Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-12-15 / 51. szám

• vőnek, olyannak, moly a modern jogállam köretében méltán megilleti a közigazgatás nagyfontosságu feladatait végző munkás tisztikart.

Az utolsó megyei restauráció alkalmából teljes elismeréssel adózhatunk a mi megyénk derék tisztikarának, mely eddig is lelkiismeretes buzgalommal felelt meg a beléje helyezett bizalomnak, s mely éppen azért elég garanciát nyújt arra, hogy a rendszerváltozás bekövetkeztével is feladatának magaslatán fog állani s az állami közigazgatás magasabb igényeinek is teljes mértékben képes lesz megfelelni.

VÁRMEGYE.

— A központi választmány múlt szerdán D'óry Pál, alispán elnöklete alalt ülést tartott, melyen az országgyűlési képviselő választásra jogosítottaknak a jövő évre érvényes névjegyzékét a Curiától leérkezett határozatoknak megfelelőleg véglegesen megállapították és annak kiadmányozása iránt megtették a szükséges intézkedéseket; és pedig egy-egy teljes példány a vármegyei levéltárban helyeztetett el azonkívül a vármegyében levő hat választó kerület választói helyét képező : Szegzárd, Bonyhád, Paks, Kölesd, Pincehely és Szakcs községeknek megküldetett, a községenként külön egybeállitott névjegyzék pedig a többi nagy községeknek, illetve a körjegyzőknek az 1876. évi XVIII. t. c. 3. §-ának megfelelőleg kiadatni határoztatok.

— A hatodik járás. Az újonnan szervezett dombóvári járás fölállításába a belügymininiszter múlt hétfőn érkezett rendeleté szerint bele egyezett azon korábbi fentartás nélkül, hogy a járásbíróság felállításával egyidejűleg létesittessék az uj járási főszolgabiróság is. A belügyminiszter beleegyezett abba, hogy a dombóvári járási főszolgabiróság 1896. január 1-töl létesittessék s egyúttal elrendelte, hogy a folyó hó 16-án megejtendő általános tisztujitás alkalmával a dombóvári főszolgabíró és szolga- biró választás is foganatosittassék; a miniszter a főszolgabiróság tiszti karának és személyzetének járandóságát is folyósította. Az uj járásba fognak tartozni: Ó- és Uj-Dom- * *

Mint ennyi zavar okozója az ajtón kilökettem s egyenesen a visszatérő Örzsike nyakába repültem. Ezért nem is haragudtam volna, sőt még egy csókot is cuppantottam rózsa ajkaira, — csakhogy a boros kancsó a földre esett s mind az öt liter bor nem após és vő, hanem az édes anya- föld által ivódott meg. Oránkinti 24 kilométernyi gyorsasággal menekültem szobámba, azzal az öntudattal, hogy ez órától kezdve két halálos ellenségemmel több van a vitágon.

*

Azon közben múlt az idő. Grófi szokásaimról letennem, néha tanítanom, orgonáznom, sőt orgonát nyomnom is kellett.

Szabad óráimban sokat voltam tiszteletesék- nél. A tiszteletes ur igen derék ember volt, szerette is mindenki, közveszélyessé csak akkor vált, mikor verseket irt, s mikor — uram bocsá — azokat ki is nyomatta.

Azt hitte, hogy az életben semmi sem történhetik, amit neki megónekelnie nem kell, lett légyen az születés, lakodalom, disznótor, halál vagy főispáni jubileum. Kegyetlen verseket gyártott s általuk az élet keservei édesebbek nem lettek. Én türelemmel hallgattam zengeményeinek felolvasását, amiért nagyon meg is szeretett. Pedig nem azért voltam nála gyakran, hanem azért, mert Ör‘ zsike is sokszor ott volt; a tiszteletesnével nagyon szerették egymást.

Szerelmes pár lett belőlünk s Amor isten segíteni nem akart rajtunk. — Örzsike esküvőjének

2.

____________________________

bov

ár, Döbrököz, Szakcs, Nak, LápafÖ, Vá- rong, Kocsola, Kurd és Gyula- Jováncza ; a simontornyai járásból pedig Mucsi és Csib- rák. Az uj járás „dombóvári,“ a régi pedig „tamási“ nevet nyer. A főszolgabiróság évi budgetje 6754 irtot tesz ki. A főszolgabíró illetményei: 1400 frt fizetés, 400 frt uti- átalány, 200 frt iroda átalány és természetbeni lakás ; a szolgabiróé : 900 frt fizetés, 160 frt úti átalány és természetbeni lakás; a járási orvosé: 384 frt fizetés és 100 frt úti átalány; a járási Írnoké: 500 frt fizetés, 100 frt lakbér; dijnoké 860 frt fizetés; az állatorvosé: 400 frt fizetés, 200 frt utiátalány; főszolgabírói tiszti legényé : 120 frt fizetés, 120 frt ruházat; a hivatal- szolgáé: 200 frt fizetés, 110 frt ruházat.

— A megyei statisztikai bizottság tegnap délelőtt 10 órakor a megyeház kis termében Döry Pál, alispán elnöklete alatt ülést tartott • az ülésen jelenvoltak : Kurz Vilmos, árvaszéki eluök, Simontsits Elemér, főjegyző, Tihanyi Domokos, tan- felügyelő, Mittweg Henrik, uradalmi főtiszt, Nagy István, főszolgabiró, László Lajos, ügyvéd, Vargha Lajos, árvaszéki helyettes elnök, Papp Gyula, Kor- bonics Dezső, Haypál Sándor és Steinfeld Béla, árvaszéki ülnökök, Módly László, főpénztárnok és Székely Ferenc, főlevéltárnok. Előadóként dr. Éry Márton, II. aljegyző szerepelt, ki bemutatta a vármegyei számvevőség által átvizsgált, a főszolgabi- rák által beterjesztett s a népmozgalmi adatokat magukban foglaló statisztikai kimutatásokat, melyek az ülés határozatához képest az eszközölt helyesbítésekkel az elnöklő alispán utján föl fognak terjesztetni az országos statisztikai hivatalhoz. Az előadó által előterjesztett javaslat egész'terjedelmében elfogadtatván, az ülést Döry Pál elnöklő alispán berekesztettnek nyilvánította.

Felhivás

az iparostanoncok, segédek és munkások készítményeiből rendezendő időleges kiállításban való résztvételre nézve.

Hazánk ezredéves fennállása alkalmából rendezendő kiállításnak célja bemutatni Magyarország szellemi és közgazdasági állapotát.

E célt szem előtt tartva, a kiállítási Programm felöleli a nemzeti munka minden ágazatát, de első sorban kiváló szerepet juttat a hazai ipar minden tényezőinek.

Mi sem természetesebb ennélfogva, hogy a hazai ipar keretében megfelelő kell helyet elfoglalni az

TOLNAVÁRMEGYE.

a gyűlölt Törköllel a farsangban meg kellett lenni, iszákos atyja ragaszkodott e frigyhez, mert a kurátor jó párti volt. Már karácsony felé járt az idő s képzelhetni keservünket, mikor a rettegett időpontot oly gyorsan közeledői láttuk.

Hanem a jó Isten, aki még Lepényesen is jelen van, rólunk sem feledkezett meg.

A karácsonyi ünnepekre megjött a tiszteletes ur jogász fia, Pista. Drukkoltam is hogy a bál elnökség s Nemzeti Oasinói tagság ügyében leálcáztatom. Bántam is már szeleburdiságomat; de szerencsére ez a dolog elő nem hozódott s igy e bajból szerencsésen kimásztam. Pista igen jó fiú volt, még vad jogásznak sem nevezett. Nagyon megszerettük egymást, ugyannyira, hogy minden bajomnak bizalmasává tettem.

Megígérte, hogy segít rajtunk. Bár nem tudtam elgondolni, hogy miként fog ez megtörténni, mégis háladatos voltam jóindulatáért.

Az ünnepek után disznótor esett tisztelete- séknél s erre a zsíros alkalmatosságra rektorék s Torkol kurátor is hivatalosak voltak. Nekem is ott kellett volna lennem, de Pista tanácsára kimentettem magamat.

Figyelmeztetett, hogy valami történni fog.

S csakugyan vacsora után, mig tiszteletesék- nél idoggálhattak, és konfektül az elmaradhatlan disznótoros verset falatozhatták, Pista sietve jön hozzám s magával hivott. Útközben kitanitott. A papház elé értünk.

Szemben ezzel az egyház büszkélkedett s a

1895. december 15.

iparostanoncok, segédek és munkások kiállításának, a melyben oly egyének versenye érvényesül, a kiknek ügyessége és Ízlése, szorgalma és ügybuzgalma zálogát képezi a hazai ipar méltán várható felvirágoztatásának I De tanúbizonyságot van hivatva szolgáltatni ez a kiállítás arra nézve is, hogy az ipar e nélkülözhetlen segédmunkásai szakmájuk keretében különösen az utolsó tiz esztendő óta mennyire haladtak ?

Az iparostanoncok, segédek és munkások tervezett kiállítása ennélfogva nagy jelentőséggel bir és pedig nemcsak az 1896-iki ezredéves országos kiállítás teljessége szempontjából, hanem kiváltképen az illető kiáílitók között támasztandó versenynél fogva, a melyet ezen kiállítás előidézni s ez által a magyar munka ezen ágazatának életrevalóságáról, szellemi erejéről tájékozást nyújtani hivatva van.

Nagy súlyt helyezünk tehát a szóban levő kiállításra és ép azért teljes bizalommal fordulunk mindazokhoz, a kiknek hathatós közreműködése nélkül ezen kiállítást létrehozni teljes lehetetlenség volna, hogy illetékes körökben befolyásukat oly irányban érvényesíteni szíveskedjenek, hogy ezen kiállítás nem csak mennyiség, de minőség tekintetében is megfeleljen ama várakozásnak, a melyet hozzá füzünk; buzdítsák, támogassák azokat, a kik tehetségüknél fogva a kiállításban részt venni jogosítva vannak.

Ezen tényezők pedig a kerületi és helyi bizottságok, a kereskedelmi és iparkamarák, az ipartestületek és társulatok; továbbá a külföldön hazafias szellemben működő magyar egyletek; mert a jelen kiállításban a külföldön lakó és magyar honos iparostanoncok, segédek és munkások is részt vehetnek készítményeikkel.

Nagy feladat vár e kiállítás rendezése körül különösen a kerületi bizottságokra, amelyek nemcsak a kiállítási tárgyak elkészítésének ellenőrzése, hanem a feleknek a szükséges tudnivalókkal leendő ellátása, a bejelentési iveknek összegyűjtése és a kiállítási igazgatósághoz való juttatása tárgyában is kell intézkedniük.

A kiállításban való résztvételre vonatkozó ha- tározmányok különben a bejelentési ivekhez csatolt szabályzatban soroltatn ik fel részletesen; mindamellett e helyen is szükségesnek tartom kiemelni, hogy

Ti minden egyes bejelentő csak szakmájába vágó s általa készítendő tárgyakat jetenthet be a kiállításra;

2. a bejelentési határidő 1896. évi január hó 31-én jár le;

3. a két egyenlő példányban kiállítandó bejelentési ivek azon kerületi vagy helyi bizottságnál nyújtandók be, á melynek területén az illető bejelentő tartózkodik; külföldön lakók bejelentési ivei azonban vagy az ottani magyar egylet utján, vagy közvetlenül is beküldhetők a kiállítási igazgatósághoz ;

4. ezen időleges kiállítás 1896. évi julius hó 15-én nyílik meg és augusztus hó 15-ik napjáig tart;

5. A kiállításra elfogadott tárgyak 1896. évi julius hó 1-ig bérmentve lesznek a kiállítási igazgatóság címére beküldendők; azok díjtalan elhelyezéséről és visszaküldéséről a kiállítási igazgatóság fog intézkedni úgy, hogy e csoportbeli kiállítók még térdíjat sem fognak fizetni; végül

két épület közt meglehetős térség volt. Itt szoktak a gyerekek játszani; nyáron labdázni, télen pedig hólabdával véres harcokat vívni és hóembereket felállítani.

Most is meredezett a holdvilágban egy ilyen szörnyeteg, merev lábakkal s pipával a szájában. Egy rúgással földre terítettük szegényt. Pista a tiszteletes ur bundás csizmáját, rókabőrrel bélelt vadászkabátját s prémes, nyakig érő sapkáját már előzőleg kicsempészte. Mindezt hamarosan magamra vettem. A huncut jogász ekkor tele rakott hóval, égő pipát dugott számba, s amint merev lábakkal mozdulatlanul ott álltam, senki sem hitte volna, hogy a hóember fagyos burka alatt a szegény al- tanitó szerelmes szive dobog.

Bűntársam elsietett. — Mikor a jogász a társaságban ismét meg jelent, Örzsike — a ki szintén be volt avatva — hirtelen rosszul lett s igy a társaság feloszlott.

Egyszerre nyílik a kapuajtó s hallatszik a távozó társaság vig lármája. Torkol és Ivóok egymásba fogózkodtak. Renden szokásukhoz híven be voltak nyakalva. A háziak a kapuban gyönyörködtek egy darab ideig a gyönyörű holdvilágos időben. Mikor a társaság a hóember irányába ért, egyszerre megszólal egy kegyetlen torokhang: — Ivóok, Ivóok! Már meg sokat ivál.

A rektor egyszerre kijózanodott. Mindenki rémülten nézte a hóembert. Pipájában csak úgy szikrázott és sereegett a dohány a füstöt pedig úgy okádta, mint egy cséplőgép.