Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-12-29 / 53. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1895. december 29. szetárfássaPa nemzet két törvényhozó testű te te között és legfelsőbb helyen közvetítették és biztosították, majd pedig ez eszmékét, legcsekélyebb rázkódtatás nélkül, biztós kézzel átvitték és átültették a mindennapi élet lejtős talajába. A ■ legyőzötteknek a parlamentben ülő gyászos hada boszut forralt a győzők ellen és támadó ostromot intézve a kormány és pártja ellen, nemtelen fegyverek használatától sem riadt vissza és ez ádáz harcban nem kímélte azt sem, a mi mindeneknek első és szent: a becsületet. De a gyanúsítások özönével és minden nagyhangú szóáradattal szemben intákt maradt a kormány, mely eredményekre és sikerekre hivatkozhatik és nem a szószátyárkodásban, hanem tettekben és tényekben mutatja ki erejét. Közéletünk gyújtópontja: a parlament vajmi sivár képet mutat. Lelkünk emelkedik, midőn e képtől elfordulva a közel jövőbe tekint, a melyből az ezredév fénysugarai derengnek elénk. E fónykéve világosságot áraszt és he- vülésre kelti lelkünket. Nemzeti létünk, nemzeti nagyságunk, nemzeti dicsőségünk magasztos ünnepe az ezredév. Áhítat kél lelkűnkben, imára nyílnak ajkaink, amiért a Gondviselés annyi bal- szerencse között idáig juttatott bennünket. Örömünnep elé néz Magyarország. Örömünnep lesz a palotákban és a kunyhókban, városokban és a pusztán, örömünnepe lesz urnák és szolgának, nábobnak és koldusnak, aggnak és ifjúnak, mindenkinek, a ki magyar. Örömtüzek gyúljanak hegyen és völgyön, bérceken és rónán és hirdessék Magyarország diadalünnepét. Legyünk egyek, fogjunk kezet mindnyájan, kik magyarok vagyunk. — Hallgass. Te azt nem érted. Hanem térjünk a dologra. Azt nem bánom, ha öt kötetre való verset írsz is, hanem csak az asztalfióknak, esetleg a kályhának. De azt, hogy a nevedet kitedd a verseid alá, hogy azokat ország-világ olvassa, s mindenki nevesse, még azt a bolond famíliát is, a melyikből ilyen ostoba verselő kerül ki, hogy ujjal mutassanak mindenkire, a kit avval a névvel vert meg az isten, a mit te most bepiszkolsz: no már azt* nem engedhetem meg. Erre már nem tudtam mit felelni. Az öreg ur olyan haragosan hadonászott, olyan mérgesen kiabált, hogy szinte izgatottan vártam a folytatást. Ne csodálják kérem; nem mindennap elegyedhetik az ember irodalmi vitába egy túlvilági szellemmel. 0 pedig folytatta: — Soha senki egy ujjal se mert nyúlni a mi nevünkhöz; te lennél olyan vakmerő, hogy beszennyezd ? — De kérem, csakugyan olyan nagy véteknek tartja ezt ? Én máskép vagyok meggyőződve. A képes lapok hozzák az arcképemet. Calderoni kiteszi a kirakatába a fotografiámot, Szinyei bácsi elkéri az életrajzomat, a Petőfi-társaság siet tagjai közé választani, Gyulai Pál elkezd szidni. Ha mástól nem is, ettől az utolsótól egyszerre nagy ember leszek, s még fényesebbre köszörülöm azt a nevet, a mit az őseimtől kaptam. Vagyont persze ón se szerzek hozzá, hanem, úgy látszik, az már családi betegség nálunk. — Hallgass! Az arcképedet talán hozzák az élei apók, Oalderni is pakolhat a fotográfiádba gyertyát,1 az életrajzod iránt a megfigyelő osztály orvosai fognak érdeklődni, ha a Petofi-társaság nem 2. - _ ,/ ' • ____________ Sz űnjön meg a pártoskodás, az egyenetlenség, I viszálykodás. Elég volt a harc és a gyülölség, éljünk békében. A békerontóra mondjuk ki, hogy hazaáruló s közös munkával és közös lelkesedéssel tegyük minél szebbé, minél magasz- tosabbá, fenségessé a mi ünnepünket. Ettől az érzéstől áthatva kívánjuk, hogy az uj esztendő melyet a történetiró arany- tollal fog megírni, derűt és fényt, boldogságot és áldást áraszszon a hazára és mindenkire, aki magyar és hazaó. VÁRMEGYE. — A törvényhatósági bizottsági tagok választása utólagosan Gyulajováncán és Oikón december 19-én tartatott meg. Gyulajováncán Kerbolt István regölyi és Kis Pál gyulajováncai jegyzők; Oikón pedig a néppárti terrorizálás folytán Walter Antal tanító és Reisz János föld míves választattak meg. — A községje^yzői nyugdíj választmányra felügyelő igazgató-választmány december hó 23-án ülést tartott. Jelen voltak i D'óry Pál alispán elnöklete alatt Erdős Gábor, dr. Kramolin Emil, Küknél Ferenc, Módly László főpénztárnok és Lőrinczy József tb. főszámvevő, mint előadó. Az ülés tárgyai közül fölemlítjük, hogy Pápay István mözsi jegyzőnek a nyugdíjazásnál beszámítandó javadalmazása 980 frtban állapíttatott meg. XJzner Jakab kalaznói községi jegyző 1896. évi január 1-től kezdődőleg 16 évi szolgálat után 220 frttal nyugdíj áztatott. Simon István harci jegyző 1896. évi január 1-től 21 évi szolgálati idő után 300 frttal Viyugdíjaztatott. Az ülésen ezenkívül több jegyző javadalmazásának kiigazítása után járó ~ illetékek behajtása iránt, valamint az időközben megnősült jegyzőkre a nősülési illeték kivetése tárgyában megtették a szükséges intézkedéseket. — Helyettes biró. Csdbli István, felfüggesztett bedeghi biró állását Száváid Móricz, főszolgabíró, Kovács András, bedeghi lakossal helyetesitette. is, de jó protekció mellett az akadémia valószínűleg beválaszt valami hivatalszolgának, az se lehe? tetlen, hogy Gyulai Pál megdicsér s ha más nem, ez az utóbbi bizonyosan tönkre tesz téged is, a nevünket is. — Engedje meg, hogy nevessek az ilyen jóslatok fölött. — Csak tessék egész bátran, később úgysem fogsz majd nevetni, ha nappal az emberek csúfolnak, éjjel pedig mi nem hagyunk nyugton. Mert én csak a porladó família egyik albizottságának a kiküldött elnöke vagyok ; ha még egy verssel elcsúfítod a nevünket, valamennyi albizottság permanenssé alakul, összeolvadnak egy közös bizottságba, s testületileg zavarják meg éjjeleidet. Ehhez tartsd ma — — — Tovább nem beszélhetett, mert a kakas kukorékolt s ő neki vissza kellett menni a túlvilágra. Még csak el se búcsúzhattam tőle, úgy sietett. Hanem azóta, ha nem látogat is meg, éjjel-nappal ott motoszkál a fejemben az ő alakja, meg az is, a mit mondott. Ha csakugyan úgy volna. Ha az az ut, a min én elindultam, nem a Parnasszusra vezetne, hanem egy feneketlen mocsárba, a hol mennél jobban vergődöm, annál inkább kinevetnek I Elvégre meglehet; ezen az utón semmiféle jelzőtábla nincs, a melyik azt mutatja, hogy jó ösvényen jár-e az ember. Igen, én is érzem már, hogy lejtőre jutottam. Úgy képzelem a dolgot., mintha a szépapám egy mappával a kezében integetne, hogy ne menj arra, te szerencsétlen, nem jó ut az, a min elindultál, nézd, itt á térképen szépen ki van cirkalmazva a helyes ösvény, erre gyere, én meg annyira benne vagyok már a szaladásban ezen a sikamlós lejtőn, — Uj ügybeosztás a vármegyénél. D'óry Pál alispán, 1896, január 1-től a vármegyei jegyzői kar munkakörére nézve uj ügy beosztást állapított még. Vasúti bajok. Kovács Sebestyén Endre, közigazgatási bizottsági tag, többek nevében a folyó havi közigazgatási bizottsági ülésen a rótszilas-szegzárdi vasútnál az utóbbi időben rendszeresen előforduló nagyobb késés megszüntetése és a menetrendnek szigorú betartása iránt intézkedés megtételét kérte. A közigazgatási bizottság ezen közérdekű ügyben a következő felterjesztést intézte a kereskedelemügyi miniszterhez: „A szegzárd-rétszilasi helyiérdekű vasútnál a menetrend indulási és érkezési időpontjának be nem tartása az utóbbi időben már oly gyakran fordult elő’ hogy e mai napon tartott közigazgatási ülésünkben ezen ügyből kifolyólag elhatároztatott, miszerint ezen, az utazó közönségre kellemetlen és hátrányos körülménynek megszüntetése iránt tiszteletteljes kérelmünkkel Nagy méltóságodhoz fordulunk. — A vonatoknak késedelmes elindítását és későn érkezését a helyszínén szerzett tapasztalatok alapjan rendszerint azon körülmény idézi elő, hogy a teherszállítmánynak fel- és lerakása a közbeeső állomásokon kellő munkaszemólyzet hiányában nagy időveszteség melleit történik, úgy, hogy a menetrend szerint délután 3 óra 15 perckor érkező vonat 4 óra után é& este 8 óra 28 perckor Szegzárdra érkező vonat gyakran 9 után 10 óra körül érkezik. — Miután ezen tűrhetetlen állapot az utazó közönségre nagyon kellemetlen és a forgalmi viszonyokra nézve is hátrányos befolyást gyakorol, azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk Nagyméltóságodhoz, miszerint Tolnavármegye közönsége által ellenszolgálmányok nélkül annak idején nagy összeggel segélyezett rótszilas-szegzárdi vasút menetrendjének a jövőben leendő szigorú betartása iránt intézkedni móltóztatnék. — Ez alka- » lommal tisz'elettel hozzuk javaslatba, miszerint ezen vonalon, ha a teherszállítmányok nagysága azt indokolttá tennék, — hetenként kétszer tehervonat közlekednék, miáltal egyrészt a személyvonatok el- kééése és az egyes állomásokon sok ideig való veszteglés megszűnnék, másrészt ezen intézkedés folytán a személyvonatok rövidebb idő alatt közlekedvén, a személyforgalom nagysága fokoztatnók.“ hogy nem birok megállani; hallom az intést, tudom, hogy igaza van, hanem azért mégis csak rohanok előre, rohanok lefelé. Igen, ki fogom adni verseimet. Ahány barátom van, azt ugyan mind magamra haragítom vele már csak azért is, mert az előfizetési fölhívásba azt Írom ki, hogy az ő unszolásukra rukkolok ki a kötettel, s ezért a jó ízlésű világ bizonyára ellenük fordul: hanem ez engem nem riaszt vissza. A famíliám kétségbe lesz esve, mert a család összes, vásott fickói nem blamirozták annyira, mint én ezzel a kötettel. Mielőtt a kakas háromszor ku- korikolna (ez képletes kifejezés a helyett, hogy mielőtt három kritikus lerántaná a kötetemet) minden rokonom megtagadja, hogy atyafiságban állanak velem .‘ hanem engem még ez se riaszt vissza. Én magam nem mehetek ki az utcára, mert mindenki ujjal mutat rám és a szemembe nevet: hanem ón még ettől se riadok meg. A ki egyszer megindult a lejtőn, az többé vissza nem fordulhat. A ki életében egy verset irt, azt az ördög addig nem fogadja be a másvilágba, mig egy kötettel nem könnyít magán. Tisztelt szépapám, csak szervezzék azt a nagy bizottságot, a melyik az én álmaimat akarja megzavarni: szükségük lesz rá. Kedves barátaim, a kiknek soha eszetekbe nem jutott, hogy unszoljatok, vesszetek össze mielőbb velem, később úgyis megteszitek fölhívás nélkül is. Atyafiság, készülj a megtagadásra, világ, köszörüld hahotára a torkodat; rászolgálok ón mindegyikre. Elindultam a lejtőn: kiadom a verseimet. ROKOKÓ.
