Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-12-08 / 50. szám
— A szegzárdi rém. kath. ovoda és gyér- rnekmenhelyet fentartó egyesület javára adakoztak Triebler Ilma és Fejős Emma urhölgyek ivén: Döry Pálné, Szépauer Jánoenó 5—5 frt, Markó Gusztáváé 2, Ilda Gotoliua 1*50. Tóth Heurikué 2, dr. Hirling Adám 1, Wosinszky Mór 5, Fájth Lajos 2, Bazgha Lajos, dr. Steiner Lajos, dr. Dra- gics Imre 1—1 frt, Horváth Györgyike 50 kr, Hajt Gáborné, özv. Sass Istvánná, Ferdinand Józsefné 1-—1 frt, Szilágyi E., N. N. 60—60 kr, Forster Zoltán, Pócsy József 2—2 frt, N. N. 5 frt, För- dős Yilmosné, Tekus Vlimosné, 1—1 frt, N. N. 50 kr, Morvay Istvánná, Kelemen Ilona, Molnár Istvánná 1—1 frt, Korbonits Dezsőué, Wangler Má- tyásné 50—50 kr, Simontsits Elememé 5 frt, Schneiderbauer Józsefne 1 frt, Vargha Margit, Trayber Tódorné 50—50 kr, Leicht Lajosnó, Tóth Károlyné, Nits Istvánná, Perlaky Józsefné 1—1 frt, Beze- rédj Pál 5 frt, Borsody Lajosnó, özv. Fejős Ira- réné 50—50 kr, dr. Tanárky Árpád 3 frt, Götz Sándor, Szabó Gyuláné 2—2 frt. Székely Ferencné, özv. Thodorovits Lajosnó, dr. Haidekker Bélánó 1—1 frt, özv. Haidekker Károlyné, Boross Gyu- lánó 50—50 kr, S. I.-nó 2 frt, Závody Albin l frt, Eszterbauer Józsefné 30 kr, Steiner Károly 50 kr, Triebler Ilma 4 frt. Összesen 82 frt 50 kr. Erdödy Lajos 100 drb 1 kr, 50 drb 2 kr sütemény, Stenger József 1 frt ára sütemény. — Pótvásár. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Báttaszéken az október 28-án elmaradt országos vásár helyett december 23-án pótvásár tartassék. — Ellopott ékszerek. Daróczy Tamás paksi lakos szobájából egy rococo stilü arany láncot (püspöki örökség) 300 frt értében, egy másik arany láncot 60 frt s egy arany melltünt 40 frt értékben elloptak. A tettes még nincs kinyomozva. — Jó munkát kívánok. Wertheim Zsigmond, paksi lakos egyszer csak azt vette észre, hogy a még nemrég teli boroshordói vagy félig vagy egészen üresek, sőt a teli hordókban is a legjobb borai idővel megroralanak. Hogy itt valami rendszeres tolvajlás történik, arról bizonyos volt, csak az volt a bökkenő, hogyan lehessen a tolvajt elfogni s az eddigi körülbelül 400 forintnyi kárt általa megtéríttetni. De mert ő nem tudott módot találni a tolvaj kózrekeritésére, a csendőröket hívta segítségül, akik csakhamar eredményes munkát végeztek. Bezáratták magunkat VVertheim pincéjébe és ott voltak egész este sötétben. Ejfél felé egyszer csak zörren a kulcs a zárban és belép rajta Lednecky József ottani lakos, egy kannával. Ezt leengedték menni a pincébe s vártak, nem-e jön még valaki. S nem is csalódtak. Lednecky az egyik hordóból még meg sem töltötte a kannát, újra zörgött a zár s belépett Hang Rozália egy dézsa vízzel, melylyel a hiányzó bort akarták pótolni. Már aztán nem jött utánuk senki. Hogy elámult a két tolvaj, mikor a csendőrök a mit sem sejtőkre ráköszöntöttek: „Jó munkát kívánok I“ Futottak volna, de hisz ők maguk zárták be belül a pinceajtót. Hamarjában aztán megvallották, hogy van még egy orgazda-társuk is Mészáros Jánosban. Mind a hármat letartóztatták s átadták a paksi kir. járásbíróságnak. — Vásári tolvajok. Kemény József és neje, faddi lakosok vígan érkeztek vissza a napokban a kalocsai vásárról, mert a vásár jól ütött be. Loptak ők ott vásznat végszámra, meleg kendőket, harisnyákat, kanavászt, csizmákat, s tudja a jó Isten még mi mindent s csak egyetlen lopáson sem érték rajta egyiket sem. De hajh, a kaján sors szeszélyei kiszámíthatatlanok. A mire legkevósbbé gondoltak, az történt meg rajtuk. A csendőrök már rég lesték őket, de sohasem tudták rajtakapni. Most, hogy megtudták, hogy ezek a kalocsai vásárra mentek, készen várták őket s midőn lakásukra értek, a csendőrök hirtelen rajtuk csaptak, éppen midőn a derék házaspár a gazdag zsákmányt kirakosgatta. Itt természetesen tagadás mitsem használt, be kellett vallani, hogy mindent úgy loptak, mert úgy sem tudták volna bebizonyítani, hol vettek ennyi pénzt a bevásárlásra; tehát csak bevallottak szépen mindent. Most már biztos helyen vannak úgy a lopott jószágok, mint a tolvajok. 1895. december 8. — Betörés. Pakson Stiener Pál kamaráját feltörték és onnan több hordó bort, több zsák kukoricát és sok mindenféle ruhaneműt elloptak. A tolvajok nagy elővigyázattal követték el betörésüket, mert előbb megétették a házőrző kutyát s miután látták, hogy ettől niücs mit tartaniok, másztak át a falon, kinyitották a kaput és úgy henge- ritették ki a hordókat s vitték ki a többi dolgokat. A tetteseknek eddig semmi nyoma. — Karácsonyi és újévi ájándékok. Krammer Vilmos, szegzárdi könyvkereskedő a közeledő ünnepek alkalmából, a magyar és külföldi diszművek- ből, folyó iratokból, levélpapírokból s a könyvkereskedés egyéb cikkeiből díszes kiállítást és raktárt rendezett be, melyet az intelligens közönség figyelmébe ajánlunk, mert valóban szebb és hasznosabb ajándékot ezeknél aligha találhatnánk. VIDÉK. — A tolnai kaszárnya-tüzek próbára tették az önk. tűzoltó egyesületet, mely ez alkalommal is megmutatta, mit lehet egy jól fegyelmezett tűzoltó csapattal okszerű vezénylet mellett elérni. Jelentettük már annak idején úgy a község, mint a katonai intézők megelégedését. Alább következnek a katonai parancsnokságnak elismerő levelei, melyeket az ön<c. tűzoltó egyesülethez intéztek. Az átiratok szószerint a következők: „Kaiser und königl. Militär Stations Commando in Tolna. C. Nov. 117. A Tekintetes Tűzoltó Parancsnokságnak Tolna. Tolna, 1895. évi november hó 23. Örülök, hogy a két laktanya tűzesetnél: 18. és 20-án tanúsított szerfelett gyors, erélyes és célszerű segédkezésért, a tisztelt tűzoltó parancsnokságnak a katonai kincstár nevében a legforróbb köszönetemet kifejezhessem. Leiter mp. Rittmeister.“ Néhány nap múlva Lyró Emil alezredes, kit a tolnaiak nagyra becsülnek, kedvelnek, de körükből legnagyobb sajnálatra, minthogy Székes Fejérvárra helyeztetett át, elvesztették, hasonló értelmű nyilatkozatot küldött: „Kaiser und königl. Militär Stations Commando in Tolna. 117. szám. A Tekintetes tűzoltó Parancsnokságnak Tolna. A két laktanya tüzeseteknél 18 és 20-án tanúsított szerfelett gyors és erélyes segódkezésórt, a tisztelt tűzoltó parancsnokságnak a katonai kincstár nevében a leforróbb köszönetemet fejezzem ki. Tolna, 1895. november hó 28. Lyro Emil, alezredes." Ezek az elismerő, őszinte szavak igen jól estek a tolnai tűzoltóknak. — A kir. tanfelügyelő, ki Tolnavármegye tanügyi állapotát megismerni saját szemeivel akarja és nem jelentések alapján ítél, fáradtságot nem ismerő kitartással vizsgálja az iskolákat. Múlt héten két napot töltött Tolnán, hogy az iskolákat vizsgálja és meggyőződjék, hogy a magyarosítás tekintetében történik-e annyi, mint méltán az iskolától elvárhatni ? A kir. tanfelügyelő reggeltől estig járt tanteremből tanterembe s minden egyes osztályban, hol a tanítóval vizsgáltatta, hol pedig maga is vizsgázta a növendékeket. Az alsó osztályban kezdette meg a vizsgálatot s haladt fölfelé, mig odaért, a magyarosításnak minden fokát látta. Mig az első és második osztályban, bár a tannyelv magyar, még mindig németül is kell foglalkozni a gyermekekkel, addig a felsőbb osztályokban, teljes megelégedésére a kir. tanfelügyelőnek — tisztán magyarul foly az előadás és a tanulók — bár kiérezni német voltukat nyelvérzókükben — magyarul felelnek, azt sem tudják, tud-e németül tanítójuk? A kir. tanfelügyelő meglátogatta továbbá az ipariskolát, a zsidó iskolát és a Szmrecsányi- féle magán intézetet. A tapasztalt eredmény örömmel töltötte el a kir. tanfelügyelő urat, ki kiváló megelégedésének adott is kifejezést és a tolnai iskolákat a legelsők közé sorozta a megyében. Megdicsérte a tanító testületet, mely hazafias missióját oly önfeláldozóan teljesíti, avagy nem önfelál___________TOLNA VÁRMEGYE.__________ dozá s, mikor mindezt minimális 300 frt fizetéssel teszik ? Mily jól eshetik ezeknek a tanítóknak, mikor hallják, N. N. tanító, ki a magyarosítás tekintetében kiváló érdemeket szerzett (tanulóinak megtanított 50 magyar szót és néhány mondatot) kapott 30 vagy 50 frt jutalmat. Vagy adjunk egy-egy tolnainak is 50 forintot? váljon melyiknek, hogy a többit meg ne bántsuk? Hiszen magyarosítani nem egy, hanem csak mind, összesen, vállvetve tudnak. Nem kell azok egyik vagy másiknak külön pénzbeli jutalom, ha általában a helyzetükön nem segítenek, mert hiszen mégis csak furcsa, ha egy tanító testület, mely kötelességének megfelel, jó iskolája van, egy községet, nem naagy hűhóval, hanem csendben s alaposan megmagyarosit, Tol- navármegyében 300 forintos minimummal dijazta- tik I De hát mindeddig senki, vagy legalább illetékes hatóság nem törődött e féle dologgal, most van — hála Istennek — Tolnavárraegyónek egy kiválóan derék és taniigygyel foglalkozó tanfelügyelője, ki utána jár teendőinek és személyesen meggyőződik a tanügy állapotáról, hogy tiszta képet tudjon. — Simontornyai levelezőnk írja, hogy az ottani uradalomban 100 holdnyi területet halastóvá változtattak át, melyet ponty tenyésztésre rendeztek be; a tó vizét az úgynevezett Pósa tavából nyeri; a vizet időközönként lecsapolják, úgy hogy a tenyésztett halakat könnyűszerrel ki lehet szedni. Mint levelezőnk megjegyzi, a simontornyai közönség már alig várja, hogy ezekből a mesterségesen tenyésztett halakból halpaprikást főzhessen. Egy másik haladásról is hirt vettünk Simon- tornyáról. Kempfner Ernő, uradalmi tiszttartó, aki a halastavat is megcsinálta, nád fonodát is állított fel, miáltal nemcsak a saját nádját jól értékesíti, hanem a szegény népnek is munkát ád. Egyáltalán a nevezett tiszttartó működése az egész községen meglátszik. A község belterületén lévő lakházakat jó karba helyezte és a néhai gróf Styrum Lymburg tulajdonát képező emeletes kényelmes, tágas épületet a községnek hivatalos helyiségül bérbe adta, amivel a községnek nagy segítségére van, mert a jegyzői hivatal és az összes községi hivatalok benne elférnek, igy a község nem kénytelen nagy költséggel uj községházát epiteni. Díszes helyiséget kapott az anyakönyvi hivatal, hol a polgári házasságok egytől-egyig a legnagyobb ünnepélyességgel mennek végbe, a mit levelezőnk a simontornyaiak intelligenciáján kivül főkép Bereck István községi jegyzőnek tulajdonát, aki az uj rendnek előnyeit tartalmas beszédben magyarázta el a simontornyai első polgári házasság alkalmával, magának alkotni Tolnavárraegye tanügyi állapotáról. Sokaknak természetesen ez nem tetszik, sőt hallottunk hangokat, hogy bizonyos helyeken a kir. tanfelügyelő áthelyezésén dolgoznak — mert tiszta vízben nem halászható sikerrel — de reméljük, hogy ez nem fog sikerülni s ha mégis, — akkor egész bátran kimondhatjuk, Magyarországon a tanügyet csak papíron, de a valóságban komolyan venni nem szabad. Lord Cynló. TÖRVÉNYKEZÉS. — A talált kincs. Jakab Erzsébet három évvel ezelőtt szolgálatban állt Bán János, madocsai lakosnál. Midőn egyszer a kamarában takarított, egy zsákot emelt el helyéről s akkor feltűnt neki, hogy a fal sarkából valami rongy kandikál ki. Ezt előhúzta, s midőn szétbontotta, ámulva látta, hogy a rongyban két darab százas, egy ö'venes, egy tizes és egy ötös bankó volt. A leány nem is kereste többé, hogy ki rejtette oda a sok pénzt, zsebre vágta és elvitte a sógorához, Zsigmond András ottani gazdaemberhez és annak távollétó- ben feleségével elosztották a pénzt. De a dolog mégis csak kitudódott, hanem a felek időközben egymásközt eligazították a dolgot. — A törvényszék azonban nem hagyta annyiban s a napokban Szegzárdon megtartott végtárgyalás alkalmával Zsigmond Andrást és nejét a btk. 270. §-ába ütköző orgazdaság büntette helyett a 92. §. alkalmazása mellett annak vétségében bűnösöknek mondta ki s ezért egyenként 14—14 napi fogházra ___________________________________5.
