Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

f

VI. évfolyam._______________34. szám,________ Szegzárd, 1896. augusztus 23.

TOLNAVÁRMEGYE

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Meg-jelenik: minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz.

Felelős szerkesztő es laptulajdonos : Segédszerkesztő:

. LEOPOLD KOHÍTÉL. SZÉKELY FERENC.

Kéziratok vissza.nem adatnak.

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak.

Előfizetési ár :

I Egész évre . . 6 írt — kr.

I Fél évre . . . 3 » — >

I Negyed évre . . I » 50 »

1 Egy szám

......................12 »

I E

lőfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- 1 mos könyvkereskedése Szegzárdon.

Dr

Selyeratenyészlésönk. *

A sefyemtenyésztés és selyem ipar meghonosítására Mária Terézia királynő tette nálunk az első kísérletet. Újabb időben a 40-es években indult a selyemtenyésztés némi fejlődésnek, az 1867-ben megalakult magyar kormány szintén pártfogásába vette, de aztán ismét hanyatlás következett, mignem az 1879-diki székesfehérvári kiállításon a hidjai selyem újra fél- költötté az érdeklődést. A hidjai telepet, Tolna vármegyében, Bezerédj István és testvére Pál létesítették még a 30-as években, s e telepen azóta szakadatlanul tart a selyemtenyésztés, az ott termelt gubókról cselédek leányai gombolyítják le a selymet s ebből ugyanott kelmét szőnek, házi szükségletre. Báró Kemény Gábor föld mivel és- ügyi minister a székesfehérvári kiállítás után megállapította az orsz. selyemtenyésztési felügyelőséget s ez időtől fogva selyem- ienyészftso nk jelerifékenyeíiyoTb-ndmrHíiWs- fél évtized alatt a selyemgubó termés 2500 kilóról másfél millió kilóra, a selyemtermeléssel foglalkozó családok száma százezerre emelkedett és e nagyrészt szegény családok ez idő alatt 15 millió forint keresethez jutottak. Ez azonban még csak kez* Az orsz: selyemtenyésztési felügyelőség által i>Se- lyemtenyésztésünk és selyem iparunk fejlődése iSSo-tól 1895. évig« címmel kiadott munkát olyannyira fontosnak és közérdekűnek tartjuk, hogy annak ismertetésével — kivételesen — ezen a helyen foglalkozunk. A szerk.

det'nek tekinthető, mert Magyarországon évenként 20—25 millió kiló selyemgubó, ugyanannyi forint értékben, volna termelhető, ha az ország kellő szederfa-állománynyal bírna.

A füzet megismertet — rajzban és szövegben — a selyemtenyésztés módjával, a petekészitéstől fogva egészen a scjyem gombolitásáig, fonásáig, szövéséig, bemutatva egyúttal a Japánban divó eljárást, úgyszintén a selyemhernyók közt pusztító ragályos betegség miatt.szükséges górcsövi vizsgálást; a szegzárd i telepen tavaly 5.837,105 pillepárt vizsgáltak meg nagyitó üveggel. Selyemgubó-raktár ez idén már tizenhárom van; selyemfonó telep Újvidéken és Pancsován, az etőbbi 250 magyar munkással. A magyar selyem Lyonban 1894-ben a legmagasabb dijat nyerte el.

Selyemtenyésztésünk további fejlődésének legelső feltétele: a szederfa-tenyésztés fejlesztése. Már 1840-ben irta gr. Széchenyi István.; ,, Legyen csak elég szederfalevél, a ■ hison-tftrr'frt fi "i:v»í “ I) y uufgma sincs elég. Hogy elég legyen, az csakis a községi faiskolák rendezésével, a járási faiskola-felügyelői intézmény létesítésével és a közhelyekre kiültetett szederfák gondozá-* sával érhető el. Több törvényhatóság buz- gólkodik is már ez irányban: Bács-Bodrog, Baranya, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény, Nyitra, Sopron, Temes, Tolna, Torontál és Veszprém, legújabban pedig Esztergom, Heves és Somogy vármegyék díjazott, tehát

fegyelmezhető járási faiskola-felügyelőket alkalmaznak s e megyékben mutatkozik is eredmény a selyemtenyésztés és a szederfa- tenyésztés terén; kár, hogy a többi megyék nem követik a példát. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség most már nemcsak községeknek, hanem mindenkinek ad ingyen szederfa-magot és szeder fa-csemetét. A füzet azt is bemutatja, hogy a szederfát miként kell ápolni, gondozni. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség 1800—1895-ben

22.000 liter szederfa-magot, 2.684,644 db. csemetét és 273.370 db. kiültethető szederfát osztott ki.

Mily fontos a selyemtenyésztés épp a szegényebb néposztály szempontjából, azt élénken bizonyítják a füzet számadatai. Azokban a vármegyékben, melyekben elégséges szederfa találtatván, az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség megkezdhette rendes működését; 1880-tól 1895. végéig 12.967,191 irtot íizetet ki a selyemtenyésztóssel foglal- boxóku k; a folyó 1396-ik évben pedig mintegy 27* milliót. Legelői jár Bács-Bodrog vármegye 3.183,882 írttal, aztán következnek: Torontál 1.124,512 írttal, Temes 1.094,112 írttal, Tolna 606,608 írttal stb. Van olyan község (a Temes vármegyei Ba- vaniste), melynek lakosai 82,718 forintot kerestek; nem kevés az olyan község, ahol 10—30,000 frt került kifizetésre: Mindez épp a legszegényebb családoknak és épp a tavaszkor az aratás előtt, mikor leginkább

T A R C A.-A. J"a.ncsik:-pár_

Irta: Gabányi Árpád.

Philemon és Baucis.

Ez magyarul annyit tesz, hogy: Jancsik ur és kedves neje; nyolc óv óta első osztályú pince- lakók a „sárga ház“-ban.

Némelyek meg fognak döbbeni, ha elmondom, hogy Jancsik ur különben kicsoda? és miféle ember? . . - De azért mégis egyenesen válaszolok. Tehát: I. István, IV. László, III. Bichárd, IV Henrik, Claudius dán és Macbeth skót királyok koronáját, továbbá: Julius Caesar és Coriolán páncélját, Antonius kardkötő övét, Hunyadi János sarkantyúját ez a Jancsik ur készítette saját kezével! . .

És ez nem nagyzolás, mert abban az időben, mikor a nemzeti színház mellett még büszkén ma- gaslott a „Griff madár“ vendéglő, Jancsik ur volt a nevezett intézetnek ékszercsinálója és műbádogosa. Persze ez nagyon régen történt; a „Griff madár“ leégett s a kor megfinomodott Ízlése — a Hanyatlás örvényébe taszította Jancsik urat. Ma már a páholyok díszítéséül szolgáló aranyrózsákat vasból csinálják és nem bádogból: aranykoronák és gye- mántos övék gyárilag készülnek s az afféle emberek, mint Jancsik ur, a régi iskola hivei lévén, kenyér nélkül maradnak.

Az én derék piucelakó barátom azonban sohasem esett kétségbe. Mint fiatal házas homlokon csókolta kissé kövér, de hűséges életpárját s egy esős délután a Kerepesi-uton hagyta a mulékony színházi dicsőséget és balkezének három ujját, melyeket a gép szija kapott el, aztán vidékre ment, kis városok és falvak templomaiban angyalokat és szenteket reperálni. Különféle egyházak elöljárói és patronusai fölismerték Jancsik urban a felfelé törekvő szellemet s megbízták őt kisebb-nagyobb tornyok tetőzésóvel.

Ekkor volt ő a helyzet magaslatán.

Nem mondtam valótlant. Okmányok vannak kezeim között, a melyek állításaimat bizonyítják. A többek között itt egy bélyeges okirat, mely Jancsik ur levéltárából került hozzám, s mely szó- ról-szóra így hangzik :

r

„Ertesittés

A helybeli Felső-roskoványi Rami. Kath. Templom tornyát Jancsik József újból fog íedetni, hatósági engedilyjel és blehvel.

Feijentis foltáni :

Tallér János

plebánus.“

De hát, mondom, mindez régen történt. A falusi tornyok mintha megnőttek volna, a Jancsik ur kissé szédülés lett : másra azt mondanám, hogy megöregedett, de róla uem moudhatom, mert ő ina

hatvannyolc éves korában is olyan fürge, mint egy mókus és oly emelt fővel viseli az élet terhét, minha ő adott volna létet valamennyi harsouafuvó angyalnak, mely Magyarország templomaiban az oltárok körül röpkéd.

Pedig neki ugyancsak teher ez az élet. Hót számban elszegődik „nagyban dolgozó“ diszitők- hez és bádogosokhoz — kisegítőnek: szombaton aztán beszámol hű óletepárjának, kivel még ma is mézes heteit éli. Férj és feleség „kegyed“-nek szólítja egymást, mintha XIV. Lajos korában volnánk s ha kézenfogva végig haladnak a „sárga ház“ udvarán, szinte várja az ember, hogy mikor kezdenek menüettet táncolni.

— Kegyed ma nem hozott retket az ebédhez, Jancsik ur! —fogadja Baucis a kapuban hazatérő Philemoniát.

Jancsik ur magasra emeli ujjatlan bal kezét és sugárzó szemekkel mondja:

— ... Bolgár ügyek! . . . hármas gyilkosság Párisban! . . . vasúti szerencsétlenség! rendkívül érdekes 1 . . . Megvettem a „Budapest“ et, — s diadalérzettel vonja ki zsebéből a képes újságot.

Baucis arca a kedvteleusóg jeleit ölti.

— Ez a retek árából kerül ? . . . Úgy e ? Igen ? ... No hát egye meg kegyed, mert ma nincs más ebédre, csak egy tányér leves.

— Csak egy tányér leves! — sóhajt fel Phi-