Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-19 / 16. szám
VI. évfolyam, 16. szám. Szegzárd, 1896, április 19. TOLNAVARMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . 1 » 50 » Egy szám . . . . . 12 > Előfizetősöket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Vitális kérdések. A legvitálisabb kérdések oly nagy komplexumát egyetlen-egy parlamenti beszédben szabatosabban és pregnánsabb alakban aligha lehet elintézni, mint Lukács László pénzügyminiszter tette nagy államférfiul tudástól áthatott és nagy lendülettel előadott beszédében. Kezdve az adóreformtól és fogyasztási adótól egészen a kiegyezés valamennyi pénzügyi kérdéséig minden benne volt ebben a beszédben, ami Magyarországot pénzügyi téren érdekli és a gazdasági helyzet minden ellenkező vélemény dacára egyszerre tisztultnak látszik. A fogyasztási adókról akként nyilatkozott a pénzügyminiszter, hogy a megegyezés az osztrák kormány nyal el lett érve, minek folytán minden fogyasztási adó azon állam pénztárának javára esik, amelynek területén az adóköteles cikk fo- gyasztatott. Az egyenes adók reformjára nézve kijelentette Lukács, hogy szakértekezletet hitt össze, amely elismert kapacitásokból és független szakértőkből áll. Neki ugyan van határozott véleménye a reform tárgyában, de az által, hogy bizonyos irányt ad, semmiképen sem akar a független ítéletnek és a szakértők véleményének eléje vágni, de azok meghallgatása után javaslatot terjeszt a Ház elé. A hitbizományokra és latifundiumokra vonatkozólag kijelentette a pénzügyminiszter, hogy azon gondolattal foglalkozik, hogy azokat a nagy birtokosokat, akik Magyar - országból meritik jövedelmüket, de azt egészben, vagy részben külföldön fogyasztják el, tetemesen megadóztatja, az ilyenek adóját a mostani földadójuknak mintegy 100 °/o"Aval fölemeli, A tözsdeadó tekintetében tudatta Lukács miniszter a Házzal, hogy ő az erre vonatkozó törvényjavaslatával elkészült és azt a folyó év elején a t. Ház elé is akarta terjeszteni, de a múlt év végén lefolyt pénzügyi válság meggondolandóvá tette, váljon e törvényjavaslat által még inkább megingassa-e a börzeviszonyokat, avagy várnia kelljen, mig a normális állapotok helyre- állnak. Ezt az utóbbit célszerűbbnek tartotta és reményű, csakhamar abban a helyzetben lesz, hogy beterjesztheti az illető javaslatot. Polonyi beszédére, melyben az osztrák kvótaküldöttség követelését ostobának és botrányosnak mondotta és azt fejtegette, hogy Magyarországtól azért is nagyobb kvótát követelnek, ha nálunk a dolgok jól folynak és azért is, ha Ausztriában visszaesések mutatkoznak, — az 1867. XII. t. c. alapján kijelentette a pénzügyminiszter, hogy a kvóta megállapítása kizárólag a kvótabizottság feladata és hogy a magyar bizottság lelkiismeretesen és hazafias értelemben fog eljárni. Ő a vonatkozó adatokat rendelkezésre bocsátotta és a kormány csak a két fél munkálatainak elkészülte után foglalhat állást a kérdésben. A valutarendezés felől különösen világosan és érthetően nyilatkozott Lukács pénzügyminiszter. A készfizetéseket csak oly időpontban lehetne felvenni, amikor a külföldi váltóárak nem fogják megengedni az arany kiözönlését, e célból a kormány megtesz mindent, ami a lehetőség körében van. A rendszabályok kétféle természetűek. Olyanok, melyeket mi magunk megtehetünk és olyanok, melyek nem kizárólag a mi illetékességünkhöz tartoznak. A szükséges arany részünkről teljesen be van szerezve. Kétszáz millió fit államjegy ki van véve a forgalomból. További 112 millió frt bevonásáról legközelebb törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé. A 40—50 millió frt sóbányajegy kizárólag az osztrák kormány feladata, amely készségesen tett kötelező Ígéretet. Azonban más kérdés az, váljon a valutarendezés és a készfizetés felvétele után bocsáttassanak-e még régi államjegyek forgalomba, vagy pedig uj papiros értékjegyek. Meggyőződése szerint egyiket sem szabad, hogy rosszakaró rágalmazóink ne mondhassák, hogy rendeztük ugyan a valutát, de a régi jegyek helyett egyszerűen újakat hoztunk forgalomba. Fontos kérdés továbbá az ezüst kuráns szabalyozasa. Igaz, hogy jelenleg mintegy 200 millió frt ezüst van forgalomban, ami aranyvaluta mellett túlságosan sok. De másképen nem tudjuk TÁRCZA. —KfleH*Kis leányunk beteg . . . * i. Nehéz napok viradtak fel ránk, — Nem is nap ez már, — éjszaka . . . Minden sötét, hisz napunk, fényünk, Üdvösségünk, vágyunk, reményünk, Ö volt a kedves, ő maga. S ott vívódik szörnyű tusával, Kis melle úgy hörg, úgy zihál . . . — Mig itt az orvos: van reményünk S ha megy, kilép, — az ajtón — félünk: Nem suhant-e be a — halál?! II. Szeded kis ruháit, Szépnek a legszebbet Rakosgatod szépen, Válaszd ki, tedd félre, — %y> úgy, csak rakosgasd : — Nagy Úr elé készül: Legyen minden készen. Az Isten elébe! III. Alszom végtére, — álmodom : — Mellettem száz vonat robog, Ezer kerék zúg és forog S.a kalapácsok, pörölyök . . .?! — Ah, azt hiszem megőrülök! S fáradt pillámat felnyitom: Piciny melle zihál, hörög .... Kis zaj, mintha légyszárny zörög, Vagy mintha hullnak hópihék — — Dé nem zúg így ezer kerék 1 Megjelent a „Vasárnapi Újság“ ápril 12-diki számában is. A szerk. IV. Imádkozunk kis bölcsedénél, S mint őszi permeteg Nagy váratva könynyünk kicsordul, Afcára hull, pereg. S arca ragyog, oly szép e könynye — Most rátűz épp a nap . . . Szentelt vizet sem kell, hogy hozzo Oh, jaj, ha jő a — pip ! Ily szorítás máskor édes, Hű szeretet nyílt beszéde - És most: egy elfojtott jajszó, — De megértjük: vége, vége! Bodnár István. Bús látományok Bántnak, gyötörnek: Látjuk nyilt száját A sírgödörnek . . . A harang zúg már, A papok jönnek . . . Az ének felsír, Hullnak a könynyek . . . Boszorkánypörök Tolnavármegyében. * Közli: SZÉKELY FERENC. Könyves Kálmán királyunk hiába mondta ki már a 11. században, hogy boszorkányokról, amik nincsenek, említés se tétessék,“ — mert a múlt században a boszorkánypörök még igen sűrűén szerepeltek a megyék törvényszékei előtt. A múlt századbeli igazságszolgáltatás örökös szégyenfoltjai ezek a pörök, melyeket jobb ügyhöz méltó komolysággal tárgyaltak a megye első tisztviselői s hiteit adtak a műveltség legalacsonyabb fokán álló, együgyű tanuk vallomásainak, s ezek alapján azokat a részint teljesen ártatlan, részint féleszű vagy histericus asszonyokat hajmeresztő kínzások után elevenen megégették. A tolnamegyei levéltárban talált .régi, megfakult Írások tanúságot tesznek arról a sötétségről és tudatlanságról, melyben a megye múlt századbeli urai mind közönségesen leiedzettek. Tolnamegyében 1713 tói 1762-ig 56 boszor- kánypört tárgyaltak s a hiányosan s rendetlenül megmaradt iratokból kitűnik, hogy 5 vádlottat csakugyan elevenen megégettek. * Megjelent a »Pesti Hirlape. április 5-iki számában. Bús panasz, séhaj Szálldos a légbe . . . Végre elérünk A sír elébe . . . Hull a göröngy mir . . . — S jaj, mi lesz aztán? Nagyobb kint szivünk .Csak nem érez tán? — Csak megszakad tán?.! Átemelem másik ágyba, Teste parázs, érzem, Hó-párnák közt más se látszik : Piros arca éppen. S olyan az a szép fehér ágy, Mintha kinn a hóra, Valaki egy piros rózsát Odaejtett vólnal VII. Jönnek, jönnek a résztvevők: Keresztanyja, keresztapja, Jó nagyszülék . . . £ nem szól egy se, Csak a kezünk szorongatja.
