Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-12-08 / 50. szám
1895. december 8. TOLNA VÁRMEGYE. 3. Uzd-Borjád község jegyzőjének fizetését 600 frtra, lakbérét és irodahelyiség-átalányát 150 írtra emelték. A 7evei községi gyámpónztári könyvvivő fizetésének felemelésére vonatkozó határozatot, valamint a tárgysorozat többi pontjára vonatkozó ügyeket kedvezőleg intézték el. Górbö-Belecska község szétválására vonatkozólag abban állapodtak meg, hogy két kis községgé és Belecska község székhelylyel körjegyzőséggé alakulhasson. A dunaföldvári mértékhitelesítő hivatal vezetőjének lakbérilletraényben leendő részeltetése iránti kérvényét elutasították. Az ülés tágysorozata 11 órakor már kime- rittetvén, elnöklő alispán az ülést berekesztette. — A közigazgatási bizottság decemberi ülése tegnap tartatott meg a betegen fekvő főispánunk helyett D'óry Pál, alispán, elnöklete alatt. — A központi választmány december 11-én délelőtt 10 órakor, a vármegye székházában ülést tart Döry Pál alispán elnöklete alatt, melyen az országygyülósi képviselő-választók 1806. évre kiigazított névjegyzékét a Ouriától leérkezett határozatoknak megfelelőleg végleg megállapítják s fölterjesztik a belügyminiszterhez, illetőleg a megfelelő példányok kiadmányozása iránt intézkednek. — Megyei értekezlet. A december 16-án megejtendő tisztujitás ügyében gróf Széchenyi Sándor főispán értekezletet hivott össze, a melyen a főispán ur, betegsége miatt sajnos akadályozva lévén a megjelenésben, Döry Dénes főrendiházi tag elnökölt. Az értekezleten jelen voltak a következő megyei bizottsági tagok: gróf Apponyi Sándor, Sztankoványszky János, Döry Jenő, Kovách Sebestyén Endre, Perczel Lajos és József, Bernrieder József, dr. Kramolin Emil, Kramolini József, dr. Szigeth Gábor, dr. Steiner Lajos, dr. brühvoirth Jenő, Döry Andor, Orffy Lajos, Boda Vilmos, Erdős Gábor, Totth Ödön, Leopold Sándor, For- dös Dezső, Lexa Zeno, Jeszenszky Andor, dr. Hirling Ádám és dr. Leopold Kornél, úgyszintén Döry Pál alispán, Simontsits Elemér főjegyző és Fördös Vilmos tiszti ügyész, kiket jelöltetésük után bizottság kért fel a megjelenésre. A jegyzőkönyvet Perczel József vezette. Az értekezlet Döry Dénes elnök, Döry Pál alispán, Bernrieder József, Kramolin Emil és Jeszenszky Andor többszöri felszólalása után a maga részéről jelöltekül, egyetlen eset kivételével, az eddigi tisztviselőket jelölte ki. Az összes választás alá eső tisztviselőkül újból a régiek jelöltettek ki, kivéve Németh N. János tapattanás, mely miatt nem kevés kínban volt; valamely szert hozatott Fehérvárrul s avval megkenvén: meggyógyult; megint a főfájás esett reá, mely miatt nyugodalma, se aluvása nem lehetett; elsőben is a maga felesége, azután a szolgálója képében jártak hozzá Péntek Istvánná és Pásfi Jánosné, három Ízben, úgy annyira, hogy ébren lóvén, Pén- teknét látta; fölkelt ülő helyéből, hogy megfogná, de eltűnt előle; nagy kínban lévén elment Fehérvárra a Borbélyhoz, hogy könnyebbítené főfájását, eret vágatna és köpölyöztetaé magát; de a borbély azt mondotta, nem volna haszna az ő cselekedeti- nek, mer hogy a csontok egy mástul elválni láttatnak. Jelentette aztán megjövetele utáu két esküdt embernek ebbeli főfájást, ezek javallották néki, hogy gyapai kutból hozatna vizet, avval mosná, talán meggyógyulna: noha titkon esett ezen beszéd, mégis azon éjcaka, Pásfi Jánosné napát álotnban látta, a moslékos sajtárt a maga házába a fejébe nyomta, mondván vidd el ezen moslékos sajtárt a szentkuthoz gyapára, ebben párold a fejedet és meggyógyulsz, azonban sem az asszonyt, sem a sajtárt a fejében nem látta, hogy fölébredt.“ Másodízben 1717. április 5-én ismét Duna- földvárott tartottak tanúkihallgatást, mely alkalommal 12 tanút hallgattak ki a következő kérdésre : „Tudja-e látta-e hallotta-e a tanú, hogy Péntek Istvánná Kis Jutkának, mostani ás az előtti, egy másii főszolgabírót, ki a jól megérdemelt nyugalomba vonul vissza és helyét, úgyszintén az uj dombóvári járási főszolgabírói állást pályázat, esetleg helyettesítés utján fogják betölteni. Szóba került még a Dombóvár székhelylyel legközelebb felállítandó főszolgabírói állás 'betöltése is. Erre az állásra Nagy István bonyhádi főszolgabíró reflektál, aki áthelyezését kéri Dombóvárra, az eképen megürülő völgységi járási főszolgabírói állásra Perczel Béla, ba- ranyamegyei szolgabirót jelölte az értekezlet. KÖZSÉGI KI BT. A szegzárdi községi képviselő-testület folyó hó 2-án gyűlést tartott, melyen a létesítendő főgimnázium épületének Pártos Gyula műépítész által készített tervei és költségvetése tanulmányozás végett bizottságnak adattak ki, mely bizottság szakértő közbejöttével át fogja vizsgálni. A bemutatott szerződési tervezetet a képviselő testület elfogadta. — A szegzárdi r. k. ovodát és gyermek- meuhelyet fentartó egyesület, valamint a szegzárdi alapnevelósi egyesület segély kiutalványozása iránti kérvénye elutasittatott, miután a törvény, a 8 százalékos pótadó ki lévén vetve, nem engedélyezi a segélyezést. Végül a község tulajdonát képező s a vágóhíd mellett levő szántóföld bérbeadása tárgyában megtartott árverésre vonatkozó elöljárósági előterjesztésre határozatba ment, hogy miután előnyös utóajánlat adatott be, uj árverés lesz tartandó. Hírek. — Személyi hír. Mint ősziute sajnálattal értesülünk, gróf Széchenyi Sándor, valóságos b. titkos tanácsos, vármegyénk főispánja már 10—12 nap óta erős meghűlés folytán betegeskedik, valószínűleg influenzába esett. Szeretett főispánunknak mielőbbi teljes felgyógyulást kívánunk. — Gróf Apponyi Sándor és neje szül. Eszterházy grófnő, a múlt kedden tartott közgyűlés alkalmából meglátogatták Wosinsky Mór, esperes-plebánost, ki ez alkalommal megmutatta illustris vendégeinek ama nagybecaü tárgyakat, melyeket ázsiai útjában gyűjtött. — A püspök egészsége. Dr. Dulánszky Nándor a pécsi egyházmegye püspökének állapota pár nap óta rosszabbra fordult. Nyugtalan s az éjszakáit álmatlanul tölti, ßendkivül bágyadt s ereje rohamosan hagyja el. A múlt hét elején még ki- kikocsizott; az orvosok azonban beszüntették a bét végén a sétakocsizást. Környezetén komoly aggodalom vett erőt. — A belügyminiszter otthon. Perczel Dezső belügyminiszter, ha csak hivatalos elfoglaltsága nem akadályozza, szívesen szakit magának időt, hogy néhány pihenő órát bonyhádi otthonában eltöltsön. — Most is, I helyben és véle együtt egyházban is laktában, minémü rosszéletét és boszorkányt tudományát tudná mondani?“ Kapoczy János, Nagy Pál és Györky György nemes emberek, valamint Nagy Márton, Kis-Gaál, Muslai Gáspár, Tót Judit férj. Kárlóczy Györgyné, Tőke Erzsébet, özv. Lánfor Istvánná, Mészáros Kata férj. Györky Györgyné, Nagy Anna, férj. Kis-Gaál és Bekő Sára férj. Nagy Mártonné kihallgatott tanuk mind azt vallották, hogy „Érsekújvárban és itt Földvárott is, alkalmas időtől fogva együtt véle való laktában, sohasem hallott, se látott, se tud reá, semminemű boszorkány és más rossz életet mondani, hanem hogy nyelveskedett és pörlekedett és másokkal is némelyekkel.“ Ez szolgált mentségére Péntekné asszonyomnak, mert különben az 1714-ben megégetett dunaföldvári bábaaszszony szomorú sorsára jutott volna ő is. 1717. augusztus 31-én ültek fölötte törvényt Simontornyán. A törvényszék tagjai voltak: Gyure- kovich Péter alispán, Nyitray János főszolgabíró, Czompó István szolgabiró, Égry László táblabiró, Gzvetan László és Maurer András esküdtek, Kaufmann János perceptor, Barla Mihály és Bella György a földvári és iregi uradalom megbízottjai, Szili György és Takács Béla simontornyai esküdtek. Slovenics Mihály szolgabiró, mint fiscusheAndreanszky báróval vívott párbaja után azonnal Bonyhádra utazott, a hol a kora reggeli hideg idő dacára is nagy számú küldöttség várakozott reá, hogy tántorithat- lan ragaszkodásukról biztosítsák szeretett képviselőjüket és hogy egyúttal kifejezzék örömüket, hogy a miniszter, — a ki szavai és cselekedeteiért mindig férfiasán helyt áll úgy a parlamentben, mint azon kívül, a párbajból sértetlenül került ki. A miniszter hálás szavakban, megindultan mondott köszönetét választóinak figyelmességéért, a kik este fáklyás menettel is meg akarták tisztelni képviselőjüket, ami azonban a miniszter egyenes óhajára elmaradt. — Mádi Kovács táborszernagy ünneplése. A novemberben előléptetett balassa-gyarmati győző mádi Kovács táborszernagy, aki makacs gyomor baja miatt hosszabb szabadságon volt, mint táborszernagy legközelebb először megy Kassára, ahol a helyőrség nagyban készül a népszerű hadtestparancsnok kiválóan ünnepélyes fogadására. A kassai pályaudvaron a közös hadsereg részéről Klobus altábornagy, a honvédség nevében pedig Bolla altábornagy üdvözli a kassai tisztikar élén. A pályaudvarra vonul ki fogadására az 5-ik gyalogezred zenekara a diszszázaddal ,.és zászlóval. Ott Jesz még egy nagyobb tiszti küldöttség a 19-ik komáromi gyalogezregből, amelynek az ünnepelt hadtestparancsnok a tulajdonosa. Megjelenik az 5-ik miskolci, a 25-ik losonci, a 34-ik kassai, a 60-ik egri, a 65. munkácsi, a 66-ik ungvári, a 67-ik eperjesi, a 85. mármarosszigeti gyalogezred, valamint a 4dk és 10-ik nyíregyházi huszár-ezredek és a 6-ik hadtest kassai, és rimaszombati tüzérezredeinek tiszti küldöttsége, élén az ezredparancsnokkal. Este larnpio- nos körmenetet és szerenádot rendez a 85-ik ezred zenekara, végül fényes banket következik, a Schalkház-fogadóban. — Még egy búcsú okmány. A tol na-ta másii plébános, Németh Ferene, az anyakönyvi másodpéldányokat a követkető sorok kíséretében küldötte be a főszolgabíróhoz: „Az 1895. évi szeptember 30-ig vezetett anyakönyvi másolatokat egybekötve van szerencsém beküldeni és mivel hasonló okból a Tekintetes hivatallal többé érintkezésen nem lesz, egyúttal búcsúzom is. — A Hazának tett szogála- tainkért most az állam által páriákká degradálva átádjuk a tért; de ha ez a legújabb bálvány a maga valóságában fölismertetik és ha újra a „haza“ hi bennünket szolgálatára, ismét ott leszünk.“ — Adomány. Leopold Sándor úrtól a néhai Goldberger Mórné ravatalára koszorú megváltása fejében a népkonyha javára tiz forintot vettünk, mely összeget befizettük a népkonyha pénztárába. lyettes, volt a vádló és hosszú indokolás után, melyben Szent István és Szent László törvényeire hivatkozik, megbüntetni javasolta a boszorsányság- gal vádolt Pénteknét. A törvényszék tagjai jelen esetben még sem találtak elég okot arra a hivatkozott törvények értelmében. hogy kimondják Penteknére is a máglyahalált. Az Ítéletben azt mondják, hogy a tanúkihallgatásokból nem derült ki semmi alapos elfogadható bizonyíték Péntekné boszorkányságáról, azért tehát a fejvesztéstől felmentetik, de eddigi büntetése mellett szigorúan meghagyják neki, hogy ezután ne nyelveskedjék és ne pöriekedjék sehol, senkivel, mert különben nem fogja elkerülni büntetését. Mindezekből kitűnt tehát, hogy Pónteknének egy részeg, német katona által a száritó kötélről tréfából elvitt ingért kellett a simontornyai tömlö- cök borzalmával megismerkednie, hol az akkor gyakorlatban levő vallatási módszert is keresztül kellett szenvednie; pedig nem volt egyéb bűne, mint hogy gyakran nyelveskedett és szomszédjaival pörlekedett I A mai asszonyoknak ez kiváltságuk! Székely Ferenc.
