Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-13 / 37. szám
A tanár és tanítvány közt — mint a házastársak közt — nagyon gyakoriak az olyan apró torzsalkodások, a melyek tisztán átmeneti és múló természetűek, de végzetes válságra vezethetnek, mihelyt beleavatkozik egy harmadik, a ki az iskolai életen kívül áll. Azért a magok jól felfogott érdekében az igen t. szülőknek nem adhatok jobb tanácsot mint azt, hogy föltétien mondhatnám vak bizalommal viseltessenek az iskola iránt. Egészen kivételes és ritka eset, hogy hatalmi beavatkozásnak van helye. Tekintsék az iskola döntését olyan Ítéletnek, amely ellen nincs apellata. S ha bizalmuk bármily ok folytán megrendül, nagyon szépen kérem a magok és a fiaik érdekében, ne plántálják azt a bizalmatlanságot még egy tekintettel sem abba, a kinek jövőjét óhajtják biztositani. A bizalmatlanság egy tökéletes elszigetelő eszköz a tanár és tanítvány közt, s nincs külső hatalom, a mely a megakasztott galvan áramot, a melynek közöttük meg kell lennie, ismét képes legyen helyreállítani. Egyébként pedig nem csak kötelességből, hanem szóbeli készséggel rendelkezésére állunk a szülőknek bármily téren forduljanak is hozzánk, ha fiaik érdekében felvilágosítást kérni vagy nyújtani óhajtanak. Ha az iskola és szülőiház egymás iránti bizalommal összhangzó szellemben jár el a köny- nyeu hajlítható ifjúság nevelésében, nem maradhat el az eredmény, a melynél se most, se később nincs forróbb óhajtásom: az intézet áldásos hatása s a tanuló ifjúság s vele a szülők boldogulása és boldogsága.“ Az igazgató beszéde a jelenlevőkre igen kedvező hatással volt és igazolta azt, hogy a mi főgimnáziumunk vezetése egy nagy műveltségű, a modern pedagógiai színvonalon álló lelkes férfiúra van bízva, ki kiváló képzettsége és humánus gondolkodása révén is hivatva van arra, hogy a szeg- zárdi főgimnázium jó hírnevét rövid idő alatt széles körökben ismertté fogja tenni ; gyermekeinket pedig nyugodt lélekkel bizhatjuk arra a tanári karra, mely az ő humánus és hivatása magaslatán álló, tapintatos vezetése alatt fog működűi. Eemóljük, hogy az uj tanintézet jövőjébe vetett hitünk a legnagyobb mértékben megvalósuljon s a nemzeti kultúra fejlesztése és terjesztése körüli működése a várakozásnak mindenben megfeleljen 1 Harc a magyar szellem önállóságáért. Általánosan elismert égető hiánya irodalmunknak, sőt egész , özművelődésünknek, hogy kritikai folyóiratunk nincsen. Évtizedek óta a bíráló ész nálunk szóhoz nem juthatott. Irodalmunk fejetlenné vált. Közművelődésünk a reánk törő idegen szellemi áramlatok foigatásábcn kormányát vesztette. 1896. szeptember 18. — Hallgasson kéé, komám uram — mordul oda a helyben hagyott szomszéd — az okos emberről a vig zaj és öröm között megmarad az észnek az ő nyilvánosságos fenntartása. Megfigyelésre méltó az is, hogy a personiás ember soha sem sül bele a constructióba. A verbum regenst — habár bolondul is. de mindig kivágja. — Ellenben az is igaz. hogy ha a personiás ember egyszerűen akar beszélni, hát abba rendesen belesül. Példa rá a baranya megyei kálvinista kurátor, a ki káplánt és segédtanítót ment kérni az egyházmegyei gyűlésre. — Csak ennyit kellett volna mondania: „Nagytiszteletű egyház- megyei gyűlés 1 Alázattal kérjük, kegyeskedjenek hozzánk egy segédlelkószt és egy segédtanítót küldeni.“ E helyett aztán igy szóllott : — Nagymegyii egyházi tisztelőm! Küldjenek nekik egy legény-papot, meg egy inas-mestert. * A persouianismus olyan kinövése a magyar népéletnek, a mely egyformán méltó a szánalomra és a nevetésre. Ezt a csodabogarat csak úgy lehet kipusztitani, ha lépten nyomon nevetségessé tesz- szük. Mire való a magyar ember szájába az a sok fejtetőre esett, se eleje, se hátulja sületlen beszéd. Hiszen a magyar földművest ritka természeti ósz- szel és ítélő tehetséggel áldotta meg a gondviselés s ha megmarad a maga természeti valódiságában, olyan szépen, olyan keresetlen egyszerűséggel tud beszélni, hogy még a tudós urak is örömmel hallgatják. Azért hát édes jó magyar népem azon igyekezzél, hogy az észnek az ő nyilvánságos fentartása el ne távozzék tőled. A magyar szellem lapdajátékává lett a nyugati divatok minden hóbortos szeszélyének. Nincs az a fintorizlés, az az ószticam, mely meg nem igézett volna bennünket, mihelyt csak nyugati címszalaggal és ékes latin, görög vagy francia nevezet alatt jelentkezett. Azalatt parlagon hévertettük saját jobb erőnket, kicsinyeltük saját eredetiségünket, megbotrán- koztunk saját törzsökösségünkön és tűrtük, hogy idegen szellem, mely nem érdemli meg, hogy a józan magyar ész saruját oldja, uralkodjék rajtunk. Mindenkiben bíztunk, csak magunkban nem, mindentől el voltunk ragadtatva, ami belga, hollandus, svéd, norvég, dán avagy spanyol és csak azt nem becsültük, amit a nemzeti szellem a saját ősi alkotó erejéből hozott létre. Társadalmi téren híveket toborzunk a magyarságnak, terjesztjük nyelvünket és a magyarosítás hevében nem vesszük észre, hogy mi magunk egyre vetkőzünk magyarságunkból, mi magunk leszünk hűtlenekké a szellemhez, melyet másokkal megkedveltetni óhajtunk. Soha a „nemzeti“ jelszó nem volt oly tátongóan üres szólam, mint napjainkban; és még csak a „nemzeti géniusz“-t kelle kitalálnunk, hogy méltó gúnyoszlopot emeljünk e kornak, mely mindent ismer, csak géniuszt és nemzeti géniuszt nem. A közélet és irodalom minden demagógjai, nópkegyvadászai, a „nemzeti géniusz“ jelszava mögé bújva ámítják a hazafias érzésű, jóhiszemű magyar közönséget. A magyarság szemfényvesztő látszatát kelteni és azalatt idegen érzéseken, idegen gondolat- és eszmehulladékokon tengődve élősködni: ez az, a mit a századvégi „magyar géniusz“ bajnokai a hazaűság szent nevében űznek és gyakorolnak. Fődolog nekik a külszin, az aranyos fölirat, a büszke nemzeti cégér, a kirakat cifrasága. A szellemi hombárok és magtárak tátoughatnak az ürességtől, a művelődés asztalán pedig a nyugati szellem avas, émelyítő ótelmaradékait nemzeti szinti ibrikekben tálalják föl a magyar közönségnek. Elég volt már a iáiszatkeltésból: valóságért epedünk; elég volt a formafitogtatásból: tartalmat szomjazunk. Hadat indítani a mélelyezö idegen befolyások túltengése ellen, ez heti lapunknak, a „Jelenkor“ - nak feladata. Lelket önteni a nemzeti elvbe, küzdeni a magyar szellem, önállóságáért, ez a mi jelszavunk. A független tárgyias bírálat erejével útját állami a századvégi logikai, ízlésbeli és erkölcsi bomlottságnak, ez a mi legfőbb törekvésünk. A „Jelenkor“ első sorban kritikai lap s leg- főképen mint ilyen kíván érdeklődést kelteni és elfogulatlanul Ítélkező közvéleményt teremteni. Értekezéseinkben a klassikai világfelfogás elveit magyarázzuk és vitatjuk. Szépirodalmi közleményeinkben, versek és elbeszélésekben a mai termelés szine-javát nyújthatjuk. Nyelvészeti cikkeinkben és pályázatainkkal küzdünk a magyar nyelvet megmételyező idegenszerűség ellen. A hazafias érzésű magyar olvasóközönséghez fordulunk, mely éretlen divatok forgandóságai közeped a nemzeti művelődés és irodalom szebb hagyományaihoz ragaszkodik. Ennek a közönségnek tetszését óhajtjuk megnyerni. -Ennek támogatására számítunk önzetlen munkásságunkban. Ha szavunk fölébreszti az áléit nemzeti szellemet évtizedes szendergésóből, ha munkánkkal bármily csekély mértékben hozzájárulhatunk a magyar szellem fölszabadításához a szégyenletes idegen rabszolgajárom alól: akkor érezni fogjuk, hogy fáradozásunk kárba nem veszett. Budapest, 1896. Palágyi Menyhért. VÁRMEGYE. — Közigazgatási elvi jelentőségű határozatok. M. kir. minisztertanács 1896. junius 4-én hozott határozata : Fóldterméknek a volt haszonbérlő által állítólag jogtalan elhordása miatt támasztott 20 frt összegen aluli követelés elbírálása | községi bíróság, mint kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik. — M. kir. I TOLNA VÁRMEGYE. minisztertanács 1896. évi Julius 22-én hozott határozata : Ha a közigazgatási hatóság által a kir. bírósághoz áttett ügy bűnvádi eljárásra alkalmatlannak mutatkozik: további elbírálás tárgyát már csak az képezheti, hogy vájjon közigazgatási útra tartozó kihágás tényelmei sem forognak-e fen ? — Belügyminiszter 1896. évi 11241.: Jegyzői nyug- dijintézeti követelések a tisztviselői kötelékből kilépett tagokkal szemben közigazgatási utón nem érvényesíthetik. Belügyminiszter 1896. évi 65909 : Ugyanazon községi képviselő testületi gyűlésben hozott, bár különböző tárgyú határozatok ellen együttes felebbezés is nyújtható be. — Belügyminiszter 1896. óéi 51206: Elvi szempontból megengedhető, hogy a megyei községi- és körjegyzők egyletek üléseit meglátogató jegyzők napi- és fuvar-illetményeiket a községek terhére felszámíthassák. — 1896. évi 48827 : Közigazgatási utón történt községi számadási marasztalások behájtusánál az 1881. évi LX. t. c. határozmányal az irányadók. 1896. évi 87576 : Bctegsegélyző pénztári tagnak közkórházba kötelességszerüleg történt felvétele esetén, a felmerült ápolási költség akkor is a kerületi betegse- gélyző pénztárt terheli, ha ez a beteg tagját külön kórházi utalványnyal el nem látta. — Yallás- és közoktatásügyi miniszter 1896. évi 36955 : Törvényes házassági viszony tartama alatt idegen férfi által nemzett gyermek, a nemző atya által az anyával kötött házasság következtében még az esetben sem törvényesíthető, ha az előbbi férj a gyermek törvénytelen ágybéli származását bírói utón állapíttatta meg. — Belügyminiszter 1896. évi 74703 : Az olyan egyén, aki sorhadi kötelezettségének három utolsó hónapjában áll, kivételes nősülési engedély Tiélkül köthet házasságot. Hirek. — Perczel Dezső belügyminiszter a múlt kedden Bonyhádról a fővárosba utazott, a honnét egy napi tartózkodásra ma, vasárnapon, reggel megérkezik Bonyhádra. — Elunév-adümáíiyozás. 0 Felsége a király a személye körüli magyar miniszterének előterjesztésére dr. Sztankovanszky János kir. tanácsos, karls- badi fürdőorvosnak és törvényes utódainak a „nagy- lévárdi“ előnevet adományozta. — Fényes esküvő. Perczel Béla bonyhádi főszolgabíró e hó 5-én kötött házasságot Schőnher Erzsébettel, Schőnher Mihálynak, a „Nádor“ fogadó tulajdonosának leányával Pécsett. A Hartl Gyula anyakönyvvezető előtt sziikebb körben végbement házasságkötésnél Kardos Kálmán főispán és hagen- dorfi Juriskovics Antal es. és kir. tábornok voltak a házasfelek tanúi. Az egyházi szertartás délután fél hat órakor ment végbe. A nászmenetet Kardos Kálmán és hágendorfi Juriskovics Antal tábornok mint az ifjú házaspár násznagyai nyitották meg, utánuk a két családhoz tartozó ifjak- és hajadonok következtek párosával. A menyecskét a két Perczel -fiú, Dezső és Aurél, Perczel Dezső miniszter fiai, vezették, mig az ifjú férjet két oldalt két nyoszoló- leány kisérte a templomba. Aztán következtek a két család tagjai, köztük Perczel Dezső belügyminiszter és neje, akit Schőnher Mihály, az örömapa vezetett a karján. A násznép között ott voltak: Zavaros Péter helyettes polgármester, Majorossy Imre városi főjegyző, Vaszary Gyula főkapitányomé/ Bálint pónzügyigazgatósági titkár, Reeh György rendőrkapitány. Az egyházi szertartást Magenheim József belvárosi plébános végezte. Másnap a miniszter tiszteletére, kit folyton a legmelegebb ovációkban részesítettek, a Tettyén üunepély volt, a hol ős Buda mintájára „Ős Pécs“-oX rendeztek. Este kivilágítás, majd pedig a pécsi dalárda szerenáddal lepte meg a minisztert. — A kir. törvényszék köréből. Ifj. Závody Albin, Biróy Béla és dr. Szabó Gyula kir. törvény- széki bírák e hét folyamán szabadságukról visszatértek, hivatali működésüket megkezdették. — A szegzárdi főgimnázium igazgatója szép teíhber 13-án 5 napi szabadságra városunkból eltávozik. Ez idő alatt az igazgatói teendőket Auerbach Lipót tanár végzi, a ki naponként délelőtt 8 órától 12 óráig a helybeli polgáriiskola tanári szobájában található. ____________________ ____8^
