Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-05 / 14. szám

8. TOLNAVÁRMEGYE, — Vasúti szarkák. A pincehelyi vasúti állomá­son egy idő óta minduntalan elveszett valami. Hol a raktárban könnyitettek meg egy-egy csomagot terhének egy részétől, hol egy hordó cukrot fosz­tottak meg édes tartalmának egy bizonyos meny- nyisógétől, máskor meg egy kávés, vagy rizses zsákot változtattak át duzzadt állapotából nagyon is lapossá. Sőt még a pályatesten felrakott ölfát is megdózsmálták; de sokáig nem lehetett rájönni ki a tolvaj. Vegre azonban egy véletlen folytán maguk árulták el magukat. A tettesek Kiss János, Tóth István és Fehér György pincehelyi lakosok, kik a vasúthoz fuvarozni szoktak, nem vették észre, hogy a raktáruok elbújt leskelődni. Pedig nem is ő rájuk lesett. Ezek azonban látva, hogy senki sincs, ott éppen hozzáfogtak egy göngyöleg felbon­tásához, midőn az egyik a késével megszurta a másik kezét, mire ez nagyot kiáltó 11. Erre az el­bújt raktárnok figyelmessé lett, eiőfutott és maga is elbámult, midőn a három vasúti szarkát munka- közben nyakon csíphette. — Körözések. A tamási főszolgabíró Brányi Alajos volt tamásii erdőért és Kovács Józsefné sz. Topa Annát mezőrendőri kihágás miatt körözteti. — A nagyravágyás. Kun Ferencnó és Márkli Sándornó dunaföldvári asszonyokat megszállta a nagyravágyás ördöge. Miért is, hogy némely em­ber, ill. asszony olyan finom, fehér vagy festett lándzsákból ihatja a jó kávét, nekik meg ha kerül is, legfeljebb cserépbogróből ihatják. Azt a vad­orzótól szerzett nyulat is mennyivel jobb volna egy szép, rózsás poreellántálban beadni, mint cse­répedényben. Sőt még ünnepre is, mig mások uras­kodnak, nekik csak cseróptál jut. Mindig csak cse­rép, cserép és ismét cserép ! Ennek végét kell sza­kítani. De hogy ? Pénzük nincs, hogy olyan szép edényekét vegyenek ; és lopni ? de honnau ? Hon­nan ? hát onnan, a hol van ! Ott a Wellisch, van annak elég, még el is ad belője. Kerül ounan, in­gyen is, csak érteni kell liozzá. —- S ők értettek hozzá. Hamis kulcsot szereztek Wellisch kamrá­jához és ott szereztek annyit, hogy még ők is el­adhattak belőle. S ez igy tartott, mig csak — rajt nem érték őket. — Az ellopott edény értéke meghaladja a 200 forintot; egy részét meg is ta­lálták náluk elrejtve szekrényeikben. Feljelentették őket az ottani kir. járásbíróságnak. — Meglopott cigányok. Hogy cigányok uton- utfólen lopnak, rabolnak, betörnek, azt majdnem mindennap hallani, de hogy cigányt lopjanak meg, az már a ritkaságok közé tartozik. Ilyen ritkaság számba megy az is, hogy Rozsdás Ignác és Ra­dies István szenttamási teknővájó cigányoktól a pincehelyi határban két szép lovat elloptak. A tol­vajok maguk is cigányok voltak, kik a tolvaj lás után, még azon éjjel Ozora községen keresztül akartak lovagolni. — Hanem az éjjeli őrök ál­tal ószrevólettek. Látva, hogy itt nem fognak me­nekülhetni, rövid tanácskozás után leugortak a lo­vakról s mig az egyik rögtön futásnak eredt, hogy az őrök figyelmét onnan elterelje, a másik a lo­vak mellett maradt. De az őrök is kétfelé váltak, hogy mindkettőt elcsípjék; ekkor az ott maradt ci­gány az egyik lovat leszúrta, de a másik leszurá- sára már nem maradt ideje, hanem annyi ideje mégis volt, hogy még megugorhassék. Egyiket sem lehe­tett elfogni. — Elvesztette a fizetését. Lemle János, megyei levéltári dijnok, folyó hó 1-én délben, mi­dőn a megyei pénztárnál felvette egész havi ke­serves keresményét, nem tudja, hogyan és mikor vesztette el a fizetését. Humánus cselekedetet kö­vet el, aki a pénz hollétéről tudomást bir szerezni, s a károsult anyagi helyzetéhez mérten kész juta­lomban is rószesiteni az illetőt, ki az ő szomorú husvótját megszüntetni segítségére leend. — Egy szépirásu megyei dijnok, hivatalos órák után magán munkák elvállalására ajánlkozik; neve megtudható a szerkesztőségben. — Csőd. A szegzárdi királyi törvényszék Fischer Sándor pincehelyi lakos, birtokos ellen a csődöt elrendelte. Osődbiztos ifj. Závody Al­bin törvényszéki biró, tömeggondnok dr. F r ü h- wirth Jenő, helyettes Pápá Dénes. Igénybeje­lentés május J 8; felszámolási tárgyalás május 27 ; csődválasztmány választás május 80. — Névmagyarosítás. Briiuer Mór, tolnai lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedólylyel „ B á- nyai“-ra változtatta. — Elkobzott fegyver. Varga József, tótkeszii lakostól a csendőrök egy fegyvert elkoboztak, mert nem volt fegyvertartási engedélye, s minden va­lószínűség szerint a rejtegetett fegyvert orvvadá- szásra használta. — Hazvetel. P ó c s y Jánosné szül. Illés Lujza úrnő megvette a Szóchenyi-utcában, mostani háza szomszédságában levő házat Bavanyoli Teréz- től hétezer forintért. — Csőd megszüntetés. A szegzárdi kir. tör­vényszék Schlesinger Mór, volt ozorai bej. keres- kadő ellen a csődöt megszüntette. — Sertés-orbánc. Nagy-Szokolyban fellépett a sertés-orbánc és erősen szedi áldozatait. — Mozgalmas felesztendő következik ránk. Az ezeréves fennállás világra szóló ünnepélyei, or­szágos kiállítás, nemzetközi kongresszusok, erdekes törvéuyhozási ülésszak •— fokozott mértékben ki­hívják az újságolvasó művelt közönség figyelmét; fölkeltik érdeklődését az események színhelyétől tá­vol élőknek. I y időszakban senki sem nélkülözheti a napilapot. Melegen ajánlhatjuk azért a t. közön­ség figyelmébe a Pesti Hírlapot, mely ma elismer­ten a legjobban szerkesztett s legbővebb tartalmú napilap; azonkívül hogy napról-napra sokkal több olvasni valót nyújt, mint a többi napilap, még kü­lön kedvezményekben is részelteti olvasóit. Ezek közt a legújabb, hogy havonkint csinos kis jegy- zóknaplót is ad előfizetőinek, akik máris nagyon megkedvelték ezt a csinos és hasznos kis mellék­letet. Azt már említenünk sem kell, hogy a Pesti Hírlap munkatársai közt a legjobb nevű publicis­ták és szépirodalmi Írók foglalnak helyet s Jókai Mór és Mikszáth Kálmán folyton ide Írják legbe­csesebb dolgaikat. A jövő negyedben Jókaitól re- ganyt, Mikszáthtól hosszabb elbeszélést helyez a szerkesztőség kilátásba. A Pesti Hírlap naponkint 20—24, vasárnaponkint 32—46 oldal terjedelemben jelenik meg. Előfizetési ára egy hóra 1 fn 20 kr, negyedévre 3 írt 50 kr. A Párisi Divat cimü, fé­nyes kiállítású, het.enkint megjelenő divatlappal együtt negyedévre 4 frt 50 kr. Mutatványszámokat mindegyik lapból küld a kiadóhivatal (Budapest, V. váci-körut 78., a Pesti Hírlap házában.) — Göre Gabor a „Kakas Márton“-bin. Gár­donyi Géza hires alakja Göre Gábor, a lepéndi biró ezentúl a Kakas Márton cimü élclapban fogja közzétenni nevezetes leveleit, melyekben kalandjait' meséli el. Az első bejeieutő levél már megjelent a Kakas Márton mai számában. — A lap ára '/* évre 1 frt. — A magyar Osztály-Sorsjáték sorsjegyei­nek a III. osztályra való megújítása kezdetet vette. Ezen nemcsak nálunk, de külföldön is oly gyorsan népszerűvé lett sorsjáték utolsó főhuzása május 12—28-ig ejtetik meg. A ki nem húzott II. osztályú sorsjegyek azok visszaszolgáltatása és a megújítási díj, es pedig: 1 egész 20 frt, 1 fél 10 frt, 1 tized 2 frt és 1 huszad 1 fit lefizetésével a sorsjegyeken jelzett elárusítóknál legkésőbben május 2-ig ujitaodók meg. Teljes sorsjegyeket (mind a három osztályra érvényes sorsjegyeket) nem kell megújítani és a III. osztály -húzásán minden to­vábbi nélkül resztvesznek. A rendkívül kedvező nyeremónyesélyekből csaknem mindenki igyekszik a maga részét kivenni és igy elképzelhető, mily óriási erőmegfeszitésbe kerül az elárusítóknak, hogy a közönséget a tömérdek sorsjegynek kifizetésével és megújításával kielégíthessék. Heintze Károly fő- elárusitóhoz Budapesten naponként ezer számra ér­keznek a levelek résziut a ki nem húzott sorsje­gyek megújítás, részint a nyertes sorsjegyeknek ki­fizetése céljából. Ezen levelek elintézésénél termé­szetesen a legnagyobb praecisitással és pontosság­gal kell eljárni. Epen azért csaknem lehetetlen azok igényeit kielégíteni, kik sorsjegyeik megujitá- sát az utolsó napokra, vagy pláne a határnapra (május 2-ra) hagyják. A pontos és correct kiszol­gálás érdekében tehát ajánlatos, hogy a megújí­tandó sorsjegyek az illető elárusítóknál minél előbb praesentáltassanak, illetve beküldessenek. — Vidéki kereskedők mint a kertészet fak­torai. Né mondja ezentúl senki, hogy vidéki ke­reskedőink nem buzdulnak a kertgazdaság fellen­düléséért. Azon nagyszabású mozgalmukkal, hogy a zárt tokokban forgalomba kerülő Mauth- ner-féle elismert kitűnő magvakat az egész hazá­ban általánosítják, a konyhakertészet mi tégy va- rázsütéste országszerte óriás mérveket fog ölteni. Hogy mennyire karolja fel a közönség ezen mag­vakat, kitűnik abból, hogy számos vidéki kereske­dőnek magforgaima ez idén tízszer akkora, mint volt az előtt. Sőt intéző köreink is felismerték már a nemesített magvak forgalmának nagy fontossá­gát és jó indulattal, rokonszenvvel kisérik a hely­beli és környékbeli kereskedőink említett mageláru- sitási újítását. 1896. április 5. VIDÉK. Tolna. Szerencsétlenül járt egy 18 éves Wunderlich Ferenc nevű tolnai kőmives segéd, kit a kajdacsi építkezésnél egy leomlo fal leütött es fejet összela- pitotta. Még életben haza hozták, de mert koponya repedése következtében az agyvelő is megsérült, néhány órai szenvedés után meghalt. Szerdán te­mették a sajnálatra méltó fiatal embert, nagy rész­vét mellett. A vizsgálat lesz hivatva kideríteni, hogy vétkes gondatlanság vagy véletlenség volt-e oka a szerencsétlenségnek. A „ lolnai kör,“ husvét hétfőjén tartandó mű­kedvelői előadása iránt nagy az érdeklődés ; a jegyek nagy része előre elkelt, a műkedvelők is nagyban készülnek. Az estély igen látogatottnak s emellett élvezetesnek Ígérkezik. Nevezett egyesület, amint halljuk, májusban, a millennium alkalmából díszköz­gyűlést tart. Az idén Tolnán és környékén nagy lovassági gyakorlatok lesznek, melyek után a dsidás ezred Rákos-mezejére vonul és részt vesz a nagy katonai szemlén, mely szeptemberben a német császár tisz­teletére fog rendeztetni. Lord Cynló. TÖRVÉNYKEZÉS. — Csalárd bukás. Filip Ignác s fia bony­hádi kereskedő cég ellen 1894. május 9-éu saját kérelmére csőd nyittatott. A vagyon cselekvő álla­pota 51.000 frt, a szenvedő pedig 63.000 frt volt. A cselekvő vagyonból azonban mintegy 25000 frt kétes s azóta be nem hajthatónak bizonyult összeg levonásba tétetett. A vizsgálat alapján a szegzárdi kir. törvényszék Filip Ignácot és fiát, Filip Gyulát a btk. 414 §-ába ütköző csalárd bukás bűntettében bűnösöknek mondta ki. s ezért őket a btk. 4L5 § alapján a 92. §. alkalmizása mellett egy-egy évi börtönre ítélte, melyből azonban az 1894. jul. 25-től 1895. január 27-ig, tehát 5 hónapig tartott vizsgá­lati fogság leszámittatik. Ezenkívül tartoznak a bűnügyi költségeket megtéríteni. — Ellopta a llázát. Glöckner János, mórágyi lakos tartozott W e p p e r t György apáthii lakosnak 3500 írtjával. S mivel a határidőre sem­miféle fizetés nem történt, Weppert a házra végre­hajtási zálogjogot nyert s ennek alipján a házra az árverést ki is tűzték. Glöcknernek azonban sehogy sem fért a fejébe az a tudat, hogy az ő háza más tulajdonába menjen át, fogta tehát magát és az árverés előtti napokon leszedte előbb az összes aj­tókat, ablakokat, később felszedte a padlókat, majd a mennyezetet, végre az egész háztetőt adogatta el a szomszédoknak, kik a holmikat olcsó pénzen meg­vásárolták, ury hogy az árverés napján, mint va­lami nagy tűzvész után, pusztán meredeztek az ott maradt falak ég felé. Természetes, hogy a híz romjait senki sem akarta megvenni, de tniutáu azt minden áron el kellett adni, tehát oda adták, a hogy vették. Weppert pedig Glöckner ellen pa­naszt emelt a bíróságnál A szegzárdi kir. törvény­szék, tekintetbe véve az összes enyhítő körülmé­nyeket s azt is különösen hogy Glöckner ép abban az időben bubanatában folyton ivott s ezeket a sikkasztásokat, is részeg fővel követte el (a hogy a tanúként meghívott szomszédok bizonyították) csak 20 frt fő-és 10 frt mellékbüntetésben mirasztalta el. Az ítélet jogerős. Lopás nagyban. Filityák István, Jung- bluth János s Molnár Ferenc pilisi legények a múlt év őszén eleinte csak tarisznyában hordták haza a lopott kukoricát a mezőről. Később azonban látva, hogy igy nagyon sokára gyülemlik ebből nagyobb mennyiség, elhatározták, hogy ezentúl nagyban fog­jak űzni a tolvajlást. Kocsit, lovat szereztek tehát, s mert otthon még sem mertek a nagy vállalatba kapni, átmentek a szomszéd nyéki határba, s ott Bénák István kukorica földjére odaállva, a kocsi derekát csakhamar ^leszedték. S mert ez az első alkalommal sikerült, másnap ismét megjelentek ; de már akkor az ott elbújt csendőrök várták és csakhamar pártfogásuk alá vették őket kocsistul, lo­vastul s emberestül. A szegzárdi kir. törvényszék pedig az 1894. évi 12. t. c. 93. § a) pontja sze- íint mezőrendőri kihágásért 100 korona pénzbír­ságra ítélte őket.

Next

/
Thumbnails
Contents