Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-01 / 44. szám
6. TOLNA VÁRMEGYE. 1896. november 1. kulcsát találta meg. E kulcscsal aztán éjnek idején a mészárszékbe nyitott, honnót 25 irtot lopott el. Ilynemű felszereléssel a vasútra ment s Budapestre utazván útközben még egy utitársának a bőröndjét csente el. Most már az összes portékáit pénzzé tette. Később azután a tolvaj lépre került s a törvényszék a múlt héten 3 évi fegyházra ítélte. Kérdések. A kártyázó asszonyokról. A Hét, ez az érdekes és elmés heti lap, melyet a magyar intelligencia évek sora óta ismer és becsül a következő kérdéseket intézi olvasóihoz : 1. lllik-e a kártya az asszony kezébe*? 2. Lehet-e a kártyás asszony jó feleség és jó anya ? 3. Helyén való-e, hogy a zsúrokon kártyázzanak ? És végül: 4. Miképp viselkedjék a férj, akinek kártyás felesége van? Ezeket a kérdéseket A Hót a következőképpen vezeti be: Akik Önök közül a legutóbbi futtatásokat végignézték, a totalizatőr vasrácsai között bizonyára nem egyszer találkoztak egy-egy virágos, asszonyi csipkekalappal, mely színesen, ingerlőén vált ki a kemény, prózai férfi-kalapok közül. A csipkekalap rózsái és búzavirágai alól szikrázó pillantások röpültek ama komóly, angolos flegmáju ur felé, aki a lóversénytér Ígérvényeit osztogatni szokta. Szikrázó és ideges pillantások, — mert a sportot űző asszony még annyira sem tudja megőrizni a hidegvérét, mint a teremtés éke és koronája: a férfiú. Mikor Generalis verten hanyatlik vissza a háttérbe és Szolgabiró — ahogy kollégáim, a sporttudósi- tók mondani szokták — csak patáit mutogatja ellenfeleinek: a tribünökön, a fehér kerítés mellett, a gyöp tábori székein száz és száz selyemruhás teremtés szorítja a szeméhez a tábori látcsövet. Ezek az asszonyok sem nem szépek, sem nem asszonyok többé; az indulat kiforgatja őket a formájukból és és még Szirmai Imrének sem jutna eszébe, hogy bókokat mondjon nekik. Az asszony örök naivitása helyébe náluk a játékos férfi önzése, szenvedélye, pónzsóvár nyeresége lépett és a szemükben nem az örök nő érzókies kacérsága lobog, hanem a börze- áner indulata. Budapesten igazán gombamódra szaporodott meg néhány óv óta az úgynevezett sportladyk száma. Hol vannak azok az idők, mikora versenytéren csak mágnásasszonyokat lehetett látni, még tarka, könnyüvórü lepkéket, akik százával szállták meg a totalizatőr környékét ? A polgári asszony még a puszta gondolatától is megijedt volna annak, hogy a turfon látják. A régi sporttudósitó szakszerű jelentéseket irt, a mai már színes tárcákban számol be a versenytér közönségéről. Az ügyvédnek, a füszeresnék, a mosónók, a vállalko- zónók, a dzsentri asszonyok és a mózes hitvallású asszonyok hasonlíthatatlanul jobban vannak informálva arról, hogy Iip-2op flyer-e vagy steher-e, mint arról hogy szabad-e gálickövet tenni a savanyú ugorkába. A budapesti családi tűzhelyek melegében immár többet beszélnek a derby-crackek kilátásáról, mint a klasszikus költők verseiről. És az ötösök közt, amelyeket a boldog nyerők hazavisznek, ma napság nem ritka az olyan bankó, a melynek konyha szaga van. Mert a konykapónz is csinos összeget reprezentál a budapesti totalizatőr forgalmában. Hogy a lóverseny játék mégsem fajulhat ált a- nos betegséggé : erről, istennek hála, gondoskodik a lovaregylet igazgatósága, a mely csak háromszor évenként huzatja föl a nemzeti lobogót, a csö- müri-uti nagy tribün tetejére. De a budapesti asz- szonyokat mégsem kell már félteni attól, hogy a játék szenvedélyéről lemondanak. A jó isten, aki a mezők liliomait ruházza, magas kegyelmét a Piatnik cégtől sem vonja meg, s a Kuoni pásztor télen is-csak olyan jó kondícióban van, mint a nyári fürdőzés napjaiban. A kártyás asszony ma már alig specialitás többé: száz társaságbeli asszony közül ötven épp olyan ügyesen kezeli a kártyát, mint a férje vagy az udvarlója. Bizonyos, hogy rógente is akadtak olyan idők, amikor az asszonyok kártyáztak. Télen, zord hófúvások közepette, nem egy családi lámpa alatt ütötték vígan a huszonegy-et és a jó kedvnek soha ki nem fogyó, kedves forrása volt az asszonyok öröklött hibája: a csalási szenvedély. Melyik asszony nem csalt ? Játék után több kártyát kellet fölszedni az asztal alól, mint a meuy- nyi az asztalon maradt és a kinek a testi motozás édes kiváltságát megengedték volna, bizonyára az asszonyi ruhák zsebjóben akadt volna az elveszett makk-alsóra. És engem, melankholikus vén legényt, főkóp csak az a lesújtó tapasztalás ejt kétségbe, hogy az asszonyok, legalább a kártyában, nem csalnak többé. Nem tréfa ez, aminek az első pillanatban látszik, hanem komoly és elszomorító szimptoma. Mert az asszonyok már nem mulatságos időtöltésképp játszanak, hanem a nyerés csúnya szenvedélye hajtja őket a kártya-asztalhoz. És az angénozó, pockerező asszonyt (aki sokszor szintén elvesztette a konyhapénzét) már gyakran váltja föl egy igazán századvégi teremtés: a kalábriásozó és tartlizó asszony. Fájdalom nem túlzás, hogy sok asszony már csak szánalmas mosolylyal kibi- eel a férjének vagy az udvarlójának, mert a tart- lit is jobban játsza, mint a férfiak. De a tártlizó asszony még nem mindennapi jelenség és a tere ász béla meg a kontra ezidő- szerint még csak szívesen látott vendégekként köszöntének be az előkelő asszonyok zsurjára. Lehet, hogy sohasem lesznek oly népszerűekké, mint a pocker, a ferbli, ■ vagy az angéti, mert a kártyás asszonyt nem annyira a játék izgatja, mint a nyerés lehetősége és chance-ai. És a két nem közt való viszonyba mindenesetre pikáns változatosságot fog hozni, hogy az asszony — még pedig a becsületes asszony — ügyesen kifosztja az udvarlóját és oly nyugodt lélekkel nyeri el az összes készpénzét, mintha csak maga is tagja vo'na' valamelyik előkelőbb kaszinónak. A zsúrokon ma már épp oly kevéssé játszanak mulatságból, mint a társaskörök zöld asztalai mellett. A játék ma már komoly munka és nem időtöltő szórakozás. És az a fiatal ember, aki az egy hónapi Keresetét verej- tékes arccal veszti el a rendes zsurja theás csészéi között, fájdalom, már nagyon is közismert alak a budapesti társaságban. A kávéházak játékszobáiban még ezideig nem igen látni kártyás asszonyt, de a jelekből körülbelül sejteni lehet, hogy a nyilvánosan játszó asszonyok kora is mihamarabb megérkezik. A fürdőhelyek játszó asztalai mellett a szép asszonyok vígan ütik már a huszonegyet, s ma a fürdői kávéháztói már csak egy lépésnyire van a budapesti kávéház : ehhez nem is kell bővebb bizonyítás. A hadaró s veszekedő férfijátókos szomszédjában kedélyesen issza majd a feketéjét a tartlizó vagy pikkettirozó asszony- és ha a jó isten is úgy akarja ahogy ők, nemsokára a szende és ártatlan nők épp oly gyakran fogják megpimpolni a szigorú főpineórt, mint a kevésbé szende és ártatlan férfiak. Bizonyára szép idők lesznek ezek és nincs sok igaza annak a raorozus embernek, aki ebben a poezis veszedelmét látja. Az a kor, mely a nőket doktori diplomával látja el, természetesnek és érthetőnek találhatja, hogy a dolgozó nőnek a dolgozó férfi könnyelműbb szórakozásaiban is része lehet. Miért ne játszhatna kalabriást az az asszony, aki kenőcsöt ir a rheuma ellen vagy másodfokú 1 egyenletekre oktatja a serdülő ifjúságot ? Az agy- j velő, mely az anatómia rejtelmeit befogadhatja, a kártyázás rejtelmei iránt is bizonyára van olyan fogékony, mint az állítólag súlyosabb férfivelő. De eszünk agában sincs, hogy védelmünkbe fogadjuk a játékos asszonyt, aminthogy azokhoz sem csatlakoznánk feltétlenül, akik egyszerűen ana- thémát mondanak a kártyás zsurokra és a kártyázó feleségekre. Hovatovább mindinkább úrrá lesz az a meggyőződés, hogy az asszonynak a férfi minden szórakozásához joga van — minden isten teremtése ott keresi a boldogságot, a hol tudja — miért ne legyen ahhoz is joga, hogy a kártyázás mulatságával frissítse föl az elernyedt idegeit ? A puritánok — a morál utolsó bölényei — sírva em1 égetik a régi időket, mikor az asszony csak feleség és anya volt, mikor az élet durvább szenvedélyei nyomtalanul suhantak el a feleség kicsiny cipője alatt, de kitudja, vájjon mégis nem-e azok- nek van igazuk, akik az agyveló kártyázó sejtjeinek kifejlődésében látják az asszonyi haladás szimbólumát. A Hét egyelőre nem szól ebbe a vitába, — de azzal a kéréssel fordul olvasóihoz : mondják el őszintén a nézetüket az alábbi kérdésekben. (Mi a cikk éiére tettük. Szerk.) Az elmés és találó válaszok bizonyára nagyon sok olvasót érdekelnek és A Hét kötelességének fogja tartani, hogy a beérkezett véleményeket reprodukálja. A válaszokat nelyek november hó iy-éig beérkeznek hozzánk, A Hét-ben lehetőleg közölni fogjuk. Budapesten, 1896. október 16-án. A HÉT szerkesztősége. KÖZGAZDASÁG.- - A magyar textilgyárosok országos egyesülete kérvényt intézett a közhatóságokhoz a hazai fonó és szövőipar pártolása érdekében és kérvényében a többi közt ezeket mondja : Az 1896. ezredéves kiállítás, amely hazánk és nemzetünk büszkeségét képezi szembeötlő módon mutatja az ipar terén 1885. óta elért nagy haladást s egyúttal bizonyítéka annak, hogy mennyire fejlődhetik az ipar, ha annak támogatása s fejlesztése a nemzet ügyévé tétetik. Látva azt, hogy ezideig u textilipar az, a mely legkevésbbé fejlődött, és tekintve azt, hogy a fonó és szövő iparban előállított cikkek a mindennapi szükségletnek egyik leglényegesebb részét képezik, arra kell törekednünk, hogy a legközelebbi időben a textilipar föllendülése, hazánknak kiváló feladatai közé soroztassék. S ennélfogva felkérik a közhatóságokat, hogy a saját hatáskörükben a lehetőségig oda hassanak, hogy úgy a közvetlen miüt a közvetett beszerzéseknél, az alárendelt hiv. közegek hivatásuknak és feladatuknak tekintsék, hogy a szükségleti textiláruk es az ahhoz használt anyagok a mennyire lehet hazai származásúak legyenek. Meghaltak Szegzárdon: 1896. évi október hó 25-től november 1-ig. Özv. Tót Györgyne, 83 éves, aggkor. Lukács István, 79 éves aggkor. Szegzárdról indul reggel 7 óra 49 perckor, Budapestre érkezik délután 1 óra 45 perekor Budapestről indul reggel 8 órakor, Szegzárdra érkezik délután 3 óra 15 perckor. Szegzárdról indul déli 12 óra 40 perckor, Budapestre érkezik este 7 óra 55 perckor. Budapestről indul délután 2. óra 50 perckor, Szegzárdra érkezik este 7 óra 58 perckor. Budapestről indul délelőtt 10 órakor, Szegzárdra érkezik este 6 óra 50 perckor. Mohácsra érkezik este 10 órakor. Mohácsról indul reggel 8 óra 30 perckor. Szegzárdra érkezik délelőtt 11 óra 50 perckor. Budapestre érkezik este 10 óra 50 perckor. HIVATALOS HIRDETÉSEK. G17. szám/vh. 1896. Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó 1881. évi LX. t. o. 102. §-a értelmében ezennel közhirré teszi, hogy a gyönki kir. járásbíróság 1896. évi 1399. számú végzése következtében Rothauser illés ügyvéd által képviselt Bodor Ignác kisszé- kelyi felperes javára Gold Mór kisszékelyi alperes ellen 300 forint követelés és járulékai erejéig elrendelt biztosítási végrehajtás utján lefoglalt és 373 forintra becsűit ingóságokra a Gyönki kir. járásbíróság 6364/1896. számú végzésével a további eljárás elrendeltetvén^ annak az alap é< íelülfoglaltatók követelés erejéig is, amennyiben azok kielégítési jogot nyertek volna, Kis-Szé- kelyben alperes lakásán leendő megtartása határidőül 1896. november hó 12-én d. u. 1 órája kitüzetik, mikor a biróilag lefoglalt bázlbutor, ágynemű, fehérnemű, szztócs bolti cikkek a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is el fog' nak adatni.
