cél nélkül még a fülüket sem mozgatják. Mikor legszilajabb jó kedvet mutatnak, akkor is azért teszik, mert ezzel a betyárkodással félre akarnak vezetni valakit. Ha pedig parancsszóra könnyeket jelentetnek meg kiűz szemeikben, akkor is romlott lelkűkben röhögnek előre azon, hogy most alaposan sikerült becsajmi résztvevő embertársaikat. De ennek az erkölcsi jakir-táncnak is elöbb-utóbb vége szakad! Mikor már mindenki meggyőződik arról, hogy a szélkakas kivül- belül megrozsdásodott s már a szélirányát is rosszul mutatja: akkor szánalommal for diának el tőle, mert látják, hogy egy hasznavehetetlen pléhdarab, mely kívül elkopott, belül pedig üres, és mm való másra, mint a szemétre! A szélkakas aztán — látva, hogy hiába forgott, kopott, nyikorgott, hogy már senki sem hisz a képmutogatásának, hanem csak szánalommal, sajnálattal tekintenek rá, s látja, hogy céltalanul és haszontalanul rozsdásodott meg, gondol egyet utoljára s azt mormogja magában a csalódott Adámmal : % Előttem a kő és alatta a mély: Egy ugrás, mint utolsó felvonás, S azt mondom, vége a komédiának! Kukúrikú. Hírek. — Személyi hírek. Perczel Dezső belügyminiszter a múlt szombaton az éjjeli vonattal Bonyhádivá utazott, vasárnapon át- rándult Leperdre és részt vett Döry Vilmosnak 53-ik születésnapja alkalmával megtartott családi ünnepélyén. Vasárnapon éjjel visszautazott a fővárosba és hétfőn már részt vett a belügyi tárca képviselőházi tárgyalásában. — Simontsits Béla. Szatmár- vármegye és Szatnuár sz. kir. város főispánja és neje múlt kedden utaztak el városunkból, hol majdnem másfél hétig tartózkodtak. — A káptalani helynök kijelölése. Vaszary Kolozs hercegprimás a pécsi székes káptalan eléje terjesztett káptalani helynökválasztási jegyzőkönyv alapján február 3-án kelt 751. sz. elhatározásával Troli Ferenc trebinjei választott püspököt és nagy prépostot rendelte ki a püspöki szóküresedés tartamára káptalani helynökaek. Zsinkó Istvin vár- prépost tudatta ezt az egyházmegyével. Troli Ferenc káptalani helynök a hercegprimás leiratának vétele után azonnal jelentkezett Kardos Kálmán főispánnál, kérve őt, hogy kirendeltetósóről vegyen tudomást és arról a vallás- és közoktatás- ügyi ministert értesítse. Kardos Kálmán a helyettesítésről csütörtökön reggel Wlassich Gyula dr. vallás- és közoktatásügyi miniszternek jelentést tett. A minisztérium a püspöki birtok leltározó bizottságát tavaszszal fogja csak Pécsre kiküldeni, de annak vezetője akkor sem Toszt Gyula lesz, ki nagy beteg, haDern a kultuszministerium egy másik kijelölendő közege. Bár a prímás intézkedésével a joghatóság már rászállott a káptalani hely- nökre, mégis a kinevezésről először a pápát is értesítik, a ki aztán az egyházmegye lelki vezetésére megadja a hatalmat a káptalani helynöknek. E hatalom elnyerése után az egyházmegye vezetését oly- kép gyakorolja a helynök, hogy az eddigi rend keretében folytatja tovább az ügyek iutézósót, újítást nem hozhat be, oly jogokat pedig, melyek csak fölszentelt püspököt illetnek, nem gyakorolhat. — A nemzeti kaszinó múlt vasárnap megtartott tisztujitása alkalmával Bezerédj Pált ismét megválasztották a rendes választmányi tagok közé. — Áthelyezés. Az igazságügyminister dr. Cottely Géza, bonyhádi kir közjegyzőt a Budapest székesfőváros VIII -ik kerület külső területére rendszeresített kir. közjegyzői állásra helyezte át. — A kaszinó farsangi estélye jövő szombaton fog megtartatni a kaszinó termeiben. A vigalmi bizottság Török Béla igazgató elnöklete alatt sok nevettető meglepetésről gondoskodik, hogy a- közönség kedélyes mulatsága biztosítva legyen Az estélyen működni fog macska- és kácsa-duett, Németországból hozatott az életnél is hűebb maszkokkal. Dr. Pápé Déues és Szigeth Nándor, vig monológokkal fogják mulattatni a közönséget. Éjfél tájban pedig kacagtató AT««/-fölvonulást rendeznek. a Kueipoló lábakat szintén Németországból hozatták, s a világszerte ismert Kneip páter utasítása szerint készült miutalábakkal fognak sétálni a kaszinó parketjén. Ezen kívül a vigalmi bizottság kebelében dr. Pápé Dénes, Mirth László és Leopold Samu szerkesztőkké alakultak, s egy alkalmi bohókás tartalmú hírlappal látják el a közönséget. Egyéb meglepetéseket a vigalmi bizottság erősen titkolódzó tagjai még nem árultak el, de úgy halljuk, hogy lesz ott még más jelenet és előadás is, amivel a közönség nevető idegeire hatni fognak. — Eljegyzés. Psik Mariska kisasszonyt, özv. Psik Ferencné úrnő leányát, folyó hó 2-án eljegyezte Weidinger Jenő, Baranyavármegye III-ad aljegyzője Harkányban. — Nyugdíjazás. Németh N. János, volt dombóvári szolgabiró, — állami szolgálatának beszámításával és 24 évi szolgá'ati idő után évi 612 írttal nyugdíjaztatott. — Pályázat. A baranya-nádasdi postamesteri állásra a pécsi posta- és távirdaigazgatóság 3 heti határidővel pályázatot hirdetett. — A dombóvári főszolgabírói hivatalról a „Pécsi Napló“-ban hosszabb közlemény jelent meg, melyből adjuk a következő részt: „A szolgáéiról hivatal egész csendben, minden külsőség nélkül múlt hó 2-án megkezdé működését. Egy mellékutcában szegényes bérházban meghúzódva — a főszolgabírói lakás és hivatali helyiségek csak a jövő nyáron épülnek fel — szerényen folytatja naponkint hivatalos teendőjét, mely egyelőre a ta- másii szolgabirói hivatal részéről ide áttett és elintézés alatt álló ügydarabok átvétele és tanulmányozásában nyilvánul. Az egyes testületek szokásos tisztelgése sem maradt el. — Tisztelgett eddig a dombóvári járás jegyzői kara, a helybeli ipartestület, a tűzoltó-egylet, a községi képviselő-testület az elöljárósággal, az izr. hitközség elöljárósága és számos magánegyén, kik távozásuk után nem tudták eléggé dicsérni a főszolgabíró nyájas, megnyerő modorát, és a legjobb reményekkel eltelve hagyták el a hivatalt; szóval. Nagy István főszolgabíró csakhamar meghódito'ta a közönség rokon- szenvét, mi részint azon jó hírnévnek tudható be, mely őt hivatalának elfoglalása előtt megelőzte. Bajó János szolgabiró nemkevósbbé szimpatikus alak ; fiatal még, de azért kellő komolysággal és ügyszeretettel karolja föl a különszervezett járás uj mederbe való terelését. Különösen Dombóvár tekint bizalommal a szolgabirói hivatal ténykedése elé, mert ha egyrészt elvitázhatlan, hogy Dombóvár forgalmi tekintetben rohamos lendületet nyert és vasúti összeköttetéseinél fogva a magy. államvasutak fontos gócpontjává leit, másrészt tagadhatatlan, hogy helyi viszonyait tekintetbe még sok esetben viseli magán a maradiság jellegét. Csak a legfontosabb, legégetőbb kérdéseket emelem ki a sok' ól, a melyeknek orvoslására a főszolgabíró ur hathatós és jóindulatú támogatását reméljük.“ S felsorolja a cikkíró az orvoslásra váró ottani mizériákat. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Erdély Lajos, marosvásárhelyi lakost a szegzárdi kir. pénzügyigazgátósághoz kataszteri irattárt kezelő irodatisztté ideiglenes minőségben nevezte ki. —■ Adományok a szegzárdi népkonyhára. A népkonyhára adakoztak: Gróf Apponyi Géza Hőgyószen, egy levágott ürü és 8 zsák burgonya, mint 111-ik küldemény, ifj. Krammer József Szeg- zárdon 5 forint és Fischoff Károly Szegzárdon, 22 kiló árpakása, 18 kiló borsó és 8 kiló só. Ezen kegyes adományokat, számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd, 1896. évi február 7. Bezerédj Pál s. k.