Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-17 / 20. szám
VI. évfolyam. 20. szám. Szegzárd, 1896. május 17. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KOHITÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : I Egész évre . . 6 írt — kr. I Fél évre . . . 3 » — » I Negyed évre . . I » 50 > ] Egy szám ......................12 > I E löAzetéaokat én hirdetéseket a kiadóI hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Ezredéves ünnepünk. Megyénk területén az ezredéves ünnepek, mint alábbi tudósításainkból kitűnik, már eddig is lélekemelő módon és a nagy nemzeti ünnephez méltóan folytak le a templomok és iskolák körében. A május 9-iki általános iskolai ünnepélyek örvendetes tanúságot tettek arról, hogy megyénk németajkú községeiben is hazafias érzéssel és a nagy nap jelentőségét átérezne iparkodtak a zsenge ifjúság fejlődő lelkében fölébreszteni a békés otthont nyújtó magyar hazához való ragaszkodás és szeretet meleg érzését és sikerült megerősíteni az idegen ajkú honpolgárok lelkében is a nemzeti érzelmeket és a magyar haza szeretető iránti szilárd öntudatot. A május 10-én lefolyt hálaadó isteni tiszteleteken pedig a nép az Egek urához mindenütt szívből fakadó imát bocsátott, melyben a szenvedésteli dicső múltak után az ország további zavartalan és boldog fönnállásáért könyörögtek a gondviselés kegyelméhez. Az egyházi szertartásokon a nép egy szivvel-lélekkel vett részt s a hazafias érzés melegétől áthatva ünnepelte ezeréves államalkotásunk világra szóló emlékét. Most végül a vármegye összesége veszi ki részét' a nagy ünnepből: a törvényhatósági bizottság tagjai a néppel karöltve teszik emlékezetessé hazánk ezeréves évfordulóját s hálaadó isteni tisztelettel, díszközgyűléssel, áldomással és népünneppel igyekeznek a közörömnek méltó kifejezést adni. A sok szenvedés és csapás közben elért ezerév alkonyán a művelődés előmozdítására szolgáló nagy alkotásokkal fogja megörökíteni a vármegye az uj ezredév hajnalát. A díszközgyűlésen mutatják be a szeg- zárdi főgimnázium részére tett százezer forintos, a gyönki és bonyhádi algimnáziumokra tett 50 ezer forintos és a magyarnyelv terjesztésére tett 60 ezer forintos alapítványokat, valamint a Wosinszky Mór és dr. Kämmerer Ernő által megirt megyei történelem két első kötetét; a vármegye közönségének ezen áldozatkészsége fényes tanu- jelét adja annak, hogy a kor szavát megértve, a közművelődés, a kulturális célok hazafias ápolása képezi ma már feladatát a nemzetfentartás nagy munkájának. Nemes önérzettel és büszkeséggel vehetünk réozt az ország nagy ünnepén, mert megyénk valamint a múltban, úgy jelenleg is a haza boldogitásának, fejlődésének és erősbödésének közös munkájában mindenkor megtette kötelességét és ma is tudatában van annak, hogy a jövő ezredévben a kulturális haladás eszközeivel lehet csak biztosítani hazánk fönnállását! A holnapi nap megnyilatkozása lesz az egész megye közönsége hazaszeretetének és a nemzeti közörömben való lelkes részvételének. „ A lbgbensőbb örömmel üdvözöljük a törvényhatóságot és megyénk hazafias közönségét az ezredév magasztos ünnepén! VÁRMEGYE. Díszközgyűlés. A vármegye törvényhatósága által tartandó megyei díszközgyűlésre főispán ur ő excellentiája a következő meghívót bocsátotta ki a bizottság tagjaihoz: „Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának folyó évi rendes tavaszi közgyűlésén hozott határozatából kifolyólag, van szerencsém a törvényhatóság t. c. tagjait a honalapitás ezred éves emlékezetének megünneplése czéljából folyó évi május 18-án délelőtt 10 órakor Szegzárdon, a vármegyei székház nagytermében tartandó díszközgyűlésre tisztelettel meghívni. Hazafias üdvözlettel Szegzárdon, 1896. évi május hó 9-én. Gr. Széchenyi Sándor, főispán. Tárgysorozat: 1. Főispán ur Ő nagyméltóságának elnöki megnyitó beszéde. 2. Hálaadó isteni tisztelet, a belvárosi rom kath. templomban. 3. Dr. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő, vármegyei bizottsági tag urnák ünnepi beszéde. 4. A közmivelődési czélokra tett vármegyei alapítványoknak a vármegye alisj pánja által eszközlendó kiszolgáltatása. Felkéretnek a törvényhatósági bizottság t. ez. tagjai, hogy az ünnepi közgyűlésen díszmagyarban, vagy fekete ünnepi öltözékben szíveskedjenek megjelenni. Szegzárdon, 1896. május hó 9-én. Döry Pál, alispán. TARCZA. .... Mert törvénytelen. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Nevezzük nagy- és kishetényi Hetényi Jebuze- onnak, vagy Maszlagi Illésnek: mindegy. Most már ott rothadozik szétroncsolt teteme a kerepest ut végén, senki sem törődik már vele; minek is élők nevével elnevezni ? Szomorú volt a történet, gyászos a vége,köny- nytelen a halála. Két szerelmes meggondolatlan bűnös vágya életet adott neki. Aztán megnőtt. Aztán tanult, dolgozott, hogy némileg is kipótolja azt a hiányt, amit az alakiságokhoz szokott társadalom megalkotott. A szerelem gyermeke volt, ő is tudott szeretni. Mint önérzetes ember — nem emlegette törvénytelen születését és amikor elérkezett a vágyódva várt boldogok órája, akkor kijelentették, bogy törvénytelen szülött. Az arája ott hagyta, a násznép Is ott hagyta, magára maradt a felszakitott égető sebbel. A szógyeuérzet vért borított az arcába, ka- vargó gondolatot az agyába, egy önfeledt lólekálla- P°t, háborgó érzelmi tusa és nyomában a süvítő golyó a szive közepén. így volt, úgy is kellett lennie. Szerencsétlen ember 1 ............. Hogy járok a tévelygő emberek sokaságában, bogy figyelem az élet kacagtatóan igaz jelenségeit, megállók egy pillanatra e szomorú ember sorsánál és a gondolatok töménytelen sokasága tódul fáradt agyamba. Nagy- és kishetényi Hetényi Jebuzeon vagy Maszlagi Illés nem gyáva ember, hanem önérzetes ember, bátor ember. Küzdött sokáig az előítéletekkel, a struggle for existence-ből kivette hatalmas részét, szembe akart szállani az egész világ felfogásával és amikor látta, hogy harcza meddő, akkor nem volt és nem is lehetett egyéb kötelessége, mint hogy golyót röpítsen szivébe. Szivébe az okos harmónia kedvéért, a szív törvényei adtak neki életet, a szive érzelmein törött meg reménykedő élete, illő dolog, hogy annak fájdalmát tompítsa el elsóbbször. A teljes cimü társadalom nyög egyet s azt mondja, hogy miért is nem jelentette ki arájának a száraz valót? Hm. Hiszen ha csak igy lenne! Ha a bűnök gyermeke nem erezné az apák vétkeit és a világ átkát! A beteg érzékeny, a bolond is érzékeny, mennyivel inkább ez a szánalmas alak, vér a vérből, bus a húsból, csak olyan, mint a járókelők akármelyiké, van joga az élethez, a boldogság vágyához és mégis nyomorult, a társadalom páriája. Igaza is van a társadalomnak, nincs is. Kötelessége is van, nincs is. Igaza és kötelessége ott, hol korlátot állít, nincs igaza és nincs kötelessége ott, ahol sújt és embert öl. Ez a konc a morali- zálókó, ám marakodjanak rajta. Az erkölcsi szabályokon felépülő társadalom tisztelni és ápolni tartozik a szabályokat. Ha negligálja, akkor a költő ráolvas, hogy: „Hóina ledől és rabigába görnyed.“ A társadalom, mely a c-a- ládalapitáshoz törvényes vagy egyházi parancsokat fűz, tartozik is megkövetelni, hogy aki tagja akar maradni, meghajoljon e parancsoknak. A ki nem hajol meg, vétkezett a társadalmi parancs ellen, sorsa a bünhödés. Ám ki vétkezett? Az-e, aki szerelmi mámorában életet adott at élőnek, vagy tán az embrió, hogy képes volt fejlődni? Az-e, akiben az állati elem felül kerekedett az emberin és ánimális vágyait kielégítette, vagy a bűnös vágyak szülöttje? Az-e, aki nem hajlott a társadalom parancsszavára, vagy aki már nem tehette jóvá a teremtők engedetlenségét? Az ok-e vagy az okozat? És ez a társadalom megbocsájthatatlan vétke! Á szülőt nem bántja úgy, mint a szülöttet. A szülő csak az egyesek átkát hallja, de a szülöttet sújtja a közélet, az egyes, maga az egyházi ós
