Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-02-17 / 8. szám

TOLNAVARMEGYE.

1895. február 17.

IM

s Perezel Dezső belügyminiszter melletti bonyhádi, illetőleg csak váraljai igen csekély szereplésemnek a kulcsa, oka és nyitja !-------A mondott hírlapok által nekem imputált szavakból, kortesfogásokból egyetlen betű sem igaz — kijelentem, — hanem igenis igaz az, hogy Peresei Dezső jelöltségét — minthogy a függetlenségi párt (az én pártom 1) saját jelöltet állítani elmulasztott — a néppárttal szemben igaz melegséggel és megokolt lelkesedéssel — mert Perezel Dezső nekünk (dacára kormánypártiságának) nagyon kedves megyei nota- bililásunk — egész erőmmel támogatni törekedtem ! Ezt bevallani nem szégyellem, sőt büszke vagyok rá I Szégyenlem azt, hogy függetlenségi jelöltünk nem akadt, még inkább, hogy a sötét néppárt, — ha résen nem állunk — bizony-bizony beláthatatlan zavarokat oaozandott.

Ebből láthatja mindenki — mint a legőszintébb nyilatkozatból — hogy én most is a régi vagyok és sem elvtagadó, sem zászlómhoz hűtlen — mint ama lapok mondák — nem lettem, csak következetesen úgy cselekedtem, a mint ama inkriminált cikkemben a kerület független érzelmű polgárait felhívni jónak láttam.

Különben bizony mondom, hamar el kell már i jönni az időnek, hogy az orsz. függetlenségi és 48-as párt kebeléből mulhatlanul ki kell válni, ki kell választatni a Vajai ur-féle néppárti s minden más klerikális, ultramontán és reakcionárius elemeknek, el kell távolittatni a fényeskedó párt ilyetén napfoltjainak, mert ezek ott léte manapság már teljesen érthetetlen s fogalom zavarokat szül; van már külön pártjuk e jó uraknak, menjenek oda, mert ő velük — ebben igazuk volt a cikkek Íróinak — ón p. 0. egy pírton nem leszek soha, sőt ha tovább is egy fedél és egy zászló alatt marad a függetlenségi és 48-as anyapárt eme felforgató törekvésű néppárti és sötét klerikális elemekkel: úgy nem én leszek az első és nem magam leszek széles e hazában az az ember, ki vagy végbucsut mond — fájó szívvel — ez ezen veszélyes elemek bentléte által diszkreditált — hogy ne mondjam, inficiált — pártnak, vagy igazi keserves honfibúnak adva fejét, végleg szakit minden, még a legtiszteségesebb politikával is s a hazára nézve annyira veszedelmes bágyadt indolencia közé dobja magát. Isten mentsen ezektől! Azért csak tisztítsa meg magát az orsz. függetlenségi és 48-as párt mihamar a hozzá nem illő elemektől, ama néppárti és reform-ellenes klerikális uraktól, inig teljesen nem lesz miattuk országszerte kompromittálva a régi *balpárti* név. Hadd álljanak ezen urak külön csata-sorba, saját zászlóval, fegyverzettel és vezényszóval, akkor ismerünk rájuk egészen, akkor látjuk be gonosz törekvésüket, nem most, mikor álruhában köztünk rejtezkednek. —

S uram tereratőm I-------még ezek az urak mertek én ellenem balpárti fogcsikorgatások között átkot szórni múltkor a szent haza nevében!... Nevetem és szánom őket, kikkel politikai érzés, hazafi- ság dolgában pipát sem cserélek; de féltem tőlök szeretett hazámat I Azért jogosult aggodalmam s honszerető lelkesedésem összefolyt szavával kérem Istenemet, adja nekünk mindnyájunknak a fenyegető közös veszély gyors felismerésének bölcsesé- gét s adja nekünk — elvevén rólunk a régi átkot — az összetartás érzetét, hogy a mi közös ellenségünket vállvetett közös erővel hova hamarabb meggyőzhessük s mindenkorra ártalmatlanná tehessük.

Szegzárd, 1895. február hó.

_____________________Borzsák Endre.

TÖ

RVÉNYKEZÉS.

i szegzárdi kir. törvényszéknél véglárgjalás.

1895. évi február hó 19-én.

Magyar Lászlóné ellen tűzvész okozás miatt.

Böhm István és Meszlenyi József ellen emberölés miatt.

Stercer András ellen emberölés miatt.

Tőrök Lajos ellen lopás miatt.

D. Nagy Lajos, Szarka Ferenc és Dakoi Mihály ellen lopás miatt.

Nyirati Lászó és Nyirati Imre ellen hatóság elleni erőszak miatt.

1895. évi február hó 21-én.

Prandtner Ferencz és Praudtner Ferencnó ellen sikkasztás miatt.

4._________________

Mát

é Mihály ellen snlyos testi sértés miatt.

Binder Jakab, Binder Jakabné, Gődöllős And- drás, Gödöllös Juli és Gődöllős Andrásnó ellen súlyos testi sértés miatt.

Kövics Imre ellen hatóság elleni erőszak miatt. Kajári József és Kajári Józsefné ellen okirat- hamisitás miatt.

Mészáros János és Szili József ellen lopás

miatt.

— Elitéit vásári tolvajok. Megírtuk nemrég, hogy Fülöp Ferenc és Farkas Juli ismert vásári tolvajokat a szakcsi őszi vásáron tetten kapták, midőn különféle dolgokat loptak. Ez ügyben Ítélt fölöttük e hó 14-én a szegzárdi törvényszék s Fii- löpöt 7, Farkas Julit 6 havi börtönre s mindkettejüket 3 évi hivatalvesztésre ítélte.

— Halál egy kalap miatt. Megírtuk nemrég, hogy Dunfafóldvár egyik korcsmájában több parasztlegény, nóvszerint: Kovács Pál, Kovács János, Gyökér János, Imre János, Imre István Imre Mihály és Tamási József mulatott, ügy 9 óra tájban bevetődött Raj György, ottani fiatal iparos egy pohár borra. S mivel ismerős volt, egyik odahívta, hogy velők mulasson. Baj nem kérette magát, oda ült s velők iddogált. A társaság egy része azonban nem jó szpmmel nézte Rajt, mert hisz az ismert dolog, hogy a földmives sohasem nézi jó szemmel a mesterembert, nem szereti, hogy az iparos magát többnek tartja a parasztnál. Azért szívesen látták, midőn Raj, ki talán szintén nem érezte magát egészen jól a duhaj társaságban, álmosságot adván okul, eltávozott, hogy otthon lefeküdjék. Eltávozása alkalmával azonban nem vette észre hogy saját kalapja helyett Kovács Pálét tette fejére, De alig, hogy eltávozott, Kovács észrevette a cserét s azt szándékosnak vélvén, tüzelte a társait, hogy menjenek oda és üssék agyon. Borközben lóvén mindnyájan, nem sok kellett nekik s mind a heten odarohantak, de mivel a kaput zárva találták, azt sarkaiból kiemelték, a konyhaajtót egy darab ölfával beütötték s igy berohantak a szobába. Raj s felesége első álmukból riadtak fel a nagy zajra, s azt hívón, hogy a legények jókedvükben jöttek, hogy visszavigyók mulatni, az asszony kérte férjét, hogy ne menjen vissza, a mit ez ézivesen meg is Ígért neki. Annál nagyobb lett rémületük, midőn a kapu betörését s a konyhaatjó bezuzását látták, a miből csakhamar meggyőződhettek, hogy ebből szomorú mulatság lesz. Mikor késekkel kezeikben aszóba ajtaján e szavakkal: „Kutya, mér loptad el a kala- potfu Rajt le akarták szúrni, az asszony oda rohant eléjük, s térden állva könyörgött nekik, hogy ne bántsák. De azok, könyörületet nem ismerve, a szegény asszonyt félre lökték és férjének rohantak. Ekkor az asszony hirtelen mint villám felszökött s férjére vetvén magát, testével védve a bestiák ellen. De mit használt mindez? A szegény, gyenge nő, kinek könnyei s esdeklő szavai imént nem bírták az állatot az emberben lecsillapítani, most is csak gyenge védelem voltak a nagy erőnek ellent- állni nem tudó férjnek, mert mig nehányan az el- alólt nőt az udvarra kilökték, a többiek markolatig döfték késeiket a szegény, tehetetlen áldozat testébe. Tér kellett minden áron, tehát volt vér elég.

S nem ébredt fel egyikben sem egy csepp emberi érzés, hogy a vérengzést meggátolta volna.

Az agyonszurkált áldozat csakhamar kiadta lelkét, a gyilkosok pedig a kielégített boszu diadalérzetével hagyták oda gyalázatos győzelmük szomorú tanyáját.

Másnap reggel a csendőrség az egész díszes kompániát összefogdosta.

Folyó hó 12-én ítélt fölöttük a szegzárdi kir. törvényszék. Kovács Pált és Kovács Jánost a 308. §. szerint: többek bántalmazásából származott halált okozó súlyos testi sértés büntette s magánlak megsértésének büntette miatt 5—5 évre és 100—100 frt pénzbüntetésre, Imre Jánost és Tamási Józsefet hasonló okból 4—4 évre és szintén 100—100 frt pénzbüntetésre, Gyökér Jánost és Imre Istvánt magánlak megsértésének büntette miatt 1—1 évi börtönre Ítélte. A 2 Kovács védője dr. Morvay István, Tamási Józsefé Dömötör László, a három Imréé dr. Müller Ferenc és Gyökér Jánosé dr. Steiner Lajos, szegzárdi ügyvédek voltak. Úgy az ügyész, mint az elítéltek felebbezést jelentettek be.

Adatok a fehér s tolnamegyei tervezett vasutakhoz.

_ Kivonat a midi Kovács Jánostól megjelent röpiratból. —

A Székes-Fehérvár—Adony—Szabolcs - Paks vasúti összeköttetés hat óv óta vajúdik, vájjon ki- vánatos-e újabb vasutak kiépítése állami, megyei és a helyi érdekek szempontjából, ha igen, mely irányban, milyen végpontokkal, milyen üzemmel, menetrenddel, épitesi költségekkel ?

E két megyében Székes-Fehérvártól kiindulva három vasúti irány terveztetik: 1. Adony — Szabolcs,

2. Sárbogárd, 3. Bicske felé.

A Székesfehérvár—adony—szabolcsi irány. Adony—Szabolcsig I. rendűnek terveztetik a vasút, az építési költség 1.539,000 frtba kerülne. Állami szempontból ezen vonalszakasznak kiépítése nem szükséges, mert a déli vasut( megváltása befejezett tény. Ez esetben a megye és Sz.-Fehórvár is alig használná ezen hosszú vasutat, mert jövőre a 27 km-rel rövidebb vonalon is az nlcsóbb zóna díjszabást élvezhetné. Paksnál az engedélyesek a hajó állomásokhoz kikötött kiépítést elejtvén, ezen vasút a Dunát sehol sem érintené közvetlen. A helyi érdeknek méltányos elbírálását és a kellő iránybani hozzájárulást feltételezve ezen vonat irány csakis Adony végponttal volna építendő, mert Rácalmás és Dunapentelén a szükséges sok bevágás, áttörés s kanyarulatok költségei alig állanának a várható forgalommal arányban, miután minden termény, utas az olcsó és kényelmes viziutat használná, télen pedig a kitűnő állami utat.

Sárbogárd Budapesttől 91 km., a budapest— pécsi fővonalnak majdnem közepén van, — mjg Adony—Szabolcs csak a kezdetén; a Sárbogárdon elérhető fővonal e szerint úgy fel Budapest, mint lefelé Pécs esetleg Fiume felé előnyösebb összeköttetést tesz lehetővé.

Figyelembe veendő' még a budapest—fiumei nemzetközi fővonal menetrendje; a fennálló menetrendet tekintve, Budapestről 8 órakor induló vonat Adony—Szabolcsra 10 órakor érkezik, tehát a lefelé Pécs- Fiume- és Budapest-feló utazók számára Duna-Földvárról reggel 7 órakor kell egy vonatot tnditani. Adony—Szabolcsra a gyorsvonat alulról 12 óra után érkezik Budapestre, ezen vonattal kell Duna-Földvárróí elutazni és Adony—Szabolcson 3 órát várnt.

Az Adony—Szabolcson át, Duna-Földvár, illetőleg Bölcskótől Paks alsóvégóig tervezett vasútnak a Duna mellett tervezett része, Szeniceynek érdektársai nevében a paksi képviselőtestület előtt 1894. dec. 21-ón tett kijeléntésése szerint elhagyatván, mi által a vasútnak Szegzárdon át Eszékkel Ígért összeköttetése és a Duna jobbparti boszniai vasút sohasem fog magán hozzájárulással kiépülni.

Országos közérdek tehát nem teszi kívánatossá a jelzett irányt. A megyék helyi érdekét pedig oly vasút elégítheti ki, mely a legtöbb lakossal biró helyeket s a legnagyobb földterületet szeli át. A megyék helyi érdekét tekintve még főszempont a vasút olcsó ároni kiépítése, a befektetések lehető kamatozása.

A tervezett Székesfehérvár—adony—szadolcsi vonalszakasz 1 km. építési költsége 45,000 írtban, az adony—Szabolcs—paksi része pedig klméteren- ként 35,000 írtban vannak előirányozva. Sárbogárdon át óhajtott székesfehérvári vasút klméteren- kénti költsége 17,013 írtra tehetők, — ily olcsón epitheto vasútnál várható, hogy a forgalom a törzs- részvények kamatozását is lehetővé teszi.

Paks jövője pedig örök időkre tönkre tétetnek a szekesfehervár—adony—Szabolcs—paksi vasút újabban módosított kiépítése által, mert Sze- niczey Ödön érdektársai nevében lemondott a gőzhajók állomásáig feltétlenül kikötött kiépítéséről. Elmarad a közvetlen összeköttetés Pakson át Duna- Földvárral, Tolna-Mözsön át Szegzárddal, elmaradnak továbbá a város alatt Ígért elevátorok.

E helyett nyerne Paks Bédadesttől 138 km. hosszú zsákvasutat, melynek drága forgalmát a vá - ros igénybe nem venné.

A szekesfehervár—sárbogárdi irány. Szeni- czey érdektársai neveben ezen vonal kiépítését kérelmezvén, Fehérmegye vasúti bizottsága 200.000 forint segélyt szavazott meg. Az egyenes irányban