Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-29 / 13. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1896. március 29.-------1---»------------------------------azon bizalmával, melyet az üdvös törvény- alkotás komoly munkájára kellene neki fölhasználnia, nem pedig arra, hogy unottá vált üres sérelmek, alaptalan vádaskodások és sanda gyanúk komikussá vált pertrak- tálásával fecséreljék el a törvényhozás céljaira szolgáló egész ülésszakot. A parlamenti vitatkozás sülyedésének szemmel látható és elszomorító jele a kép - viselóház szómalomharca, mely nem használ senkinek; mert egyrészről az állami igazgatás rendes menetét megakasztja, másrészről pedig az ország intelligens közvéleményének neheztelését vonják magukra azok a honmentőkként figuráié honatyák, kik egyéb okos dolog híján a jól kivágott szónoklatok kétes értékű dicsőségében keresik képviselői habáraikat. A parlamentáris rendszer eme beteges kinövését okvetlenül meg kell semmisíteni, mert különben továbbra is ismétlődni fognak a most grasszáló, elszomorító jelenségek, melyek a törvényhozás hasznos működését valósággal megbénítják. Az ellenzék nagy szolgálatot tesz vele az országnak és csak hivatását teljesiti, ha szigorú és pontos ellenőrzést gyakorol a kormányzattal szemben, de vétkes hibába esik, a midőn e helyett a kormány tagjait derüre-borura ok és mód nélkül támadja és gyanúsítja és a parlament tekintélyét botrányokkal, személyes ügyekkel aláássa. Az országgyűlésnek alig marad ideje érdemleges alkotások megvalósítására. Az országgyűlési szünidő 3 hónapig tart, a bud- getvita már hat hónapja folyik s még nincs vége és ez által fennakad az ellenzék által is annyira Sürgetett számos közigazgatási, igazságügyi, közgazdasági reformnak megvalósítása. Az ország közvéleménye megegyez abban, hogy elitéli azokat, a kik a törvény- hozást az ország anyagi és szellemi jólétét előmozdító munkásságában megakasztják. A számadás — az uj választások ideje közeledik. 2. A választók hazafias és közhasznú dolgot fognak cselekedni, ha a szószátyárkodó, nagy pipája, de kevés dohányu honatyákat az uj választásoknál egytól-egyik kibuktatják. Egyházmegyei közgyűlés. A tolna-baranya-somogyi ágast hitv. ev. egyházmegye Bonyhádon március 24-ón rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgya : A közgyűlés megnyitása a bonyhádi ev. templomban ment végbe. Bauer Adolf, hidegkúti lelkész, mint főesperes lelkes szavakban üdvözli az újonnan megválasztott alesperest, Wiesner Boldizsár majosi lelkészt, kinek kezébe ezentúl a fölötte fontos népoktatási ügy van letéve. A hivatalos eskü letétele után, Wiesner Boldizsár lelkész a következő figyelemre méltó beszédet mondta: Nagytiszteletü és Nagyságos Egyházmegyei Közgyűlés! Nagytiszteletü és Nagyságos Elnökség! Most, midőn eskümmel is leköteleztem magamat, hogy mint alesperes az isk. közigazgatás terén egyházmegyéink közügyét szolgálom, mindenek előtt őszinte, hálás köszönetét mondok a megtiszteltetésért, a melylyel az egyházmegyének az egyházközségek szavazata által nyilvánult bizalma kitüntetni kegyeskedett és az alesperesi hivatal tisztségére elhívott. — Megvallom, hogy akkor, a mikor a nagytiszteletü és nagyságos egyházmegyei elnökség a választás eredményét velem tudatta és nyilatkozatra hivott fel az iránt, hogy az állást elvállalom-e, nem csekély lelki harcomba került kijelentenem, hogy kész vagyok magamat az egyházmegye szolgálatára átadni. — Hisz tudjuk, hogy renden kívül most másodízben történik az alesperesi hivatal betöltése. — A régi kipróbált vezért, a kit a rendes választási időben állított újból a közbizalom az egyházmegye tanügyi kormányzásának élére, őt, mert ereje elhagyta és lemondott, kénytelen volt az egyházmegye az elvállalt szolgálat alól felmenteni. — A kit helyébe renden kívül első Ízben az egyházmegye bizalma az alesperesi hivatalra elhívott és a kit a tavalyi közgyűlésen nem is egészen egy év előtt iktatott e hivatalába, őt lelkes és buzgó működése legkezdetén az Isten kifürkészhetetlen akarata váratlan halállal az élők sorából elszólitotta. — A gyászos eset emlékénél, mert jó barátot vesztettem benne, a fájdalom meghatottsága alatt állok most is; akkor pedig, a mikor az egyházmegye bizalma az ő helyére szólított, annek még szive mélyéig megrendítő hatását éreztem. Azután meg önmagámmal szigorúan számot vetve, igen komoly aggodalom is szállta meg lelkemet. Eltekintve a munka terhétől és a vele járó gondtól tudom, hogy az alesperesi hivatal dolgainak sikeres ellátása több tapasztaltságot és nagyobb szellemi erőt kíván meg, mint amennyivel ón bírok. Gyengeségem e tudatában erősen tusakodtam magamban és az apostollal „könyörgöttem az Urnák, hogy én tőlem eltávoznék.“ De ezt inondá nekem is: “Elég neked az én kegyelmem; mert az ón erőm erőtlenség által végeztetik el.“ így erőtlenségem érzetében is — bízva az Ur megsegítő és erősítő kegyelmében — elfogadtam az állást, a melyre ismét renden kívül az egyházmegye engem választott meg; elfogadtam mert az irányomban nyilvánult bizalomban az Urnák munkára hívását láttam és kötelességemnek tartottam, hogy ennek engedelmeskedjem e felelettel: „ügy légyen Uram!“ Most, hogy esküt is tettem a rám bízott tisztség betöltésére, kijelentem a mélyen tisztelt egyházmegyei közgyűlés színe előtt, hogy mint alesperes tehetségem szegény mértékéhez képest arra törekszem, hogy egyházmegyénk népiskolái fontos ' hivatásukat az egyház és a haza érdekében és javára minél sikeresebben betöltsék. Egyházunk vallásos és értelmileg felvilágosodott egyháztagokban bírja léteiének egyik fő biztosítékát. Egyházunk, mert kiválólag tanító egyház, azért az egyházfentartás munkáját nemcsak a templomban, mint a felnőttek iskolájában, — hanem az iskolában is kell végezni, mint a kicsinyek templomában. Az iskola és egyház veteményes kertje, a hol az értelmi fejlesztés mellett az istenfélőiéin- nek, a valódi vallásosságnak áldott magvát kell a fogékony gyermeki szivekbe elhinteni, hogy innen a Krisztus nyomdokán járó, felvilágosodott egyháztagok kerüljenek ki. Az ev. népiskola o feladatának a tanító, mint a népoktatásnak közvetlen munkása nem pusztán oktatás által az iskolában felelhet meg, hanem azonkívül is hitbuzgóságának példaadásával; ezért, midőn nagy örömre az egyházmegyei tanítói kar minden tagját úgy ismerem, hogy vallásoktatás terén is hivatása magaslatán megállni törekszik, szeretettel kérve kérem, hogy, az egyház iránti szeretetónek és hitbuzgóságának vonzó peldaadásával is töltse be tisztét, mint az egyháznak olyan tisztviselője, a ki őrálló helyre hivatott el. Az ev. egyház, noha bármely más ország es nemzetbeli hitrokonokkal az egy közös hitvallásban gyökerező rokoni szeretetnek kötelékét fenntartja, mégis mint mindenütt, úgy hazánkban is, kell, hogy nemzeti, tehát nálunk magyar legyen. E szerint a magyar honi népiskolának is az a feladata, hogy magyar nemzeti neveléssel magyar hazánknak hűséges fiakat adjon. De mert „nyelvében ól a nemzet“: azért tekintettel, hogy egyházmegyénkben a népiskolák többségében még német a tani- nitás és nyelv, hazafias kötelességünk oda törekedni, hogy a magyar szó minél inkább meghonosuljon a gyermekek ajkán és elkövetkezzék az az idő, a mikor minden iskolánkban a tanítás nyelve magyar lesz. Tudom, a mélyen t. tanító uraknál ezen hazafias törekvésre nem hiányzik a buzgóság kedve és akarata és ezért arra kérem őket, hogy e tekintetben a nehézségek leküzdésében megne lankadjanak; mert azon meggyőződésben vagyok, hogy evvel magyar hazánk ezredéves ez évi ünnepségei között oly emléket állítanak, a mely tanúságot teszen hazafias, nemzet erősítő munkájokról, a melynek- szent célja, hogy a haza fényre derüljön; és mert szentül hiszem, hogy ily utón az anyagi ellátásra nézve is jönni fog, mert jönni kell egy szebb kor- mik, a mikor az egyháznak áldozatkészsége az ál- | lám részéről oly támogatást nyer, hogy a most termet is igen jól betöltené. Pedig a kis szobában csak kevés hallgató fór el s a künn rekedt nagyobb közönség nem hall a sok szép énekből mást, mint néha néha egy-egy tiszta, ezüst-csengésü hangot, a mely a falon, ajtón, ablakon erővel is áttör, — egy-egy magasabb — c-ét; mert a többi, igen a többi, ott marad bent a szűk falak megett! Ebből a kis hasonlatból tehát az a nagy tanulság : becsüljék meg Sántha Károlyt azok, a kik a falakon belől vannak, becsüljék meg különösen azok, a kiknek énekel s becsüljék és szeressék legkivált azért, hogy bár másoknak, többeknek is tudna, de csak nekik akar — énekelni. Szorosabb értelemben vett vallási irodalmunk amúgy is szegényes. Különösen a protestánsoknál egy pár szakközlöny, teológiai, valláserkölcsi folyóirat, tankönyv teszi ki ma az összes irodalmat. De ezek a folyóiratok bármily kitünően legyenek is szerkesztve (pl. a kölesdi: Protestáns Pap) legfeljebb a lapot járató lelkipásztor közvetítésével hatnak csak a hívőkre, a lelki szükséglet kielégítésére tehát a biblián, zsoltáron, templomon kívül egy-egy valláserkölcsi olvasmány, vagy egy olykorolykor megjelenő imakönyv marad. Csakhogy igazán hivatott imádság-íróinkat is elszámolhatjuk akár a tiz ujjunkon. Egy pár odavetett bibliai idézet, keneiteljes szólam, egy pár hosszú körmondatos frázis, különösen a művelt lélekre nézve még Dem •— imádság! Imádkozásra belső szükség kényszerít, az imádságnak tehát ezt a kényszerítő erőt kell kiszolgálnia, kielégíteni. Cifrán, mesterkélten imádkozni nem is lehet, az ima egyszerűségében rejlik annak felemelő ereje, közvetlenség, érzés, melegség szüli az áhítatot, jó imádságot tehát csak a költő, de csak olyan költő irhát, a ki egyúttal igazi pap is. Ezért tehát felette nagy szüksége van a vallási irodalomnak is a -S á n t h a Károlyokra s nyereség, határozott nyereség, ha egy-egy olyan igazán belbeccsel biró könyv jelenik meg, mint most az: Őrangyal. Ez a kis imakönyv különben a serdültebb ifjúság számára készült. A 218 lapra terjedő kötetben ötvennél több, ünnepi alkalmakra irt költemény, zsoltár, imádság van összefoglalva.' Igazi, költői lélek nyilvánul valamennyiben s nem egyszer kiórzik az édes apának forró szeretete gyermekei iránt, s látszik, hogy sokszor aggódása, féltő gondja diktálta ezeket a szebbnél szebb imákat. így a könyv egyúttal kedves olvasmány is. Pl. a mutatóul mai számunkban közölt „ajánlásnál“ melegebb, szebb költeményt nem egyhamar olvashatunk. — A fiatal Titánok erőlködhetnek, divatosabbat Írhatnak, de ilyet aligha, mert hiányzik szivükből az a melegség, közvetlenség, az a határtalan szeretet, a mi Sántha Károlynál — erő. S bár a kötetnek úgyszólván minden darabját bizonyos ünnepélyes alkalom szülte, észrevesszük mégis, hogy a költőt benső szükség készteti Írásra. Zsoltárai, alkalmi versei csak úgy duzzadnak a költői erőtől, — nem egyszer ódái számyalásuak. S az uj köntös, az uj forma nem hogy kiölné azt a szinte jól eső bibliai zamatot, de élénkebbó, színesebbé, megragadóbbá teszi. Prózájának nyelve is szép, gördülékeny, sőt sokszor zengzetes. — Bövid mondatokban velősen sokat mond, sokat fejez ki. -— Különben nagyobb dicséretet nem mondhatok erre a könyvre; minthogy a ki átolvasta, érzi, hogy — imádkozott. Sántha Károly „Őrangyalának“ tehát a családok imakönyvévé kell válnia. Nincsen olyan vallás- felekezetü, a ki a maga imádságát benne meg ne találná, mert a sok költői szépség lerontja azt a művelt ember előtt amúgy is csekély válaszfalat, a me!y egyben és másban közöttünk talán még fennáll. Igaz meggyőződéssel, lelkem egész melegével állíthatom azért, hogy a szülék a közelgő húsvéti ünnepekre szebb, hasznosabb ajándékot nem adhatnak serdülő gyermekeiknek 1 Az Ízlésesen kiállított imakönyv az elől olvasható árak mellett Sár-Szent-Lőrinczen, magánál a szerzőnél is kapható. Bodnár István.
