Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-12-22 / 52. szám

Melléklet az 52-ik számhoz.

TOLNAVÁRMEGYE.

A RÁK.

(Florian.)

»Lányom, előre menj!« mondja a rák anya, »Hátrafelé menni, fuj! de milyen csúnya.<

— Óh anyám I tudod, nem mondok soha ellen,

S most is szót fogadok: de menj te előttem.

A tücsök, a hangya és a galamb.

(Lachambeaudie.)

»Most hát táncoljatok, rajta!«

Szólott a kegyetlen hangya.

De a galamb odajővén S látva a tücsköt, mily szegény,

Rögtön a pártjára álla.

»Noé hát a tücsök számára Ott van az én dús raktárom,

Tőle azt én nem sajnálom;

Mert ha a természet neki Hangban adta a vagyont ki,

Éhen azért csak nem halhat.

Igaz ugyan, hogy a nyarat Ti munkában tőltitek el,

S ő ezalatt meg énekel:

Rajt’ segítni nekünk kell hát,

S tartsuk meg a törvény szavát,

A mit Isten reánk szabott.«

Erre rögtön szárnyra kapott,

Hogy hazulról a magtárból,

Magot hozzon a javából,

S amint ismét visszatére,

A tücsköt megvendégelte.

•

— Óh hangya! szívtelenséged Tán megnyeri az önzőket,

De a galamb gyöngéd szive Érdemesb a szeretetre.

Az ekevas.

Az ekevas hosszan oly addig nyugodott,

Hogy utóvégre is jól megrozsdásodott.

Ámde egyszer mégis arra szánta magát,

Hogy meglátogatja rég nem látott bátyját;

S mert bátyja munkából csillogva jött haza,

Hozzá bánatosan ez volt első szava:

»Egy anyagból vagyunk, kovácsunk is egy volt,

S im te ragyogó vagy, rajtam minden csak folt,

Hol tettél szert erre, mondd meg nekem bátran ?«

— — — —------------— — — »A munkában!«

Fr

anciából:

KRCSMARIK PÁL.

Tolnamegye a Rákóczy-korban. *

Megyénk levéltáréban a Rákóczy-féle szabadságharc idejéből csak 50—60 darab irat maradt meg s ezek is inkább a császári parancsokat, s a katonák élelmezésére vonatkozó rendeleteket s más megyékuek is megküldött körözvényeket foglalják magákban.

A fölkutatott iratokból alább közöljük a Hay- nauval teljesen egyforma szerepet játszó gróf Hais- ter, vérengző gerenerális egyik rendeletét, mely- lyel a megyében rejtőző kurucok elfogatását rendeli el hozzá illő kegyetlen fenyegetések mellett.

Ugyancsak közlöm gróf Nádasdy Ferencnek a Heisteróhez hasonló kegyetlenségü ukázát, mely szomorú bizonyságát adja annak, hogy a Rákóczy- féle szabadságharcban is egyes magyar főurak milyen vak eszközei voltak a zsarnok hatalomnak, s hogy nem átallották Heister véres emlékű babérjain osztozkodni. Gróf Nádasdyn kívül a labancokhoz tartoztak akkori főuraink közül s a császári udvarnál magas állásokat töltöttek be gróf Pálfy János, gróf Illésházy Miklós, gróf Hunyady László, gróf Eszterkázy Antal stb. Széchenyi grófot azonban nem találhatni ezen aulikus és elnémetesedett mágnások között.

Gróf Heister említett rendelete a következőképpen szólott:

Kegyelmes császár és koronás királyunk 0 felsége komornikja, titkos tanácsa, mezei fő már- sálja, győri és ahhoz tartozandó vég hazáinak gubernátora, egy gyalog regementnek colonellusa, Magyarországban teljes hatalommal biró koraandi- rozó generálisa, Sybertus szentséges római impe- riumbeli gróf HEISTER.

Minekutána Isten segítségével, valamint az egész tartományok és vármegyék, úgy az erőségek és a kurucok alattomban való helyei, a Dunán innét lévő részeken koronás királyunk és császárunk fegy perével meg vétettek, és ugyanazon vitézeivel megerősittettek, a kurucok pedig részint a Dunán* E rendkívül-érdekes történeti adatokra különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. A szerk.

túl futottak, részint maguk szándékukkal törvény szerint való királyoknak engedelmességére állottak, részint és kiváltképpen nagyobb része a tiszteknek fogságban vétettek, és most is ott tartatnak, úgy hogy ez a rész a kurucok alábbvalóitól, azokon kívül, kik úgy erdőkön vagy mocsáros helyeken még eddig lappanganak, kitisztult és csak a lakosoknak, és parasztoknak békés nyugodalmukra vagyon hátra, hogy ez következendő keveseket, úgymint Eszter- háey Antalt, Kisfaludyt, Teörök Istvánt és Szekerest magok kevés követőjökkel barlangjaikból kikeressük és üzzük és legkisebb részt is magok táplálására ne engedjünk, melytől császárunk ő felsége szolgálatja szintén úgy függ, valamint szintén függ kiváltképpen a Dunán innét levő lakosoknak és részeknek közönséges java és boldogsága. Innen minden vármegyék fő és vice ispánjainak, szolgabiráknak, komissáriusoknak és falusi bíráknak, kiváltképpen pedig ennek a Tolnavármegyének ez írásunkkal, a mint szeretettel jelentjük, úgy igen igen parancsoljuk, hogy mindnyájan közönségesen és ki ki személye szerint, akarminémü fegyvert, dorongot és kopját ragadjanak, és a nevezett kurucokat és tolvajokat és a közönséges csendességnek háborgatóit minden igyekezettel üldözzék, vágják és öljék. Senki pedig legkisebb segítséget, annál inkább való élést, vagy éltetésre valót szolgáltatni; de holott és mikor és miképpen az ily- lyen rosszakat és tolvajokat lappangani tudják, ha magok nem elégségesek lesznek az ellenállásra, minden mulatozás nélkül idein a legközelebb való császárnak kommendáns tisztének megjelentsék, melyet mindeneknek és kinek kinek feje és jószága vesztése alatt erőssen parancsoljuk: Annak okáért minden fő vagy viceispán a maga vármegyéjében mulatozás nélkül ezeket elolvastatván elsőbben kur- rentálisok által ezt a parancsolatot minden faluban kihirdettesse, annak utána vármegye gyűlést minden késedelem nélkül hirdettessen, hogy a vár- megye gyűlésen ezen kihirdetés elolvastassék és hogy mindezekről bizonyos legyek, minden falu a maga kurrentá isát dátumjával együtt a falu pecsétjével megerősítvén, magok viceispánjának által küldjék, a ki azontúl mindezeket énnekem, vagy a közelébb levő gralisnak vagy commendásnak kézibe adni tartozzanak, sőt mentői hamarabb azon igyekezzenek, hogy a vármegye be Íratása meglegyen és kiváltképpen minden faluban számszerűt mennyi lakosok és parasztok távol vagy otthon levők és olyan különbséggel, hol legyenek? az otthon levőknek fegyverek kinél legyenek ? Melylyet bogy igazán végbe menjenek a bírák és minden falunak vénjei megesküttessenek és eleikben tétessék, hogyha ezek után hamis tétovázás, elhallgatás vagy eltitkolás találtatik, legelsődben a biró s egy a vének közül hiiszegését akasztófával, vagy karóval fizeti meg. Azonkívül intjük a plébánosokat és prédikátorokat, akárminemü vallásuak legyenek, hogy ne csak az említett dologban, egyet ne értsenek a kurucokkal, vagy tartsanak, hauem a reájuk bízott községeket a prédikáló székből törvény szerint Istentől választott JÓZSEF királyhoz köteles hűségre nagy buzgósággal intsék és tanítsák, sőt önön maguk, mások példájára, valahol tudják, hogy ez a veszedelmes népség mulatoz, minket vagy legközelebb lévő helytartó commendánsunkat bizonyossá tegyék. Másként cselekedvén, úgy maguk, mint a fönt nevezett kurucok oltalmazói és pártfogói hasonló büntetéssel bűntettnek. A mint a közönséget prédikáló székből minden vasárnap és ünnepnap ezt a parancsolatot ki jelentmi el ne mulasszák. Kell Győrött Szt Mihály havának 17-ik napján 1709-ik esztendőben.

P. H. Comes ab HEISTER.

Heister eme rendeleténél még érősebb fenyegetésekkel van tele gróf NÁDASDY Ferenc alábbi ukáza, mely ekképpen szól:

Tekintetes Nemes Vármegye. Szombathely, 1810. május 20. Méltóságos Oommendirozó Generális Sibertus gróf Heister Feldmarsal Uram Ő Excellentiája, én nekem coocredálván az Dunáu innen való földnek defensióját, a többi tett dispo- sitiói között én nekem commitálni méltóztatottt, hogy ezen tekintetes nemes vármegyének intimál- jam, hogy ő Excellentiája mind az köztünk tekergő tolvajoknak kiirtásokra, mind pediglen a Dunán által igyekvő Rebbeliseknek ellene állására bizo______________________________________9_

nyos számú hadakkal, Obrister Schilling uramat commendóm alá által küldötte. S mivel hogy a nemes vármegyék katonái, úgy mint kik mind az népét a vármegyének, úgy lappangó helyeit ismerik s mindennemű kalauszságokat legjobban tudják a Dunán innen való földnek tolvajokbul való kitisztásukra s igy csöudességes megmaradásukra szükségeseknek s hasznosaknak ítéli. — Továbbá arra való nézvést is kívánja ő Excellentiája, hogy minden idóhalogatás nélkül, ezen nemes vármegye maga katonáit úgy készítse, hogy mihentén az parancsolatot veszi, ahová parancsoltatik, ott jelen lehessenek, s leendő Gommendans parancsolataihoz alkalmazzák magokat. Hogy pediglen ezen katonaság jobban subsistálhasson, mivel a nélkül is az magazinbul kenyerük ki fog járni, azért méltónak véli ő Excellentiája, hogy legalább egy-egy katonának minden hórul-hóra egy tallér pénzét kiadni ne terheltessék. Mi pediglen kinek-kinek javai con- servatiójára, o econo imájának gyarapodására s az istentelen kóborló tolvajSágoknak inkább, mint háborúnak lecseadesitésére való igen szükséges állapot; azért annyival inkább nem kételkedem, ezen tekintetes vármegye ahhoz tartván magát, nagy jó szívvel s lélekkel fogja ezen intimátiót venni, s magát ily hasznodra célozó dispositiókhoz alkalmaztatni. Ezen istentelenek kiirtásához másik igen szükséges orvosság az is lévén, hogy nemcsak fejük, életük vesztések alatt megpararcsoltassék a falubelieknek, hogy az közelében levő kegyelmes urunk ő felsége commandanttjához a híreket bevigyék, s nem amint istentelenül szokták, mikoron immár helyeikből kiment, hanem mihelyt sajdétja, sőt éjjelnappal strázsákat tartsanak, erdeiket is mind éjjel- nappal megvizsgálják, se éléssel ne táplálják, se semmi kigondolható segítséggel hozzájok lenni ne merészeljenek, sőt ha legkisebbet sajditanak az szomszéd faluknak is hirt adván — föltámadjanak, s mint afféle dühödött ebeket üldözzék, agyon verjék; bizonyosak lévén, hogy valaki vagy valakik legkisebben is ezen rendölésem ellen excedálni fognak, valamint magokat az tolvajokat látják s látták, úgy minden kegyelem nélkül nemcsak a bírót, de leg értékesebbik két-három embert fölakasztatom. Sőt ha az meg Dem rezzenti a szófogadatlanokat, minden Commendansnak parancsolatjában lesz, az olyatén faluknak mindeu népét kardra hányni. — Melyet az nemes vármegye minden késedelem nélkül publikálni ne terheltessék, mert actu expeditió- ban vannak az orderek, kiknek ha jóval nem engedelmeskednek a vármegyék lakosai, sírva fogják látni veszedelmüket. Ezzel maradok Tekintetes Nemes Vármegyének kész köteles szolgája grbiNÁDASDY FERENC.

Erre a szigorú rendeletre a vármegye 1710. május 26-án felelt, s ebből a válaszból eléggé kitűnik Tolnavármegyének a Rákóczy-szabadságharc ideje alatti nyomorúságos állapota.

A vármegye válasza ekként szólott:

Szombathelyről a folyó évi május hó 20-ról Exeellentiád nekünk küldött intimációját kötelesen vettük, melynek is eontinentiáját megértettük. Jóllehet, hogy kegyelmes Császár és koronás király urunk ő felségéhez tartozó kötelességünk azt hozza magával, hogy a magunk országa megtartásáért és oltalmazásáért tartozunk fegyvert fogni ő Felsége hűsége mellett, de ebben a zűrzavar időben Tol navár megyének némely része elpusztult, némely részét pedig a szomszéd vármegyék úgy mint Baranya, Somogy, Veszprém és Fehér elfoglalták, csak éppenséggel az egész Tolnavármegye mostan nem több, hanem huszonegy nyomorult faluból álló, annak is ötét, amelyik jobbacs- kák volnának, nem a nemes vármegye, hanem a pestis bírja; való dolog, hogy a midőn kegyelmes urunk 0 Felsége fegyvere ezen szegény vármegyét a kurucságtól visszavette volna, akkor alkalmas katonaság maradt volt, de Simontomyának megvétele után mindnyájának elvótetvón a paripájuk, fegyvereiket le kellett tenniök akik is a falukban ide- oda eloszlottak, hanem csak éppen 60 lovas hagyatott volt a praesidiuraban, és 30 hajdú, de azokat is annyira elfogyasztotta az istmtelm, csavargó, tolvaj kuruc, hogy 16 lovasnál és tiz hajdúnál töhb nem maradt, azokból pedig ötnél többet nem hagyott, hanem mind levágta; a 16 lovas és tiz hajdú most megvagyon, azok nincsenek a vármegye discretiója alatt, hanem a praesidiális commendans ur com- mandirozza őket; ha többen volnának is, igen szükséges volna, mivel gyakorta e tájon csavarognak azok a tekergő tolvajok, olyankor nem is mer kimenni az ember a praesidiumból, mivel nincsen mivel ellenállani. Ami pedig azt illeti, hogy a parasztság afféle kóborlóknak resistálhasoon. minden mozdulatukról mentői hamarább hirt adjanak és semminemű élest nekik ne adjanak: maga is a Feldmarschal gróf Heister ur Ő Exeellenciáj i hasonló parancsolatot móltóztatott még tavai a nemes vármegyének expediáltatni, aki is cum summa obligatione nemcsak publikáltatott, hanem fa'uról- falura currentaliter expediáltatott, hogy minden falu nemcsak jószága, hanem feje elvesztése alatt is hi- ven és szorgalmatosán azon parancsolatot exequálja, de a szegénység azzal mentette magát, hogy három négy, öt magyarországi földnyire vagyon egyik falu a másiktól, ami igaz is, s akiknek le-