Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-16 / 7. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. tályaiban a pompa, a fény és a költekező élet szenvedélyeit. A régi társadalom megfeszítette természetesen minden erejét, hogy fényben és könnyelműségben tnltegyen a helyébe tolakodó uj társadalmon. Az uj rétegek pedig túllicitálták a gentrit s a többieket, meg akarván nekik mutatni, hogy az uj fény is van oly fényes, mint a régi fény. Sajnos, hogy a főarisztokraciánk teljesen passzív viselkedett ebben az osztályok társadalmi sorsa fölött vívott, döntő jelentőséggel biró harcban. Kevesek kivételével, a kiket temperámentumuk szintén belesodort a végzetes irányba, túlnyomó részükben nem követték ugyan a divatos áramlatot. De nem is gyakoroltak elég erkölcsi pressziót a társadalmilag hozzájuk legközelebb álló osztályokra, hogy ezeket egyszerűbb s józanabb életre buzdítsák. Csak akkor avatkozott a nemzeti kaszinó intézősége ebbe a rettenetes társadalmi forrongásba, mikor egyik, másik alakja az előkelő és legelőkelőbb társaságnak nem tudta többé megfizetni kártyaa- dósságát vagy turfveszteségeit. Miért panaszolnék tehát fel most a kormányak, hogy megbízott Pulszky Károly- ban, a mig ez meg nem őrült, mikor tudjuk, hogy a nemzeti kaszinó is gavallérnak tartotta Jakabffyt mindaddig, a mig csak öngyilkossá ^ ' lennie. Vagy talán előb1 Hős Gyulát a nemmintsem a kor-,., - * főisp^Bgtogfti való _ -'Vö^ji^.d!SüijunK'S,'ehat ok nélkül váda- ^mány ellen olyan jelenségekért, melyekért az egész magyar társadalom felelős a maga egészében s összeségében. Eddigi közoktatásügyi minisztereink is sokat tettek a magyar közoktatásügy fejlesztése érdekében. Igaz, hogy az évek során hibákat és mulasztást is követtek el, de működésük eredményét még sem lehet tagadásba vonni, mert a magyar intelligencia számbeli gyarapodása, agrikulturális ipari és kereskedelmi haladásunknak imponáló méretei tanúskodnak az elért eredmények mellett. A nemzeti kultúra nagy munkájában azonban fontosabb és nemesebb része a feladatnak Wlassicsnak és utódainak jutott osztályrészül. Elsőrendő feladatnak tartjuk a nemzet gazdasági erejének a lehető legmagasabb fokig való fejlesztését, mert a nemzeti vagyonunk többszörös megsokasodása nélkül Magyarországot el sem képzelhetjük kulturállarn- nak s még kevésbbé képzelhetjük azt el e kellékek nélkül „független“ államnak. Min- denekfölött azonban nemzeti létkérdésnek tartjuk, hogy a serdülő generációk oktatásában és nevelésében az erkölcsi szempontok is valahára érvényre jussanak. A mig ez meg nem történik, a Pulszky Károlyék esete ismétlődni fog, akárki is legyen az ország miniszterelnöke. = A megtámadott belügyminiszter. Zelenyák János, az egyetlen néppárti képiselő és méltó elvtársa Polonyi Géza, megtámadták a kópviselőház nyílt ülésén Perczel belügyminisztert azért, amiért minisztersége előtt a szlavóniai vasutak igazgatóságának alelnöke volt. Erről a támadásról és magáról a támadóról: Polonyiról a »Magyar Hírlap«-, mely lap ellenzéki és tudvalevőleg Perczel belügyminiszterről nem szokott a leghizelgőbben nyilatkozni, a következőket Írja : „Polonyi elsőbben is a Perczel-ügyet tette szóvá, azt, hoyv PeyfCáel a Haas és Deutschék társaságáüyy11>lüeiyet foglait a szlavóniai vaspfat^ direkciójában. Az ügynek az a ma- -ázata, amelyet Polonyi hozzáfűzött, indokolása és fölfuvása az egész esetnek semmiképpen sem illett be a magyar parlament üléstermébe. Ez már azután igazi botrány-keresés, mikor még privát részvénytársaságok ügyeibe is bele akarnak avatkozni. Mi köze a magyar parlamentnek ahhoz, hogy Perczel Dezső ur Haas Jakab úrral ült együtt egy igazgatóságban ? Haas Jakab urat talán azért kellett volna kizárni az igazgatóságból, mert ő adta a tőkét az egész ügylethez ? És azután — mint Perczel Dezső később kijelentette — ültek ott más urak is az igazgatóságban, többek közt egy klerikális főrend, több országos képviselő és mások, a kiknek érdekükben állott a vasút megteremtése. A belügyminiszter két nappal miniszterré való kineveztetése után lemondott az igazgatóságban viselt állásáról; ez tény, tessék tehát ezzel megelégedni. De ne tessék feszegetni ezt a kérdést akkor, mikor a magyar kultúráról és no, még egy másik botrányról is van szó.“ A többszöri provokációra Perczel többször felelt. Kifejtette, hogy ő minisztersége előtt, meg az eskütétel előtt lemondott erről az állásáról valamint — tudjuk jól — többi állásairól is ugyanakkor lemondott (Tolnavárinegye állandó választmányi, központi választmányi, közig, bizottsági, a tolnamegyei takarék és hitelbank felügyelő biz. elnöki, a tolnai polgári takarékpénztár elnöki éz egyéb tiszteletbeli állásairól), kifejtette, hogy mikor e társaságba beválasztották, még egyszerű képviselő volt, hogy ugyanannak az igazgatóságnak tagjai között a legelőkelőbb nevekkel találkozunk, tagjai voltak: gróf Pejacsevics László, főrendiházi tag, nagybirtokos, volt az elnök, Ku- sevich Szvetozár, országgyűlési képviselő, a horvát nemzeti párt elnöke, volt alelnöktársa, Benkovick József nagybirtokos, Chavrak Levin, Verőce vármegye alispánja, lurkovics Drágán, horvátországi birtokos, Ehrenhöfer Aladár mini.-zteri titkár stb. Igaza volt tehát a belügyminiszternek, a midőn a támadások alapját e szavakkal jellemezte: Calumniare andacter semper aliquid haeret. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság február havi ülése folyó hó 12-én tartatott meg a főispán akadályoztatása miatt Döry Pál alispán elnöklete alatt. Az ülésen részt- vettek: Simont sits Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszóki elnök, Fördös Vilmos tiszti-ügyész, Markó Gusztáv, Ipjs-r "főmérnök, Ffhcmyi %bTiRkPf.y Víf. tanfelügyelő. Fink Kálmán kir. pénzügyigazgató, dr. Hangéi Ignác tiszti főorvos, dr. Szigeth Gábor, dr. Kramolin Emil, Orffy Lajos, Perczel Lajos, Krcsmarik Pál kir. ügyész és Totth Ödön. Az alispán időszaki jelentésén és a szakelőadók havi jelentésén kívül fölemlítjük az ülésen tárgyalt ügyek közül, hogy a miniszterelnökségnek a féléves jelentésekhez szükséges rendeletét az előadói kar között szétosztották. A mezörendöri kihágási ügyekben az újra felvétel (perújítás) tárgyában kelt miniszteri rendelet a járási fő- szolgabirákkal közölni elhatározták. A kivételes nösülési engedélyek iránti kérvényeket Sántha István nagydoroghi lakosé kivételével fölterjesztették a honvédelmi miniszterhez. A dombóvári izr. kongresszusi anyahitközségnek a II. fokú alispáni hatá1896. február 16. mondtak, inkább a szabóraesterséget óhajtván államosítani. A baglyok az örökös sötétség mellett nyilatkoztak s határozottan a polgári házasság ellen foglaltak állást. — Egy jeles képzettségű füles bagoly indítványára néppárti gyűlést is tartottak, — de biz ez nem sikerült. Nagy zaj, nagy riadalom volt mindenütt. A sas megunván a vitát: a magasba szárnyalt; de a varjak megcsipdeslék szárnyait; a kis ökörszem pedig atyafiságos indulattal biztatgatta : Ne hagyd magad Schlesinger 1 A róka elkezdett egy-két tapasztalatlan libának kurizálni, bemutatván magát, mint végzett jogászt s leendő köz- és válté ügyvédet. Csak az őzek, szarvasok, dámvadak klubbjá- ban volt szép csendes egyetértés, a hol egyhangúlag elhatározták, hogy az agancsot ezután is a hímek viseljék .... * * * Az Ur pedig a magasban trónolva tanácsot tartott angyalaival. Letekintett a megvadult paradicsomra. Mi lesz ezekből az állatokból, ha itt maradnak magukra a kerítésen belül — az ember fen- hatósága nélkül ? . . . Lenézett azután a paradicsomot környező nagy kietlen pusztaságra. .... Bazalt sziklákról verődnek vissza a nap sugarai, s a kopár vidéken nincsen semmi élet, nincsen semmi zaj; unott egyhangúság mindenütt. Apró cserjék búskodnak itt, amott; a forrás vize zagyva, tükörtelen ; mellette néhány eltörpült fenyőfa, bükk, hárs, kőris, — mind korcs és cse- nevész ivadék, — a mint a chaoszból megmaradt, mind selejt, mind leszűrt fölösleg, — mert mindent, a mi szép, magába zárta azt az édenkert. A folyó partján áll egy kis kalyiba. Ádám tákolta össze, hogy benne kedvesével együtt enyhet találjon zord idők elől. Ott állanak előtte az első bűnösök. Ádám kőfejszére támaszkodva, izzadó arccal elmereng a múlton s mélázva néz az édenkert felé. Éva bent a kunyhóban rakosgat. Itt lesz a nyugágy, emitt a tűzhely. Tenne még sokat, de már elfáradott, — kis lábait feltörte a kavics. Kimegy a folyópartra, lelül egy kőre s formás lábait a vízbe mártja megenyhiteni. — Kis kacsóival a habokba nyúl, sást, nádat szednek össze gyenge uj- jai s cipőcskét kezdenek fonni. Arany haja leomlik hó nyakára, fejecskéjét mozgatja fel és alá, egyik szemével kis lábára néz, a másikkal meg férjére kacsint. * * * Megdördül az ég 1 Hangzik a parancs 1 — Ádám, jer ide! Ádám siet, s a cherubok legott a kert ajtaján beboesátják őt. S Ádám megáll az ur tanácsa előtt. Az Ur az elnök, —a jegyző Gábriel, — más három arkangyal szavazó biró, — vádló nincs, mert Lucifer éppen egy tyukperben foglalásra ment. A tárgyalás kezdetét veszi és az Ur nyájas szavakkal szól Adámhoz igy : — Fiam ! Te ettél a tiltott gyümölcsből parancsom ellen. Es én kiűztelek az éden kert boldog tájairól, hogy bűnhődjél 1 De én kegyelmes is vagyok. A vétekre nőd csábita téged; a bünszerző, a vétkes hitvesed 1 Te csak elcsábított vagy 1 lm megkegyelmezek 1 — Hagyd künn a csalfa nőt, kopár, kietlen és vad tájakon ; te meg jöjj vissza s légy ur mindenek felett. A négy arkangyal fejbólintva int: — Igazságodat adtad értenünk uram, és most híjuk a te nagy jóságodat. Ádám 1 Hagyd az asz- szonyt, — te jöjj vissza és légy ur mindenek felett. Ádám most szerte néz. Előtte elterül az éden kert minden bűbájaival; — s ezt látva már-már térdre rogy, hogy a nagy kegyelmet megköszönje. — De még visszanéz — s meglátja Évát!-------Az már sejt valamit. Jobb lábát bal térdére hajtva, fűzi a sást, nádat formás cipellőnek, de szép szeméből köny- nyek özönlenek, elöntve keble bájos halmait. Fejecskéjében gond 'a gondra ül ... . Mit művel Ádám? Urak elébe ment s a bűnös ember dolga nagyon bajos, kivált mikor az asszony nincsen ott. Igaz, hogy a törvényben fő az Ur maga, de a szavazó bírák csak angyalok 1 —' Es az asszony olyan, hogy a midőn szerelme tárgyát kockára téve látja, még az Istenben is kételkedni kezd 1 . . • Jgy Éva.
