Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-24 / 21. szám
t VI. évfolyam. 21. szám. Szegzárd, 1896. május 24. tolnMrmegye POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD HŐKNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ......................12» El őfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. A közigazgatási bíróság. Nagy lépéssel közeledik Magyarország a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat elfogadása és törvénybe iktatása által a jogállam felé. A közigazgatási bíróság élénken érzett hiányt fog pótolni. A közigazgatási bíráskodás célja, hogy a közigazgatás terén felmerülő hibák, sérelmek, visszaélések ellen az állampolgárok hatásos jogvédelemben részesüljenek, hogy a közigazgatási jogsértések ellenében a jogi megtorlás legyen alkalmazható. Független, pártok fölött álló birákból alkotott hatóság fogja az egyéni jogokat a közhatalom tévedései, önkényei és netáni visszaélései ellenében tárgyilagos oltalomban részesítése. Közszabadsági intézményeink fejlődése . megköveteli, hogy a közigazgatási jogszolgáltatás egységes legyen, mely cél csak a közigazgatási bíróság létesítése által biztosítható. Egyelőre — a gyakorlati élet viszonyaival számot vetve - csak egyetlen legfelsőbb közigazgatási bíróság létesítéséről van szó, miután a községi és vármegyei köz- igazgatás rendezése úgyis nemsokára napirendre kerül és igy az elsőfokú közigazgatási bíróság olykép lesz szervezhető, hogy az uj közigazgatási rendszerbe szervesen beilleszthető lesz. Nagyobb vitát és véleményeltérést a törvényjavaslatnak a bíróság hatáskörét meg- . állapító része idézett elő. & Némelyek helyesebbnek és célszerűbbnek vélik, ha a közigazgatási bíróság hatásköre csupán általánosságban, elvi körülirás- jelöltetik meg, mig mások igen helyesen — a törvényjavaslat rendelkezései szerint — a hatáskörnek részletezett, taxativ megállapítása mellett foglalnak állást. A mindennapi élet klasszikus tanúbizonyságul szolgál arra nézve, hogy a jogkereső közönség érdekeit, mennyivel jobban védi meg az a rendszer, ha a hatóságok hatásköre élesen és szabatosan körvonalazva van, mint az, a mely csupán elvi általánosságban van megjelölve és ez által temérdek tévedésre és nem ritkán a birói önkény felülkerekedésének ád alkalmat. P,erezel Dezső belügyminiszter nevéhez fűződik az érdem, ha ezen, a közigazgatási jogszolgáltatást végre jogi garanciákkal körülvevő, a közigazgatási judikatura egységét biztositó és a modern jogviszonyoknak megfelelő nagy szabású és jelentőségű reformot megvalósítja. Rövid belügyminisztersége alatt bőven kimutatta, hogy ő a tetteknek és alkotásoknak embere, aki nem riad vissza sem a feladatok nehézségétől, sem pedig a munkával járó küzdelmektől, hanem céltudatosan és a gazdag tapasztalatok és ismeretek által megedzett, biztos kézzel végzi sokoldalú kormányzási ügyeit. Büszke lehet rá, hogy mennyire beválnak és helytállnak az egyházpolitikai törvények életbeléptetése alkalmával alkalmazott mindennemű intézdekései, a mi által ezen hatalmas reformok minden legcsekélyebb rázkódtatás nélkül mentek át az életbe. Most a közigazgatási bíróság megteremtésével foglalkozik, ezt pedig az egész köz- igazgatás újjáalakításának nagy müve fogja követni, a minek sikerére nézve biztosítékot nyújt az ő nagy tehetsége, tudása, munkaereje és nemes becsvágya. Vármegyénk ezredéves ünnepe. A díszgyülés. Múlt hétfőn folytak le viirraeffyj'nX székbe-' Íven az ezredéves ünnepélyek IElekem <Uű> nemzeti ünnephez méltó niozzadatai. . íA,vármegye' diszgyüiésére a törvényhatósági bizottság tagjai ojy nagy számmal gyűltek egybe a megye legtávolabb eső vidékéről is, hogy a megyeház nagyterme szűknek bizonyult az ünneplők befogadására. • « A megyeház impozáns homlokzata, a kapu- alja és a nagy teremhez vezető lépcsőház fenyő- gallyakkal, megyei és nemzeti szinü zászlókkal Ízlésesen volt földiszitve. A nagy teremhez vezető lépcsők és az előcsarnok hatalmas zászlókkal, szőnyegekkel és zöld lombokkal, dúsan el voltak látva, úgy hogy az első benyomás már előkészítette a közönséget az ünnepi hangulatra. A megyeház homlokzatának ormán gyönyörű nemzeti szinü lobogót lengetett a szól, a kelet felöli zászlórudon a megye színeit feltüntető hatalmas lobogó, a délirészen pedig, szintén nemzetiszinü zászló hirdette az ünnepet. A középületek, a főbb utcák magún házai szintén zászlódiszben pompáztak. A díszközgyűlés karzatán a hólgj közönség érdekkel várta az ünnepségek kezdetét, lent a teremben ragyogó diszmagyar ruhák emelték az ünnepély fényét, a zöld asztalon pedig Wosinsky és Kämmerer pompás kötésű történeti művének két elfő kötetében gyönyörködött az érdeklődő közönség. Pontban 10 órakor lelkes éljenzések közt lépett a (.erembe gróf Széchenyi Sándor, megyénk közszeretet- és tiszteletben álló főispánja, kit a következő pompás diszmagyarban öltözött bizottsági tagok környeztek: gróf Apponyi Sándor, BodaYil- mos országgy. képviselő, Csapó Vilmos cs. kir. kamarás, Döry Pál alispán, Döry Jenő, Garay Antal, dr. Kämmerer Ernő, Kovács S. Endre, Lovászy Gábor, Nagy István, Papp Gyula; Perczel József, Sztankovánszky János, Szeniczey Ödön és Géza, dr. Szigeth Gábor, Szilassy Aladár, dóik Károly, Vizsolyt Ákos, Závody Albin stb. Az éljenzaj lecsil 1 apuita után gróf Széchenyi Sándor, főispán az ünneplő közönség feszült figyelme mellett a Következő beszéddel nyitotta-meg a vármegye ezredéves diszgyülésót: Mélyen tisztelt diszgyülés! A drága magyar haza országszerte ünnepel, emelkedett hangulatának adva kifejezést és örömének, hogy a gondviselés kegyelméből állami léte 1000-ik évét betölthette. A törvényhatóságok, mint az összhaza alkatrészei és tényezői, kivétel nélkül ünnepelni készülnek s Tolnamegyénk, melynek lelke a magasztosért he- vültii tud, melynek szivében a haza. öröme és fájdalma egyaránt viszhangot talál, követve a példát, legutóbbi közgyűlésében tűzte ki a mai örömünnepet. > Ünnepi hangulatban, ünnepi köntösben gyűltünk ezért egybe s a megjelentek, mondhatom, im- pozáns nagy száma fényesen tanúskodik a mellett, hogy megyénk közönsége a mai ?iap jelentőségét átérzi. A ki egy áltáljában a millenáris ünnepség felett gondolkozni magának fáradságot vett, az bizonyára fel is fogta azoknak három kidomborodó jelentőségét: a gondviselés iránti hálát, a magyar ember lelkét boldogító öntudatot és a jövőbe helyezett reményt! Hálával, mély hálával tartozunk a Mindenhatónak, hogy az Ázsia belsejéből felkerekedett harcias p-ísztornépet a sivatagon, a bérezés -Urál hegy- ' dégszií, frj&tleg. Omszai-sxágon át a Kárpátokig, a Honfoglalásig elvezérmé. \ '■ Hálával annak, ki e nemzetet a tatárok pusztító rajától, a török rabigától, a németnek nemzeti létünk elleni törekvésétől megmentette. Véghetlen hálával, a miért az ezer sebből vérző, halálig kimerült hazát uj élettel, uj nemzedékkel megáldotta, hogy győzelmesen tovább küzd- hessen sokoldalról fenyegetett létéért! Buszke öntudattal tekinthetünk vissza az elődök nagy müvére, mert a vad hódítókból, kik győzelmeiket fegyvereik ele, karjuk ereje, és száguldó lovaik gyorsaságának köszönhették egykoron, ma culturális nép lett. | Nyelvre, szokásra, vallás- és fajra idegen keleti nép beékeltük magunkat a már akkor műveltebb Európába, s számos hasonló bevándorlóit néptörzsek példájának ellenére — hála a nemzet géniusának — nyelvünk, fajjellegünk megőrzésével — szabad, alkotmányos és a közművelődés terén haladó nemzetként talál bennünket a honfoglalás iooo-ik évfordulója. Hazánk történelme arra mutat, hogy a magyar hajdan más constellatiók, más alapon létezett európai államok csoportjában fényesebb szereplésben tündöklőit! Nem vitathatom, de tagadom, hogy a szabadság, alkotmányunk — hazánk e drága és féltett kincse — nyékünk, speciális magyarságunk valaha is olyan erős, biztos alapon állott volna, mint ma, midőn nincs Európában állam és hatalom, mely a Szent István koronája alatt egyesült nemzet létjogát el ne ismerné — tisztelettel ne viselkednék ennek életképessége, politikai érettsége, a haladásban felmutatott annyi fényes ianujele előtt. 5 dia végre a távol jövő felé szálnak kutató sze- meink: akkor is bízva remélhetünk meri letűntek már a nemzeteket irtó' és a világ színpadáról elseprő eseményeket nemző idők.' De uraim, ki merné állítani, hogy a soha nem szunnyadó nemzetiségi aspiratiók, a civilizátió aggasztó sociális viszonyai nem-e rejtenek vészthozó jellegeket, melyek villámai nemzeti életünket, esetleg a müveit világ nagy alkotásait sújthatják ? Lapunk mai Száma lí3 oldalra terjed..
