Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-11-10 / 46. szám

2.

TOLNAVÁRMEGYE.

1895. november 10.

Mindezekre a közel jövő majd meghozza a választ.

Az állami közigazgatás híveit mindenesetre serkenti az a nemzeti előny, mely az administraciónak egyöntetű, a nepotis- mnst figyelmen kívül hagyó, de főképen a nemzetiségek lakta vidékeken szigorú, de igazságos, gyors, de pontos kezeléséből származik.

Nem kic8inylendó ezzel szemben az ellenkezők azon argumentuma, mely a túlságosan központosifott kormányzatban a polgári jogok szabadságának veszélyeztetését látja, amely összesüritett hatalom nemzetietlen kormány kezében tényleg veszedelmes fegyverré válhatik a közszabadságra nézve. Es talán nem csalódunk, ha azt hisz- szük, hogy ez az aggodalom lesz az az erős mágnes, mely a 91-iki vitánál háromfelé gra- vitáló ellenzéket magához és igy ismét egymáshoz fogja vonzani, úgy, hogy annak idején a kormány ismét egy izmos, erejében megujhodott, harcra kész ellenzéki tábort fog magával szemben találni, de azért megvagyunk győződve, hogy a kormány javaslatai ki fogják állani a tüzpróbát és a sza- badelvüpárt összetartó, lelkes támogatása mellett győzedelmesen visszaverik majd az egyesült ellenzéki hadakat.

Hazafias üdvözlettel

igen tisztelt szerkesztő urnák őszinte tisztelője:

Egy megyebizottsági tag.

—■ A szegzárdi főgimnázium ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszter az alábbi rendeletet küldötte le megyénk közönségéhez. Ebből a rendelkezésből teljes megnyugvást meríthet a gimnázium felállítása iránt érdeklődő közönség, mert a miniszter leiratából kitűnik, hogy a főgimnázium fölállítását most már semmi különösebb és meg nem valóshitható föltétel nem akadályozza. A miniszter leirata a következőképpen szól: „A Szegzárdon létesítendő állami főgimnáziumra vonatkozó és a folyó évi junius hó 15-én tartott rendkívüli közgyűlésből 289. sz. a. hozzám felterjesztett szerződési tervezetben a már előzőleg létrejött megállapodásokhoz képest az alábbi pótlásokat kívánom. Az első szakasz 1. pontja a következőképpen módosítandó: Az állam részéről a vallás- és közoktatásügyi magyar minisztérium kötelezi magát, hogy az általa megállapítandó terv szerint Szegzárd város közönsége által Szegzárdon felépítendő állami főgimnázium építési költségéhez a törvényhozás jóváhagyása esetén hozzájárul 60,000 azaz ötvenezer frttal, mely összegből az építkezés megkezdése után az 1896. évben 25.000 irtot az 1897. évben pedig szintén 25.000, frtot a szegzárdi m. kir. adóhivatalnál letétbe helyez. Ugyanezen szakasz második pontja helyesebben igy szövege- zendő: Továbbá kötelezi magát, hogy ezen főgimnáziumot 1896. év szeptember havában megnyitja és a megye, illetőleg Szegzárd városa által adandó alább megállapítandó fentartási hozzájárulásokból, továbbá a befolyó tandijakból, az állampénztárból folytonosan fentartja olyan számú tanerőkkel, mint ez az ország többi áll. főgimnáziumainál történik. E pont után még felveendő a szerződésbe egy külön pont gyanánt az is, hogy a tandijak és felvételi dijak az állam- pénztárba folynak be. Végül ugyancsak az első szakasz utolsó pontja ekként szövege- zendó: A megnyitás fokozatosan történik, 1896-ban az I-ső és 11-ik osztály nyittatik meg, a többi években pedig egy-egy osztály állittatik fel. A második szakasz mindkét pontjának szövegezése megmaradhat. A harmadik szakasz második pontjának szövegezése nem felel meg a tárgyalások folyamán tett ama határozott kikötésemnek, hogy a mennyiben az építkezés 140.000 forintnál többe kerülne, a többlet Szegzárd városa által lesz viselendő. E pont tehát ily értelemben lesz szövegezendő. E szakasz többi pontja eddigi szövegezésben megmaradhat, csak a d) pontnál volna a kezdet idő pontja kiteendő, mikortól fogva a város a fentartási költségekhez hozzájárul, t. i. 1896. évi szeptember hó 1-től és hogy a hozzájárulás oly arányban fog a város részéről eszközöltetni, amint az egyes osztályok fokozatosan felállittatnak. Az építkezés megkezdésének határideje legkésőbb az 1896. év folyamára tűzendő ki s e pontnál még felveendő, hogy a mig az uj épület a használatnak át nem adatik, a szükséges helyiségekről a felállított osztályok szerint Szegzárd város

! közönsége tartozik gondoskodni. Végül fo- 1 lyó évi 23.417. sz. rendeletem alapján kívánnom kell még, miszerint a szerződésbe felvétessék, hogy a főgimnázium megnyitásakor, tehát 1896. évi szeptember hó 1-én legalább is egy elemi iskolánál az V. és VI. osztály külön tanteremben s külön tanítóval szervezve legyen. Felhívom a megye közönségét, hogy a szerződés tervezetét a fentiek szerint dolgoztassa át és jóváhagyásom alá terjessze fel. Budapest, 1895. október hó 26-án. Wlasits s. k.“

Mezőgazdasági statisztikai értekezlet.

Múlt szerdán tartatott meg a megyeház nagy termében a mezőgazdasági statisztikai összeírások tárgyában összehívott értekezlet.

Megyénk földbirtokosai közül igen sokan jelentek meg s nagy érdeklődést tanúsítottak a fontos ügy iránt; a megyei és járási főtisztviselőkkel együtt 40-nél több tagból állott az értekezlet, melyet Döry Pál, alispán, mint a törvényhatósági ősz- szeiró bizottság elnöke nyitott meg s megköszönte a szép érdeklődést, melyet a nagyszámmal megjelent bizottsági tagok a szőnyegen levő tárgy iránt tanúsítottak. A jegyzői tisztet Száváid. Oszkár megyei aljegyző látta el. Az alispán ázután ismertette a statisztikai összeírásra vonatkozó utasítást s az ennek alapját képező törvényt, mely kedvezőtlen mezőgazdasági állapotaink javítását célozza, s ennek érdekében rendelte el a mezőgazdaság állapotára vonatkozó adatok összeírását.

Az elnöklő alispán ezután rövid áttekintést nyújtott az egész munkálat szervezetéről, mely szerint az adatok gyűjtése és felülvizsgálata a törvény- hatósági, járási és községi összeíró bizottságokra, s végre a számláló ügynökökre van bízva. Egyúttal jelentette, hogy a járási bizottságok már mindenütt megalakíthattak és az egyes kerületekben működő számláló ügynökök is kijelöltettek, s a főszolgabi- ráknak erre vonatkozólag hozzá érkezett jelentéseit, illetőleg kimutatásait is előterjesztette.

A törvényhatósági fölülbíráló bizottság pedig most alakul meg ezen az értekezleten. Utalt további beszédében arra, hogy a mezőgazdasági statisztikai összeírásra vonatkozó kérdő- és gyüjtőivek komplikáltabb szerkezetűek, mint a népszámlálás alkalmával használtak, s éppen ezért ingyen működő ügynökökkel a művelet foganatosítása nem igen vihető keresztül.

Hangsúlyozza továbbá annak a szükségét is, hogy a nép az öss/eirás céljáról kellőleg informál- tassék, mert e né kül gyanúval fogadja a törvény végrehajtását, s az ös-zeirás sikerét is kockáztatja. Meg kell győzni a népet arról, hogy ez az összeírás a mezőgazd sági állapotok javítása érdekében történik és semmi uj terhet nem ró reájuk.

Eérte a bizottsági tagoknak az ügy iránti meleg érdeklődését továbbra is, hogy a törvény intenfelesége Rácz Miklósnak az bölcsőbeli gyermek mellett dajkálkodván, kezdett kiáltani, ezt mondván : Jaj uram 1 mi van itt az ágy alatt ? Az ura felugrott, de semmit az házban nem talált, hanem reggel az bölcsőbeli gyermek szóméit megrontva találták, csakis hallották azon bábaasszonytól, hogy ha Rácz Miklós jól megfizetné, meggyógyítaná az gyermek szemét“.

Varga György és Halász István ráczkevei lakosok azt vallják, hogy hallották, hogy a bábaasszony, a kit akart, megrontott és meg is tudta gyógyítani őket.

Dunaföldvárott 1713. junius hó 20-án 14 tanút hallgattak ki a bába ellen s ezek közül Csá- nyi Ilona azt vallotta, hogy midőn a bábánál levő lapátjukat visszakérte télé, megharagudott rá és a szeme mindjárt kicsücsörödött; továbbá, hogy bölcsőbeli fiát is úgy megrontotta, hogy „egészen reszketett“ és a „köldökirül mint az embernek a I tenyere oly darabokban szakadozott a vér.“ — Azt is vallotta ez a tanú, hogy nem adván a bábának borsot, megrontotta őt úgy, hogy amint haza ment, le kellett neki feküdni aztán „kos képében úgy megdöfte háromszor az oldalát, hogy mindjárt álmából felugrott az fájdalom miatt.“

Takáts Judit azt, vallotta, hogy a bába leánya szájából hallotta, hogy „az ő anynya ha halálra válik, mindaddig meg nem hallhat, miglen valamely ember az kiss ujját meg nem fogja és pedig az mesterség azon emberre fog maradni, aki az ujját megfogja. Vagy ha pedig az ujját senki meg nem fogja: söprőt adjanak a kezebe, úgy fog meg-'

halni, és midőn meghal, az söprő táncolni fog, sőt mikor füvet szedni megyen is, minden füvek megszólalnak hozzája, sőt utószor az ... . meresztő fü szóllal meg.“

Azt is vallotta ez a tanú, hogy a bábaasz- szony ha temetőbe megy és ha a fűzre egy követ tesz, addig nem lesz eső, mig a követ onnan le nem veszi.

Erhardt Margit, az előbbi tanú vallomásának első pontját megerősíti.

Szecsenkey Anna tanú azt mondja a bábáról, hogy őt úgy megrontotta, hogy még a lábát is kitekerte és a csípője most is ki van fordulva.

Kozák Zuzsa és Horvát Judit a bábaasszony fenyegetődzéseiről vallanak, hogy a hidegleléssel is megtudja rontani a haragosát.

Radó László tanú azt mondja, hogy a bába leányától hallotta, hogy annak a füvek megszóllalnak.

Kovács Pál és Varga Katalin ugyanezt vallják.

Pintér Pál azt mondja, hogy a bába a ludak miatt összeveszett az ő anyjával, s azóta az orra sebes s a jobb keze megromlott.

lakács Audrás az előbbieket megerősíti.

Szabó Rebeka pedig azt panaszolja, hogy a bába haragjában őt is megnyomorította.

7óth Hona azt vallja a bábáról, hogy Döm- södön sok gyermeket megrontott, kiknek kezük, lábuk egészen összezsugorodott, de meg is tudta gyógyítani őket. Az ő gyermekét is megrontotta, mert nem adott neki vajat, s a kis gyermek kezei olyanok lettek, mint a fekete posztó, aztán rut sebekkel kifakadoztak és elszáradtak. Énnek a tanúnak bőbeszédű vallomásából azt is megtudjuk, hogy ez a szerencsétlen bába tótul is tudott.

Latos Mihály azt vallja a bába ellen, hogy egy malac miatt öszeveszett vele, s másnap az ökrei össze voltak törve, reszkettek, fogaikat csikorgatták, bőgtek, bomlottak „marha módjára“ és meg- döglöttek. — Őt magát is megrontotta, mert mint biró, nem tett eleget kívánságának. Azt követelte tőle a bába, hogy Herman János két ökrét hajtassa be, mert leányát böcstelenséggel illette; de mivel a tanács nem tett eleget a bába kívánságának, haragjában megrontotta őt ugv, hogy harmad napra a lábai megromlottak és rut fekélyek fakadtak ki rajta.

A bába leányát, Herczeg Marinka, férjezett Lehotai Jakabnétis kihallgatták Simoutornyán 1713. julius 4-én. Jelen voltak: Gyurekovich alispán, Madarász János szolgabiró, Keresztessy, másként Vida József, földvári jegyző, Takács János simon- tornyai első biró, Látos másként Horváth István esküdt és Nemes János kisbiró. A tanúkihallgatási jegyzőkönyv fejezete és záradéka latin, a kérdések és feleletek magyar nyelven vanuak Írva.

A kérdőpontok és feleletek a következőképen szólnak': — Az anyádnak tudod-e valami boszorkányságát ? — Más boszorkányságát nem tudja, hanem azt tudja, hogy füveket szedett és embere- ket gyógyított. — Tudod-e nyilván, hogy ezek a szerek az anyádé és mire valók? — Tudja igenis, hogy anyjáé és egy embernek a feje betörött, azt gyógyította az egyikével. Ördög . . . ., rozmaring és szentelt viasz pedig Páter Ferenctől vagyon

\

l M