Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-12 / 2. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1896. január 12. tatai, hanem igenis közgazdasági bajaink javítására fog szo'gilni a jövőben még nagyobb mérvben, — mint az elmúlt 15 év alatt. Vagy nem eléggé ékesszólóan dicsérik Bezerédj munkásságának eredményét a következő számok: az intézet fennállása óta a selyemtenyésztésscl foglalkozó szegény néposztálynak kifizetett majdnem 13 millió forintot; külföldön eladott selyem anyagokért pedig 22 és fél millió arany frankot és lírát hozott az országba 1 A múlt évben két millió forint keresetet juttatott a legszegényebb néposztálynak abban az időben amidőn ez a szegény munkás nép még egyéb mezőgazdasági terményeit nem értékesíthette ! A számok fényesen igazolják azt, hogy Bezerédj nem harácsolja el az államvagyont szeszélyből, hanem ellenkezőleg, közgazdaságunk egy elhanyagolt ágát újjá teremtette, s azt erőteljes, hasznot hajtó állapotba juttatva fogja idővel az állam kezébe visz- szabocsátani. Bezerédj Pál, példaszerű munkásságát a való tények és örvendetes eredmények sokkal jobban dicsérik és méltatják, mintsem azoknak néhány rosszakaratú „hazafi“ gyanusitgatása vagy gáncsoskodása árthatna. Az ő kezében igenis van és lesz is jövője a selyemtenyésztésnek; minden jóra való hazafinak tehát azon kellene munkálkodni, hogy alaptalan és meggondolatlan gyanusitgatásokkal és szószátyárkodással ne akedvét s ne den törekvésé- egyszer leveszi Kezei a seiyermenyesztes néhéz és nagy küzdelemmel járó előmozditásáról, akkor annak kárát vallja sok ezer szegény ember, kárát vallja az ország közgazdasága ; amin aztán nehéz lesz többé segíteni. Adja Isten, hogy Bezerédj Pál még sokáig legyen élén a selyemtenyésztós ügyének s hogy a jövő századnak is legyen Bezerédj Pálja 1 2. _____________________________________ A szőlők regenerálása. Az 1895. évi gazdasági kongresszus legfontosabb programmpontjainak egyike s a magyar mezőgazdák azóta különféle alakban felmerült egyik követelése a filoxera által elpusztított szőlők sürgősen szükséges regenerálása volt. A nemzeti gazdagságnak, a magát oly jól kifizető őstermelésnek egy nagy és jövedelmes forrása, 300.000 hold szőlő hever évek óta parlagon, vagy ritkább esetekben burgonya és kukorica földnek használható. 250 millióra tehető vagyon veszett el és sem ut, sem mód nem volt a koloszális veszteség pótlására. A külföldi borok behozatala Magyarországba, egy borkiviteli államba, az utolsó években ijesztő mértéket öltött s Tokaj, Ménes, Eger, Szegzárd, Balaton-vidék stb. szőlői a legborzasztóbb pusztítás képét mutatták. Folyó hó 9-én Darányi Ignác földmi- velésügyi miniszter a képviselőház elé egy törvényjavaslatot terjesztett, melynek célja a szőlők felújítását a legrövidebb idő alatt biztosan keresztülvinni és a termelőnek mindazt rendelkezésére bocsátani, ami okvetlen célhoz vezet. Ez pedig első sorban: a legjobb eljárás gyakorlati oktatása, továbbá az ültetvények és a nélkülözhetetlen befektetési töke beszerzése. A legfontosabb feladat az államnak jut. Az ültetvények, nemesitett szölővesszők beszerzése. Báró Bánjfy, miniszterelnök és két szakminisztere körültekintésére mutat az, hogy ez a kérdés sem technikai megoldása tekintetében, sem az állam által rendelkezésre bocsátandó anyagi eszközökre vonatkozólag nehézségekbe nem ütközik. És nem szenved kétséget, hogy az állami ültetvónytelepek, • valamint az állam által támogatott magán venyige tenyésztés oly anyagot fognak teremteni, a mely sem minőség, sem ár tekintetében mi kívánni valót sem hagy fenn. Miután azonban a törvényjavaslatban nem arról van szó, hogy uj szőlők alkottassanak, vagy a síksági és homoki tenyésztés tekintetében uj irányok lótesittessenek, hanem arról, hogy a régi tokaji, balatonvi- déki, egri, szegzárdi, budai, ménesi stb. borvidékek felújíttassanak s ismét termőképessé tétessenek, — a legnagyobb nehézségek egyike az erre szükséges tőkék előteremtése volt, a nélkül, hogy az állam kénytelen legyen erejét meghaladó áldozatokat hozni. Az elpusztult szőlőhegyekre jelzálog kölcsönt nem akartak engedélyezni, mert a szőlőknél a föld értéke rendkívül kedvezőtlen arányban van a beruházás értékével és igy a hitelengedélyezés csak megbizhat- lan alapra talál. A magyar agrár- és járadékbank a bortermelés regenerálása céljából alapitta- tott. A bank jelzálogkölcsönt engedélyez a vesszöültetvények, munkáltatás, rigolizálás és forgatás költségei erejéig. Ezek a kölcsönök aszerint, amint szövetkezeteknek, hegyvidékeknek, vagy magánosoknak engedélyeztetnek, 43/4 százaléktól 5 emelkedő kamatozás mellett adatnak és 20 év alatt visszafizetendők. A visszafizetés oly módon történik, hogy az első öt esztendő alatt sem kamat-, sem tőketörlesztés nem teljesítendő. A hatodik esztendő után, tehát akkor, mikor a szőlők jövedelme már állandósítva és biztosítva van, kezdődik a fizetési kötelezettség. Ez a törlesztési módozat maga biztosítja az egész áldásos akció sikerét. A hitelvevő megkapja a teljes hitelezett ösz- szeget minden néven nevezendő levonás nélkül. Sem költségeket, sem árfolyam veszteségeket nem szabad felszámítani. A hitelt egy bizottság fogja engedélyezni, amelyben üléssel és szavazattal bir a pénzügyi és a földmivelési minisztérium egy-egy megbízottja is a bank képviselőin kívül, meg van tehát a kezesség arra nézve, hogy a szőlő- művelő lakosság érdekei minden irányban meg lesznek védve. A kölcsön biztosítására egy biztosítéki alap fog létesittetni. Ez egy évi törlesztési kvótából áll, melyet a kölesönvevőnek a hitel engedélyezésénél kell teljesítenie. Ezt az alapot az állam a szükséghez képest kiegészíti. — A szőlők regenerálása a kormány szakembereinek oktatása mellett történik, a törlesztési részletek beszedését az illetékes adóhivatal végzi. Az állam a kibocsátandó címletek számára nemcsak pupilláris bizottságot, hanem teljes adómentességet is engedélyez. Ezekből látható, hogy az állam az agrár- és járadékbankot az egyik legfontosabb nemzetgazdasági feladat számára megnyerte s mind a ketten biztosak lehetnek a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság minden mellékgondolattól ment elismerésére. Most már a törvényhozás feladata, ezt a nagy művet befejezni és a vonatkozó törvényjavaslatot, a mily gyorsan csak lehet, letárgyalni, hogy a kormány végre hozzáfoghasson az oly várva-várt és sürgősen szükségessé lett regenerálás munkájához. — Miért? — Szóról-szóra ezeket mondtad a választóknak : „nyilvánosan és határozottan tett ígéretek feltétlenül kötelezők.“ Barátom, ón hossza éveken át voltam az uralkodó párt tagja a fogyasztó egyletben, hanem én soha egyetlen Ígéretemet is meg nem tartottam. Mi mindnyájan ezt az irányt követtük, különösen a volt nagyérdemű elnökünk. Ő ugy-e fel is szólalt nyomban ellened, hogy a hazudozás hasznos útjáról letérni nem tanácsos. — Nem bánom, mint szegény ember kezdettem pályámat, visszatérhetek a — — — Hová? Bégi társaid közé? Azok már mind nagyságok, azok rád nem ösmernek. Pajtás, a legrosszabb, a legcsalárdabb, a legmegbizhatatlanabb barát a becsület. Én ezt jegyzőkönyvemből már rég kitörültem. Fiaimat ezen irányban vezettetem, a nevelőt ezen elv mellett fogadom, hogy fiaimból csak hazugokat neveljen. Minden ember megkívánja, hogy hazudjam neki. Jó színben van? Dehogy 1 ón azt mondom : virul. Felesége egy scandalózus hölgy, ón azt mondom, hogy az erény mintaképe. Fiai okosak? Dehogy, szamarak. És ón azt mondom: zseniálisok. Én nagyon jól megyek előre. Van 27 hivatalom és 40 ezer forint évi jövedelmem, pedig mint egy koldus suhanc jogász jöttem fel Pestre. A legelőkelőbb emberek barátságát bírom. Megszereztem hazugsággal, barátságodat bírom, megszereztem baráti — no ja! hazugsággal. Hát mondjuk igy. Mivel látom, hogy pártunkban bomlás van, de nagy, és hogy napjaid számlálvák, ma kivételesen nem akarok hazudni. Hol ebédelsz? Az „Angol királynőben“. Jó. Nem bánom, vendéged leszek. — Kérlek, haza megyek. — Megijedtél? Vásonyi Pista igen a sarokba szorított. Mire való volt igazat mondani? Egy elnöknél első, hogy okosan hazudjék és mindig hazudjék. Ilyen volt a mi öregünk. Sajnálom, nem kisérhetlek tovább. Holnap meg fogod látni, tiz, húsz, harminc ember lép ki a pártból, kik a leg- fegyelmezettebb erők voltak. Szétrobbantottad őket az igazság bombájával. Barátom, Arthur herceghez vagyok hiva, nem kísérhetlek tovább. Vedd, hogy én is kiléptem a pártból. Én még sokat akarok ígérni, de pajtás, Ígéreteimet beváltani sem titkon, sem nyilván ezután sem fogom. Szervusz 1 Megállj, van még egy szavam, egy őszinte, barátságos, szívélyes tanácsom. — Kérlek — hörgő bus mosolylyal az elnök. — Te úgyis bukni fogsz. — A mi sorsom lesz, elviselem. — Megtehetnél nekem egy utolsó szívességet. — Ha tőlem függ. — Szép volna pályádat egy gyönyörű tóny- nyel koronázni meg. — Alapítvány ? — Oh, semmit sem utálok jobban, mint az alapitványozási mániát. Ez csak közönséges kis lelkek sajátsága. Részemről soha semmiféle ügyre egy krajcárt nem adok, de nem is adtam. Megállj, különben volna kedved adományozni? Készséggel kezedre járulok. „Szegény gyerek egylet“. A feleségem ott elnök. Helyes. Néhány ezret. Jó. Nőm maga fogja bejelenteni. Betegsegélyző ? Én ott tanácsos vagyok. Nem árt. Tudod, most felette rossz a hangulat irántad. Ezt a gonosz füstöt be- nyomi jó lesz néhány száz koronával. — Kérlek, bizd ezeket rám. Sietnem kell. — Tehát — van egy szegény atyámfia, azt kinevezhetnéd az egylethez titkárnak. Neked úgy is mindegy. Talán mindjárt az öregebbik fiamat betehetjiik most hamarosan. — Nem ígérhetem. — Hisz semmi károd benne. Úgy is megbukó!. Bégi öregünk ilyenkor tette a legszebb és a legtömegesebb kinevezéseket. Százával. Te, — gondolkozzál. Néhány napod van még. — Bocsáss meg, becstelenséget soha nem követtem el. — Ah ez sok. Ideges vagy, máskülönben kénytelen volnék, mint jellemes ember ............ A bukóban levő kegyel messég baljával megvető mozdulatot tett, s a modern gondolkozásu ál* lamférfiut egy utcasaroknál ott hagyta. — Szerencsétlen 1 még enyhíthettél volna valamit sorsodon, mormogta a faképnél hagyott. De azért az ostoba becsületességedért kegyetlenül meg* veretlek a saját lapodban. Az ördög arcú kis emberke sokáig vigyorgott a bukott nagyság után, s ott egy trafikban j miQdjárt megfogalmazta róla, sajátkezüleg a leg- I gyalázatosabb cikket,
