Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-12 / 15. szám
VI. évfolyam. _______15. szám. Szegzárd, 1896. április 12. TO LNÁVÁ RMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám......................12» El őfizetéseket éa hirdetéseket a kiadóhivatalon kiviil elfogad Krammor Vil- . mos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Fokról-fokra. A politikai kötéltáncnak és hasonló íróművészi produkcióknak nyaktörő példáját mutatta be a húsvéti szünetek alatt Gabriel von Ugrón, az ellenzék egyik frakciójának mű-tüzet lehellő „enfant terribilje.“ A 67-iki porosz háború alkalmával a kalandos magyar csapat egyik meggondolatlan hőse, az orosz-török háború idejében a naivul kieszelt erdélyi pucscs egyik nagy- idai alakja, ki aztán parlamenti pályáját a függetlenségi párt legszélsőbb elemei között kezdette, később pedig az egyedül üdvözítő orthodox függetlenségi elveket ignorálva, belépett a delegációba, s ott, hogy bizalmat keltsen, s kormányképes hajlamait kimutathassa, jobban udvarolt a k. u. k. Reichs- kriegsmiüiszternek, mint a legjárnborabb mameluk, s aki utóbb a függetlenségi párt liberális törekvéseit perhorrescálva, a feudál- arisztokrácia és ultramontanizmus szekerét j tolta, abban a hitben, hogy ezzel az apos- táziával kormányt buktathat: a politikai balanszirozásnak ez a pattogó szavú alakja húsvéti meglepetésül beállt szociálistának. Risum teneatis I Nevetni való tünemény, de hát nagyon meg lehet magyarázni 1 A választások réme vigyorog a hazafiság pátenseivel kérkedő ellenzéki honatyák előtt. Most vette csak észre az Ugron-Polonyi-Vajai-féle töredék, hogy a vidék valódi függetlenségi eleme sem helyesli az ó kétszínű maguktartását, a mit a liberális törvényekkel szemben el- alakoskodtak; s hitelüket vesztve, mandátumaik legnagyobb része oly ingatag, mint az ő politikai hitvallásuk. Másfelől pedig megdöbbenve látják, hogy az ő bajtársuk, a hypocrita néppárt, melynek érdekében saját pártjuk ősi prog- rammját megtagadták : teljesen a nyakukra nőtt, s a nép romlatlan bizalmából birt mandátumjaikat is erősen veszélyezteti: — ilyen szomorú kilátások mellett kénytelenek voltak túllicitálni a nép félrevezetésén működő fegyvertársukat, az elkeseredetten küz- ködó néppártot, nehogy ezek elhalászszák előlük azt a néhány kerületet is, mely az Ugron-Polonyi-Vajay-féle politikai quodlibet i számára még Ígérkezik. Szomorú politikai meghibbanás, midőn a kielégíthetlen uralomvágy féktelen ambíció és beteges hiúság miatt egy nagy eszü és ritka szónoki tálentummal megáldott politikus is ily félözeg helyzetbe engedi magát sodortatni. Az általános szavazati jogot irta sokfelé hordozott zászlajára a Rabonbánok nyugtalan vérü utódja, s ezzel a meglepetéssel szolgált a húsvéti ünnepek alatt a föltámodásra váró publikumnak. Ez a szerencsétlen idea, mely talán a legközelebb múlt napokban eltöltött váci fogságának unalmas óráiban szülemlett meg lázas agyában, teljesen lerontotta a komoly politikai szereplésébe vetett hitet ott, ahol még ezzel dicsekedni szerencsés lehetett. Magyarország nemzetiségi és műveltségi viszonyai mellett minden elfogulatlan, higgadtan gondolkodó ember előtt tudva van, hogy az általános szavazati jog behozatala az öngyilkosság egy nemével érne fel; ilyet gondolni az erős, nemzeti állam megalkotása előtt, politikai vakmerőség, mely az ezredéves Magyarország jövőjével köny- nyelmü játékot üz. Előbb századok mulasztását, hibáját kell helyre ütnünk, hogy a magyar állam fölényét, erejét minden meglepetés ellen biztosítva láthassuk, s csak aztán léphetünk arra a térre, melyen az emberi jogok minden. követelményét liberális szellemben megvalósíthatjuk. A nemzetközi szocialisták agyréme nálunk nemzetrontás számba megy, s a ki velük üz könnyelmű játékot, s az ő hazafiat- lan törekvéseiknek tápot ad: az vétkezik Magyarország egysége, ereje és jövője ellen. TÁRCZA. —msmBár maradnál mindig gyermek Álmatag kék szemű lányom, Mi van hosszú szempilládon? Tán kis angyal boldog álma, Mennyországból ide szállva — Tán kis angyal boldog álma? Még ártatlan lelked kedve: Himes szárnyú játszi lepke. Ok gyermekkor szép világa! Szállsz virágról más virágra — Ok gyermekkor szép világa! Ha elröppen boldog álmod, Soha többé nem találod, Légy te mindig fényes égben: A vallásnak hü ölében — Légy te mindig fényes égben! Tündérkerted hervadandó, Csak a hit a maradandó. Bár maradnál mindig gyermek! Hadd csókollak, hadd ölellek — Bár maradnál mindig gyermeki SÁNTHA KÁROLY. A tékozló fiú. Irta: Buday László. A gyerekek nagy zajjal csapták be a külső ajtót, és még a konyhából kiabáltak sipitó hangon: — Levél jött, jaj de furcsa levél jött! Bizony furcsa volt, ilyet ők még nem láttak. A piszkos borítékjára rácsapva öt-hat mindenféle bélyegző; a stemplije se olyan szép rózsaszínű, a milyennel mi nálunk utaznak a levelek. Barna volt a színe, egy nagy kopasz fej éktelenkedett rajta és Sándor, aki nagyra van avval, hogy immár nyolc hónapja foglalatoskodik a betűvetés tudományával, le is olvassa nagy nehezen, hogy a fej alá ez van írva: United States. így hívják talán ezt a csúnya, kopasz urat? A levél tekintetes Spitzer Henrik urnák szólott, vállalkozó nagykereskedőnek Kopáron ; ezt az utolsó szót azután valaki kitörü 1 te, és oda irta az uj cimet, Budapestet, még az utcát és a házszámot is. (Ugyan ki lehetett az a figyelmes ember ?) A kopári postahivatal azonban nem állhatta meg, hogy az apró zöldszegélyü céduláiból, a mik sajnos, évek óta használ tlanul hevernek a fiókban, egyet rá ne ragasszon a levélre : Ismeretlen, In- connu. Oh, az érdekes levél volt kívülről is. Sándoi még a konyhában kijelentette, hogy a barna bélyeget leválasztja a borítékról, s ennek az alapjáu még hathatósabban fogja kérni azt a rég megígért bélyegalbumot az édes anyjától. Aztán nagy riadalommal bevlték a levelet a szobába. Spitzer Henriket, a beteg Spitzer Henriket föl is verte a lárma. — Mi az? Mit akartok velem? A sok gyerek egyszerre felelt: Levél jött, egy cifra, furcsa levél jött! Berta, aki ott olvasott az ágy közelében, hidegen és méltósággal szólt rájuk. — Adjátok ide. Aztán menjetek, ne lármázzatok ebben a szobában. Oh Berta, mióta megveti, mióta lenézi ezt a környezetét, olyan kimérten, annyi méltósággal tud vele bánni, hogy sokszor maga is elcsodálkozik fölötte. A gyerekek szó nélkül kisompolyogtak és Berta, ahogy egy pillantást vetett a levélre, odafordult az apjához. — Amerikából jött a levél, apám, úgy látszik, Lajos irta. Az öreg, akit eddig egy csöppet sem érdekelt a nagy lármával hirdetett posta, most hirtelen felült az ágyában; az arcán lát.-zik, mekkora fájdalmába került, hanem azért mégis csak megtette. Izgatott, rekedt hangon kiáltott a lányára: — A Lajos irta ? Mondtam, látod, mennyiszer mondtam, a Lajos nem feledkezik meg rólunk. Ne nyi-d fid, ne bántsd, elolvasom majd én magam. Nagy mohón kapott utána s reszkető kezeivel a hogy fel akarta tépni, még a levélből is elszakított egy darabkát. Illesztgette aztán : a viláHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
