Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-01 / 44. szám

2. TOLNAVARMEGYE. pes ; nemzeti siralmai és elegiái már ko­mikus hatást idéznek elő és tartalmatlan frázisoknak bizonyulnak. Az ékes szavú Apponyi, kinek szó­noki génijét mi is elragadtatással csodál­juk, hamleti töprengései és önmagát tép- deső kételyei, hogy még ezek után meddig fognak tartani, az kiszámithatlan rejtély, amint megfejthetlen az ő hosszú politikai pályájának logikátlan szeszélye, mely nap- ról-napra, hétről-hétre újabb meglepetések­ben részesíti a komoly politikusokat. Kiforratlan politikai kedély a szép bariton hangú politikus ily hosszú államférfiu szerep­lés után is és meglepetésekkel szolgálhat még sokáig a hatalmas tehetsége iránt várakozás­sal és elismeréssel viseltető közönségnek. A közelgő komoly parlamenti munká­ban és nemes versenyben talán végre meg­válik nemzeti sujtásos és kardbojtos esz­méitől, melyek nagy alkotások véghezvite­lében eddig feszélyezték. Ideje is volna már, hogy a tagadás szellemének lidérc­nyomásától megszabadulva a reformeszmék tettdús mezejére lépjen ! A néppárt cégére alatt összegyülemlett fekete sereg azt hiszszük, hogy a komoly parlamenti munka alatt csakhamar el fogja játszani kis játékait, s a közvélemény meg fog győződni silányságukról; ők pedig a csalódás keserű érzetével fognak fölocsudni lázas álmukból, melyben az ország békéjét, a honpolgárok egyetértését és nyugalmát egy időre megzavarták. Az ó kétes intencióju törekvéseik za­varos hullámai elsimulnak a szabadelvű esz­mék tisztitó villámainál, s a sötét felhőket elűzi a borúsnak látszó látóhatárról a szabadság és testvériség ragyogó napfényének ereje! Megyénkben a képviselő választások szintén a szabadelvű eszmék győzelmével végződtek. A bonyhádi kerületben Perczel Dezső belügyminiszter fényes győzelme magasan ki­ragyog a politikai szemhatárról, s a többi kerületekben sem sikerült elhomályosítani a liberális eszmék diadalát. A paksi kerü­letben van egy harmóniát zavaró bárány­bacsak az nem, hogy kegyed, tudtán kívül, aka­ratlan olyan hurt talált belső világomban rózsás ujjával megérinteni, mely most egy régi, egy gyá­szos emlékű dal panaszos accordját hordta szót elmémben . . . — Akkor édes, jó Imrém, bocsásson meg ; igazán olyan kiálhatatlan vagyok néha, — oly go­nosz; mindent gúnyolok — és aztán ostobaságom­mal még bánatot fakasztok ott is, ahol pedig . . . A tengerész hirtelen reánózett, égető szem­párjával — s az asszony arcán piros, futó, árnyék lebbent. — Ahol pedig? . . . kérem, folytassa Gyu- ricza ?! — Nem! előbb mondja el annak a régi, szo­morú dalinak a libbrettóját. — Ah! miért ? nem jó szomorú dolgokat hölgyeknek eltrócselni. — Helyes, mondá a szép özvegy. Önt látha­tólag érdekli félbenmaradt beszédem ; tehát csak tartsa meg szomorú dalát, — ón is megtartom a megkezdett beszédemet. — Elmondom ! elmondom 1 — csak ne ha­ragudjék mindjárt. — Nos 1 ? hát kezdje már. — Isten neki tehát. — Ha azonban várako­zásaiban csalódni fog — és olyan történetet mon­dok el — amely untatni fogja, akkor bocsásson meg, hisz kegyed akarta, hogy mondjam el. — Legyen nyugodt, Imre, csak kezdje már el. Imre egy uj cigarettre gyújtott, Gabriolla is. felhő, mely a reverzálista és revizionista Szluha István győzelmében nyilatkozik. Ez is csak az ottani késő szervezkedés ered­ménye, mert e helyütt is sikerrel lehetett volna győzelemre juttatni a tiszta szabad- elvüsóg zászlaját, melynek symboluma alá a választók készséggel sorakoztak volna. A kölesdi veszteség érzékeny és fájdal­mas sebet ejtett a 67-es szabadelvüpárton, mert egy kipróbált, jeles tehetségű és nagy érdemű tagjának kezéből hullott ki a zászló 1 Őszintén sajnáljuk, fájlaljuk e csapást, me­lyet a Kossuth Lajos fényes nymbusával űzött méltatlan játék ütött a megyei sza­badelvű párton. Félrevezetés, megtévesztés voltak okai e nem várt veszteségnek, melyet elszenvedni nehezünkre esik ! Busbach Péter legyőzetése az országos szabadelvüpártra nézve is elég súlyos vesz­teség, mert régi és tekintélyes és buzgó tagját nélkülözi a szabadelvű párt tömör phalanxából. Annál nagyobb a diadal a pincehelyi választó kerületben elért győzelemmel. A néppárt egyik anyagiakban dús s vezórférfíunak tartott alakja bukott itt ki erős küzdelem és nehéz tusa után. Gróf Apponyi Gézát, kinek érdekében már egy éve folyt a néppárti szervezkedés, a dús­gazdag birtokost, ki roppant nagy befolyá­sával uralta a kerületet, s kinek támoga­tására a fanatizált klérus valódi keresztes­hadjáratot indított, saját erős várában győzte le a 48-as liberalizmus. A szabadelvű eszmék fényes diadalát jelenti ez a győzelem, mely a választók elv- hűségéről és hazafiságáról tanúskodik. A kerületben eddig alig ismert Rát- kay László, az ideális lelkű költő zászlója mellé sorakozott a választók többsége, kik nem engedték győzelemre vergődni a nép­párt kétes szinü zászlaját s elszánt küzde­lemmel és példás kitartással iparkodtak ér­vényt szerezni a szabadelvű eszmék erejének. Vizsolyi Gusztáv szelleme elégülten te­kinthet le a választási csatamezőre ! Egy­kor gróf Apponyi Géza titkos befolyása és hatalma fosztotta meg Vizsolyi Gusztávot a — Tehát, — .kezdé Imre az elbeszélést, — most öt éve Szt.-Franciskóban voltunk. Hajónkat a dock-ba kellet küldenünk kijavítás céljából. A ha­jógyár igazgatója japán eredetű ugyan, de igen művelt és olvasott ember volt, kivel naponta és néha naponta többször is érintkeznem kellett. — Megkedvelt; házához hivott meg, ahol családjával ismerkedtem meg. — Látja, Gyurica, rövid vagyok mesémben, csak azért, hogy ne kónyszeritsem az ásitásra. — Kérem ! — Egyetlen gyermeke Mister Matiyo-nak Yeyo 17 éves leánya volt, kinek arcképét is meg fogom mutatni. — Nagyon szép, ugy-e ? kórdé az özvegy mohón. — Nem szép ugyan, de . . . — Értem, csak folytassa, kérem ! Egymásba szerettünk; megkértem a leányt, odaadták. Csak egy csókot, az eljegyzési csókot kaptam meg, még édes volt az ajkam tőle, és más­nap Yeyo meg volt halva. A hajógyár műhelyé­ben közel járt egy fűrészgéphez — elkapta a lenge ruhát, — és Yeyo-t atyja szemeláttára szótmarean- golta egy pillanat alatt .... Gabriella felkiáltott, — halvány lett, kis ka­cséival eltakarta arcát. — Látja Gyurica! hogy megijesztettem, de mikor igy történt; —nem mondhattam el máskép; kegyed akarta; — igjók egy csepp Madairat. Csend lett a budoirban; — — Gabriella kölesdi mandátumtól, smostime, a nemes gróf első föllépte alkalmával saját fészkében veretik le csúfosan a szabadelvüség ellen­állhatatlan ereje által. A megyénkben lefolyt választások képe általában azt mutatja, hogy a nagy mu­musként emlegetett néppártnak nálunk nincs talaja. Éveken át folytatták a nép izgatását, félrevezetését és fanatizálását az ultramon- tán papok minden kerületben ; s az ered­mény úgyszólván semmisem. A pincehelyi kerületben összehozott nagyszám nem a rá­beszélés, vagy a választók akaratának ered­ménye, hanem a nemes gróf minden irány­ban kiterjedő befolyásának és bő áldozat- készségének és áldozatképességének, valamint a papság leírhatatlan fanatizálásának lehet tulajdonítani. A többi kerületekben a bonyhádi, szeg- zárdi és szakcsi kerületben, a nagy erőfe­szítések és a legrutabb korteseszközök fel- használása dacára számba sem jöhet a nép­pártnak nevezett választók összege; ez a jelenség tehát világosan mutatja azt, hogy nálunk a klérusnak a politikai téren nincs befolyása a népre, s a tekintélyük sem le­het valami nagy híveik előtt. Ezentúl pedig bizonnyára még jobban csorbult a presti- geük, mert a választások alkalmával nagyon megfeledkeztek magukról és állásukról; s a józan nép előtt is visszatetszést és meg­döbbenést keltett az a látvány, hogy az ő lelki atyja gyűlöletet, szitkot, embertársai gyalázását hirdette heteken át, a helyett, hogy hivatásához képest szeretetre, békes­ségre intené az embereket 1 Nagy megnyugvással szolgálhat az a tudat is, hogy megyénk intelligens eleme tel­jesen távol tartotta magát a néppárttól, sőt inkább mindenütt sietett diadalra juttatni a szabadelvüség zászlaját, akár 67-es, akár 48-as párt kezében lobogott az ! Tolnavármegyében a szabadelvüség szel­leme győzött a választásokon s reméljük, hogy a jövőben még jobban elterjedve a hazafiatlan törekvések fölemelkedését ezen­túl teljesen meg fogja akadályozni 1 1896. november 1. nézte ezt a fiút, — ki szivét messze földön, más világrészben temette el. Könnyek peregtek ki ne­felejts szemeiből, — de ő nem törölte el azokat. Imre észrevette. Az özvegy belsejében a szánalom és az irigy­ség küzdöttek. Nem mondta ő meg senkinek, hogy őrülten szereti ez ifjút, — — hisz tudta, hogy Imre senkiért sem rajong. Tudta hogy már öt éve hogy a legszebb nőre rá sem hederit, — pillan­tásra sem érdemesíti. Osüggedés vett az asszonyon erőt; de azért mégis szánta Imrét, ki oly na­gyon szerethette az ő Yeyo-ját. Oh! sírjában is büszkén fekhet a japán leány, — igy, ily nagy, magasztos szerelemmel, ázsiai országban még nem szerettek leányt. Egymásra néztek, anélkül hogy látták volna egymást; szemeik a múltat nézték, — szemeikkel belsejükbe, szivükbe pillantottak. Végre magához tért Gabriella, — Vass ur, azt Ígérte, hogy szegény aYeyo- nak arcképét megmutatja!? — Igen, megmutatom, itt van nálam, — hisz kell, hogy legalább igy, _ képben velem legyen, — amig élek! — Kérem mutassa! Imre egyenruhája belső zsebéből bőrtárcájá­ból egy fényképet vett elő, melyet oda nyújtott az özvegynek. Midőn Gabriella a fényképet megpil­lantotta, — arcába szökött a vér, és meglepetten kiáltott fel: — Ah! micsoda hasonlatosság!

Next

/
Thumbnails
Contents