Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-01 / 44. szám
2. TOLNAVARMEGYE. pes ; nemzeti siralmai és elegiái már komikus hatást idéznek elő és tartalmatlan frázisoknak bizonyulnak. Az ékes szavú Apponyi, kinek szónoki génijét mi is elragadtatással csodáljuk, hamleti töprengései és önmagát tép- deső kételyei, hogy még ezek után meddig fognak tartani, az kiszámithatlan rejtély, amint megfejthetlen az ő hosszú politikai pályájának logikátlan szeszélye, mely nap- ról-napra, hétről-hétre újabb meglepetésekben részesíti a komoly politikusokat. Kiforratlan politikai kedély a szép bariton hangú politikus ily hosszú államférfiu szereplés után is és meglepetésekkel szolgálhat még sokáig a hatalmas tehetsége iránt várakozással és elismeréssel viseltető közönségnek. A közelgő komoly parlamenti munkában és nemes versenyben talán végre megválik nemzeti sujtásos és kardbojtos eszméitől, melyek nagy alkotások véghezvitelében eddig feszélyezték. Ideje is volna már, hogy a tagadás szellemének lidércnyomásától megszabadulva a reformeszmék tettdús mezejére lépjen ! A néppárt cégére alatt összegyülemlett fekete sereg azt hiszszük, hogy a komoly parlamenti munka alatt csakhamar el fogja játszani kis játékait, s a közvélemény meg fog győződni silányságukról; ők pedig a csalódás keserű érzetével fognak fölocsudni lázas álmukból, melyben az ország békéjét, a honpolgárok egyetértését és nyugalmát egy időre megzavarták. Az ó kétes intencióju törekvéseik zavaros hullámai elsimulnak a szabadelvű eszmék tisztitó villámainál, s a sötét felhőket elűzi a borúsnak látszó látóhatárról a szabadság és testvériség ragyogó napfényének ereje! Megyénkben a képviselő választások szintén a szabadelvű eszmék győzelmével végződtek. A bonyhádi kerületben Perczel Dezső belügyminiszter fényes győzelme magasan kiragyog a politikai szemhatárról, s a többi kerületekben sem sikerült elhomályosítani a liberális eszmék diadalát. A paksi kerületben van egy harmóniát zavaró báránybacsak az nem, hogy kegyed, tudtán kívül, akaratlan olyan hurt talált belső világomban rózsás ujjával megérinteni, mely most egy régi, egy gyászos emlékű dal panaszos accordját hordta szót elmémben . . . — Akkor édes, jó Imrém, bocsásson meg ; igazán olyan kiálhatatlan vagyok néha, — oly gonosz; mindent gúnyolok — és aztán ostobaságommal még bánatot fakasztok ott is, ahol pedig . . . A tengerész hirtelen reánózett, égető szempárjával — s az asszony arcán piros, futó, árnyék lebbent. — Ahol pedig? . . . kérem, folytassa Gyu- ricza ?! — Nem! előbb mondja el annak a régi, szomorú dalinak a libbrettóját. — Ah! miért ? nem jó szomorú dolgokat hölgyeknek eltrócselni. — Helyes, mondá a szép özvegy. Önt láthatólag érdekli félbenmaradt beszédem ; tehát csak tartsa meg szomorú dalát, — ón is megtartom a megkezdett beszédemet. — Elmondom ! elmondom 1 — csak ne haragudjék mindjárt. — Nos 1 ? hát kezdje már. — Isten neki tehát. — Ha azonban várakozásaiban csalódni fog — és olyan történetet mondok el — amely untatni fogja, akkor bocsásson meg, hisz kegyed akarta, hogy mondjam el. — Legyen nyugodt, Imre, csak kezdje már el. Imre egy uj cigarettre gyújtott, Gabriolla is. felhő, mely a reverzálista és revizionista Szluha István győzelmében nyilatkozik. Ez is csak az ottani késő szervezkedés eredménye, mert e helyütt is sikerrel lehetett volna győzelemre juttatni a tiszta szabad- elvüsóg zászlaját, melynek symboluma alá a választók készséggel sorakoztak volna. A kölesdi veszteség érzékeny és fájdalmas sebet ejtett a 67-es szabadelvüpárton, mert egy kipróbált, jeles tehetségű és nagy érdemű tagjának kezéből hullott ki a zászló 1 Őszintén sajnáljuk, fájlaljuk e csapást, melyet a Kossuth Lajos fényes nymbusával űzött méltatlan játék ütött a megyei szabadelvű párton. Félrevezetés, megtévesztés voltak okai e nem várt veszteségnek, melyet elszenvedni nehezünkre esik ! Busbach Péter legyőzetése az országos szabadelvüpártra nézve is elég súlyos veszteség, mert régi és tekintélyes és buzgó tagját nélkülözi a szabadelvű párt tömör phalanxából. Annál nagyobb a diadal a pincehelyi választó kerületben elért győzelemmel. A néppárt egyik anyagiakban dús s vezórférfíunak tartott alakja bukott itt ki erős küzdelem és nehéz tusa után. Gróf Apponyi Gézát, kinek érdekében már egy éve folyt a néppárti szervezkedés, a dúsgazdag birtokost, ki roppant nagy befolyásával uralta a kerületet, s kinek támogatására a fanatizált klérus valódi kereszteshadjáratot indított, saját erős várában győzte le a 48-as liberalizmus. A szabadelvű eszmék fényes diadalát jelenti ez a győzelem, mely a választók elv- hűségéről és hazafiságáról tanúskodik. A kerületben eddig alig ismert Rát- kay László, az ideális lelkű költő zászlója mellé sorakozott a választók többsége, kik nem engedték győzelemre vergődni a néppárt kétes szinü zászlaját s elszánt küzdelemmel és példás kitartással iparkodtak érvényt szerezni a szabadelvű eszmék erejének. Vizsolyi Gusztáv szelleme elégülten tekinthet le a választási csatamezőre ! Egykor gróf Apponyi Géza titkos befolyása és hatalma fosztotta meg Vizsolyi Gusztávot a — Tehát, — .kezdé Imre az elbeszélést, — most öt éve Szt.-Franciskóban voltunk. Hajónkat a dock-ba kellet küldenünk kijavítás céljából. A hajógyár igazgatója japán eredetű ugyan, de igen művelt és olvasott ember volt, kivel naponta és néha naponta többször is érintkeznem kellett. — Megkedvelt; házához hivott meg, ahol családjával ismerkedtem meg. — Látja, Gyurica, rövid vagyok mesémben, csak azért, hogy ne kónyszeritsem az ásitásra. — Kérem ! — Egyetlen gyermeke Mister Matiyo-nak Yeyo 17 éves leánya volt, kinek arcképét is meg fogom mutatni. — Nagyon szép, ugy-e ? kórdé az özvegy mohón. — Nem szép ugyan, de . . . — Értem, csak folytassa, kérem ! Egymásba szerettünk; megkértem a leányt, odaadták. Csak egy csókot, az eljegyzési csókot kaptam meg, még édes volt az ajkam tőle, és másnap Yeyo meg volt halva. A hajógyár műhelyében közel járt egy fűrészgéphez — elkapta a lenge ruhát, — és Yeyo-t atyja szemeláttára szótmarean- golta egy pillanat alatt .... Gabriella felkiáltott, — halvány lett, kis kacséival eltakarta arcát. — Látja Gyurica! hogy megijesztettem, de mikor igy történt; —nem mondhattam el máskép; kegyed akarta; — igjók egy csepp Madairat. Csend lett a budoirban; — — Gabriella kölesdi mandátumtól, smostime, a nemes gróf első föllépte alkalmával saját fészkében veretik le csúfosan a szabadelvüség ellenállhatatlan ereje által. A megyénkben lefolyt választások képe általában azt mutatja, hogy a nagy mumusként emlegetett néppártnak nálunk nincs talaja. Éveken át folytatták a nép izgatását, félrevezetését és fanatizálását az ultramon- tán papok minden kerületben ; s az eredmény úgyszólván semmisem. A pincehelyi kerületben összehozott nagyszám nem a rábeszélés, vagy a választók akaratának eredménye, hanem a nemes gróf minden irányban kiterjedő befolyásának és bő áldozat- készségének és áldozatképességének, valamint a papság leírhatatlan fanatizálásának lehet tulajdonítani. A többi kerületekben a bonyhádi, szeg- zárdi és szakcsi kerületben, a nagy erőfeszítések és a legrutabb korteseszközök fel- használása dacára számba sem jöhet a néppártnak nevezett választók összege; ez a jelenség tehát világosan mutatja azt, hogy nálunk a klérusnak a politikai téren nincs befolyása a népre, s a tekintélyük sem lehet valami nagy híveik előtt. Ezentúl pedig bizonnyára még jobban csorbult a presti- geük, mert a választások alkalmával nagyon megfeledkeztek magukról és állásukról; s a józan nép előtt is visszatetszést és megdöbbenést keltett az a látvány, hogy az ő lelki atyja gyűlöletet, szitkot, embertársai gyalázását hirdette heteken át, a helyett, hogy hivatásához képest szeretetre, békességre intené az embereket 1 Nagy megnyugvással szolgálhat az a tudat is, hogy megyénk intelligens eleme teljesen távol tartotta magát a néppárttól, sőt inkább mindenütt sietett diadalra juttatni a szabadelvüség zászlaját, akár 67-es, akár 48-as párt kezében lobogott az ! Tolnavármegyében a szabadelvüség szelleme győzött a választásokon s reméljük, hogy a jövőben még jobban elterjedve a hazafiatlan törekvések fölemelkedését ezentúl teljesen meg fogja akadályozni 1 1896. november 1. nézte ezt a fiút, — ki szivét messze földön, más világrészben temette el. Könnyek peregtek ki nefelejts szemeiből, — de ő nem törölte el azokat. Imre észrevette. Az özvegy belsejében a szánalom és az irigység küzdöttek. Nem mondta ő meg senkinek, hogy őrülten szereti ez ifjút, — — hisz tudta, hogy Imre senkiért sem rajong. Tudta hogy már öt éve hogy a legszebb nőre rá sem hederit, — pillantásra sem érdemesíti. Osüggedés vett az asszonyon erőt; de azért mégis szánta Imrét, ki oly nagyon szerethette az ő Yeyo-ját. Oh! sírjában is büszkén fekhet a japán leány, — igy, ily nagy, magasztos szerelemmel, ázsiai országban még nem szerettek leányt. Egymásra néztek, anélkül hogy látták volna egymást; szemeik a múltat nézték, — szemeikkel belsejükbe, szivükbe pillantottak. Végre magához tért Gabriella, — Vass ur, azt Ígérte, hogy szegény aYeyo- nak arcképét megmutatja!? — Igen, megmutatom, itt van nálam, — hisz kell, hogy legalább igy, _ képben velem legyen, — amig élek! — Kérem mutassa! Imre egyenruhája belső zsebéből bőrtárcájából egy fényképet vett elő, melyet oda nyújtott az özvegynek. Midőn Gabriella a fényképet megpillantotta, — arcába szökött a vér, és meglepetten kiáltott fel: — Ah! micsoda hasonlatosság!
