Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-24 / 21. szám

8. TOLNA VÁRMEGYE. 1896. május 24. bér. Majd megérkezett a tűzoltóság zászló alatt, zeneszó mellett kivonult 3 uhlánus század egész tisztikara fényes díszben, Mártii de Dravadol Hen­rik cs. és kir. őrnagy vezetése mellett; eljött az elöljáróság, az összes egyesületek zászlójukkal. Az ünnepi misét fényes segédlet mellett Péchy József prépost mondotta és a leányok, 100 leány gyö­nyörű összhangban zengte a hálaadó éneket. Mise után a templomban megkoszorúzták Magyarország térképét, mely ez alkalomra a szentélyben volt ki­téve, Parti Ferenc tanító felolvasta a püspök ál­tal ez alkalomra kiadott hazafias beszédet, a fiuk és leányok pedig alkalmi költeményeket szavaltak lelkesülten, bátran — hány szem tellett meg köny- nyekkel! Mise után nagy ünnepi felvonulás volt, 1200 gyermek a tűzoltók cordonja között, utánuk a zene­kar, majd az elöljáróság, egyesületek s vagy 3000 néző vonult utcáról utcára. Ez ünnepi alkalommal több utcát újonnan neveztek el, igy a Duna utcát »Ferenc Józsefi utcának, a Buza-teret »Ilik La- jose-térnek, a Patika utcát »Árpádé utcának, a Fő­teret >Szt. István«-térnek, a Szegzárdi-utat (ezt ugyan nem lett volna szükséges megváltoztatni. A szerk.) »Deák Ferenci utcának, a sörház felé ve­zető utat pedig »Kossuth Lajost utcának keresz­telték meg. A megfelelő utca sarkokon fényes, le­takart táblák jelezték az utca vagy tér nevét. Min­den egyes utca elnevezését ünnepi beszéd előzte meg s mikor a szónok kimondotta az utca nevét, lehullott a takaró lepel s ezer meg ezer hang lel­kesen éltette az eszmét, az utca uj nevét. Szóno­kok voltak: Péchy József, Ihury Béla, Matejka Károly, Parti József, Kienle József, Geiger Gyula és dr. Varga Pál. A gyermekek ez alkalommal alkalmi könyvecskéket, emlékérmet, képeket és a községtől egyenkint 10—10 krt kaptak. Délután majális lett volna a gyermekeknek, de az eső meg­rontotta mulatságukat. Este a rom. kath. olvasó­kör 150-et vendégelt meg helyiségében pompás pap­rikás halas vacsorával, mely kiválóan sikerült mu­latság másnap reggelig tartott. Városunk május 2-ika óta zászló díszben. Julius hónapban a „ Tol­nai kör“ készül ünnepélyes diszgyülóssel és egyéb mulatsággal megünnepelni az ezredéves emléket. — A tolnai ölik. tűzoltó testületnek múlt héten érdekes tűzesete volt. "Telefonon jelen­tették, hogy a külső kaszárnya mellett egyik épü­let ég. A tűzoltóság rögiön kivonult és az ebédtől szólította ki a házi gazdát, hogy vigyázzon,' mert háza ég. A házi gazda meg is szakította nagy ré­mülettel ebédjét A tűzoltóság hamar elbánt a tűz­zel, az 50 méter hosszú házból csak 10—15 mé­ter tetődarab égett le, a többi sértetlen maradt. A szives házi gazda, ki korcsmáros, meghívta az ebéd folytatásához a tűzoltókat, kik azt szívesen el­fogadták, hiszen ők is megszakították azt oda haza. Lord Cynlé. Dombóvár. A dombóvári izr. iskola folyó hó 12-én tar­totta millenniumi ünnepélyét, a város előkelősége és számos szülő jelenlétében. Az iskola’ ünnepélyt megelőzte a hálaadó is­tentisztelet, mely 8 órakor vette kezdetét. Az is­tentiszteletek után a templomból a díszes gyermek- csoport raja a remeken feldíszített iskola udvarba vonult, hol az ünnepély tartatott. Egyszerű, de an­nál meghatóbb ünnep volt ez. Szónoklás, szavalás és ének töltötte be az ünnepi műsort, az egészet a hazaszeretet melege lengte át. Az ének, a sza­valat az édes hazáról szólt, arról az ezer éves földről, melynek ők a legfiatalabb sarjadókai s reményei. A műsor első száma Kölcsey „Himnusz“-ával kezdődött, melyet az ifjúsági énekkar gyönyörűen adott elő. A „Himnusz“ elhangzása után dr. Ker­tész . Lipót ískolaszéki elnök tartott hazafias meg­nyitó beszédet. Viharos taps és zugó éljen követte a szónok szavait. Ezt követte Stern Dávid, az elemi iskola igaz­gatójának értekezése a magyar nemzet ezer éves történetéről és előadásával rendkívül nagy tetszést aratott. — Horváth Samu tanító vázolta még rend­kívül szép és tudományos előadásban a magyar történelem kiválóbb alakjait a mai korig, mely után végül dr. Kertész Lipót iskolaszéki elnök az ünne­pélyt bezárta. Délután 2 órakor az ifjúság a „Sziget“ er-’ dőcskóbe vonult, hol este 7 óráig a legjobb han­gulatban vígan folyt a tánc. Varsád. A varsádi ezredéves emlékünnepély a nagy eseményhez méltóan, az egész község részvétele mellett folyt le. Folyó hó 9 én délelőtt a népis­kolai növendékek szülőiktől kisérve az Ur házába vonultak, hogy a nagytiszteletü Vagner Samu lel­kész ur által mondott buzgó imában hálát adja­nak a haza gondviselészerü megtartásáért, s hogy a Mindenható áldását kérjék a következő évezre­dekre is. Majd a fellobogózott iskolában Fancier János tanító lelkesítő bevezető szavai után a ma­gyar haza megkoszorúzott térképe mellett megem­lékezvén az 1000 éves múltnak öröm- és bánat­teljes eseményeiről, hazafias költeményeket szaval- j tak és hazafias dalokat énekeltek. Ezután az isko­lából. önnepies menetben sorakozva, a lengő nem­zeti zászlók árnyékában kivonultak az urasági er­dőbe, a hol egy tölgyfára erősített ezredéves em­léktábla mellett ugyancsak Fancier János tanító beszédével kapcsolatban a „Hymnus“ eléneklése után egy fiú és egy leány az összes iskolások ne­vében fogadalmat tettek, hogy a hazának hű gyer­mekei, odaadásteljes polgárai lesznek. A gyermeki szivek megható megnyilatkozásának hatását emelte még Vágner Samu lelkész azon kijelentése, hogy az uraság megengedte az eddigi német el­nevezésű ünnepi helynek „jubileumhegy“-re való átváltoztatását, a mit a jelenlevő feluőttek általános köszönő helyesléssel tudomásul vettek. A „Szózat“ eléneklése után a tánchelyre sietett a gyermekse­reg, hol szüleiktől, s az egész falu népétől kör­nyezve késő délutánig lejtettók a magyar táncot. Az ünnepnap jelentőségteljes eseménynek benyo­mását keltette az összes jelenvoltakban s feledhe­tetlenül fog élni emlékezetükben. Szintoly általános részvétel mellett folyt le a vasárnapi ünnepi istentisztelet is, mely alkalommal megbizonyosodtak az ábitatos hallgaták arról, hogy édes hazája áldott hazánk minden honi polgárnak a melyért lelkesedni, s ha kell szenvedni is szent kötelessége a haza minden fiának. Tamási. Tamásiban 170 tagú végrehajtó bizottság alakult, mely lelkes felhívást, méltatva az ezred­éves nap jelentőségét, intézett a tamásii járás pol­gáraihoz. Az ünneyólyt május hó 31-ón tartják meg. Az ünnepély sorozata a követ­kező: Délelőtt. 1. Reggel 9 órakor hálaadó isteni tisztelet a tamásii összes felekezetek templomaiban. 2. 10 órakor gyülekezés a piactéren felállított emel­vény körül, hol a népdalárda és az összes jelenle­vők a „Hymnust“ éneklik. 3. Ünnepi népszónok- latok. Tartják br. Jeszenszky László, dr. Kiss Ernő és dr. Frühvith Jenő urak. 4. „Szózat“ énekli a népdalárda és a nép. 5. Ünnepélyes -kivonulás a piactérről a Kép és nagy utcákon át a vadaskertbe. Délután. Népies versenyek. 6. Virstli verseny. Mottó: „Ugórj vagy szaladj!“ Dijak: I, egy tajt- pipa, II. egy taj(;szipka III. egy dohányzacskó. 7. Lepény evés verseny. Mottó : „Ki sokat eszik, sokat nyel.“ Egy lepényben van 2 drb. egy koronás, egy másikban 1 drb. egy koronás és egy harmadik lépényben egy 20 filléres van. Nyerő a nyelő. 8. Rudmászás. A rudak tetején értékes nyeremény­tárgyak vannak, melyeket bárki lehozhat és elvihet. 9. Zsákban futás. Motto: „Jól felkösd a sarkad, ha nyerni akarsz.“ Dijak: I. 2 korona. II. 1 ko­rona. III. 20 fillér. 10. Távfutás. Mottó : „A csi­gából nem lesz jáger.“ Dij egy rúd szalámi. 11. Táv- és magas ugrás. Mottó: „Ugrik a bak kecske, ha támad jó kedve“ Dijak:-a távugrásra: I. 2 korona, II. 1 korona. Dijak a magasugrásra: I. 2 korona II. 1 korona. 12. Szamárverseny (totali- zatőrrelj Mottó: „A szamárnak nem kell nyereg. I. Indítás. Nyertes az első és második paripa. Dijak : I. Egy pár szamár diszszerszám. II. Tajtpipa. II. Indítás. Nyerő az utolsónak1 beérkező táltos. Dij: egy értékes ezüst óra. Indítók Bach Jenő és Huber Lajos urak. Bírálók: Bobics Antal, Szalai Ignác és Tóth István urak. 13. Sör és szalámi ki­játszása, 5 kros nyeremény jegyek ellenében ki­játszás alá kerül 2 hordó sör és 2 rúd szalámi. Jegyek előre kaphatók Hesz Pál és Tóth István uraknál. 14. Tánc. A legszebben táncoló pár kö­zül a táncosnő egy értékes selyemke ndöt kap ju­talmul. Bírálók: Szévald Mór, Sörös József, dr. Fehér Soma, Khim Andor és Mészáros Ferenc urak. Belépti dijak, tetszés szerint 50 kr. és 20 kr. iskolás és kisebb gyermekek nein fizetnek. Szakcs. Május 12-én szép, megható látvány volt, a mint párosával, ünneplő ruhában s vidám, öröm­től sugárzó arccal vonultak az iskolás gyermekek az ünneplő helyre, a templomba s onnan az isko­lába, hol a főtanitó, K é t y i László fáradozásainak volt köszönhető az az élvezet, melyet előidéztek azon szép szavalatok, — melyekben kifejezve volt minden, — mi magyart büszkévé tehet. Egyenes sorrendben, a fiuk nemzeti szinü szalagokkal, a leányok a tavasz illatos virágaival ékesítve, indult meg a menet az erdő felé s meg- zendült aHymnusz a gyermekek és öívgek ajkain egyaráat lelkesítve és kisérve cigányzenétől. S amint beljebb értek az erdőbe, növekedett a lelkesedés, éltették a hazát, a királyt s e szép öröm szerzőjét, Vitkovics Ferenc plébánost. Délfelé ért áme­nét a célhoz, hol füstölgő bográcsokban várta a gulyás az éhezőket. A nagy meritő kanalakkal ke­zükben, szívélyesen üdvözölve a népet, ott láttuk a munkában kiizzadt Kótyi László főtanitó nejét és sógornőjét özv. Klapp Józsefnét, kik fárad - hatlan kitartással sürgölődtek a hemzsegő gyer­mekbolyban. Tánc, evés, ivás s más mulatságok következtek, mire ozsonna alatt Horváth László községi jegyző, elragadtatva a jó kedvtől, meghív ta a jelenlevőket a kaszinó helyiségébe, hol az est be­álltával folytatták a szép mulatságot. L—né. Helyreigazítás. Vettük a következő helyreigazító sorokat: Tekintetes szerkesztőség 1 Kérem a tek. szerkesztőséget az igazság ér­dekében és félreértések elkerülése végett, követ­kező helyreigazító soraim közlésére. — A bonyhádi tudósitó a r. kath. iskolában lefolyt ünnepélyről azt Írja, hogy „Pintér J. iskolaszéki elnök németül nyitotta meg az ilnnepétyt, Hofer István igazgató- tanító németül olvasta fel a történetet, csak néhány nevet mondott magyarul. — — Az elnök ur, ké­rem, csupán figyelmeztette a. német ajkú .szülőket „németül,“ hogy ő először magyarul adja elő a magyarok történetének egyes fontosabb eseményeit és az ünnep jelentőségét, mig Hofer ur németül tart ugyanerről előadást. E rövid figyelmutetés után az elnök ur szép magyar beszédet mondott. Hofer ur csakugyan németül olvasta fel a már magyarul elmondott történetet, de nem saját jószántából, ha­nem a tanító urakkal közösen meghatározott terv szerint, az egyházmegyei hatóság is igy intézked­vén, hogy a németek is érthessenek, tanulhassa­nak és lelkesedjenek. Ennyit az igazság érdekében. Kelt Bonyhádon, 1896. évi május hó 18. A tek. szerkesztőség alázatos szolgája Czeraohorszky József­segédlelkész. Ugyanezen ügyben még a következő nyilat­kozatot kaptuk, melyet némely erősebb kitétel da­cára, épen lapunk pártatlanságának igazolására, egész terjedelemben közlünk : Tekintetes szerkesztő ur I Becses lapja utóbbi számában a megyebeli iskolák ezredéves ünnepségeiről közölt tudósításnak azon részében, mely Bonyhádot illeti, azt olvastuk: „Sajnálattal kelle tapasztalnunk, hogy az ág. evang. népiskolában németül tartatott meg az ünnepély.“ Ezen tudósítás ndm felel meg a valóságnak. Igen, németül üdvözölte az elnök a jelenvoltakat, németül olvastuk fel, mi tanítók, nemzetünk törté­nelmének főbb mozzanatait, — miután csakis igy lehetett a jelenvoltakkal teljesen megértetni az ün­nepély okát és magasztos célját, egyúttal pedig mélyebb és maradandó hatást előidézni azok haza­fias érzületére. Az iskolás gyermekek azonban hazánk édes nyelvén zengették el a magyar Hymnust, a „Ha* zádnak rendületlenül“-t és még több magyar dalt, magyarul szavaltak hazafias tartalmú költeménye­ket, magyarul feleltek a haza feldiszitett térképé­nél stb. Szóval a 13 pontból álló ünnepség! programmot, a fent érintett és indokolt hármas kivételen kivfil, tisztán magyar nyelven végeztük el. Svjnálattal kellett azonban tapasztalnunk, hogy népiskolánkat hazafiatlan színben feltüntető, valót­lan és megbélyegezni akaró tudósításával a tájéko­zatlan olvasó közöuség előtt bennünket meghur­colni akart egy olyan tudósitó, aki — nyíltan ki­mondjuk — ünnepélyünkön jelen sem, volt,

Next

/
Thumbnails
Contents