Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-09 / 6. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. 1896. február 9. vonulni a közpályától, mert, ha a sár és salak, mely feléjük hull, nem is érinti őket, mégis csak kellemetlen és nem fogják tűrni ama erkölcstelen és szemérmetlen inzultusokat, a melyekkel a nyilvános életben találkoznak kell. A hibát és bűnt nem úgy orvosolják, hogy vétkesnek és bűnösnek mondják azt is, a ki ártatlan. Ám hulljon a férgese, de ne akarják beszenynyezni azt is, a ki intákt és tiszteljék azt másoknál, a mi kell, hogy önmaguknak is legdrágább legyen : az egyéni becsületet. VÁRMEGYE. Rendkívüli közgyűlés. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága tegnap délelőtt a még mindig gyöngélkedő grf. Széchenyi Sándor főispán helyett Döry Pál, alispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyre a bizottsági tagok elég szép számmal jelentek meg. Döry Pál alispán az ülés megnyitása után megemlékezett a megye szeretett főispánjáról, kit betegsége gátolt az ülésen való megjelenésben, de egyúttal örömmel jelentette, hogy mostani távolló- tét már csak egészségének gondos megóvása és megerősödése tette indokolttá. Az ülésen letárgyalt ügyek közül megemlítjük, hogy a közigazgatási, árva- és gyámhatósági, valamint a gyámpénztári költségvetésekre vonatkozó belügyministeri rendeleteket tudomásul vették azzal, hogy a megye állami dotációjának felemelése érdekében újabb fölterjesztést intéznek a belügymi- nisterhez. Az alispán ezután megemlékezett a millenáris év jelentőségéről, s már előre is fölhívta a bizottsági tagoknak figyelmét a mostani rendkivüli közgyűlésnek a millenáris ügyeket tárgyaló pontjaira. A millennáris bandériumra vonatkozólag felolvasták a belügyminiszter leiratát és egyúttal Döry Pál alispánnak a bandérium szervezésére vonatkozó előterjesztését. A közgyűlés az alispáni előterjesztésnek megfelelőleg a bandérium szervezése végett egy bizottságot választott, és pedig elnökül gróf Széchenyi Sándor főispánt, alelnökül Döry Pál alispánt, jegyzőül Simontsits Elemér főjegyzőt, a bi- 1 zottság tagjaiul pedig megválasztattak: Sztanko- vánszky János és Imre, Bernrieder József és János, gr. Széchenyi Bertalan és Domokos, Döry Jenő és Ödön, Szeniczey Ödön és Géza, Kovács Sebestyén Endre, Csapó Vilmos és Dániel, Perczel József, Vizsolyi Ákos, Ntgy István, Hanzely János, dr. Kämmerer Ernő, Wosinsky Mór és Fördős Mihály. Döry Pál alispán előterjesztésében ezenkívül indítványozta, hogy az urlovasokon kívül népies bandérium is alkottassák akként, hogy minden járásból e célra egy alkalmas egyén jelöltessék ki, s a megye szinónek megfelelő ruházatokat a megye fogja elkészíttetni. Az urlovasok mellé a megyei csatlósok fognak beosztatni, s a bandérium egyik tagja a megye 1742-ben készült meggyszin selyem zászlajával lesz ellátva; s a zászlóra az ünnepély emlékére uj, a megye színeit viselő, selyem szalag fog alkalmaztatni. A bandérium költségeire 5000 frt előlegeztetik a bizottságnak, s ez a kiadás a jövő költségvetésbe fog beillesztetni. Döry Dénes lelkes szavakkal emeli ki annak szükségét, hogy megyénk múltja iránti tekintetből is illő módon legyen képviselve a megye a hódoló fölvonulásnál, s éppen azért a megye régi nagy időket átélt, s már a múlt századbeli népfelkelés alkalmával, valamint a koronázáskor is használt ereklyéjének, a megye zászlajának a bandériumban való szerepeltetését szükségesnek látja; valamint helyesnek tartja, hogy a népies bandérium is megalkothassák, de járásonként legalább két taggal. Az alispán, valamint Döry Dénes indítványát is lelkes éljenzéssel fogadták a közgyűlés tagjai. A szegzárdi főgimnázium, létesítésére vonatkozó szerződési tervezet pótlása tárgyában a község által hozott határozatot jóváhagyta a közgyűlés és egyúttal elhatározta, hogy a miniszternek ajánlani fogja a község azon kérelmét, hogy a folyó évben az I. és V. osztály nyittassók meg. A községi közlekedési és a tisztán községi közutak törzskönyvezése végett szabályrendelet készítését határozták. A közgyűlés többi tárgyai közül felemlítjük, hogy dr. Matkovich Tivadarnak, a veszprém-dom- bovári vasút létrejöttével kapcsolatos veszteségeiért leendő kárpótlása iránti kérelmét elutasították. Németh N. János, volt tamásii szolgabiró évi 612 írttal nyugdijaztatott. Csonka József várme-. gyei őrmester özvegyének 78 frt, özv. Búzás Jó - zsefnónek pedig 68 frt 80 kr nyugdijat szavaztak meg. Az állandó választmány tagjává Döry József lemondása folytán Döry Andor választatott meg. Bátaszéken 400 írttal javadalmazott községi irnoki állás szerveztetek, s a második pénztárnoki pedig beszüntettetek. E tételnél felszólalt Kopáry Gyula, bálaszóki segédlelkósz és hosszú beszédben azt indítványozta, hogy az irnoki állás rendszeresítése addig halasz- tassék el, inig a miniszter esetleg bátaszéken az anyakönyvvezetést állami közegekkel láttatja el. A közgyűlés azonban Fördős Vilmos és Döry Dénes fölvilágosító szavai után Kopáry indítványát mellőzte. Ezután Hódi Andor, államépitószeti irnok szokásos jutalomdíját állapították meg. Pappert Ferencnek szláv nyelvű fordításokért 120 frtot, az átmeneti letétek kezeléséért 100 frt jutalmat szavaztak meg, valamint ugyancsak Antal Ferenc tb. fő- pénztárnoknak is 100 frt és Rácz József könyvvivőnek 50 frt jutalmat. A tárgysorozat többi pontjai az állandó választmány javaslatának megfelelőleg kedvező elintézést nyertek, Zsigmond László alsónyéki helyettes jegyző lakbére ügyében beadott fölebbezésónek azonban nem adtak helyt. Ezek között foglalt helyet Szegzárd községének a gimnázium telkének megvételére vonatkozó határozata is a zsidó korcsma épületének megvételével együtt, amit szintén jóváhagytak. A közgyűlés 48 pontból álló tárgysorozatát fél tizenkettőre befejezték s az ülés tagjai az elnöklő alispán éltetésével oszlottak szét. — A közigazgatási bizottság február havi ülését folyó hó 12-én fogja megtartani. — A megyei nyugdíjintézet tagjai a közgyűlés után tegnap rendes közgyűlést tartottak Döry Pál alispán elnöklete alatt, melyen a tisztviselők közül a nyugdíj választmány tagjaiul megválasztattak : Kurz Vilmos, Fördős Vilmos, Nunko- vits B’erenc és Eill József. A nyugdijválasztraányba a törvényhatósági bizottság által megválasztandó tagok a márciusi rendes közgyűlésen fognak meg- választatni. A szélkakas. (Karcképp A szélkakas már-már kimegy a divatl csak néhány ódon ház füstös kéményén zö) nyikorog megrozsdásodott pléholdalaival. hivatásának megfelelő tulajdonságát még ma is megtartotta: ha északrólfú a szél, akkor délre fordul, ha meg délről fú, akkor északra ; egy szóval mindig forog, amint a szél hajtja. Egészen ilyen emberek is vannak ! Mindennap másfelé fordítják becses ábrázatukat, úgy ahogy az ő különös és naponkint változó érdekeik megkívánják. Egész életük valóságos »felhívás keringöre<i, s ők eszeveszettül keringenek saját, piszkos érdekeik szemétdombja körül. arcára önelégült büszkeség ült ki, hogy lehetetlen volt nevetés nélkül rá nézni. Egy oláh paraszt, a ki széklábbal hősködik. Hogy el ne feledjem mondani, volt még Pet- ruban egyéb rossz tulajdonság is. Lopni és csalói nagyon szeretett A rávaló hajlandóságot még hazulról hozta, az ő nyomorúságos kis falujából ; az ügyességet néhány örmény fiútól tanulta el, a kikkel egy században szolgált. Ilyenformán az egész tisztikar hamar készen volt a véleményével Álba Petru felől: egy haszontalan ember, a ki soha a tisztességes életre rá nem szokik. A szolgabiróval, törvényszékkel és fogházőrökkel sok dolga lesz életében ; többet él majd hűvösön, mint szabadlábon, még jó, ha akasztófára nem kerül. Evvel a meggyőződéssel bocsátották el Petrut a katonaságtól, mikor leszolgálta a három óvót. Nem is olyan nagy változás az ő életében ez az obsit, megszabadul a kaszárnyaáristomtól, hogy megis- t merkedjók mi hamar a törvényszék fogházával. Ez az egész. * Négy esztendő múlva találkoztunk vele megint. Fegyvergyakorlatra hívták be s csodálatosképpen a fogház felügyelő kimentő levele helyett ő maga érkezett meg. Az arcában most is az a durva és egyúttal •alattomos vonás, ami az előtt; hanem dai’óc ruhája Lnegfinomodott, kabátbau, cipőben járt s a mellény zsebéből óralánc fityegett elő. Ejnye, olyan jól menne a bányamunkások sora, hogy egész úri legények lesznek belőlük ? Az egyik tiszt meg is szólította: — Hát te belőled mi lett, Petru, hogy ilyen szép ruhád van ? — A legény sunyian nevetett: — Dászkál vagyok, instálom, tanító a mi falunkban. — Dászkál ? Hát jártál te iskolába, van te néked diplomád ? Petru legyintett egyet a kezével: — Kell is az. Megholt az öreg tanító, aztán más nem tud a faluban se írni, se olvasni, ón meg egy kicsit a számvetéshez is értek, hát megválasztottak engem. Meglepett ez a gyors karrier és egy kicsit el is tűnődtünk a mi szeretetre méltó közoktatásunk fölött. Utóvégre nem mindennapi dolog, hogy egy iskolázatlan, durva paraszt, a ki a betűvetést csak a kaszárnyában tanulta meg, ott is kényszerűségből, most néhány generációt maga oktasson minden jóra. — De hiszen te verekedni is szoktál ? Mi történik az iskolával, ha téged becsuknak ? — Nem csuknak ám be, instállom. Nem mer én rám panaszkodni senki, félnek tőlem is, meg a pópától is. Aztán elbeszélte Álba Petru, hogy neki milyen jól megy most sora. A nép ugyan szegény, alig tengődik, de hát érteni kell hozzá, hogy még ezen földhözragadt népből is hogy húzzon hasznot az ember. Ha valami Írásra van szüksége, be nem szabad menni a szolgabiróhoz, mert az magyar. Igaz, hogy a szolgabiró gavallér ember, megcsinálná azt a kis Írást ingyen is ; de hát magyar, ő hozzá nem szabad vinni. Itt van a dászkál, megcsinál az mindent; pénzt nem is kér, legfeljebb egy gödölyét, a gazdagabbtól egy két napos borjut. Azt aztán ő fölneveli, tudja, hol lehet eladni jól; igy csat megél valahogy. Egy kis házacskája van már, földje is valamelyes ; nem is házasodott rosszul, mégis csak fölviszi az Isten a dolgát. — Aztán még van valami, tette hozzá Álba Petru vigyorogva. De azt nem mondhatom el. Attól meg is lehet gazdagodni, csak érteni kell a módját. Hanem azt nem lehet elmoudani. És hogy a titkot valahogy ki ne préseljük belőle, odább állt. Mig a fegyvergyakorlat tartott, kérdeztük egy- párszor, hogy mi is az a nagy titka. Ravaszul nevetett mindig, amikor csak szóba hoztuk, de nem árulta el: Azt nem lehet elmondani, instállom. Vidéki újságokból tudtuk meg később, hogy valami oláh gyűlésen Álba Petru volt a legszája- sabb szónok. Annyi durvasággal egyik se szidta a magyarokat, mint ő. Ez volt a titka Álba Petrunak, ez volt kar- riérjének a csúcspontja.
