Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-03 / 18. szám
VI. évfolyam. 18. szám. Szegzárd, 1896. május 3. TOLNAVARMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik. minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KOR1XTÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt - Icr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre , . 1 » 50 » Egy szám . . . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Kraramer Yilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatna^ Himnusz. — 1896. május 2. — ÍOOO év Áldás, hála és dicsőség Térjen nevedre, égi Fölség, Hogy eddig őrzéd a magyart! Ezer éve, hogy itt élünk, Örülünk, sírunk és remélünk, Szárnyad alatt, mely betakart. Az idő fájának Levelei szállnak: Az esztendők; S él nemzetünk, Oh mert velünk Az Isten, a mi Istenünk! Él e nemzet, Árpád népe, Mienk ez a föld ezredéve, Vizei, síkja, bércze mind. Szent nekünk itt minden porszem, Kivüle nincs helyünk sehol sem, Szemünk bármerre is tekint. Hősi kard szerezte, Vér és könny öntözte Dús mezőit. Jobb kebleden A sír nekem, Hazám! mint élnem más helyen. Égen csillag, fű a réten Nincs annyi, mint hired, már régen, Magyarország, dicső anyánk! Nem oly drága tenger gyöngye, • Mint bánatod elsírt sok könnye, Melytől fiaid hervadánk. Könnytül, hírtől fényes, Keserű és édes A te múltad. S bár útad itt Száz búra vitt, Erőd a jog volt és a hit. A hit, az ég szép virága, Az Evangyélium világa Nyílt s fénylett benned, drága hon. A vallás gyümölcse termett: Romlatlan erkölcsöd, oh nemzet, E kősziklád tíz-századon. Istenért! Hazáért! Egyházért I Királyért Édes, élni; Halni, dicső — Ma visszajő A szentemlékü múlt idő. A kegyelem Istenének Ezreknek ajkán zengjen ének, Egygyéforrt szívek zengjenek! Szálljon énekünk fel s messze, Apáink sírját megrepeszsze, Hogy velünk örvendezzenek. . Isten ! mi, te néped Hálát mondunk Néked T Tónusodnál. S így kél imánk : Oh nézz le ránk, Virújjon szép magyar hazánk! Sárvtha Károly. Sr Imádkozzunk. Ünnepe van Magyarországnak, nagy, magasztos, fenséges ünnepe. Ünnepet ülünk, a minőt még soha, és a milyenhez hasonlónak kevés nép örülhet a földtekén. Konduljanak meg a harangok minden templomban, örömtüzek gyúljanak szerte e hazában, zsolozsma és hymnue szálljon a magasba, hálát zengjen minden ajk a Gondviseléshez, a miért jósággal és szeretettel eltelve irántunk, idáig eljutni* segitett és a mai ünneppel megajándékozott bennünket. Legszentebb érzéseinket vigyük a mai legszentebb ünnep oltárára a magyarok Istenéhez. Mert kell lenni külön Gondviselésnek, a mely kiváltságos oltalmába és kegyelmébe fogadva a magyart, áldásos inalasztját árasztva reánk, ezeréven át őrködött fölöttünk, oltalmazott, védett és vezetett bennünket .... Ezer éve annak, hogy egy maroknyi nomád nép elindult Ázsiából és hősiesen tért foglalva, letelepedett Europa közepén. És e kisded jövevény nemzet, mintegy áthatva jövendő kulturhivatásától, nem félve és nem csüggedve, elszántan és vitézül megküzdött tenger akadálylyal és hazát alapított. Amint pedig állami létünk a honfoglalás befejezése után kibontakozni kezdett, szabadságszerető őseink már az első szervezés alkalmával lerakták mai alkotmányunknak alapkövét. • • Ezer évén át a magyar nemzet híven megőrizte erkölcseinek tisztaságát és fényesen bebizonyitotta: nemes erényeit. Honszerelem és szabadságszeretet voltak és maradtak ezer éven át híí vezérlő csillagai a lovagias és vitéz magyar nemzetnek. Ennek köszöni létét, fenmaradását, mai dicsőségét. Ez adott a magyarnak erőt, a midőn eltiporni akarták és lelkesedést, amelylyel a romokból mindig uj életre kelt. Ezen jellembeli tulajdonságok nélkül nem tudott volna dacolni a viharokkal és nem tudott volna megküzdeni ádáz elleneivel, a kik nagy számban körülvevék. Előre ! volt a jelszó, a mely a magyart mindenkor és mindvégig vezette és sarkalta, , félelmet és csüggedést, lemondást vagy kétségbeesést soha nem ismert. Harcrakész és edzett, erős és kitartó, lelkes és bátor maradt a gyakori elnyomás és keserűség szomorú korszakában is. , Nem tudott rajta rést ütni sem az ellenség, sem a belviszály, sem a külső erőszak, sem a belső villongás, nem a pártoskodás és hitszegés. Tatárjárás és törökpusztulás, rossz uralkodók és áruló honfiak ütöttek ugyan sebeket e hazán, bár könnyek zápora és vérpatakok nem egyszer áztatták a haza földjét, de az öserö, mely a magyarral -született, újból meg újból kitört és a rombolásokon s sírokon keresztül győzedelmes utat tört magának. A sok balszerencse és viszontagság közben mindig uj erőt nyert és megifjodott a magyar. Es az ezredév alkonyán a sok küzdelem, munka és áldozat, csalódás és szenvedés, zivatar és balvégzet után megint tiszta, derült s felhő nélküli hazánk égboltozatja, fényt j és, ragyogást áraszt maga* körül. Kegyelettel és elismeréssel a múltak iránt, önérzettel és büszkeséggel révedez tekintetünk a jelen nagyságán. A múltak drága hagyományai összevegyülnek a jelen dicsőségével és midőn a mai ünnepen hangosabban dobban meg szivünk, ezerszeresen érezzük a boldogító érzést és lelkünket ittasulva fölemeli a büszke gondolat, az az édes’tudat: hogy magyarnak születtünk. Múltúnk szép és dicső s jelenünk mesésen szebb és dicsőségesebb. A múltaknak emlékét az önfentartásért hősiesen vívott csaták és küzdelmek jelzik, a jelennek nagyságát a békének áldásai, a nemzeti munkának fétíyes alkotásai és a művelt Nyugattal' versenyző kultúránknak hatalmas művei világszerte hirdetik. Kápráztat a képnek szépsége és ragyogása, — inkább regének látszik, mint valónak — melyet a mai Magyarország mutat. i
