Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-03-31 / 14. szám
1855. március Bl. TOLNA VÁRMEGYE. B. VÁRMEGYE. Tolna vármegye törvényhatóságának ta- vaszi rendes közgyűlése. A pénteken lefolyt megyei közgyűlésre a bizottsági tagok igen nagy számban jelentek meg és már 10 órakor egészen megtelt a vármegyeház ta- tanácsterme. Pontban 10 orakor nyitotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán a közgyűlést. Üdvözlő szavaiban felhívta a közgyűlés figyelmét arra, a vármegye közönségét méltó nagy örömmel érintő eseményre, hogy az uj kormány megalakulásakor Perczel Dezsőt nevezte ki 0 Felsége belügyminiszterré, azt a férfiút, kit a közpályán kifejtett 25 évi hasznos és odaadó működés fűz vármegyénkhöz, kinek kiváló egyénisége iránt e vármegye közönsége előtt köztiszteletben és közszeretetben áll, ki majd alispánja volt e vármegyének, majd pedig egyik kerületének megválasztott országgyűlési képviselője és a akinek kineveztetése a szabadelvű politika győzelmének bizonyítéka. Indítványozza, hogy a vármegye közönsége eme mélyen és igazán átérzett érzelmeknek, örömének, büszkeségének és bizalmának külön meleg hangú feliratban adjon kifejezést. Az indítványt egyhangú zajos helyesléssel fogadta el a közgyűlés. Ezután Bernrieder József biz. tag emelt szót és szónoki lendülettel előadott lelkes szavakban fejezte ki a vármegye közönségének örömét ama kitüntetés fölött, a mely a vármegye szeretett főispánját 0 Felségének kegyéből valóságos belső titkos tanácsossá történt kineveztetése alkalmából érte. Ezen legfelsőbb kitüntetés — úgymond a szónok — fényes bizonyítéka annak, hogy a főispán iránt érzett tiszteletünk és bizalmunk tiszta alapokon és a honfiúi erények elismerésén nyugszik. A főispán meleg szavakban mondott ez ovációért köszönetét. A királyi kitüntetést nagyrabecsüli, de azt nem saját személyének tulajdonítja, — hanem azon sikereknek, a melyeket a törvényhatósági bizottság és a buzgó tisztikar váll vetett közreműködésével elért. Úgy fogja fel ezt a kitüntetést, mint mikor egy ezred kitünteti magát és nem minden egyes katonát koszornznak meg, hanem csak a lobogót dekorálják. Végül Simoiitsits Béla alispán emelt szót. Az a meggyőződése, hogy a középületnek ad kifejezést, midőn örömmel üdvözli azt a férfiút, a ki a közpályán szereplés minden fegyverzetével gazdagon van felruházva, a kit, mióta kilépett a közpályára, mindenkor öntudatos, munkát bad munka sik mezejére háborithatatlanul és meg- botlás nélkül kijuthasson. A társadalmat a kiváltságosok jogtalanul bitorolt gyámkodása alól felszabadították. A nepotismüsnak útját vágták. A tudomány, a művészet, az ipar és szabad versenynek tág teret nyitottak, a becsületes munkának mindenütt útjait egyengették. — A népámitóknak torkát fogták be, a suhogó éjjeli madaraknak szárnyait szegték, — a képmutatókat és szemforgatókat leálcázták. Azt ^gondoltuk, hogy teljes munkát végeztünk. Élbizakodtnnk és a hydrának utolsó fejét kíméletből meghagytuk. Ez megboszulta magát. A hydrának ezen legveszedelmesebb feje, a reákció, mely mig mi a gondatlanság, a dolcé far niente lágy karjaiban pihenőt tartottunk, észrevétlenül, lassan, de biztosan újra megnőtt, sőt látszólagos visszavonulás ürügye alatt sötét barlangjaiban az ikerfejek sokszorosítását cultiválta, hogy a 19-ik század végén a mérgező, öldöklő, megdermesztő és-megfagyasztó leheletével mindent múmiává tegyen. — Már is a társadalom minden rétegében belenyu- lik meztelen és undort gerjesztő koponyája, nyelvét hosszúra kiölti és mocskos nyálkájával a hova csak ér, nyomokat hagy. Farkával pedig ezen középkorú szörnyeteg, a hova csapdos, elenyószthetlen erővel mindent hátrafelé tántorít. Ismerik önök a mesebeli centaurust? Ismerik önök a hétfejü sárkányt, mely folyton emberáldozatot követel? Ismerik a hiénát, tigrist, a csörgőkígyót és viperát? ismerik a mérgetárasztó növényzetet ? hallottak e már a halált-hozó barlangok fojtó gázairól? No hát ha hallottak, úgy ne féljenek mindezektől, ne ijedjenek és rettegjenek vissza tőlük. Ezek ártatkereső és munkát teljesítő működése a vármegye első rangú oszlopává emelt fel és a kit méltán ért a királyi kegy az által, hogy a főrendiház tagjává neveztetett ki. Üdvözli a főrendiház tagjává kinevezett Döry Dénest; mire Döry Dénes meghatva mondott köszönetét. Következett a tárgysorozat, melyből kiemeljük a következőket: Az alispán időszaki jelentése örvendetes tudomásul vétetett és a pontos, szakszerű, nagybecsű munkálatért a közgyűlés elismerést és köszönetét szavazott. Az állandó választmány javaslatához képest az alispáni jelentésben előadott indítványok elfogadtattak és azok keresztülvitelével az alispán megbizatott. A többi között egy uj allevéltámoki és központi szolgabirói állás rendszeresítése határoztatott el. A közigazgatási bizottság félévi jelentését, a számonkérő székről és az időszaki pénztári vizsgálatokról felvett jegyzőkönyveket tudomásul vette a közgyűlés. — Báró Bánffy Dezsőt miniszterelnökké, Wlasits Gyulát vallás- és közoktatásügyi miniszterré, Dániel Ernőt kereskedelmi miniszterré történt kineveztetése alkalmából örömmel és bizalommal üdvözölte a közgyűlés. Az üresedésben levő I. aljegyzői állásra Simontsits Elemér Il-od aljegyző választatott meg egyhangúlag, ki megköszönte a bizalmat. kijelentvén, hogy kötelezettségeit mindenkor híven fogja teljesíteni. Az ekép megürült II. aljegyzői állásra Forster Zoltán III-ad aljegyző, III- ad aljegyzőnek Pécsy József IY-ed aljegyző, IV- ed aljegyzőnek Szévald Oszkár közig, gyakornok választatott meg. A nyugdíjazás folytán üresedésben levő simontornyai főszolgabírói állásra Pesthy Elek központi járási főszolgabíró, a központi járási főszolgabírói állásra Nunkovich Ferenc tb. főszolgabíró, volt Il-od aljegyző választatott meg, ki választékos szavakban fejezte ki köszönetét. A nyugdíjazás folytán üresedésbe jött dunaföldvári járási főszolgabírói állásra Rassovszky Julián központi járási szolgabirót választotta meg a közgyűlés, ki rövid szavakban mondott köszönetét, Ígérve, hogy törhetlen munkássággal fog feladatának megfelelni. Orosz Endre nyugdíjazásánál Simontsits alísp.ín emelte ki Orosznak érdemeit, a melyeket Orosz tisztviselői pályája alatt kiváló képzettséggel és fedhetetlen jellemmel magának kivívott. A központi szolgabirói állásra Bajó Pál tb. szolgabirót* árvaszéki ülnöknek pedig Steinfeld Béla kaposvári pénzügyi fogalmazót választotta meg a közgyűlés* lan lényei a teremtésnek, ezek csak azt bántják, a kit talán a véletlenség, a könnyelműség és meggondolatlanság körmeik közé hajtott, a kit a tudatlanság és önelbizakodottság éhező torkuk felé csábított. De féljenek a bestiák legveszedelmesebbjétől, rettegjenek a bömbölő vadak legéhesebbjétől, kerüljék azon centaurust, azon tüzes sárkányt, azon szörnyeteget, a kit embernek neveznek, a kit isten saját képmására teremtett, a kiben a természet a fojtó gázokat, a sziszegő csúszó-mászók mérges fulánkjait, a kigyó csábitó csörgését, a hiénák sir- boutását, a tigris vérszomját, a halálmadarak visítását és krákogását, a krokodilusok könnyeit, a chameleon gyors vedlését és mind amaz alvilági démonok kizárólagos sajátságait a legnagyobb mértékben összpontositá. Nem ütik meg füleiket ezen sy- renák csábitó hangjai? Nem fut át az idegzeteken a borzongás sajátságos hideg érzete? hisz már készek a középkorbeli alakok fülszakgató akkordjai; már felétek nyúlnak a polipok százkara körmei 1 Te nyomorult emberi társadalom 1 csápjaikkal átakarnak ölelni, hogy századokig magokhoz szorítsanak, szájadat be akarják fogni, hogy minden szabaditó segélykiáltásod torkodon száradjon. Oh te ember, te gyöngye, te remekműve a mindenhatónak 1 Vagy talán nem is az! Satyrája, szörnyszülöttje, salakja, fattyúhajtása vagy te csak a természetnek 1 Talán kissé túlzottnak gondolhatják bevezetésemet. Talán valamivel rikítóbb színeket használok a 19-ik század végének ecsetelésére, vagy talán túlságosan elragadtatom magamat a hasonlatok összeállításánál, midőn mindazt vázolni akarom, a mit a 19-ik század kapuzárásánál lépten nyomon észlelünk. De úgy hiszem, az objektiv bíráló, ha észAz Összes pályázók egyhangúlag választattak meg. — Perczel Dezső belügyminiszter a vármegye különféle bizottságaiban viselt elnöki és tagsági megbizatásairól lemondván, kiváló működéséért jegyzőkönyvi köszönet és elismerés szavaztatott. Az állandó választmányban megüresedett tagsági helyre: Krantolin József biz. tag, a raénbiráló bizottság elnökévé : Döry Andor, tagjává: Perczel Lajos, — a lótenyésztési bizottságba: Sass László biz. tagok választattak. A Perczel Dezső és Pécsy József lemondása következtében a közigazgatási bizottságban megüresedett két helyre szavazás rendeltetett el. A szavazatszedő bizottság tagjai voltak: I. bizottság: Kra- molin Emil elnök, Sztankovánszky János, Kovács János tagok, Forster Zoltán jegyző. II. bizottság : Bernrieder János elnök, Török Béla, Totth Ödön tagok, Simontsits Elemér jegyző. Megválasztattak a közigigazgatási bizottságba: Kovács Sebestyén Endre és Boda Vilmos biz. tagok, kivel szemben Bencze István jelentékeny kisebbségben maradt; a központi választmányba pedig : dr. Schwetz Antal, az igazoló választmányba az elhalt Csontos Jenő helyébe Vizsolyi Ákos választatott. A Szegzárdon felállítani tervezett állami főgimnázium ügyében a közgyűlés jóváhagyta Szegzárd község képviselő-testületének már ismert határozatát. Heves vármegyének körlevelét, melyben a két évi önkéntességre vonatkozó ominózus 25 §. meg- megváltoztatása iránti kérelméhez való csatlakozásra hívja fel a vármegyét, pártolólag tudomásul vették. Az ülés további folyamán elhatározta a törvényhatósági bizottság, hogy belép az „Országos- Kólcsötios- B iztositó- Szövetkezet “-be, illetőleg ingatlanait e szövetkezetnél fogja biztosítani, a községeknek és árvaszékekuek pedig ugyancsak ajánlani fogja a Bzövetkezetet. Follimsz Árpád' számtiszt és Pappert Ferenc könyvvivőnek 100—100 frt. jutalomdijat szavazott meg. Mészáros Kálmán, közig, gyakornok pedig 100 frt segélyben részósittótétt. A vármegyei muzeum felállítására vonatkozólag elfogadta Wosinsky Mór ajánlatát és lapunkban már részletesen ismertetett javaslatát. Tudomásul vették a belügyminiszternek leiratát, mely szerint O-Dombovár székhelylyel uj köz- igazgatási járás felállítására vonatkozó közgyűlési határozatot elvben elfogadta. leleteimet az igazság mérlegébe veti, levonni keveset fog, de hozzáadni minden bizonynyal. Ha a történelem — mely a legsemlegesebb igazmondó, lapjain végig sikamlunk, csodálkozásunk, bámulatunk és néha méltányos ellenszenvünknek nem tudunk kellő határt szabni, mikor azt olvassuk, hogy az ó korban, a középkorban, de sőt még az újabb korban is az emberiség oly kiskorú volt, hogy anyagi haszonlesés, önérdekből, állatias hajlamok és vágyak kielégítéséért, — hatalmak bitorlásáért és fentartásáért, hamis cég és még hamisabb Ígéretet árán tiz és százezreket le- ölettek, csalékony jelszavak, ámító képmutatások elegendők voltak, hogy virágzó országokat, városokat és községeket, felhalmozódott szellemi s anyagi kincseket a felisinerhetetlenségig elpusztítsanak. — Egy éjjelen át támadt rögeszme s egy meg nem magyarázható visio elégséges ok volt, hogy | féktelen vandalizmus egy lélekzetvétellel megsemmisítse mindazt, a mire századok kellettek, hogy létesüljenek. A keresztes hadak féktelen fanatizmusa nemcsak az or*zágok legjobb munkaerejét, részint hiába való vérengzés, részint bősz járványok által tették tönkre, hanem ezek hiányában már a kiskorú és alig serdülők tizedeit a háborgó tengerek hullámai közé juttatták, hogy az óceánok fenevadjai emberhúson lakomározhassanak és míg ezen ártatlanok jajveszéklései a tajtékzó tenger moraját túl kiabálták, az asketák arcizmai még a könyörületesség álarca alatt sem rándultak meg. (Folytatása következik.)
