Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-02-17 / 8. szám
V. évfo|yar"_______ 8. szám. Szegzárd, 1895. február 17. El őfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 > Egy szám......................12» Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Erammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Dr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: LEOPOLD KORNÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. XDöry IDénes. Nem meglepetve, hanem csak az öröm és megelégedés őszinte érzésével szerzett tudomást Tolnavármegye közönsége arról, lipgy ó Felsége a király a minisztertanács előterjesztése alapján Döry Dénesi a főrendiháznak élethossziglani tagjává nevezte ki. A főrendiház újjászervezéséről szóló törvény ama rendelkezésének, hogy ö Felsége szent István koronája országainak ál- lampojgárai közöl legfeljebb 50-et a főrendiház tagjaiul élethossziglan kinevez, nemcsak az volt a célja, hogy a kinevezési rendszerrel a főrendiháznak régi szervezetét, mely legfőképen a születésen alapult, a modern igények szerint lehetőleg átalakítsa, hanem az is, mint azt a törvény világosan hangsúlyozza,, hogy eme kinevezésekkel az érdemeket jutalmazza s a főrendiház tekintélyét „még öregbítse“. A közérdek önzetlen, buzgó és hazafias szolgálata által kivívott igazi érdemeknek méltó megjutalmazását találjuk Döry Dénes- nek a főrendiház tagjává történt kinevez- tetésében. Ha valaki, akkor Döry Dénes az, a ki az ő szorgos munkakörében és a közjónak szentelt, sokoldalú hatáskörében kifejtett működésével az inkább került, mint keresett jutalmat teljes mértékben kiérdemelte. Huszonöt óv óta szerepel Döry Dénes a közpályán, ezen szereplés az első naptól fogva az utolsóig, a mennyire kerülte a külső hatást, a feltűnést, az úgynevezett zajosabb sikereket, ópúgy a lelkiismeretes, odaadó és intenzív közhasznú munkásságnak gazdag láncolatát képezi. Tolnavármegye közéletében Döry Dénes egy negyedszázad óta nemcsak hosszú köz- igazgatási tisztviselői működésénél fogva, hanem a közügyek minden ágának lelkes istápolása által is előkelő helyet foglal el. 1869. december 1-én választotta meg Döry Dénest a vármegye törvényhatósága a völgységi járás főszolgabirájává. Két évvel később főjegyzője, 72-ben pedig a vármegye közönségének egyhangú bizalmából alispánja lett Tolnavármegyének. A legaprólékosabb részletre is kiterjeszkedő pontosság, lelkiismeretesség és példás igazságszeretet jellemezték tisztviselői működését. Fáradhatatlan volt a munkában, kötelességeinek teljesítésében kimeríthetetlen. Mint főjegyző hosszabb ideig vezette az üresedésben levő alispáni hivatalt, mint alispán, tovább, mint két évig, helyettesítette a főispánt. A vármegye közönségének osztatlan bizalma mellett ó Felségétől a királyi tanácsosi címet nyerte, midőn 1877-bén az alispáni székből önként távozott. Vármegyéje iránt érzett meleg ragaszkodását ezután is megőrizte, a mit folytonos készséges érdeklődéssel és munkássággal dokumentált. A bonyhádi kerületet három cykluson át képviselte, 78-ban, 81-ben és 84-ben, de ezen idő alatt és azóta is állandóan szoros összeköttetésben áll a törvény- hatósággal és a vármegyei közügyekkel. Mint a törvényhatóság összes fontosabb bizottságainak, a közigazgatási bizottságnak, állandó választmánynak, pénzügyi szakosztálynak, fegyelmi választmánynak, nyugdíj választmánynak, gyámügyi és erdei felebbezési bizottságnak, központi választmánynak stb. tagja, soha egyetlen ülést nem mulaszt el, bő szakismeretem! minden kérdés megvitatásánál és' megoldásánál behatóan vesz részt és az a komoly felfogás és alapos megfontoltság, melyek őt vezetik, vármegyénk naplóiban vajmi számos hasznos és üdvös rendelkezésekre utalnak. Politikai meggyőződése a szabadelvű párthoz csatolja. Szabadelvű gondolkozását bőven manifesztálta a múlt év elején Szegzárdon megtartott pártonkivüli vármegyei liberális értekezleten, melynek ő volt az elnöke és a melyen a kormány egyházpolitikája mellett a milyen okos, ép olyan talpraesett beszédet mondott. } ■ ■ vn » Legutóbbi vármegyei szereplése a múlt decemberben a főispáni jubileum alkalmával megtartott rendkívüli törvényhatósági díszközgyűlésen a vármegye közönsége nevében a főispánhoz intézett nagyszabású beszéde volt. Ugyancsak az elmúlt decemberben választotta meg őt egyhangú lelkesedéssel a vármegyei gazdasági egyesület elnökévé. Hogy minden tekintetben méltó és hivatott arra a méltóságra, a melyre ő Felsége bizodalma emelte, azt Tolnavármegyében tudja és érzi mindenki, ki Döry Dénest TÁRCZA. SOUVENIR. Van egy szál elhervadt virágom, Á múltból emlékül maradt, Ez az én kincsem, drágaságom, Azért, mert te tépted magad. Te hajoltál a földre érte, Hogy a pázsitról felvegyed, 'S véle az üdvösség egébe, Emeljed fájó lelkemet. Hogy őrizzem, szóval se mondtad, Hisz ifjú voltál még nagyon, S lezárta hallgatásra ajkad, Valami titkos hatalom. Csak oda adtad a kezembe, Csak rám tekintél hosszasan, És én halkan búcsút rebegve, Folytattam elhagyott utam. Néha egy-egy magányos órán E virágot előveszem, Hogy elmerengve sárga szirmán, A szebbikről szóljon nekem. S elkezdi búsan: „az a rózsa Nem te néked fog nyilani, De megmaradnak vigaszodra, E fakó virág szirmai.“ BLAFARD. .A. POR — Rajz. — Irta: Prém József. A szép Irén grófnő már harmadszor tekintett ki az előszobába, s minél ritkábban érkeztek a fényes estélyre a meghívott vendégek, annál nyugtalanabb, türelmetlenebb lön. Már a háziasz- szonynak, Boxan grófnénak is feltűnt bugának ez izgalma s midőn ez szórakozottan hallgatta Muki báró, az örökké adomázó, kopasz udvarló, egy különben pikáns kalandját, nem állhatott ellent, hogy rá ne szóljon Irénre: — Ugyan, édesem, hisz mindenki leolvassa arcodról, hogy Bélát várod. Légy erősebb és ne aggódj. Biztositlak, hogy 10 perc se múlik el és betoppan, — Irén ajkába harapott, már dacosan tagadni akarta, hogy a várva várt vendégre csak gondolt is, amikor az átelleni pálma csoportból hirtelen előlép Béla gróf. Irén láng piros lett s zavarában elsietett, mielőtt a késedelmezett ifjú hozzá érkezett volna. A háziasszony a legolcsóbb fogást használta föl, hogy bugát kimentse. Báfogta, hogy a feje fáj, a nélkül, hogy ez állítása számára hitelt követelt volna, mert hisz Irén már a következő percben megcáfolta. Visszatért, s teljes elfogulatlansággal fogadta Béla üdvözletét s nemsokára oly meg. hitten csevegtek a kényelmes pamlagon,. mint ha az egész esti izgalomra semmi oka sem lett volna a szép grófnénak. Bégi szivbeli számadásokkal bíbelődtek. Oh az ilyen szalonbeli tárgyalások, könnyen csevegő hangon, mosolylyal előadva, rendkívül érdekesek. A vendégek azt hiszik, hogy valami tréfás adomáról, vagy az opera aj énekesnőjéről van szó, — a kinek titkos udvarlóját senki sem bírja kikutatni; s ez alatt a két vidám ellenfél a legkeserübb szemrehányásokkal illeti egymást s szivük vérzett a fájdalomtól. — Ön tehát azóta özvegy lett — mondá Béla — Szép! És most akár újra csenghetnék a kezéért. Nemde ? Irén kacéran nézett rá. Amikor szakított Bélával, ezelőtt három esztendővel: ezt a hangot' nem ismerte nála. Hát elfelejtette volna őt a külföldön, hosszas bolyongásai alatt ?
