Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-12-22 / 52. szám
10. TOLNA VÁHMEGYE. 1895. december 22. hetetlen, hogy egyik a másikat secundálja, mivel ha szintén közel volna is egyik a másikhoz, kiben hét, nyolc, tiz, tizenkét házikó vagyon és igy kevesen lévén nem mernek föltámadni ellenük, de mindazon által Excellentiája méltóságos parancsolatja is fog publicáltatni vármegyénkben, hogy kiki ahhoz tartsa magát. Simontornya 26. May. 1710.“ Ebből 'az érdekes feliratból tehát kitűnik, hogy megyénk akkortájban 21 községből állott, s ezek közt is a legnagyobb községben csak 12 ház maradt; Harc és Agárd községből is például a Rá- kóczy korban teijesen kipusztult a lakosság, úgy hogy csak 7—8 házban lakott néhány rác rákász és halász, a megye katonasága pedig teljesen elpusztult s igy a megmaradt csekély lakosság teljesen védetlenül álló t s mindenéből ki volt fosztva. Mert részint a kurucok fölhasználták a talált gabonát és marhákat, részint a császári seregek részére foglalták le, amit amazok meghagytak. Broderics András, a megyének akkori zsarnok és kegyetlen alispánja egyre-másra adta ki a „currentális parancsolatokat“ a községnek, hogy a kivánt szénát, fát, ökröket rögtön szállítsák Simon- tornyára a legszigorúbb büntetés terhe alatt. Példaképpen fölemlítem, hogy Decsnek 120, Madocsa és Bölcskónek 100, Gerjennek 40, Szegzárd, Földvár és Paksnak 30—30, Ocsénynek 80, Nyéknek 34 szekér szénát kellett adni; a fából pedig Decsnek 60, Madocsának 50. Gerjennek, Ocsénynek 40—40 ölet kellett beszállítani. Broderics András 1709. október 16-án kiadott rendeletében értesíti a bírákat és lakosokat, hogy gr. Heister által „ennek a romlott nemes Tolnavármegye viceispánjának rendeltettem.“ A községek folyton panaszkodtak és siránkozó leveleket Írtak a kegyetlen Broderics ellen, ki roppant szigorral és kíméletlenséggel bánt el a már mindenükből kifosztott lakosokkal. Madarász János, akkori szolgabiró egyik levelében, 1709-ben értesíti a községeket, hogy Broderics András alispán és Behmer A., simontornyai coramendáns, (főstrázsamester) 100 dragonyos végrehajtásával fenyegeti a lakosokat, ha a kivánt marhákat, lovakat, szekereket, kenyereket, fát és megfelelő számú embert 3 nap alatt Simontornyára nem szállítják. Ebben a korban különben is a labanc katonák a dunántúli hadseregben jobbára rácok voltak, kik roppant kegyetlenséggel pusztították a magyar lakosságot. 1700-ban szerepelt itt nálunk Monasz- tei'ly, rác generális is, ki aztán D'öry Lászlótól megvette a teveli birtokot. A megyei tisztviselők nagyobb része is rác nevű, kik a gazdátlanul maradt birtokokon garázdálkodtak. A múlt század elején tehát a pusztulás szomorú képét mutatta Tolnavármegye, mely mind a kuruc, mind a labanc sereg dulásai következtében mindenéből kifosztatott. Székely Ferenc. m tudom mért? Nem tudom mért ? de valami mondja nékem, Hogy te sokszor zokogtál már, sirtál értem. Mikor nem tudsz ellenállni bánatodnak, Szép szemedből forró könnyek harmatoznak. Nem tudom mért ? de valami mondja nékem, Hogy még sokszor fogsz zokogni, sirni értem. De hiába a könnyeid nem fakadnak, Téged én is keservesen megsiratlak . . . VESZíLEi KÁROLY. A kiállítás madártávlatból. — Előzetes kalauz az ezredéves országos kiállítás területén. — Az Andrássy-uttal szembeeső főbejáró impozáns diadalívszerü épület lesz. A kiállítás területén kívül esik az uj műcsarnok, mely a magyar művészetet (festészet, szobrászat, építészet) foglalja magában ; tervezője nem a külső díszre, hanem a belső kényelemre helyezte a fősulyt. A kiállítás területére széles hid vezet. A hid maga érdekes kiállítási tárgy. A hídtól balra terül el a hadügyi kiállítás nagyszabású csoprtja, mely a hadászat összes eszközeit és segódszereit együttesen mutatja be. A magyar kir. honvédség, a hadseregszállitók a sziget innenső részén, a hadi tengerészet és a közös hadsereg a túlsó részen foglalják el kiállításukkal a számukra fentartott területet. A sziget két partja hajóhiddal lesz összekötve. E kiállításból a közönség meg fogja ismerni a hadsereg óriási szervezetét és órapontosságu gépezetét. A Nádor-szigeten egy kis vendéglőn kívül három nagyobb épület vonja magára figyelmünket. Ezek Budapest főváros pavillonja, a kereskedelem-, pénz és hitelügy pavillonja és József főherceg pa- villonja. Budapest székesfőváros nagyszabású csarnokában be fogja mutatni a főváros szellemi és anyagi fejlődésére vonatkozó adatokat; a száraz statisztikai táblázatokon kívül szelvényeket és modelleket minden nevezetesebb alkotásról, mely a fővárosnak nemcsak rohamos fejlődését, hanem eraberiségi és művelődési intézményeit dicséri. A kereskedelmi csoportban először szerepel majd nálunk a kereskedés és ennek minden fontosabb segédeszköze, főkóp a pénz- és hitolügy lehetőleg történeti fejlődés szerint bemutatva. József főherceg igen díszes s az ezredóvi ünnephez méltó pavilonjában föl fogja tüntetni uradalmai termelésének eredményeit. Mielőtt utunkat tovább folytatnék, tegyünk sétát a Széchenyi-szigeten, mely kizárólag a történelmi főcsoportot fogjalja magában. Az épületcsoport eredetisége már messziről magára vonja figyelmünket. Századok története látszik rajta már kívülről is. Mutatja Szent Istvántól kezdve a közelmúltig a hazai építészet-történet legkiemelkedőbb mozzanatait, az Árpád-kori templomot és zárdát, a középkori lovagvárat (Vajda-Hunyad), a közelmúlt renaissance-épületét s az átmenetekben és díszítésekben nevezetesebb építészeti alkotások emlékezetes maradványait, u m. a segesvári vártornyot, a csütörtökhelyi kápolnát, a bártfai városháza, a fri- csi-vár, a Thököly-vár, stb. egy-egy érdekes motívumát. A renaissance-udvart remek szobrocskák díszítik, melyek mindannyian egy-egy eszmét, egy- egy jelvényt képviselnek. A csarnokok belsejének csudálatosán változatos tartalma elénk tárja az ezer év kultúrtörténetét egyes kimagasló eseményeiben, a mint a hadviselés fejlődésének sokféle mozzanatai, az egyházi és világi műtörténet feljegyezni való eseményeket hagyott hátra, a mint műemlékeink és történelmi kincseink egymás mellé sorozása a tudás, a vitézség, a munka, a szorgalom maradványait, mint fenmaradt vagy helyreállított emlékeket tárja a kegyeletes utódok szeme elé. A vadászat, halászat és pásztorélet történetének feltüntetésére külön pavillonok szolgálnak. A múlt dicsőséges emlékeinek méltatása után elhagyjuk a szigetet, hogy megismerjük a mai Magyarországot. A Nádor-szigetre vezető ódon hídon áthaladva, felkeressük a kiállítás felső zugát, a kiállítás faluját az ő érdekes csárdájával, templomával, községházával, iskolájával, kórházával s tűzoltó-telepével. E különlegességek részben történeti órdeküek, főleg azonban minta gyanánt szolgálnak arra nézve, hogy építsen a legkisebb falu kórházat, tűzoltó-telepet, községházát és iskolát. A háziipart külön csarnok mutatja be, a templom melletti vásárbódék pedig alkalmat fognak szolgáltatni nevezetes háziipari különlegességeink forgalomba hozatalára. A faluban látni fogjuk Magyarország néprajzát, az egyes vidékek típusait, a mint ezek a nép hamisítatlan otthonában kifejezésre jutnak. A háziipari csoportok után következik az őstermelés az ő számtalan csarnokaival és pavilonjaival. A határmesgyét azonban Bosznia és Hercegovina külön kiállítása foglalja el igen nagy területen. Egy nagy iparcsarnokon kívül kisebb» az eth- nografia feltüntetésére alkalmas épületek is lesznek a bosnyák területen. A bosnyák kormány természetesen nagy gondot fordít Bosznia és Hercegovina művelődésének és haladásának bemutatására. Az őstermelés befogadására szolgálnak a következő főbb épületek: a nagy mezőgazdasági csarnok, a selyemtenyésztés, a vizépitészet, az erdészet, meteorológia, a dohányjövedók, a tejgazdaság, kertészet, a szőlészet, borászat, a ménesbirtokok pavillonja és az időleges kiállítások csarnoka. Ide tartozik még (a híd mellett elhelyezett) halászati pavilion s több magánpavillon, u. m. Koburg herceg, Frigyes főherceg, gr. Batthyány, Földváry gazdasági pavillonja, Mauthner kertészeti pavillonja, tej-elárusító- és fa-pavillonok. A mezőgazdasági csoport és az igazgatósági épület közötti rész a horvátoké. Nagyszabású iparos mezőgazdasági csarnokban fogják termelésük erejét bemutatni. Lesz külön műcsarnokuk, borászati és kóstolócsarnokuk és erdészeti pavillonjuk. L>-jebb haladva a kényelmesen berendezett igazgatósági épület felé, útban találjuk a szivattyútelepet, melynek az a rendeltetése, hogy a tüzvesze- delmi intézkedéseket a legnagyobb mértékben biztosítsa ; az igazgatósági épület mellett van a rendőrkapitányság épülete, egy dunai halászcsárda, az aquarium, a kei’eskedelmi tengerészet és a folyam- hajózás helyiségei, mely utóbbi számára az eddigi uj korcsolyacsarnok alakiitatott át. Yisszatérve az erdészeti csoport végállomásához, a területen egymás mellett találjuk a mező- gazdaságból fejlődött két hatalmas iparágnak pavilonjait, a cukor-iparét és malom-iparét. (A szeszipar az iparcsarnokba szorult a szeszes italok csoportjába.) A Ganz gyár pavilIonjával kezdődik az ipari csoportok bemutatása. A nagy Ganz-féle gyár, mely a vas-, fém-, és gép-ipar, az elektrotechnika s a waggongyártás terén fogja hatalmas erejét feltüntetni, méltóképen kezdi meg az ipari csoportokat. Körülötte sorakoznak a bihar-szilágyi petroleumipar, a budapesti ásványolaj s a magyar petroleum-ipar- társulat apró pavillonjai, melyeknek tartalma szintén uj és érdekes lesz a szemlélő nagy közönségre nézve. A régi iparcsamok megújítva és kibővítve foglalja magába a nagy ipari csoportokat, u. m. az élelmi cikkek és szeszes italok, a vegyészet, az agyag- és üveg-ipar, a bőr-, ruházati- és szövőiparok, az arany-ezüst művek és apró-áru ipar, végre a butor-ipar és dekorativ lakberendezések nagyarányú csoportjait. A kiállítás baloldali területén is folytatódik a hazai iparnak bemutatása. A közlekedési csarnok, mely a magyar államvasutak kiállítását is magában foglalja, főleg a vasutak terén oly érdekes és tanulságos gyűjteményt mutat be, mely iránt a szakkörök már most is méltán érdeklődnek. A kazánház mögött a 14,000 m2 területű gépcsarnok a hazai mezőgazdasági és ipari gépeken kívül a kétoldalt elfutó karzaton a munkagépeket fogja működésben bemutatni. A magyar államvasut gépgyárának pavillonja e hatalmas ipartelep sokoldalúságát és sikereit fogja föltüntetni; a papir-ipar és a szoksorositói-iparágak (könyv- és kőnyomdászat, fényképészet stb.) pavillonja számos gépet fog a közönségnek bemutatni. A nyomdával majdnem szembe kerül a sajtóké közművelődési pavilion, mely az egész közművelődési csoportot (irodalom, könyvészet, tudományok, irodalmi és közművelődési egyletek és intézetek, statisztika és sajtó) felöleli. A sajtó munkásai számára külön kényelmesen berendezett dolgozó- és fogadóhelyisógek lesznek rendelkezésre. A terület csúcsába esik az épitő-ipar csarnoka, mely az utolsó időben oly nagy mértékben fejlődött építő-ipar és a vas- és fém-ipar befogadására van szánva. E körül sorakoznak a járművek csarnokai, a posta- távirda ■ és telefon -pavilion, a nagyarányú bányászati és kohászati csarnok, mely utóbbi a vas-, fém- és kőszénbányászat eredményeit fogja elénk tárni. A bányászati és kohászati csarnok kiegészítéséül szolgálnak e környék pavillonjai, a rima-murányi, salgótarjáni, a szab. osztrák-magyar államvasuitársaság uradalmai, az urikány-zsilvölgyi, Unió vasmű, magyar ált. kőszénbánya, Nobel dina- mitgyárának pavillonjai s ezek között egy-két más csoportból ideszorult kisebb pavilion. Az oktatásügyi csarnok, egy szép görög stilü nagy épület, mutatni fogja, hogy a tanügy terén az utolsó negyedszázadban rendkívül sokat haladtunk. Ide tartozik még a közelben levő tornacsarnok s a faluban elhelyezett minta-népiskola. A közoktatásügyi csarnok mellé került az igaz- ságügyminiszterium pavillonja, mely a fegyházi ipar, a börtönrendszerek feltüntetése, főleg pedig a tör^ vénykezési épületek feltüntetése-terén fog sok érdekes látnivalót nyújtani.
