Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-29 / 48. szám
VI. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik. minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KOR2TÉL. SZÉKELY FEHENC. 48. szám. Szegzárd, 1896. november 29. Kéziratok vissza oem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt - kr. Fél évre . . . 3 » — > Negyed évre . . 1 » 50 > Egy szám. . . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Yilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Az uj országgyűlés. Megtörtént az ünnepélyes aktus is, elhangzott a trónbeszéd Magyarország egy- begyült főrendéi és képviselői előtt, az uj országgyűlés, ha dolgozni akar, van bőséges munkaprogram mja. Maga a trónbeszéd, a nagy fontosságú, az ország szellemi és anyagi előrehaladását, nemkülönben politikai súlyát és hatalmi állását biztositó teendőknek száraz elsorolása, a miben magában elég élénk figyelmeztetés rejlik, hogy a képviselőház valódi hivatásának komoly tudatában számoljon az ország idejével, az ország érdekeivel. Mert nincs, nem lehet okosan gondolkodó ember az országban, a ki az első pillanatra mindjárt be ne látná nagy hord- erejét azoknak a megoldást igénylő kérdéseknek, amelyek a trónbeszédben egyenként elősorol vák. Itt van az Ausztriával való gazdasági kiegyezés kérdése, a kvóta, a fogyasztási adónak egységes alapon való rendezése. Ez az országgyűlés lesz hivatva újjá szervezni a közigazgatást is, mely immár kétségtelenül az égető kérdések sorába tartozik. Hivatva lesz jogi életünknek nagyobb biztonságot és egységet kölcsönözni, mit egyúttal a bűnvádi eljárás életbeléptetésével, részben a polgári perrend teljes reformjával t. i. a szóbeliségnek az egész vonalon való behozatalával, de főképen az általános polgári törvénykönyv megalkotásával fogunk legbiztosabban elérhetni. Fejlesztésre szorul a belkereskedelem, az ipar, hogy árucikkeinket a külföldivel versenyképessé tegyük ; javítani kell a mezőgazdasági helyzeten, melynek válságos állapotát elismeri mindenki. Sok fontos reformot említ még a trónbeszéd. Ilyenek a katholikus autonómia, továbbá a congrua létesítése, mely utóbbi a szegényebben dotált mindkét szertartásu katholikus lelkészek anyagi helyzetén fog javítani s már a közeli megvalósulás stádiumában van. Szó van a valuta rendezés fontos reformjának befejezéséről. De a mi legfőké- pen a jogász közönséget megörvendeztetheti, az a katonai bűnvádi perrend megvalósításának kilátásba helyezése. Trónbeszéd tudtunkkal még erről nem szólt, és a ki tudja, hogy a katonai büntető pereknél eddig egy másfélszázad előtt kelt bűnvádi perrend van alkalmazásban, mely a vádlottól a védelmet teljesen elzárja, s hogy ezen szégyenletes állapot megszüntetését évről- évre hasztalanul sürgették itt is, a Lajthán túl is, — örömmel olvashatta a trónbeszéd ama passzusát, mely a jelenkori jogtudomány által helyeseknek elismert jogelveket tartalmazó bűnvádi perrend megalkotását Ígéri. Már most, hogy ezen állami létünk minden irányába kiható törvények és reformok meg is valósuljanak, munkára van szükség. Az ellenzéktől nem várunk ennyit, még csak jóakaratot sem — hanem tárgyilagos bírálatot. Ezen a héten megkezdődik az indemnity tárgyalása, melynek alkalmából ellenzéki körökben obstrukciőról suttognak. Nem hisszük, hogy a megfogyatkozott ellenzék parlamenti működését ilyen dicstelen és veszedelmes fegyver használatával akarja megkezdeni és népszerűségének foszlányait feláldozni. Mert nincs Magyarországon pártkülönbség nélkül komoly hazafi, ki az államélet működésének megakasztására irányuló törekvést, főleg a mai körülmények között, midőn a nemzet óriási többsége ajándékozta meg bizalmával a jelenlegi kormányt, helyeselné. Olyan kisebbség ugyanis még nem létezett soha, mely a választások eredményét a nemzet igazi akaratnyilváni- sának ismerte volna el, annál kevésbbé ismeri el ezt a mostani parlamenti kisebbség, melynek sorai a választások által jelentékenyen megritkultak, egyes csoportjai megsemmisültek. Az uj országgyűlésnek egyik legfontosabb kérdése : a kvótaügy lesz, melyre a trónbeszéd nyomatékosan hívja fel*a figyelmet. Nagy küzdelemre lehetünk itt készen. Alkalmas matéria lett az ellenzéknek a mű- hazafíságnak uj változatokban való bemutatására. Ám, mi bízunk a kormány haza- fiságában ,és komoly politikai előrelátásában, mert megvagyunk győződve, hogy bármely propozicióval álljon a ház elé, azt anyagi helyzetünknek és az ország közérdekeinek szigorú, lelkiismeretes mérlegelésével és szorgos méltatásával fogja megalkotni. A kormányt vezesse saját jó lelkiismeretének tudata, de működésében emelje egyúttal bátorságát és harci kedvét az, hogy a nemzet nagy többsége, mint megmutatta, vele érez, vele van. TÁRCA. Énelcelt vigasz. Irta: Kari. —mm— Beteg vagyok Beteg vagyok s hogy felgyógyuljak — Ó ahhoz többé nincs remény! A lelkem búsan sírva küzköd, A fájdalomnak tengerén! Mibe reméltem semmivé lett! Amiben bíztam — elszakadt! A bús valóság messze űzte A napsugáros álmokat! A hitem álma messze szállott, Nem nyújt vigasztalást nekem — Örök homályban, hervadás közt, Búsan vergődik életem! • • . S nem várok már örömre, fényre, Nem várok ódos álmokat — Szivem csak fájva-félve dobban, A mig egyszer csak — megszakad ! . . . SZARVAS MARISKA. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — A férfiú szeretett, — azzal a mély szenve - dólylyel, mely határt nem ismer, — azzal a szenvedéllyel — mely a lelket marja — az agy velőt szedi szót, lassan, de biztosan. — A leány nézte, azzal a bájos közönnyel, mely minden szemkunyorgatásnál azt mondja „szegény bolond“. Máté László, — nem követte a leányt mintha árnya volna; — miért? hisz akkor még többet szenvedett volna, — nem! de ha találkozott vele, — igyekezett vidám lenni — ajkaira mosolyt erőszakolt, — pedig lelke vonaglott, — vére csak ímmel-ámmal járt vissza keringő útjáról a halállal vívódó szívbe. — Hogy szép volt e a leány? — Igen! szép volt! Olyan volt az arca mint az elpiruló hó — — szemei olyan kékek, hogy az ember nem tudott számot adni arról, hogy mikor kékek és mikor zöldek. Csepp ajka? piros, piros, mint az ártatlan csecsemő vére. Fogsora? nem tudom megmondani, bocsássanak meg, hogy oly rosz- szul tudora vázolni, — de hasonlattal ha élnék ; — biz Isten bűnt vélek elkövetni. — Termete ? járása ? Hah! hol van az a királynő? hol az a fejedelmi alak, — festve, vésve, — elevenen vagy megónekelve, — és ha tudtok mutatni, akkor ón visszaveszem mindazt, mit róla dicsőt és szépet mondtam. Szive?!! hát az bizony nem volt neki. Nem is lehet az máskép ; hisz a teremtő reá pazarolt már annyit, hogy már szívre nem jutott. Meg aztán kell is egy ilyen szobornak szív! Mire ? Hát az a szegény halandó, — nem e roskad térdre ha csak egyszer látja is? Kelle neki hát akkor szív, lélek? — alakjának bája kényszeríti a szemlélőt az imádatra. — De hát mondja már, itt van az a csodaszép leány a városunkban ? kórdó Olga, az egyik nővér — Nagy Ferit — az elbeszélőt. — Még itt! — azonban két hónap múlva elszáll innen, — elmegy. — És Máté László ?! az ön barátja az is itt van ? és ha itt van miért nem matatta be már régen őt. Melyik rumból parancsol Nagy ur — tán a fehérből. = Igen a fehérből — köszönöm elég, — ohó 1 igen sok cukrot móltóztatott adni theámba; mi katonák, italban, ételben nem igen kedveljük az
