Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-29 / 48. szám

VI. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik. minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KOR2TÉL. SZÉKELY FEHENC. 48. szám. Szegzárd, 1896. november 29. Kéziratok vissza oem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt - kr. Fél évre . . . 3 » — > Negyed évre . . 1 » 50 > Egy szám. . . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Krammer Yil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. Az uj országgyűlés. Megtörtént az ünnepélyes aktus is, el­hangzott a trónbeszéd Magyarország egy- begyült főrendéi és képviselői előtt, az uj országgyűlés, ha dolgozni akar, van bősé­ges munkaprogram mja. Maga a trónbeszéd, a nagy fontosságú, az ország szellemi és anyagi előrehaladását, nemkülönben politikai súlyát és hatalmi állását biztositó teendőknek száraz elsoro­lása, a miben magában elég élénk figyel­meztetés rejlik, hogy a képviselőház valódi hivatásának komoly tudatában számoljon az ország idejével, az ország érdekeivel. Mert nincs, nem lehet okosan gondol­kodó ember az országban, a ki az első pillanatra mindjárt be ne látná nagy hord- erejét azoknak a megoldást igénylő kérdé­seknek, amelyek a trónbeszédben egyen­ként elősorol vák. Itt van az Ausztriával való gazdasági kiegyezés kérdése, a kvóta, a fogyasztási adónak egységes alapon való rendezése. Ez az országgyűlés lesz hivatva újjá szervezni a közigazgatást is, mely immár kétségtelenül az égető kérdések sorába tar­tozik. Hivatva lesz jogi életünknek nagyobb biztonságot és egységet kölcsönözni, mit egy­úttal a bűnvádi eljárás életbeléptetésével, részben a polgári perrend teljes reformjá­val t. i. a szóbeliségnek az egész vonalon való behozatalával, de főképen az általános polgári törvénykönyv megalkotásával fogunk legbiztosabban elérhetni. Fejlesztésre szorul a belkereskedelem, az ipar, hogy árucikkeinket a külföldivel versenyképessé tegyük ; javítani kell a me­zőgazdasági helyzeten, melynek válságos ál­lapotát elismeri mindenki. Sok fontos reformot említ még a trón­beszéd. Ilyenek a katholikus autonómia, to­vábbá a congrua létesítése, mely utóbbi a szegényebben dotált mindkét szertartásu katholikus lelkészek anyagi helyzetén fog javítani s már a közeli megvalósulás stá­diumában van. Szó van a valuta rendezés fontos re­formjának befejezéséről. De a mi legfőké- pen a jogász közönséget megörvendeztet­heti, az a katonai bűnvádi perrend megva­lósításának kilátásba helyezése. Trónbeszéd tudtunkkal még erről nem szólt, és a ki tudja, hogy a katonai büntető pereknél ed­dig egy másfélszázad előtt kelt bűnvádi perrend van alkalmazásban, mely a vádlot­tól a védelmet teljesen elzárja, s hogy ezen szégyenletes állapot megszüntetését évről- évre hasztalanul sürgették itt is, a Lajthán túl is, — örömmel olvashatta a trónbeszéd ama passzusát, mely a jelenkori jogtudomány által helyeseknek elismert jogelveket tartal­mazó bűnvádi perrend megalkotását Ígéri. Már most, hogy ezen állami létünk minden irányába kiható törvények és re­formok meg is valósuljanak, munkára van szükség. Az ellenzéktől nem várunk ennyit, még csak jóakaratot sem — hanem tárgyila­gos bírálatot. Ezen a héten megkezdődik az indem­nity tárgyalása, melynek alkalmából ellen­zéki körökben obstrukciőról suttognak. Nem hisszük, hogy a megfogyatkozott ellenzék parlamenti működését ilyen dicstelen és ve­szedelmes fegyver használatával akarja meg­kezdeni és népszerűségének foszlányait fel­áldozni. Mert nincs Magyarországon párt­különbség nélkül komoly hazafi, ki az ál­lamélet működésének megakasztására irá­nyuló törekvést, főleg a mai körülmények között, midőn a nemzet óriási többsége ajándékozta meg bizalmával a jelenlegi kor­mányt, helyeselné. Olyan kisebbség ugyanis még nem létezett soha, mely a választások eredményét a nemzet igazi akaratnyilváni- sának ismerte volna el, annál kevésbbé is­meri el ezt a mostani parlamenti kisebbség, melynek sorai a választások által jelenté­kenyen megritkultak, egyes csoportjai meg­semmisültek. Az uj országgyűlésnek egyik legfonto­sabb kérdése : a kvótaügy lesz, melyre a trón­beszéd nyomatékosan hívja fel*a figyelmet. Nagy küzdelemre lehetünk itt készen. Alkalmas matéria lett az ellenzéknek a mű- hazafíságnak uj változatokban való bemu­tatására. Ám, mi bízunk a kormány haza- fiságában ,és komoly politikai előrelátásában, mert megvagyunk győződve, hogy bármely propozicióval álljon a ház elé, azt anyagi helyzetünknek és az ország közérdekeinek szigorú, lelkiismeretes mérlegelésével és szorgos méltatásával fogja megalkotni. A kormányt vezesse saját jó lelkiis­meretének tudata, de működésében emelje egyúttal bátorságát és harci kedvét az, hogy a nemzet nagy többsége, mint megmutatta, vele érez, vele van. TÁRCA. Énelcelt vigasz. Irta: Kari. —mm— Beteg vagyok Beteg vagyok s hogy felgyógyuljak — Ó ahhoz többé nincs remény! A lelkem búsan sírva küzköd, A fájdalomnak tengerén! Mibe reméltem semmivé lett! Amiben bíztam — elszakadt! A bús valóság messze űzte A napsugáros álmokat! A hitem álma messze szállott, Nem nyújt vigasztalást nekem — Örök homályban, hervadás közt, Búsan vergődik életem! • • . S nem várok már örömre, fényre, Nem várok ódos álmokat — Szivem csak fájva-félve dobban, A mig egyszer csak — megszakad ! . . . SZARVAS MARISKA. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — A férfiú szeretett, — azzal a mély szenve - dólylyel, mely határt nem ismer, — azzal a szen­vedéllyel — mely a lelket marja — az agy velőt szedi szót, lassan, de biztosan. — A leány nézte, azzal a bájos közönnyel, mely minden szemkunyorgatásnál azt mondja „szegény bolond“. Máté László, — nem követte a leányt mintha árnya volna; — miért? hisz akkor még többet szenvedett volna, — nem! de ha találkozott vele, — igyekezett vidám lenni — ajkaira mosolyt erő­szakolt, — pedig lelke vonaglott, — vére csak ímmel-ámmal járt vissza keringő útjáról a halál­lal vívódó szívbe. — Hogy szép volt e a leány? — Igen! szép volt! Olyan volt az arca mint az elpiruló hó — — szemei olyan kékek, hogy az ember nem tudott számot adni arról, hogy mikor kékek és mikor zöldek. Csepp ajka? piros, piros, mint az ártatlan csecsemő vére. Fogsora? nem tu­dom megmondani, bocsássanak meg, hogy oly rosz- szul tudora vázolni, — de hasonlattal ha élnék ; — biz Isten bűnt vélek elkövetni. — Termete ? járása ? Hah! hol van az a királynő? hol az a feje­delmi alak, — festve, vésve, — elevenen vagy megónekelve, — és ha tudtok mutatni, akkor ón visszaveszem mindazt, mit róla dicsőt és szépet mondtam. Szive?!! hát az bizony nem volt neki. Nem is lehet az máskép ; hisz a teremtő reá pazarolt már annyit, hogy már szívre nem jutott. Meg aztán kell is egy ilyen szobornak szív! Mire ? Hát az a szegény halandó, — nem e roskad térdre ha csak egyszer látja is? Kelle neki hát akkor szív, lélek? — alakjának bája kényszeríti a szemlélőt az imádatra. — De hát mondja már, itt van az a csoda­szép leány a városunkban ? kórdó Olga, az egyik nővér — Nagy Ferit — az elbeszélőt. — Még itt! — azonban két hónap múlva elszáll innen, — elmegy. — És Máté László ?! az ön barátja az is itt van ? és ha itt van miért nem matatta be már régen őt. Melyik rumból parancsol Nagy ur — tán a fehérből. = Igen a fehérből — köszönöm elég, — ohó 1 igen sok cukrot móltóztatott adni theámba; mi katonák, italban, ételben nem igen kedveljük az

Next

/
Thumbnails
Contents