Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-12-15 / 51. szám

— Furcsa viszonyok. Pár évvel ezelőtt az iparos tanoncisk. bizottság, bogy az akkori zilált viszonyokba egy kis rendet hozzon, kimondta, hogy Szegzárdon az inasiskola tanítói tiszteletdijaikat ha- vookint kapják. S akkor néhány hónapig igy is történt. De nem sokára ismét csak helyre állt a régi rend, vagyis jobban mondva a rendetlenség, s a fizetések ismét késni kezdtek, mignern ez a késés végre rendszeressé vált. így a múlt évi já­randóságot még ma sem kapta meg mindegyik tanító, akik pedig megkapták is, csak a múlt no­vemberben, tehát a ll-ik hónapban jutottak hozzá, de azok is csak akkor, mikor a kir. tanfelügyelő szorgalmazására már a közig, bizottság is foglal­kozott az Ügygyei. S mért van ez igy ? Azért, mi­vel a község, mint fentartó, csak 3—400 frtot vesz fel e célra évi költségvetésébe; hogy aztán a még hiányzó 1000 frt honnan kerül, arra legkisebb gondja, nyugodtan várva, hogy a hiányzó összeget az állam adja (ha akarja), vagy a tandíjak büntetés pénzekből pótoltassák. Nem volna sokkal jobb, ha a község az egész összeget felvenné a költségveté­sébe, és az e célra begyölendő péuzek mind a község pénztárába folynának ? Vagy ha ez nem jó, akkor mért nem vetik ki az e célra törvényesen megengedett 2 % pótadót ? Akkor ez az iskola nem volna olyan gazdátlan s a tanítók, csakhogy idejében keservesen megszolgált tiszteletdijukhoz (!) jussanak, nem volnának kénytelenek járandóságu­kat a hitelbanknál kamatra felvenni, mint a hogy azt a napokban tették, a midőn a szept. — decemberre járó összeget felvették, s erről a pénzről kamato­kat fognak fizetni mindaddig, mig a felvett ösz- szeget nekik ki nem fizetik, (kik?) hogy a banknak visszafizethessék. De mikor lesz ez vájjon ? Furcsa, nagyon furcsa viszonyok valóban 1 — Tűz egy postahivatalban. Kedden délelőtt a bonyhádi posta- és táviróépület kéményében tűz ütött ki. Erős szél dühöngött és igy a kéményből kicsapó tüzsziporkák csaknem lángba borították a tetőt is; de a tűzoltóság villámgyorsasággal a hely­színén termett, és csakhamar sikerült a tüzet el­nyomni. — Halálozás. Id. Ferenc József, szegzárdi lakos, 83 éves korában, végelgyengülés következté­ben meghalt. Temetése folyó hó 14-én nagy rész­vét mellett ment végbe. A Stockinger, Untermül- ler és Szvoboda családok, nagyszámú ismerősei és tisztelői, gyászolják a de'rék aggastyán halálát. — Népmozgalmi statisztika. A felekezeti aDyakönyvvezetők a folyó évi szeptember hó 30-án lezárták eddig vezetett anyakönyveiket s a másod­példányokat beküldötték a vármegyéhez a levéltár­ban leendő elhelyezés végett. Ezekből a másod- példányokból kitűnik, hogy a központi járásban 1895. január 1-töl 1895. szeptember 30-ig szüle­tett 1348, (93 törvénytelen), meghalt 968, házas­ságra lépett 313 egyén. Szegzárdon, született 415, meghalt 340, házasságra lépett 96: a szegzárdi szülöttek között 30 volt törvénytelen. Tolnán szü­letett .326 (törvénytelen 21,) meghalt 198, házas­ságra lépett 84. Báttaszéken születetett 194, (tör­vénytelen 13), meghalt 133, házasságra lépett 36. Legnagyobb volt a halálozás a szegzárdi ref. egy­házban, mert 46 születés és 73 halálozás fordult elő ; általában szomorúan kell konstatálnunk, hogy a központi járás református és tiszta magyar egy­házaiban : Decs, Ocsény, Pilis községben, a halá­lozás mindenütt jóval felülmúlta a születéseket, a többi községekben pedig mindenütt születések múl­ták felül a halálozásokat. A központi járás összes községei között aránylag a legtöbb törvénytelen gyer­mek volt Szegzárdon. — Magán leányiskola Tamásiban. A vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedte, hogy Streit Emilia oki. tanítónő Tamásiban magyar tannyelvű elemi leányiskolát állíthasson föl. — Körözések. A gyönki kir. járásbíróság Mandl Ferenc, tolnai születésű, 23 éves, nyerges­segédet súlyos testi sértés vétsége miatt körözteti. A sz.-fehérvári kir. trvszék Mészáros József regölyi születésű, 30 éves cselédet lopás büntette miatt körözi. Az aradi kir. trvszék Farkas másként Csábi József, tamásii felsőireghi kolompár cigányt meg­vesztegetés miatt körözi. 4. ___________________________________ — M eghalt tanító. Osztényi Dániel, öcsényi ref. tanitó e hó 5-én Ocsényben meghalt. 26 évig működött a tanítói pályáa. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. — Eltűnt elmebeteg. A bpesti főkapitányság Sándor Ferenc, szegzárdi születésű, 45 éves, budapesti elmebeteg cipészmestert, ki budapesti VIII. kér. Szigo.iy-utca 7 sz. alatti lakásáról nyom­talanul eltűnt, s ho[tartózkodása kipuhatolható nem volt: országszerte körözteti. — Karácsonyi küldemények a postán, a pécsi posta- és távirda igazgató részletes figyel­meztetést bocsátott ki a közönség részére, hogy a postai csomagokat erősen, gondosan és tartósan kell csomagolni és a címet feltűnően kell ráírni vagy illeszteni, mert különben a küldemények könnyen megsérülnek és nem lesznek kézbesíthe­tők a mostani nagy forgalom alkalmából. Figyel­meztet arra is, hogy a csomagokat lehetőleg dél­előtt kell föladni s e célból december 20-tól 24-ig a küldemények déli órákban is felvétetnek. — Meglopott gazdák. Bor János, Méhes Ist­ván és Simalc8ik Károly dunaföldvári lakosok a mu!t hót egyik reggelén arra ébredtek, hogy is­tállóikból az összes lószerszámokat, pokrócokat és még sok más egyéb eszközöket ellopták. A tettes még ismeretlen. — Véres verekedés, Korsós Péter, József s Mihály őcsényi lakosok már régen haragudtak Ka­pitány Mihályra, s midőn a napokban épen együtt mentek az utcán $ véletlenül találkoztak Kaj>ilány- nyal úgy megverték, hogy az orvos állítása szerint életben maradásához alig van remény. Mind a hár­mat letartóztatták és átadták a szegzárdi királyi ügyészségnek. — Elkobzott fegyverek. Till Henrik, Sol János és Lindheimer Konrád varsádi lakosoktól a csendőrök egy-egy vadászfegyvert elkoboztak. Lind- heimert különben orvvadászaton rajta is érték, s igy kettős büntetés vár rá. — Agyonlőtte az öreganyját. Rác János 9 éves decsi gyerek, 60 éves öreganyját, boszuból úgy szájon lőtte apja puskájával, hogy egy napi kínos szenvedés után meghalt. Általános felhábo­rodást kelteit a vad gyermek e rómitő gaztette. — A mulatság vége. Méret József s Varga István nagydoroghi lakosok betértek a hencsei csárdába egy pohár borra. Az egy pohárból több liter lett, a mulatságból pedig veszekedés, majd verekedés, végre pedig Mérei kést rántva, Vargát úgy megszurkálta, hogy ott rögtön eszméletlenül terült el. Életben maradásához kevés a remény. Mérei tettét beismervén, azzal védekezik, hogy ő csak önvédelemből szúrta meg társát, mert ha meg nem előzi, az szúrta volna meg őt. Átadták a paksi kir. járásbíróságnak. — Megrabolta a testvérét. Pesti Juli, szeg­zárdi asszonynak volt 200 frt megtakarított pénze. Ezt megtudta fivére, Pesti Ferenc s elhatározta, hogy bármi módon a pénzt meg keríti. Eleinte szép szóval kezdte s folyton kerülgette a nővérét, hogy bízza rá a pénzét, jobb helyre már netn te­heti, megkapja a kamatját s bármikor a tőkéjét is. De az asszony, úgy látszik, ismerte fivérét, s nem állt kötélnek. Midőn a szép szó nem használt, go­rombával folytatta s végre veréssel végezte, de célt nem ért. Ekkor megváltoztatta a taktikáját, s azon mesterkedett, hogy megtudja, hol tartja nő­vére a pénzt. Meg is tudta csakhamar. Akkor a pénzt erőszakkal elvitte. Nővére bár rimánkodott, hogy adja vissza, de azt nem tette, hanem egye­nesen kiment a vasútra, hogy a pénzzel elutazzék. Az asszony azonban jelentést tett az esetről a csend- őrségnek, s a járőr épen akkor csípte nyakon, mi­dőn el akart utazni a vonattal. Ott az állomáson letartóztatták s átadták a szegzárdi kir. ügyész­ségnek. — Vakmerő suhanc. Pénteken délután egy újvárosi 16 éves suhanc a városi végrehajtóra, ki foglalást eszközölt náluk, fejszét emelt, a vele volt őrök rögtön ártalmatlanná tették és behozták a vá­rosházára, hol vele jegyzőkönyvet Vettek föl és sza­badon bocsájták. Ügyét áttették a fenyitő bírósághoz. TOLNA VÁRMEGYE. VIDÉK. V Paks. lsen tisztelt szerkesztő nr 1 Olvastam becses lapja legutóbbi számában a tolnai iskola látogatá­sokról szóló közleményt, és az jutott eszembe, hogy halhatatlan Eötvösünk szelleme kezd közöttünk le­begni. Ö, a nagy idealista, kinek szemei előtt egy tökéletes népiskola alapján felépített Magyarország lebegett, s ki a tanfelügyelői intézmény életbelép­tetése által is ezen célhoz való közelebb jutásun­kat tervezte, bizonyára nagy megelégedéssel tekint ma Tolnavármegye oktatásügyére, melynek veze­tése oly buzgó, szakavatott férfiúra van bízva, mint Tihanyi Domokos, megyénk jeleulegi kir. tanfel­ügyelője. Mi, kik 10 éves ittlétünk alatt alig láttunk iskolánkban tanfelügyelőt, örömmel, sőt elragadta­tással konstatáljuk, hogy jelenlegi tanfelügyelőnk alig 9 hónapi itt tartózkodása alatt e héten már másodszor jelent meg körünkben, s ezúttal min­den helybeli iskolát meglátogatott. A hol csak megjelent, első pillanatra megnyerte a tanítók bi­zalmát. — A helybeli status quo izr. iskolában pl. 2 és fél órát töltött, vizsgálva a tanulók elő­menetelét. Alapos szakképzettségre valló kérdései, nyájas magatartása a tanulókkal szemben, biztosí­tották neki a tanítók tiszteletét. Fősulyt a magyar nyelvre, földrajzra és történelemre, valamint a szá­molásra fektette. A vizsgálat után behatóan tuda­kozódott az iskola állapota, felszerelése, az esetle­ges hiányok felől, a tanítók helyzetéről stb. Min­denekről pedig részletes feljegyzéseket készített egy általa önállóan tervezett ivre. Yégül pedig a ta­nulók előmenetelére, valamint az iskola berende­zésére nézve a jelenlevő iskolaszéki elnöknek, úgy a tauitói karnak meleg szavakban fejezte ki elis­merését. Ha elgondoljuk, hogy csak ezen egy iskolá­ban majdnem egy egész délelőttöt vett igénybe az iskolalátogatás, és helyben 9 hasonló iskola van, fogalmunk lehet azon nagy munkáról, melyet de­rék tanfelügyelőnk teljesít, midőn a megyei összes iskolákat évenkint legalább egyszer meglátogatja. Megnyugvással tekinthetünk a jövőbe, s bizton re­mélhetjük megyénk oktatásügyének felvirágozását, mert az ily buzgó tanfórfiu vezetése alatt el nem maradhat. S. Zs. Simontornya. I. Tekintetes szerkesztő ur 1 Engedje meg, hogy rendes tudósítója rövid levelében foglalt némely adatát helyreigazítsam, illetőleg kibővitsem. A szá­raz tények felsorolása már eléggé kimutatja, hogy mily módon igyekszik a helybeli uradalom vezető­sége a gabonaárak által előidézett jövedelemcsök­kenést pótolni. Be lett rendezve egy épület köz­vetlen a simontornyai vasútállomás mellett tehené­szetnek ; vízvezeték, csatornázás mintaszerű. Ujitás számba megy a yorkshire és mangalica disznó hiz­lalás. A halastó 118 kát. holdat tesz és áll több nagy lehalászó és nyújtó tóból, továbbá 3 kis te­lelő (alig 300 □ öles) és 1 ivó tóból. Mindegyik tónak a legmélyebb pontjáról van levezető csator­nája, úgy hogy a vizet belőle teljesen le lehet ereszteni. A nagy tavakban néhol csekély nádas erek — a régi Sió mederből — is meghagyatnak és több helyen természetes szigetek is vannak, — hogy a hal a legsekólyebb vízre is ki mehessen. Az átlagos vízmagasság 30 cm., a teleltetőben 120, 150 cm. Évi termelés kát. holdankint átlag 1 mm. ponty. Lehetséges, hogy kisebb mennyiségű csuka is megtüretik. Ezen halastavak egy nagy gáttal védetnek az esetleges vizáradások ellen s egymás­tól is erősen épített gátakkal választvák el. Itt a töltések készítése körül van ma is át­lag 50—60 munkás elfoglalva s keres egy napra 1 frt, 1 frt 20 krt, sót többet is. így jut a nap­számos osztály kezébe 5—6000 frt, a mi bizony nagy jótétemény. A nádfonoda egy Dagyobb méretű egyszerű szövőszék, mely naponként 400 Q méter Stukatur fonatot készít. Ezt egy ember, egy inas segédlete mellett teszi és nem foglalkoztat sok embert, ha­1895. december 15.

Next

/
Thumbnails
Contents