Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-15 / 11. szám
t_________________________________ ______ kö zt magát egyik hoovódzászlóaljhoz áttótetni kérvén, ő ezen hazafi buzgóságához és tapasztalt jeles tulajdonaihoz képest hadnagyi minőségében, valamint Kadlecz Ferenc, jelenleg Perczel Miklós nemzetőrségi őrnagy vezérlete alatt levő önkéntes zászlóalj beli főhadnagy hasonlólag hadnagyi rangban a honvédi zászlóaljak alakításával leendő áttétel végett az országos nemzetőrségi Tanácsnak kegyes figyelmébe ajánltatott.“ A szabadságharc további eseményeiből föl - jegyezzük még, hogy az 1849. január 17-én, Sztan- kovdnszky Imre, főispán elnöklete alatt tartott bi- zottmányi ülésén, melyen Augusz Antal I. alispán és Percei Béla II. ahspán is részt vett, a főispán bejelentette, hogy a magyar kormány Debrecenbe tette át székhelyét ; előadta az átköltözés szükségét és további hazafias kitartásra buzdította a gyűlés tagjait. A megyegyülés jegyzőkönyve ezután a következő érdekes kijelentést örökiti meg : „Ezen elnöki előterjesztés következtében első alispán Augusz Antal ur a tisztikar érzelmeit tolmácsolandó, kinyilatkoztató: hogy az e törvény- hatóság elfoglalása után is csak tiszti esküje szerint alkotmányos szellemben fog működni. És ezen általános ugyan, de becsületes és alkotmányos hiv' eljárást kifejező nyilatkozatban a gyűlés is megnyugodott, megvárván a megye minden tisztviselőjéről azt, hogy amidőn istápjára leginkább van szükség, a rend, béke fentartására segédkezet fog nyújtani és a nép nyugalmának érdekében erólylyel működni.“ £/, a jelenet azt bizonyitja, hogy már akkor is gyanakodtak Auguszra, ki szükségét látta ilyen nyilatkozattal lecsöndesiteni és eloszlatni az ellene táplált s később alaposnak bizonyult gyanúsításokat. Ugyanezen a gyűlésen bejelentették, hogy Dóry Pál, a megyei lovas csapat hadnagya, a rendes katonasághoz lépett át, s az igy megüresedett tiszti állás betöltése vált szükségessé ; erre az állásra Csapó Vilmos ezredesnek Szépligeti (Séner) János (később takarékpénztári pénztárnok) őrmestert (a gyűlés szavai szerint) „a legérdemesebb me- gyei egyént“ ajánlották. Augusz a január 19., 24. és 31-én tarlott ülésén is I. alispánként szerepelt; február 9-én azonban már elküldte a megye közönsége nevében Ő Felségének, herceg Windisgrätznek és gróf Nu- gentnek a megye hódoló feliratát s a Baranyába küldött 2000 főnyi nemzetőrsereget is visszarendelték. Auguszt aztán kinevezték először cs. kir. kormánybiztosnak, rövid idő alatt azonban a tolnai kerület főispánjává emelték s más lett helyette cs. kir. kormánybiztos. Kihirdették a megyében az ostromállapotot; a községházakra ki kellett tűzni a feketesárga zászlót s a községeknek alázatos, hódoló feliratokat kellett intézni a kormánybiztoshoz, amit még a sárközi községek is megcselekedtek, képzelhetni — milyen jó szívvel! Megkezdték ezután a föladásokat, üldözéseket; Veliis János, Grabarith János s több más megtévedt hazafi szereztek magoknak e téren szomorú érdemeket. Júniusban azonban, midőn a magyar seregek győzelmet győzelemre arattak, Augusz és társai Windisgrátz védő szárnyai alá menekültek, s a megyében ismét elfoglalták helyüket a hazafiak. Junius 12-én Fiáth István, a magyar kormány által ide küldött teljhatalmú kormánybiztos elnöklete alatt megyei gyűlést tartottak, melyen a tisztikart újjá alakították. I. alispán lett Perczel Béla, II. alispán Föráös István, főjegyző Hegyessy János, valamint a többi tiszti állásokat is kipróbált hazafiakkal töltötték be. Egyúttal fölkérték Szta?i- kovánszky Imrét, hogy újra foglalja el főispáni szókét. Junius 23-án ismét tartottak ülést, 28-án pedig az ülésen megjelent Sztankovánszky Imre is a főispáni székben és nagyhatású, gyújtó beszédet intézett a jelenlevőkköz. Julius 30-án ismét volt gyűlés. Közbevetőleg megemlitendőnek tartjuk, hogy Augusz ekkor már nagyon el volt adósodva, mert minden ülés alkat tolnavármegye. _____ má val négy-öt helyen fordul elő neve, mint olyan nak, kinek adósságait, az akkori szokás szeiint, az ülésen betáblázták. Julius hónapban még hatszor tartottak bízott- mányi ülést, amelyeken Sztankovánszky csak kétszer elnökölt, a többieken pedig Fördős István II- alispán helyettesítette. Augusztus i-én tartották az utolsó ülést ismét Fördős István elnöklete alatt, melyen fölolvasták Kossuth Lajos levelét, a kormány székhelyének Szegedre történt áttétele tárgyában. Ekkor is még kitartásra, lelkesedésre buzdították a hazafiakat, hogy az igaz ügy diadala el nem maradhat. Noszlopy Gáspár, kormánybiztos, ostoros-csapatot szervezett, melyhez megyénkből is sokan csatlakoztak ; a megyei foglyárokat is mind oda küldöttók ; a csapat fölszerelésének költségéhez a megye 12000 írttal járult, melyet a szegzárdi takarékpénztárból vettek kölcsön, s mely összeg a hazafias célra áldozva többé vissza nem térült. A viszonyok rosszabbra fordulta miatt azonban ezentúl többé már nem jöttek össze gyűlésre; mig végre a világosi katasztrófa után ismét Augusz és társai kerültek uralomra s megkezdték a szabadságharc mozgalmaiban részt vett egyének kegyetlen üldöztetését. Kiadták a szabadságharcban szerepelt tisztviselők, papok, honvédek ellen az elfogatási parancsokat s mindenre kész spiclijeikkel üldözött vadakként keresték a menekülteket. Javaikat zár alá vették, s a legnagyobb érdemeket szerzett, s legsötétebb emlékű embereket nevezték ki az illetők javainak zárgondnokául. — Nomina sunt odiosa; nem említjük őket, mert sokan később igyekeztek jóvá tenni bűneiket. Zár alá vélték többek közül: Perczel Móric, Pet'czel Miklós, Perczel István (megyénk volt főispánja) Bezerédj István, Fördős István, Sztankovánszky Imre, Simon Rudolf, Kramolin Emil, Fejős János , Albanics György (kit kezesség mellett szabadlábon hagytak) Tóth István, Orjfy Imre, Mehrwerth Ignác, Hőké Dániel, Heribán János urad. ügyész, Karnis László, Ujváry József, szegzárdi apát-plébános stb. javait. Fórdős Istvánt, Tóth Istvánt, Borovszky Lászlót, Laskó Józsefet és Berky Józsefet szoros őrizet alatt Pestre az Újépületbe kisérték-, kik közül — mint tudjuk — Fördős István Il-od alispán, hat évi várfogságot szenvedett. Daróczy Eleket a pesti hadi törvényszék elé idézték, Perczel Bertha urhölgyet pedig a kir. biztos elé citálták. Heribán János, szegzárdi urod. ügyészt és Kiss Miklóst különösen nyomoztatta gróf Nugent, kiknek fölkutatása végett többször sürgető rendeletet adott ki. Noszlopy Gáspár fejére 50 frtot tűzött ki Augusz, mert hire járt, hogy a dunántúli megyékben rejtőzik. 1850-ben azután Tiszabeőn sikerült elfogniok a hős gerillavezért s ő is halállal lakolt hazafiasságáért. A hazafias érzésű Ujváry József, szegzárdi apátplébánost, ki az üldözések elől a pécsi ferenc- rendiek klastromába menekült, onnan hurcolták erős fedezet alatt Szegzárdra s innen Pestre az Újépületbe, ahol később kivégezték : bűne pedig az volt, hogy a szabadságharc alatt Szegzárdon a szószékről is buzdította a népet a haza védelmére. De voltak aztán az üldözőknek kedvenceik is. Kálmán Benő, némedii jegyzőt és Grabarith János főszolgabírót „a Némedi községben előfordult kihágások alkalmával tett erélyes magaviseletéért megdicsérték.“ Hasonló érdemeket szerzett Szegzárdon Velics János is. A nagy erólylyel űzött kémkedés és árulko- dás jellemzésére megemlítjük még, hogy Ujfalusy Ferenc, akkori szegzárdi urodalmi számtartót is följelentették, s az ő ügyében a magyarországi kir. ideiglenes polgári közigazgatás elnökétől Szógyény aláírással 1849. március 17-ről keltezve a következő rendelet érkezett le megyénk akkori kir. biztosához : „A szegzárdi uradalmi számtartó Ujfalusy Ferenc ellen, a közelebbi politikai mozgalmak idejében tanúsított gyanús magaviseleté tekinteté1896. március 15 ben több panaszok tétetvén; Nagyságodat ezennel hivatalos bizalommal felszólitandónak véltem: hogv az előlemlitett egyénnek e részbeni kétes maf[ viseletére nezve, minden nyilvánosság mellőzésével biztos adatok szerinti hiteles tudomást szerezni' s a tapasztalaitokról engemet mielőbb őszintén értesíteni szíveskedjék.“ Az akkori kir. biztos sietett is eleget tenni a meghagyásnak és március 28-áról keltezve a kg. vetkező érdekes /ölterjesztést küldte el Újfalusy Ferencről: „Abbeli hivatalos felszóllitása következtében mely szerint a szegzárdi urodalmi számtartó üj. falusy Ferenc ellen politikai gyanús magaviselet miatt emolt panaszok érdemében hiteles adatok szerinti jelentéstételt kíván Excellentiád, ezennel felterjeszteni kívántam, hogy a nevezett számtartó azonnal a múlt évi mártiusi mozgalmakat követő időben Perczel Móricz pártütő főnök utasításai szerint a szegzárdi lakosság közt a dúló párt érdekében működni kezdett, — a nálla szállásolt Perczel Móricz tiszteletére reudezett fáklyászene után ennek hitelét és befolyását a nép előtt nő. vélni igyekezett és a választásoknál a volt conser- vatív párt tagjai buktatására erélyesen befolyt. Személyes családi viszonyai a nevezett számtartónak ily erányu működését feltételezték, miután Perczel Mór titkára, honvédkapitány és pénztár- noka: Halász József a számtartónak sógora, ki minden alkalommal a szegzárdi népet lázitá ósitt tartózkodása alatt a megyei alsóbbrondüekre káros befolyással volt, a számtartónak fia, Ujfalusy Imre, Perczel Mórnak kedvence, kit a fenném- tett fáklyászenénél tartott szónoklata óta különösen pártfogolt, és honvédi kapitányságra emelt, —továbbá a Szegzárdon létező számos rokonai mindannyi eszközül szolgáltának az itt helyben létező lázas állapotnak előidézésére, mire ő a pincéjénél több Ízben tartott lakomák által módot s alkalmat nyújtott. Mindezeknél fogva a rend és béke helyreállítása és állandósítása tekintetéből felette kívánatos, hogy a többször nevezett Ujfalusy Ferenc, számtartó jelen hivatali állásából más és innen távolabb helyre tétessék által hivatalba, hogy ez által a pártütők táborából majdan visszatérő rokonai a számtartónak jelen állásával és viszonyaival járó izgatási eszközöktől jó idején megúsztassanak.“ A városházának nagytermét katonai kórházzá alakították át, az iskolaépület pedig, ahonnét 1848. március 25-ón kihirdették az alkotmányos magyar minisztérium megalkotását, kaszárnyául szolgált. Kérlelhetetlenül keresték, kutatták, üldözték a rejtőző honvédeket, s a katonai uralom borzalmait kellett átólniök a lakosoknak azért, mert szabadságuk érdekében kezeiket fölemelni merészelték. Szomorú idők, melyekre manap már az áléit és elfelejtett szenvedés megnyugtató tudatával emlékezhetünk vissza, s ismétlődésük miatt nincs többé okunk aggodalomra. = Dezavuált főispán. Ezen cim alatt hosszabb távirati tudósítás jelent meg a Pesti Napló pénteki számában, a mely Szatmárvármegye törvényhatóságának e hö 12-én tartott rendkívüli közgyűlésének Iß" folyását — kétségkívül tendencz-iőzus kiszi- nezéssel és sok túlzással — Írja le, con* statalván, hogy a közgyűlésen „tdjes eiW^r' telmüségget végbement események után Simontsits Béla főispánnak helyzete Sza' márvármegyében tarthatatlanná vált. Nem jut eszünkbe Sitnontsits Béla főispánt aze- lene intézett támadásokkal szemben meg" védelmezni, mert a mennyire mi őt ism(>l jük — és csaknem 20 évi közszolgám1 működése után igen jól ismerjük — rn^. tudja ő maga magát a legjobban védetnem is avatkoznánk ebbe a dologba, nie/ voltaképen Szatmárvármegyének os az o 0 ispánjának házi ügye, de egy kis jelleg2 incidens, mely a közlemény megjelenő8 kisérte, pár észrevételre késztet bonnün A Pesti Napló-nak azon száma ugyan,s- mely az említett közleményt tartalmazz > megküldetett vármegyénk összes kózig(lZ9a
