Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

VI. évfolyam. 38. szám. Szegzárd, 1886. szeptember 20 TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. i Előfizetési ár: 1 Egész évre 6 frt kr. 1 Fél évre . . . 3 * — » 1 Negyed évre . . 1 > 50 > 1 Egy szám......................12 » I Előfizetéseket és hirdetéseket a kladó­■ hivatalon kívül elfogad Krammer Vil­■ mos könyvkereskedése Szegzárdon. Megjelenik: minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. ( Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KOH1TÉL. SZÉKELY FERENC. 1 Kéziratok vissza nem adatnak. I A lap szellemi részét illető köz- I lemények, valamint az előfize- I tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. I Hirdetések mérsékelten megállapított : árszabály szerint számíttatnak. . ­. .a,.-..— .......--------------------—_—,——-—-——•—*—■—------------ .. v , Vármegyénk köllségvclése. Az állandó választmány pénzügyi szak­osztálya Döry Dénes főrendiházi tag elnök­lete alatt a napokban tárgyalta le megyénk jövő évi költségvetését, melyben a szükség­let 126,745 írt 99 krral, a fedezet pedig 105,509 frt 36 krral van előirányozva, s ez szerint 21,236 frt 63 kr hiány mutat­koznék megyénk jövő évi háztartásában. Ennek a hiánynak megszüntetése, ille­tőleg fedezése képezte a tanácskozás leg­főbb tárgyát. Beható eszmecsere után azon megálla­podásra jutottak, hogy a további 2%-os pótadó kivetését, mely a hiány fedezésére szükségeltetnék, elkerülni óhajtják, s e he­lyett a vármegye dotációjának, vagyis az állami hozzájárulásnak fölemelését fogják ismételten kérelmezni a belügyminisztertől. A mutatkozó hiány megszüntetésének eme módját méltán rémáiboíi a" vármegye,'' mert az állami dotáció aránytalanul csekély volta már a múlt évben okadatoltan kirnu- tattatott a belügyminiszterhez intézett föl- terjesztésben. , . * Tolnavármegye ugyanis a vele össze­hasonlítható szomszédos és távolabbi 22 megye közül a legmostohábban, — alig 70%- kal, —van javadalmazva az.államkincstár­ból, mig a többi hasonló viszonyok és igé­nyek között levő 21 vármegye 78—98°/0 dotációban részesül. Eddigelé a megye terhein csak annyi­ban könnyítettek, hogy az újonnan fölállí­tott dombóvári járás szükségleteinek fede­zéséről gondoskodott a kormány ; de ezzel a látszólagos előnynyel is csak súlyosabbá lett a helyzet, mert az uj járás irodaszük­ségleteit a megyének kell fedezni, s igy ezzel a szűkkeblűén kiszabott dotációt még jobban megterhelte. A megye múlt évi fölterjesztésének azonban nem lett meg a kívánatos sikere, mert a 70 °/o hozzájárulást nem emelték föl; az idei tavaszi közgyűlésből azonban újra fölterjesztést intéztek a kormányhoz, hogy a dotáció .körüli abnormitást szün­tesse meg, mert másként a megyei ház­tartás egyensúlyát — a pótadók túlságos fölemelése nélkül — nem lehet megvalósí­tani. Erre a fölterjesztésre ez ideig még válasz nem érkezett. A pénzügyi szakosztály legutóbbi ülé­sében kifejtett állásfoglalását nagyon indo- f kbitta’teszik a megyénkét ért rendkívüli elemi csapások is, mert midőn a megye 120 községe közül O0-böl nagymérvű jég­kárt jelentenek, s midőn a megye összes szöllö és dohányterméséi a jégviharok és ár­vizek nagyrézzt megsemmisítették, egyéb kapás növényekben és a kintalált aszta- gokban pedig kiszámithatlan kárt okoztak: akkor a pótadó újabb emelésére gondolni sem volna méltányos dolog. Mert hiszen az adózó polgárokra megyei pótadó és út­adóban eddig már 16% teher nehezedik. TÁRCA. .A. leczke. Irta: Kari. A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — — Ismeri e maga, lelkem halja Kergulicsné Dickeust ? — Aki a „Mátyás királyiban korcsmáros volt ? — Nem! hanero attól a regény írótól még nem olvasott? — Hering hordó? micsoda hordó? — Regény irót mondtam és nem hering hordót. — Nem láttam sohasem ! — Hát önkénytes bakát látott már? — Ajé! szerit-számát sem mondhatom téns ur! aztán miért kérdi kérem? = Várjon csak! hát nézze Kergulicsné, de jó vigyázzon arra amit mondok: — Na na ! Hát gondoljon egy ici pici önkénytes bakát — vagy baka önkéntest, kinek vékony pici helyes selymes bajusza van '— aztán ez a gyerek a ked­vese ablaka alatt áll, ő mosolyog felfelé kék mo­solygó szemek meg uóznek reá lefelé. Aztán jön egy vén trottli ember aki abba a szép fiatal teremtésbe már réges-régen szerelmes, — ennek a vén pernahajder-nak ez nem tetszik, — mondja csak nem nevetséges az ilyen vén ember? — Hogyne? nevetett a donna, de a tens ur a héring .................. — Igen a regény iró? na lássa, hát nem tudná nekem megmondani, hogy hogyan jutott most az előbb Barnaby Rudge eszembe . . . — Nem azt a nevet mondta a tens ur, ha­nem a Dikhetsz-et emlegette. — No igen Dickens, az irta Barnaby-t. Kergulicsné fogta magát, és ott hagyott a faképnel; — miután az amit mondtam neki — látókörén túl ment, — nem állt velem szóba két napig. — Zsómberkedett. Pedig hát megerőltetésembe került tisztába jönnöm azzal, hogy 'mikép jutott Barnaby Rudge eszembe — és szerzője a jó öreg Dickens. Azonban későbben rájöttem a nyitjára; ha végig tekintek múltamon, rettenetesen hasonlítok Rudge-hoz, amennyiben voltam és vagyok olyan bolond mint az a szegény. Betegségem után, — világgá mentem szó nélkül elmentem hazulról, kiuos kétségbeesésben hagyva családomat. Kerestem, és találtam is erdőt, mezőt, ma­gányt. — Reggel a napfelkelte — éjszaka a hold A vármegye, amig lehetett, saját ere­jéből fedezte minden szükségletét; megadóz­tatta összes alapjait, — magát a gyám- pénztári tartalékalapot 15.000 írttal,—ve­tett ki pótadót, mig a kedvezőbb gazdasági viszonyok és a körülmények megengedték: de a szőllők teljes kipusztulását követő sok elemi csapás folytán kimerült vármegye most már kénytelen az állam segélyét igénybe venni, mert az adózó közönség helyzetét további adóemelésekkel és elvisel­hetetlen terhekkel nem súlyosbíthatja. A pénzügyi szakosztály előterjesztésé­nek- megfelelőleg tehát kérni kell a tör­vényhatóságnak, hogy az állami hozzájáru­lás mérve legalább 87%-ra emeltessék fel, mert még ebben az esetben is a hozzánk hasonló 22 vármegye dotációi között me­gyénk a 14-dik helyet foglalja el. Megyénk jövő évi költségvetése a múlt évihez képest 9177 frt 07 ki- emelkedést mutat, habár a legnagyobb takarékosság szem előtt tartásával' s az adott visszonyok | kényszerének megfelelőleg állíttatott össze az előirányzat, de a közigazgatás érdeké­nek sérelme nélkül a költségvetést tovább redukálni, a legnagyobb rigorozitással sem lehetett. Az emelkedést az elkerülhetlen rend­kívüli kiadások okozták, aminők közé a millenniumi ünnepélyek is tartoztak; de a hasznos beruházások leszámításával az ily­nemű kiadások tulajdonképpen csak 2767 frt 75 krt tettek ki. ringó járása, a csillagok mosolygása volt egyetlen mulatságom. Nem gondoltam semmire, — kisza­kítottam magamat úgy a rendes környezetemből, hogy ma, midőn reá visszagondolok nem vagyok képes felfogni, hogy mikóp sikerülhetett ez nekem 1 ? Alig táplálkoztam. Csalódásom fájt, — irt kellett szerezuem. — De ki gyógyít? orvos? szép leány? Nem 1 Csak a magány. A természet jelensége, a ter­mészet imádása, a feledés — csak az gyógyít. Meggyógyultam 1 csakhogy úgy lett egész is­mét a szivem, — mint a fazék ha összedrótozzák. Nem folyik — de azért nem egész. Midőn a szív halálig van kínozva, ha a ha­landó legszentebb érzelmeit a porba hullani látja __ és a ki ez érzelmeket bírta, — kinek e sóha­jok, e remények szóltak, az, — kacagott rajta — pompásan mulatott! 1 — Kö szönöm! megérdemeltem! — csak a ne- mezis ért el — egyébb semmi! — Hanem mond­hatom, hogy vártam inár rá rég, hogy az Isten verjen meg engem, úgy ahogy megérdemeltem. Engem is szerettek valaha, — és én könyör­telen valók 1 Emlékszel? amidőn elibód mentem, — csak úgy szakadt az eső az égből; — te a Ferenciek utcájában egy képkirakatot néztél, — csakhogy ne légy kénytelen velem járui — kelni.

Next

/
Thumbnails
Contents