Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-10 / 19. szám

6. TOLNAYÁRME^YE. 1896. május 10. VEGYESEK. — Nem remélt szerencse Rövid pár nap előtt még Heintze Károly, a magyar osztálysorsjá­ték fő-elárusitójának felhívása, hogy február 5-től 8-ig megtartott húzás alkalmával a 20.000 koronát nyert sorsjegy tulajdonosa a nyeremény felvétele végett jelentkezzék, eredménytelen volt. Végre e hó 3-án a hód-mező-vásárhelyi K. P. a fenti irodá­ban bemutatta 29+71. számú sorsjegyét és a 20.000 koronányi csinos összeget felvette. Nagy örömmel sietett a polgármesteri hivatalba, a hol a fővárosi szegényeknek 100 koronát és az árvalányok szá­mára pedig, kik szerencse számát húzták ki, 20 koronát tett le. Az osztály-sorsjáték igazgatósága közli velünk, hogy a húzás tartama alatt május 12—28-ig hivatalos napi-jegyzéket fog kibocsátani és azokat az összes budapesti és vidéki árusítók­nak az érdekeltek számára, betekintés végett meg­küldi. Miután a főhuzás 17 napig tart, ezen beren­dezés által alkalma lesz a közönségnek nyertes sorsjegyét az elárusítónál egy még a szerencse-ke­rékben levő számért kicserélhetni és ily módon ré­szesülhet még azon nagy esélyekben, melyeket a millenniumi kiállítás milliós sorsjátéka nyújt. — Felhívjuk ezennel t. olvasóink, de külö­nösen az ezredéves kiállítás megtekintésére Buda­pestre ráadulób figyelmét Heckenást Gasztáv 31 óv óta fennálló zongora termeire (Budapest, IV., Kigyó-utca y. szám), ahol a legkitűnőbb bel- és külföldi zongorák, pianinók és harmoniumok, leg­nagyobb választékban a legjuiányosabb árakban kaphatók. A H e ck e n as t Gusztáv cég mostani birtokosa, a cég alapitójának fia, annnyira emelte az üzletet, hogy nemcsak minden belföldi, hanem bármely külföldi e szakmabeli céggel bátran ki­állja a versenyt. Itt van a világhírű Schiedraayer és fiai stuttgarti cég egyedüli képviselete, Ehrbar, Schweighofer, Prokseh stb. zongoragyárak és a „Thuringiai Organ Comp“ hartnoniutngyár főrak­tára, úgy hogy ezen hírneves zongoraterem a fő­város egyik látványosságát képezi, melyet felkeresni senki se mulassza el, kinek most, vagy a jövőben zongorára vagy harmoniumra szüksége van! Az árak jutányossága mellett minden vevő ingyen kapja Budapest térképét és a kiállítás látképet. Ár­jegyzék kívánatra bárkinek ingyen és bementve küldetik. A törvénytelen fiú tragédiája. A „Budapesti Hírlap“ csütörtöki számában olvassuk a következő, bennünket is érdeklő törté­netet : Hettyey Géza, posta- és távirótiszt ma a Szent­királyi-utca 47. számú lakásán szivén lőtte magát és rögtön meghalt. Elmondjuk az alábbiakban a szerencsétlen fiatal ember tragédiáját. Április 19-én kellett volna megtartania Hettyey Gézának esküvőjét Etl József szegzárdi mérnök leányával, Kreszeenciával. A fiatalok ösmeretsége már régibb keletű volt s több, mint 8 hónapja, hogy jegyben jártak. Április 19-én, a kitűzött na­pon meg is jelentek a szegzárdi anyakönyvvezetői hivatalban, hol Hitiing Ádám dr. főjegyző és anya' könyvvezető föltette a szokott kérdéseket vőlegény­hez és menyasszonyhoz s mindketten igennel vála­szoltak. A menyasszonynak föltűnt, hogy a? anya­könyvvezető vőlegényét következetesen „Hettyey ill. Feitel“-nők nevezte s kérte atyját, kérdezze meg az anyakönyvvezetőtől, miért hívja az ő vőlegényét Feitelnek. Hirling dr. erre a felmutatott kereszt­levéllel, melyben a vőlegény Fejteinek van beírva, megadta a magyarázatot. Hettyey Géza ugyanis természetes fia volt az elhunyt hires pedagógusnak, Hettyey Gábornak, s a keresztlevélben még az anyja nevén Feitelnek van bevezetve. A meny­asszony erre kijelentette, hogy a jegyzőkönyvet nem Írja alá, s hogy ezek után nem kíván többé Fei­telnek neje lenni. A nagy számban összegyűlt nász­nép egészen megzavarodott. A szerencsétlen vőle­gény halotthalvány lett, majd leesett lábáról, úgy hogy hozzátartozóinak kellett őt kivezetni. A meny­asszony és kísérete csak később távoztak el az anyakönyvvezetői hivatalból. Szegzárdon az eset akkoriban nagy föhünést keltett s kommentálták mindenfóleképen a házas­ság érvényes vagy érvénytelen voltát. De mivel az anyakönyvvezető nem bocsátotta el a fiatalokat, mint házasfeleket, magától értetődik, hogy a házas­ság érvénytelen maradt. (Ez tévedés, mert a házas­ság érvényességéhez kétely nem férhet, az anya­könyvvezető egészen szabályszerűen járt el. A szerk.) A menyasszony, ugylátszott, megnyugodott ebben, de nem a vőlegény, ki a leány atyjának már ré­gebben úgy is elmondotta származását s azt hitte, nem nagy mulasztást követ el, ha menyasszonyá­val ezt nem tudatja. És hogy épen ezért, szárma­zásáért kelljen elvesztenie boldogságát, ez teljesen megtörte. A félig megkötött esküvő uláu Duna-Fö!d- várra ment, hol rokonainál több mint két hétig fe­küdt betegen. Alig pár napia jött vissza a fővá­rosba, hogy átvegye hivatalát, mert lejárt már szabadságideje is. Az azelőtt vidám emberre nem lehetett ráismerni. Tiszttársai, kik mindannyian j szerették jókedvű kollégájukat, most nem győzték ! eléggé vigasztalni. Rokonai előtt nem mutatta any- ' nyira rósz kedvét, hogy ne gyanítsák, hogy ő már elhatározta halálát. Tegnap este még ezek társa­ságában nézte végig a Vígszínházban az „Állam­titkár ur“ előadását, mulatott s benső szenvedésé­nek legkisebb nyoma sem látszott meg rajta. Ma reggelre készítette elő halálát. A Szentkirályi-utca 47. számú házban együtt lakott egy öreg, nyolcvanéves nagynénjevel. Az öreg asszonyt, ma reggel nyolc órakor egy csomó levéllel el küldötte rokonaihoz és Kunewalder La jos biztositó társasági főfelügyelő családjához a Rózsa­udvarba. Ha tudta volna a szegény öreg asszony, mi van azokban a levelekben! Hettyey búcsút vesz azokban rokonaitól egyenkint s kéri, hogy ha hűtlen menyasszonya eljön a temetésére, bánjanak vele szépen, mert 5 most is szereti s megbocsát neki. Rokonai elolvasván a kezdő sorokat, lélekszakadva siettek, hogy még megmentsék a szerencsétlen fia­tal embert. De már elkéstek. Szobájában ott fe­küdt Hettyey Géza a divánou, átlőtt mellel, bal vál­lán egy menyasszonyi bokréta, a jobbikon egy fonnyadt rózsaszál, szive fölött egy rózsaszínű se­lyem szalagocska, keresztül lőve. Ezen hatolt át a golyó a szivébe. Rokonai locmlgatcák, mert feie még meleg volt s szemét kissé felnyitotta. De semmi sem használt már, a golyó éppen szivén ta­lálta s mire Illés József dr. megérkezett, már ha­lott volt. A rendőrség is megjelent nemsokára, talált egy csomó levelet az asz'alon, közöttük végrende­letét, ezeket elvitték s a szerencsétlen fiatal em­bert beszállították a törvényszéki orvostani in­tézetbe. A hátrahagyott levelek közül egyet volt meny­asszonyának címzett Hettyey, de kiköti, hogy csak úgy adják oda neki, ha eljön a temetésére. Az el­hunytat, ki alig volt még harminc éves, siratja szegény elhagyott anyja, ki most fiának elveszté­sével egészen támasz nélkül maradt. A rendőrfőkapitány,ság sajtóirodája az egész tragédiát a következő jelentésben foglalja össze : „Hettyey Géza 30 éves postatiszt ma délben eddig ismeretlen okból Szentkirályi utca 47. sz. a. laká­sán halántékon lőtte magát s azonnal meghalt. Fiatal özvegyet hagyott hátra.“ Már most nem kell válóper — a mindent szétválasztó halál felbontotta a házasságot. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél véglárgyalásra ki­tűzött bűnügyek: 1896. évi május hó 12-én. Ágocs Ferenc, Révész Mihály, Nagy János és Stojkó János ellen lopás miatt. Molnár Ferenc, Molnár István, Sudár Imre, Molnár János, Horváth Károly és Tolnai József ellen súlyos testi sértés miatt. I8S6. évi május hó 15 ón. Pukk Ferenc Cank, Pukk Ferenc Ribling ellen csalás miatt. Füri József, Tóth István és Durgonics József ellen magánlak sértés miatt. Decsi István ellen hatóság elleni erőszak miatt. Szabó Pálné ellen magánlak sértés miatt. IRODALOM. — Emléklapok Tolna mezőváros múltjá­ból és jelenéből címen Pécsy József, a tolnaiak 84 éves prépost-plébánosa füzetet adott ki, melyben Tolna város történelmét és lelkészkedésének ese­ményeit Írja le sok subjectiv vonatkozással a mille- nium emlékére. A kiérdemült lelkész a város iránti szeretet és ragaszkodás sok szép jelét adja e mű­vében is, mely tanúságot tesz a nagy kort ért lel­késznek még most is eleven szelleméről és lelke­sedéséről. Ára jótékony célra 60 fillér. Meghaltak Szegzárdon: 1896. évi május hó 3-tól 10-ig. Pikai György, tiz napos, dermedés. — Kardos Ignácné, 38 éves, tüdőgümőkór. - Futter Gyula, 7 hónapos, tüdő­lob. — Ön: Kiss Jánosné, 63 éves, tüdőlégdaganat. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.* Mórágy, 1896. ápril 29. Tekintetes Szerkesztőség 1 A »Tolnavármegye« 16-ik számában, a »Hirek« rova­tában, a többi közt »Feljelentett elöljárók« cimen a mórágyi elöljáróknak azon tényéről ád valaki rosszaid hirt, hogy a magy. kir. csendőr urakat Mórágyon »az orvvadászok üldözésében« úgymond »nemcsak nem támogatta, sót a seged- kezését is egyszerűen megtagadta« stb. Nem sajnáljuk, hogy kinzást szomjazó szenvedélyét ez úttal is ki nem elégítették a feljelentőnek és hozzája méltó társainak, egy vagy több megkinzásra szánt áldozatoknak ki­szolgáltatásával, a melyért az illetékes bíróságnál majd meg is felelünk. Azonban, hogy a tisztelt olvasóközönség is tudo­mást vehessen ebbeli gáncsolt eljárásunk mivoltáról, itt is e »Hírlap« hasábján is okát adni kötelességünknek tartjuk. Ugyanis: Mi okulván azon, a mit a hirt adó ellenesünk által jel­zett időt előzött napon egy községünkben igen becsületes, sze­gény sorsú lakosunkon, — a kit ép.pen a bátaszéki község bírónak hivatalos Írásbeli megkeresésére, hozzá Bátaszékre a község házához jelentkezésre utasítottunk — tehát a bátaszéki bíró urnák hivatalos tekintélye alatt — az ottani csendőr urak a bátaszéki községi mezei rendőrökkel, tanuvallatáskép elkö­vettek. Ezt ugyan is az üldözött orvvadászok kilétükre nézve : amiről — a mint bebizonyult — tudomása nem volt, de nem is lehetett: oly középkori kinzó vallatással sanyargatták, hogy egész életére munkaképtelen, nyomorék lészen, természetesen, hogy nyoma a kínzásnak testén meg ne lássák. Épen ezen előzményeknél fogva, mi ezen orvvadászás kihágásával gyanúsított két lakótársunknak : kiket az üldözők a tett elkövetésében el nem fogtak, de fel sem ismertek, s igy lehet, ebben éppen ártatlanok: az előzményeken okulva, a fentebb említettekhez hasonló, vagy még nagyobb megkinoz- tatásukra, elfogatásukhoz és ismét Bátaszékre leendő erhurcol- tatásukhoz tettlegesen hozzá nem járultunk, tudván azt a té­telt, a melyet mindenki betartani köteles, t. i. inkább száz bű­nös maradjon büntetlen, mintsem egy ártatlanul szenvedjen. Tehát mi ilyféle eljárásban’a hozzájárulásunkkal továbbra is résztvenni nem tudván, tettük a mit tettünk, a melyért a a törvény előtt helyt állani fogunk. Fejeljenek majd meg a törvény előtt a minket vádlók is borzalmas cselekményükért, a melynek egy fontos részét itt fel sem említettük leginkább azért nem, mert ez a mostani felvilágosodott században, Ma­gyarországon tán az egyetlen eset és ezen ország lakosságára csak szégyent hozna. Tisztelettel kérjük a tekintetes Szerkesztőséget, ezen itt fent előadott »Hírünket« is becses lapjába felvenni és köz­zétenni. — Teljes tisztelettel maradtunk a tekintetes szerkesz­tőségnek alázatos Szolgái Bichl János, Müller Jakab, esküdt. hiró. Köszönet nyilvánítás. Fogadják mindazon jó barátok és isme­rősök, kik megboldogult nőmnek elhunyta alkalmából részvétük kifejezése által nagy fájdalmamban osztozni szivesek voltak, ez utón is legmélyebb köszönetemet. Szegzárdon, 1896. május 9-én. Kardos Ignác z, polg. isk. tanár. Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmente­sen közlünk, a fetelffsség azonban a bekülMt terheli A szerk. Szegzárdról indul reggel 7 óra 49 perekor, Budapestre érkezik délután 1 óra 45 perekor Budapestről indul reggel 8 órakor, Szegzárdra érkezik délután 3 óra 15 perckor. Szegzárdról indul déli 12 óra 40 perckor, Budapestre érkezik este 8 óra 15 perekor. Budapestről indul délután 2 óra 45 perckor, __________Szegzárdra érkezik este 7 óra 58 perckor. w l , Szegzárdra érkezik reggel 5 órakor. Mohácsra érkezik reggel 8 órakor Mohácsról indul este 7 óra 15 perckor. Szegzárdra érkezik éjjel 11 óra 35 perekor. Budapestre érkezik reggel 9 óra 45 perekor.

Next

/
Thumbnails
Contents