Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-31 / 22. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. rátiókat akarják diadalra juttatni, hanem személyes érdekeik és önző céljaik előmozdítására üszköt a nép közé vetni, a bujto- gatót pedig sújtják törvényeink. Ne menjenek Szatmárra komódiázni, mert a költő is igy mondja: „Székely támad, székely bánja. “ VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság junius havi közgyűlését junius hó 15-én fogja megtartani. — Somogy vármegye ezredéves diszgyü- lése alkalmával május havi kétszeres fizetést és nyugdíjazás alkalmával a folyó év háromszoros beszámítását határozta el s igy lapunk múlt számában a „két óv“ sajtóhibának tekintendő. Újabban Pancsova város törvényhatósága szintén 1 havi kétszeres fizetést és három óv beszámítását határozta el tisztviselői részére. Lőcse város képviselőtestülete a millenniumi évet háromszorosan számítja tisztviselőinek. Pozsony város tisztviselői részére egy havi kétszeres fizetést és a nyugdíjba két óv beszámítását rendelte a millenium alkalmából. — Debreczeti város a milleniumi évet háromszorosan számítja. — Közigazgatási elvi jelentő ségü határozatok. Kereskedelmi miniszter 28652/896: Utrendöri kihágási ügyekben, ha a panaszolt a büntetésen felül kártérítési összegben is elrnarasz- taltatik, a fellebbezések korlátozása tárgyában kiadott 1890. évi 2608. sz. belügyminiszteri rendelet alkalmazást nem nyerhet, illetőleg az ítélet minden esetben fellebbezhető. — Főldmivelésügyi miniszter 19503/896: Tulajdonjogilag vitás területen, a tulajdonhoz igényt formálók egyikének azon cselekménye folytán, hogy a föld terményeit elviszi, a jogvita bírói eldöntéséig, mezőrendőri kihágás meg nem állapítható. Belügyminiszter 10245/894: Ha közerkölcsiségi szempontból valamely város területéről kitiltott nő időközben szülésznői oklevelet szerez, a szülésznői gyakorlatra való jogosultságtól egyedül megrovott előéletére való tekintettel, nem fosztható meg. — Pénzügyminiszter 88485/883. A pénzügyigazgatóság az italmérési engedélyt oly esetben is megtagadhatja, midőn annak kiadását az illető főkapitány (polgármester, főszolgabíró) javasolja. — Főldmivelésügyi miniszter 100802/806: Aki a szomszéd földjéről az övére áthajtott búzát levágja, az 1894. évi XII. t. c. 93 §-ának a.) pontjába ütköző kihágást követ el. — U. az 20707/896: Jogosulatlan székerezés által elkövetett mezőrendőri kihágásnál kárdij meg nem állapítható. — A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 2109/896; Telekkönyvi beadványok szerkesztése mások részére hatóság előtti képviseletnek tekintendő és ily beadványoknak díjfizetés mellett Üzletszerű jogositatlan szerkesztése az 1874 : XXXIV. t. c. 39. § ában meghatározott zügirászati kihágást képez. — Főldmivelésügyi miniszter 3406/896 : Az 1894. évi XII. t. c. alapján szervezett járási mezőgazdasági bizottságok tagjainak az üléseken való megjelenése alk alkalmából napidij és fuvarköltség meg nem állapítható. Belügyminiszter 23069/896: A községi albirói állásra a kijelölés joga nem a tisztujitószek elnökét, hanem ar képviselőtestületet illeti meg. A másod- vagy törvénybiró a közgyűlésen csak akkor bir szavazati joggal, ha a bírót helyettesíti. — U. a. 59984/895: Községnek nem engedhető meg, hogy az idegen helyről elárusitás végett behozott és fogyasztási ’ adóval terhelt hús után pótadó jellegével biró dijat szedhessen. Az azonban megengedhető, hogy a község az említett hús után orvosrendőri szemledij és vágási dij címen mérsékelt összeget vethessen ki. — U. a, 25879/896 : Elveszett jegyzőképesitési okmány érvénytelenítése akként foganatosítandó, hogy a „Rendőri Közlönyében körözendő. — Minisztertanácsi ! ápril 22-én hozott határozat: A tilos erdei legeltetés elbírálása, amennyiben az okozott kár a 30 irtot meghaladja, a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Alaptalan vádak a kiállítás ellen. Az ezredéves országos kiállításról mesterségesen terjesztik bizonyos oldalról a rossz híreket, hogy elriaszszák vele a közönséget. Kivált néhány (bécsi) lap, melyek a kiállítók hirdetéseibe vetett bizodalomban csalatkoztak, de | olyanok is, melyek tendenciával hirdetik, hogy minden, a mi magyar, az rossz, mindenféle tücsköt- bogarat összeírtak a kiállítási drágaságról. Eleinte mosolyogva néztük a merész rágalmakat, de aztán szomorúan tapasztaltuk, hogy mások is felülnek e tendenciózus híreszteléseknek, sőt magyar újságíró is akadt, a ki vállalkozott arra a herosztrateszi munkára, hogy mert a fél adag pájslit nem kapta oly olcsón a kiállítás területén, mint rendes városi lebujában gyilkos cikkekkel ront neki a kiállításnak és minden ezzel ösz- szefüggő sikernek. Ez szomorú, de igy vau. 7. Akárminémü épületet indítanak tiszturai- mók, annak minden fáját öt-hat mértföldről kell hordanunk s ezenkívül akármennyi nap munka kívántatik, azt praesentálnunk kell. 8. Móltóságos uraság korcsmájára Pécsrül, Tolnárul, Szegzáidrul, Balaton mellókérül borokat kell hordanmk, ott három, négy napot is veszt minden ember marhájával. 9. Oontraktuson kívül, nemcsak amint ez kötelez bennünket, hanem akárhová kívánsága vagyon tiszturaiméknak, forspontot kell adnunk és és nemcsak praefektusnak, tiszttartónak, hanem katonának, hajdúnak jágernek, kanásznak, béresnek sokszor hatalmassággal kell adnunk és ez egy nap háromszor is esik rajtunk. 10. Móltóságos herceg urunk házasságára minden falunak kelletett kontribuálni: némely falu ötven forintot is adott. 11. Midőn a móltóságos hercegnek katonákra van szüksége, azt minden falunak tehetsége, szerint vagy fel kell egészen állítani, vagy pedig a lovat emberrel kell segíteni. 12. Amely bárányok tizedre esnek, azokat ritkán veszik be, hanem rajtunk hagyják és exeku- tióval pénzül veszik az ő tetszésük szerint. 13. Amely erdő a contractusunkban vagyon, attól is eltiltanak bennünket, úgy hogy ha egy sértés bemegy az erdőbe, attul is megfosztják a szegény embert. 14. Akármennyi szénája vagyon a praefectus- nak, tiszttartónak, kasznárnak és más egyéb féle tisztnek, azt mind nekünk kell behordanunk. Az egyes községek különös panaszai pedig ekként szóllottak : A regölyiek azt tartották sérelmesnek, hogy habár ők a puszta feliért megfizetik az árendát, mégis ezenfellül 250 kaszást is kell adniuk az uraságnak. A dóbr'ókózieknek, mivel marháik a csorgai nevű pusztára járnak, 160 kaszást kell adniok esztendőnként. A gyulajováncaiak azért panaszkodnok, hogy habár a tiszttartó megengedte nekik épületnek való fát hordani az erdőből, mégis a jáger addig nem engedi elhozni, mig minden ember neki is egy szekér iát nem visz; — hogy a dombóvári magtárhoz deszkákat, léceket a Danárul vittek, és mégis fuvarpénzt kellett flzetuiök ; hogy a kertjeik végén levő kaszálójukat az uraság juhai számára elfoglalták. A szakáliak panasza az, hogy a pusztácská- juk után eddig 8 forintot fizettek, s most nem tudják mi okból, a 8 forint helyett 180 kaszást kell adniok, midőn pedig nem kell kaszás, akkor két nagy gyűjtő embert kell adniok egy kaszás helyett ; megérik aztán sokszor, hogy egy helyett három napszámot kell adniok. Panaszolkodnak továbbá, hogy ha „tiszturaiuktól valamely katona, hajdú küldetik, annak soha kedve szerónt elegendő bort és ételt nem adhatunk és azért sokszor bíróinkat illetlen módon becstelenitik, káromolják és sokszor meg is verik.“ Azt mondják továbbá, hogy „1747. esztendőben mindenszentek napján búcsú leven nálunk, tisztelendő plébános urunk azon a nap a templom { A rövidlátók és tapasztalatlanokkal hiába áll pörbe az ember. A kik még sohse láttak kiállítást, azok panaszkodnak legjobban a drágaság ellen. Pedig sem a 85-iki, sem semmiféle külföldi vagy csak vidéki kiállítás sem volt, melyeken az árak aránylag mérsékeltebbek lettek volna, mint a mostani kiállításon. Igaz, van egy drágább étlappal biró trancia vendéglő is, de ezt célzatosan letesitette az igazgatóság, mert számolnia kellett azzal a közönséggel, mely a városban is a legdrágább vendéglőket látogatja, s melyet nem lehet a közönséges korcsmákba kényszeríteni. E miatt legkevésbé van jussa azoknak panaszkodni, a kik olcsón akarnak étkezni, mert eznk számára van elég hely és választék a kiállítás területén. Igazán érdekes dolog, hogy ebben a tekintetben a szegény emberek kelnek védelmére a gazdagoknak. (Zárjel között érdemes felemlíteni, hogy a bécsi színházi kiállításon volt a Nőül- és Patard féle francia vendéglő, melynek árai négyszer akkorák voltak, mint a francia vendéglőnké. És igen sok szegény ember, a ki Budapestről Becsbe utazott, hazajövet dicsekedve említette, hogy ő is evett a Nőül és Patard konyhájában ! Sőt a legtöbben szégyennek tartották volna, ha ezzel a nagy cselekedettelnem dicsekedtek volna.) •X* De nyilatkozatokkal a dolgot tisztázni nem lehet. Lássuk a tényeket. Először is azzal vádolják a kiállítás igazgatóságát, hogy lehetetlenné tette, vagy legalább is megnehezítette a kiállítási vendéglők helyzetét a magas fogyasztási adók és az úgynevezett szék- bér által. Erre nézve a következőket közölhetjük : A kiállítási igazgatóság a vendéglősökkel, a kik semmiféle bért nem fizetnek, de vendéglőjüket maguk, illetőleg az általuk képviselt, sörgyárak tartoznak felépíteni, a jog engedélyezése előtt értekezletet tartott, melyen megállapította a szerződési feltételeket, melyek a székbérből az italok után a fogyasztási adóból állanak. Ez értekezleten részt- vettek a vendéglősök ipartársulatának bizalmi fórfiai is, vagyis olyanok, akiknek a kiállítás területén nincs üzletük. Ezek feltétlen hozzájárulásával állapította meg az igazgatóság a székbórt s az italok fogyasztási adóját s igy ezeket az összes pályázó vendéglősök elfogadták s ez alapon köttetett meg velük a szerződés. — Az igazgatóság azért mellőzte a vendéglők bérbeadásánál a nyilvános árlejtést, mert kiváló súlyt helyezett arra, hogy megbízható, ismert s önként vállalkozó emberekkel legyen dolga, a kik jó eleve minden önként elvállalandó kötelezettségük felől tájékozva legyenek és 1896. május 31. borát kiárultatta, mégis azért a tiszturaimek megbüntették 48 forinttal, holott az installációkor prae- íectus urunk meghagyta, hogy a plébános szavát mindenekben megfogadjuk, azért azt gondoltuk, hogy tisztelendő plébános urunknak a bor áruitatására szabadsága légyen.“ Könyörgéseiknek, pauaszkodásuknak nem lett foganatja; s végre is megtagadták mindazon terhek és szolgálatok teljesítését a mik nem voltak benn a szerződésükben. Erre aztán 1750-ben executiót küldtek a nyakúba. Hogy az akkori végrehajtás keservesebb volt a mainál, arra elég bizonyíték ez az alábbi felszámítás, melyet az agyonsanyargatott községek később panaszlevelükben elsorolnak. A gyulajováncai végrehajtás költségeit pld. ekként részletezik: „Anno 1750. a Gyulay Helységre az urbáriumra való kényszerítésben executióra küldettek boldog emlékű Herceg Kegyelmes urunktul adatott contractusunkat semmibe akarván tenni. Február 26. A Tettes Praefectus urnák parancsolatjából szakályi szabaszemély ló dos és két hajdúk jöttek 3 3 Kurdi szabados és egy hajdú jött Gyulai szabados és két hajdúk is ex2 2 equáltak 3 3 Kocsolai hajdú és kozari hajdú Március i. Szakcsi szabados és 2 dombóvári katona 2 2 Döbröközi szabados és két hajdúk 3 3
