Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-08 / 10. szám
VI. évfolyam. 10. szám. Szegzárd, 1896. március 8. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Egy szám......................12 > i u5ta»ion*WTtu’eífogad^Krammer^Tn- Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORKTÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. | A lap szellemi részét illető köz-1 lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten, megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » A kereskedelemügyi miniszter és a baja-bátaszéki hid. Ismét fontos alkalmunk van és valljuk be, nem örvendetes alkalmunk a baja-bátaszéki hid kérdésével foglalkozni, mely ügyet a megvalósuláshoz közelebb vinni lapunkban annak fennállása óta, szüntelenül törekedtünk. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter a képviselőház csütörtöki ülésén Simon- fay, baranyamegyei képviselő felszólalására szószerint a következőket mondotta: „Simonfay János t. képviselő ur rámutatott egy hiányra, mely a mi közlekedési eszközeink hálózatában előfordul és a mi iránt ón vele teljesen egy nézeten vagyok. T. i. kimutatta azt, hogy a Dunán Budapesttől Újvidékig nincs egyetlen egy vasúti hid sem, mely a közlekedést a két part közt köz- vetiteuó. Én magam is elismerem, hogy ez oly hiány, melyen elöbb-utóbb mindenesetre segíteni kell. Hogy ez eddig nem történt, az részben a financiális körülményekben találja okát, azonban épen az által, hogy most nagyobb beruházások és befektetések létesítése céljából egy nagyobb hitelműveletet szándékozik a kormány keresztül vinni, fog abba a helyzetbe jönni, bogy ezen a bajon, a menynyire csak lehet, segítsen, még pedig oly módon, hogy elsősorban legalább egy vasúti hid felépítését vegye kilátásba. Vájjon ez a hid Baja és Bá- taszék közt fog-e kiépülni, vagy Gombos és Bogo- jeva közt, az még bővebb megfontolás tárgyát képezi; de abban az irányban megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy maga a kormány is szükségesnek tartja, hogy ezen a nagy területen egy vasúti hid építtessék, mely a közlekedést a két part közt eszközli.“ Amennyire örvendetesnek és üdvösnek tartjuk, hogy a beruházások érdekében tervezett 150 milliós kölcsönben praeliminálva van az uj dunai hid létesítése, épen olyan lesújtó hatással van reánk azon illetékes helyről elhangzott kijelentés, hogy még kétséges, váljon a hid Baja és Bátaszék és nem-e Gombos és Bogojéva között fog kiépülni. Annak előnyeit és szükségességét, hogy a Budapest és Újvidék között létesítendő dunai áthidalást Baja és Bátaszék között kell elsősorban megvalósítani, már számos alkalommal bőven kimutattuk. De nemcsak mi, kiket a helyi érdekek elfogultakká tehetnek, a kik napról-napra közvetlenül tapasztaljuk a mostani szégyenletes és szerencsétlen állapotnak áldatlan következményeit és már évtizedek óta lelkesedéssel csüngtünk a jelenlegi mostoha helyzetből való kibontakozás reményein, hanem az eddig országszerte megnyilatkozott legilletékesebb tényezők egyhangúlag a baja- bátaszéki összeköttetést javalták és sürgették. így az ország legkülönbözőbb kereskedelmi és iparkamarái a miniszterhez intézett jelentésükben nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a baja-bátaszéki hid létesítését országos közgazdasági érdekből rendkívül szükségesnek tartják. Az országós gazdasági egyesület csak nem régiben foglalkozott ezzel a kérdéssel és hatalmas érveléssel foglalt ezen ügy mellett állást. De nem hivatkozhatunk illetékesebb tényezője, mint magára Baross Gáborra, ki ezt az eszmét állandóan propagálta és Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszterre, a ki a 93-iki budget vita alkalmával egész határozottan kijelentette, hogy a baja-báta- szóki hid kiépítését, kiemelve annak kiváló fontosságát és előnyeit, a kormány — minden más kombinációtól eltekintve — célba vette. Gombosnak van már gőzkompja, és távolról sem képes egy ottani áthidalás annyi előnyt biztosítani és annyi érdeket szolgálni, mint a baja-bátaszéki összeköttetés. Tolna és Baranya népe, ezen állam- fenntartó elem, mint tudjuk, a fillokszeracsa- pás óta tömegesen kivándorol, mert nem bir megélni, a többiek is az életfentartás keserves gondjaival küzdenek, mert a szőlőgazdasági válság okozta pusztulás még mindig tart, és épen ezen uj vasúti összeköttetésből közgazdaságunk minden ágának felvirágzását bizton reméljük. Nemcsak a zsákutcákban végződő vas- uljaink, a melyekhez legközelebb a szegzár d-bátaszéki vonal is járul, nyernének mesés kibővítést, hanem itt van az Alföld, az ország szive és az ő metropolisai: Nagyvárad, Szeged, Szabadka, Zombor, Baja stb. a legrövidebb, leggyorsabb és legolcsóbb ösz- szeköttetést nyerik a tengerrel, ha ezen áthidalás létesül. Hisszük, hogy Dániel miniszter, kinek múlt héten elhangzott nagyszabású program mbeszéde méltán keltett közelismerést, TÁRCZA.--Kffü**A kaszinó mulat. — Farsangi bohózat egy felvonásban. — Irta: Bodnár István.- A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Személyek: Schmutzig Alfréd, 26 éves magánzó, kaszinói tag. Neje . Illath Eufruzina 56 éves. Idő: jelenkor, történik Parabutyon, Eufruzina boudoirjá- ban, este 10 órakor, végződik akkor, a mikor a közönség a szerzőt és szereplőket kidobálja. I. JELENET. Eufruzina: Este 10 óra, s az az akasztófa Alfréd még most sem jött haza. — Szegény megboldogult első férjem, drága jó Tóbikám, be máskép történt minden a te idődben 1 Igazad volt, a mikor még halálos ágyadon is azt sóhajtottad : »Fruzsina, Fruzsinám, megemlegetsz te még majd engemet, ha egyszer nem leszek!“ Emlegetlek már is! — Oh azok a boldog idők! Órákig elüldögéltünk egymással szemközt, bámulva a pattogó kandalló tüzét, mely édes vágyakat ébresztett szivünkben, szerelmi mámorba ringatott bennünket, (zokogva) Tóbi, Tóbi, te olyan jó voltál 1 Mindennap meghoztad a hatos ára szaloncukrot nekem s kanárimnak, s az a sok praktikus névnapi ajándék, most egy uj hajfonat, majd egy egész fogsor — nem, mindezt nem lehet elfeledni! Amim, te drága kis kutyácskám, (felveszi) üldözött martirom, teneked is kijárt a jó szó és jó falat! — S most? Szegény Ami .... még szegényebb szivem! — Igaz, 30 év volt köztünk, — ennyivel volt jó Tóbi m öregebb. — De hát mi kárpótlás és vigasztalás vau most abban, hogy az a pokol konyhájára való Alfréd kerek 30 évvel fiatalabb nálam? Ah! ezt a tátongó űrt, ezt-a — 30 esztendőt ropogó ezresekkel kell kitöltenem ! Es ő mégis hálátlan .... Nem, kíméletlen, sőt kegyetlen 1 Pedig nem vagyok-e még most is elég szemreviló ? — Fényképemet hajdan ellopkodta a fiatalság, s kell, hogy most is legyen valami vonzó, elragadó arczomon, hiszen utánam forognak, ha utcára megyek. S nem vagyok e hű? Kimondja?! Esküszöm, férfi nem akadt még, aki reám még csak nézni is mert volna. S ez a szem, nem ő reá ragyog-e egyedül, s nem ő érte sii-e? (Tükör előtt) S termetem? Milyen is csak a termetem? oh hányszor hallottam suttogni: olyan karcsú a dereka, mint egy telet átkoplalt darázsé. Hogy a kor? Az éveim? — Eh mindig azok az ostoba évek! Nem állami anyakönyvvezető ő, hogy egyre az éveimet firtassa. — Ne ezt tekintse, hanem, hogy milyen hévvel, szeretettel és tűzzel csókolom. Alfródom, drága Alfrédom 1 (Karjait kitárja) Jön . . . igen . . . jön . . . Meghallotta vergődő szivem kívánságát. Hallom léptei édes zenéjét. — Ez szép, Beniczkyné Bajza Lenkénél olvastam . . . (Az ajtóhoz fut — csalódva) Nem 1 . . . nem ő . . . Csak a szivem dobbant egy nagyot, mint akkor . . . Ah, az a négyes ... az a négyes . . . Tóbim, édes Tóbim, bocsáss meg, vétettem ellened. — Még éltél, és én már is mást szerettem, bár meg nem csaltalak. — De ki parancsolhat a szivének ? 1 Négyesre kért fel. Igaz, éjfél után, s nagy szemtelenség volt tőle, akkor is csak kisegítőnek, egyébként nem tudtak volna táncba kezdeni . . . Hanem az a négyes kipótolt, feledtetett mindent. S az a csárdás, az a csárdás a — csalogatóval ! (mutatja) Majd odahajtottam fejemet széles, férfias vállára, hosszú, göndör haja meleg, párolgó illatával elhódította lelkemet, szivemet, oly közel hajoli am, hogy hajszálaink összecsókolóztak. — Ah! milyen idő, milyen boldog idő! — De mi az ördög! — mégis katat odakint valaki ? (Egy pillanatra kiszalad, s nemsokára képéből kikelve rohan vissza.) — No már ez aztán szemtelenség. Csendes szelíd véremet elfutja a tűz és láng, — ma még valami borzasztót teszek. Képzeljék, a kaszinós ideüzent, hogy a nagyságos urat erősen kopasztják a ferbliben, kölcsönözhet-e neki 100 frtot? Jótállás nélkül már egy hatost sem hitelez többé . . . Hah botrány és gyalázat. (Visszarohan, s a küszöbről kibeszél a cselédnek.)
