Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-29 / 48. szám

1896. november 29. TOLNAVARMEGYE. 3. — Meghalt püspök. A budai gör. kel. egyházmegyének gyásza van, püspöke Ma- gyarevics Jeremiás halt meg székhelyén, Szent-Endrén. Az elhunyt püspök várme­gyénkben, Bátaszéken született 1822-ben, fia volt Magyarevics Eoinán hosszabb időn át bátaszéki, később véméndi plébánosnak. Elemi iskoláit Bátaszéken, a középiskolákat és a filosofiát Kecskeméten, a teológiát Kar­lócán végezte. Pappá 1844. február 14-ón szentelték. Lelkészkedett Baranya várme­gyében, ahol Kisfaludon volt plébános, utóbb esperes; 1864-ben budai plébános lett, 1880-ban ugyanitt esperes. Hosszúra ter­jedt lelkészi pályáján szerzett egyházi érde­mei elismeréséül 1895. december 15-én a gör. kel. szerb egyházi zsinat egyhangúlag budai püspökké választotta. Püspökké 1896. évi február hó 11-én szentelték. Mint a gör. kel. egyház püspöke tagja volt a fő­rendi háznak, melynek névjegyzékébe püs­pökké szentelése után folyó évi február hó 25-én iktatták be. Az elhalt főpapot nagy egyházi pompával folyó hó 25-én temették el székhelyén. — A képviselőház közoktatásügyi bizottsá­gába a függetlenségi és 48-as párt Boda Vilmost jelölte, egyúttal beválasztották a párt- intéző, va­gyis végrehajtó bizottságába. — Fölolvasás a kaszinóban. Wiegand Já­nos, főgimnáziumi igazgató, múlt számunkban már ismertetett tervedet szerint, a jövő szombaton, va­gyis december 5-ón este a kaszinó helyiségében szabad előadást tart Echegaray a hires spanyol Írónak „A nagy Guleottó“ cimü ismert óidekes drámájáról. A felolvasás csekély belépti díjjal lesz összekötve, mely a főgimnázium kebelében létesí­tendő sególyegylet javára fog szolgálni. — Adomány. Bischitz Mór nagybirtokos Ozo- ráról 10 frttal váltotta meg jegyét utólag, a bel­ügyminiszter tiszteletére adott, táncestély alkalmá­ból, melynek tiszta jövedelme a szegzárdi r. kath. óvó- és gyermekmenháznak jutott. — Posta vizsgálat. E hó 28-án és 24-én rovancsolta Opris Péter pécsi posta- és távirda- igazgató Chynorányi Géza kerületi felügyelővel a szegzárdi posta- és távirda hivatalt, a mely alka­lommal teljes megelégelégedósét fejezte ki e hi­vatal főnökének az itteni példás rend fölött, a mely körülményhez az összes személyzet ügybuzgósága és tevékenysége nagyban hozzájárult. — A Bélatér parkírozásához a szegzárdi m. kir. alapítványi erdőgondnokság is, számos cser­jét és bokrot adományozott. — Megbüntetett segédlelkész. A völgységi járási főszolgabíró Klein Tivadar nagyvejkei segéd- lelkészt a képviselőválasztási törvény 104. §-ába ütköző kihágás miatt a szegzárdi közkórház javára fordítandó 50 frt pénzbírsággal büntette; az Íté­letben a néppárt ezen martirja megnyugodott. — Katholikus legényegylet Szegzárdon. Vá­rosunkban egy kath. legényegylet van alakulóban, melynek szervezése körül Virág belvárosi kápláu nagy buzgósággal fáradozik. A kath. olvasókör alig egy óv előtt alakult, ennek megalapítása Götz új­városi plébánosnak az érdeme, de Virág káplán ezzel nem éri be és egy hath, legényegyletet is alakit. Ma délután 5 órakor a belvárosi iskola he­lyiségeiben lesz az uj egylet alakuló gyűlése vagy előértekezlete. — A Ferenc kórház kibővítése alkalmából a közigazgatási bizottság a kórházi felügyelő választ­mány kérelmére a belügyminiszterhez fölterjesztést intézett, hogy egy rendelő orvosi és ellenőri ál lást egyenként évi 800 frt fizetéssel engedélyezzen, to­vábbá az apácák számát 5-tel növelhessék, s ezen­kívül 4 férfi ápolót és 4 szolgát fogadhassanak. Egy-egy apáca évi javadalmazása 84 frt, férfi ápo­lóé 100 frt, a szolgáké pedig 90 frt. — Előléptetések. A vallás- és közokt. minisz­ter Hollós Béla moóri állami polg. fiú iskolai se­gédtanítót, valamint Herdlein Mária nagykárolyi állami polgári leányiskolái segódtanitónőt a X. fi­zetési osztályba rendes tanítóvá, illetőleg tanítónővé nevezte ki. — A nádor-csatorna társulat elnöki intéz­kedés folytán nem december 8-án, hanem decem­ber 17-én fogja megtartani közgyűlését a várme­gyeház kistermében. — Az uj vasút megnyitása. A győr-veszprém­dombovári vasút bakonyszeutlászló-zirci szakaszá­nak bejárása november hó 30-án lesz. Most a máv. vonalának bekapcsolási munkálatai folynak. A vonalszakaszon épített vashidat a múlt héten vizsgálta fölül Gzekelius Aurél osztálytanácsos. A műtanrendőri bejárást a szakasz megnyitása követi, egyidejűleg tehát az egész 192 kilométer hosszú vonalon megnyílik a forgalom. — A szegzárdi kaszinó pavilonjának föl­állítása serényen halad előre; kedvező idő esetén a jövő hót folyamán a pavilion teljesen készen lesz s ezzel az alkalmas nyári helyiség hiányának kér­dése is meg lesz oldva. — A bíróság köréből. A pécsi kir. járásbí­róságnál albirói, az ugyanottani törvényszéknél pedig jegyzői, esetleg aljegyzői állásra két heti határidővel pályázat van hirdetve. — A tisztviselői társaskör eddigi jegyzője Schneider János, ezen állásáról lemondott, s he­lyébe Kovács Aladár gyámpéuztári segédkönyvelőt választották meg. — Megcsípett orvvadász cim alatt lápunk múlt számában megjelent közleményt olykép kell helyreigazítanunk, hogy a Haberfeld Béla által el­követett kihágás nem orvvadászat volt, hanem csak abban állott, hogy őt a csendőrség jegy nélkül való vadászás közben érte el és puskáját élvévé a dombóvári szolgabirói hivatalnak az esetet följe­lentenék. god uetáni férjedet traktálni, az bizony megszalad előled. — Ah! mon eher mama! hogy im putál hat ilyet Olgicának; hisz csak gondolható, hogy azon töri fejecskéjét, hogy milyen nocturnót énekeljen a vitéz főhadnagy ur tiszteletére. Az anya is, ßiza is fellartóztatlan kacagásba törtek ki, — úgy hogy Olga is, — meg Imre is szívből velük kacagtak. — És eltaláltad Eiza, ig.tzáu keresek egy melódiát, — — és nem találok éppen alkalmasat. — No de igy elfelejteni valamit, mint én elfeledtem ma, az igazán még nem történt meg rajtam ; rnondá özvegy Poroszkaynó — és felkelt, hogy elhagyja a szalont! — Mit felejtett el chére maman? kiáltották a leányok ; de az urhölgy csak szép kezét ajkához emelve kiment a teremből. — Igaz, hogy nem szép a leselkedós, de az egyszer meglesem édes mamát, mi titka van ? és Elza, Olga protestánsa dacára édes anyja után lopódzott. Amint a leány elhagyta a termet, — Olga, Imréhez fordult és pirulva monda: — Nagy ur!? nem nagyított előbb amint Máté László ideálját ecsetelte előttünk ? — Becsületemre nem I — Aztán, azt hiszi, hogy Máté boldog lenne, ha az a leány őt tiszta szívből szeretné ? ! — Istenem, hogy boldog lenne-e ? Hisz ha- tározottau tudom, hogy előbb-utóbb agyonlövi ma­gát, ha az a leány tényleg itt hagyja a várost; — itthagyná anélkül, hogy csak egy szóval bátorí­taná. Mert tessék elhinni, hogy Máté barátom olyan kishitű, hogy a világ kincséért sem merne vallomást megkockáztatni. Azt hajtogatja folyton, hogy mulhatlanul kikosarazza az a leány, — és azt el nem viselheti. — Hát bizony az nagy gyávaság; mert hát nézetem szerint az a leány csak nem vetheti ma­gát a nyakába. Rettenetes önzés ri ki Mátéból. Tehát azért, mert az ön barátjában nincs annyi férfias bátorság a leány előtt nyilatkozni, azért hát azt a szegény leányt szívtelennek deklarálja ? No ! mondhatom ez nem valami szép. A haragtól kipirult arcú Oiga tovább nem folytathatta; mert e pillanatban ßiza rohant vissza a Salonba, — kacagva akár egy kis gerle. — Ki fog derülni a titok, — Aztán leszünk mi boldogok ! énekló a kis csinos dämon. — Rájöttem a szörnyű titokra ; — képzeljék, édes mama, „sajátkezüleg“ — lement a pincébe és valami bor félét hozott fel; — azután egy egész nagy, nagy, rettenetes nagy doboz szivart hozott a nappali szobából ! Hó! ez szörnyűség! — ugye hölgyeim és uraim ? ! — De most elég a ravaszságból! — A paksi áll. polgári iskola millennáris ün­nepe. Megírtuk már, hogy a paksi áll. polgári iskola folyó hó 21-én tartotta meg az uj épületé­nek fölavatását. Mint értesülünk, ez alkalommal volt az intézet uj épületében elhelyezett millen­niumi emléktábla leleplezése is. Ezen ünnepségen jelen voltak: Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, mint a kultuszminiszter képviselője, Popovics Gyula főjegyző a város képviselőtestületével, Szentpétery József az intézet gondnoksági elnöke az iskolaszék­kel, a tanári kar és az intézeti növendékek. Az ünnepélyt az intézeti ifjúság „Hymus“ éneke kezdte meg. Popovics főjegyző szép beszédben fejtette ki Paks községnek áldozatkészségét, melylyel a szép és drága (20.000) frtos épületet fölépíthették, melyet ez alkalommal az intézet gondnokságának ad át és az emléktáblát leleplezi. Ezután Szenípéteri József az iskola alapításának történetét ecsetelte s mon­dott köszönetét válogatott szavakban az alapítás nehéz munkájában fáradhatatlan ügybuzgósággal dolgozó résztvevőknek s az uj épületet rendelte­tésének felhasználására Kászonyi Mihály igazgató­nak adja át. Az igazgató meleg köszönetét mon­dott mindkét hatóságnak az iskola létesítéséért s háláját úgy a tanárikar, mint a növendékek részé­ről az intézet jó hírnevének fentartásával kívánja leróni. Végül Tihanyi Domokos kir- tanfelügyelő a közoktatásügyi miniszter nevében emelt szót ha­tásos beszédben Paks áldozatkészségére s mutatott rá a békés, hazafias irányra, melylyel az intézet ki fogja érdemelni ezen nagy áldozatokat és ügy­szeretetét, melynek köszenheti a polg. iskola lé­tesítését. A szép ünnepélyt az ifjúság „Szózat“ éneke zárta be. — Kritikán aluli iskola. jTihanyi Domokos taufelügyeló a közigazgatási bizottságnak bejelen­tette, hogy a szemcsecsehii községi iskolát kritikán alóli állapotban találta; a tanterem oly szűk szoba, melyben 10—15 gyermek csak szorongva fór c-I, pedig 50 tanköteles befogadására elégnek kellene lennie. A közigazgatási bizottság tehát utasította Szemcse-Csehi község elöljáróságát és iskolaszékét, hogy az ottani iskola és tanítói lakásnak megfelelő épületben leendő elhelyezéséről gondoskodjék. — Elbocsájtás. A honvédelmi minister Végh János felső ireghi gyógyszerészt, tartalékos honvéd gyógyszerész járulnokot. a 19. honvód-kiegészitó pa­rancsnokság kötelékéből elboesájtotta. — A tamásíi r. kath hitközségnek folyó hó 22-én tartott ülésében a tanítók fizetésének rende­zése tárgyaltatott. De a jelenlevők egy része azon kijelentéssel. „hogy nekik nem kell se templom, se pap, se mester“ a fizetésnek ellentmondott; a tamásii plébános szomorúan győződött meg annak a régi közmondásnak igazságáról, hogy „a ki sze­let vet, az vihart arat“ s a néppárt által elvetett mag kezdi meghozni gyümölcsét. Ki vele, azzal a névvel; mert roppant kényes vagyok a saját szépségemre és igy türelmetlenül várom annak az ideálnak a nevét. Alloüze mon ami ! különben nem lószen zene ! — Bájos hölgyeim! a zene után megmondom annak a szoborszópsógü hölgynek a nevét. Elé­gedjenek meg ez Ígérettel, kérem! — Hah! mily ravaszság, — és aztán any­nyira nem biz bennük, hogy kényszerít bennün - két zenélni és'csak akkor .............. — Hagyd el ßiza! ő vendég, mondágyenge mosolylyal Olga — kötelességünk alkalmazkodni az ő kívánságaihoz. — Hát jó! kezdjük el. Te azt énekeled a mit ón játszom. Jó lesz ? ! — Jó I — Eiza letelepedett a zongorához, és mialatt Feri a zongora gyertyáit meggyujtotta, halkan, lassan verte a billentyűket: »Szeretlek én, egyetlen egy virágom, .... Szeretlek mint senkit e nagy világon.« Olga szép alt hangjával kísérte Rózát éneke között. Ferire nézett, futó, röpke volt e pillantás; de a főhadnagy elhalványult. Eiza észrevétlenül mosolygott. Amidőn aztán Eiza, egy präludiummal átka- nyaritott a: »Kedves rózsám, ha elmégysz messzire, Gondolsz e rám, jutok-e eszedbe,«

Next

/
Thumbnails
Contents