Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-11-03 / 45. szám

2. TOLNAVARMEGYE. 1895. november 3. Hőgyészen id. Baumgartner Ferenc. Kétyen Schmidt Péter és Butter Eonrád. K.-Tormáson Grünwald János, Müller Eonrád. Kölesden Laki Gusztáv és Yárkonyi Iván. Majoson Lovászy Gábor, dr. Póth Radó. Miszlán Ritter Illés és Pfaff Dániel. Mucsin Leimetzor Lajos és Schröder Ernő. Nakon Kótyi András felső és Balogh József. Nagy‘Szokolyon Német Péter, Parragh Béla és Papp Gyula (földmives). Nagy-Székelyen Ludwig József és Lohmann Henrik. Nagy-Doroghon Bókus József, Lemle Béla s Bozóti János. Ozorán Dr. Eovács Mihály és Szévald Móric. Öcsényben Ágoston István és Ifj. Dúzs Dániel. Pincehelyen Ördög György és Eintli József. Pakson a. k. Rassovszky Julián, Schmidt Fe­renc és H. Weingärtner János, f. k. Singer Ádám, Eöhler Ferenc, Ealmár József pók, dr. Somogyi Zsigmond és Hanoi Ferenc révész. Simontomyán Lestyán Dezső és Lővy Ignác. Szakoson Marosi János és Horváth László. Szántón Szabó Mihály, Barsai György és Gubica József. Szegzárdon a. k. Borsody Lajos, f. k. Zsig- mod Ferenc, Biróy Béla, Groszbauer Ferenc, Selc József és Ujfalusy Lajos. Szent-Lőrincen Győré Pál és Pesthy Mór. Tamásiban Hesz Pál és ifj. Tóth István. Tengődön Bocsor Lajos, Németh Géza és Gál István. Tevelen Blesz József és Döry Pál. Tolnán Elasz Antal, Parti József, Nunkovich Ferenc és Bajó Pál. Tót-Kesziben Nagy János, Veres Eristóf és Szűcs József, káplán. Závodon Eicher István és Leicht Ferenc. Gyula-Jovánoán az elnök elfoglaltsága miatt a választást nem tarthatták meg, s igy ott később fog a választás megejtetni. Nagy István főszolgabíró Bonyhádon és Ói­kon választatott meg s egyik mandátumról le kell mondani. Döry Pál alispán pedig már szintén meg van választva és mandátuma nem is járt le, s most Tevelen is megválasztották, igy tehát egyikről le kell mondania. S ezek szerint, minthogy Gy.-Jo- váncán is két bizottsági tagot kellett volna válasz­tani, összesen 4 uj tag fog még ezután meg­választatni. TÖRVÉNYKEZÉS. 4 szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra ki­tűzött bűnügyek: 1895. évi november hó 5-én. Reiming Márton ellen súlyos testi sértés miatt. Bányai Péter ellen kettős házasság miatt. Kovács István és Bognár János ellen lopás miatt. Id. Eovács István, ifj. Eovács István és Eo­vács Istvánná ellen csalás miatt. Máté János ellen gyújtogatás miatt. 1895. évi november hó 7-én. Borda István és Eis György ellen lopás miatt. Szabó László és Eis György ellen emberölés miatt. Pók János ellen súlyos testi sértés miatt. Szili Márton ellen lopás miatt. — Barbarismus. V i 1 ó József, Benedek Bálint és Sipos György foktői lakosok a múlt óv december havában Mádi Eovács György tábornagy diszkertjóből 11 drb 8—10 éves 3—4 méter magas és 6—7 cmtr. átmérőjű díszfenyőt elloptak oly módon, hogy a fácskákat a föld szí­nétől mintegy 1 méter magasságban levágták és elvitték. A szegzárdi kir. törvényszék mindhármu­kat a btk. 333. §-ába ütköző a 334. §. szerint mi­nősülő lopás vétségében bűnösnek mondta ki s ezért a btk. 339, 341. §§. alapján Benedek Bá­lintot 10, Viló Józsefet s Sipos Györgyöt, 3 napi fogházra Ítélte. Az ítélet jogerős. — Elsikkasztott malom. Bérc János kismányoki molnárnak tavaly elárverezték a mal­mát, és fia, ifj. Bérc János felesége vette meg 4800 írtért, s mindjárt birtokba is vették De mi­dőn az első fizetési határidő bekövetkezett, Bercók nem tudtak, vagy nem akartak fizetni, s ezért uj árverést tartottak; ez alkalommal 2710 frtórt vette meg az árvaszék. De midőn át akarta volna venni, az árvaszék megbízottja megütközve látta, hogy a malomnak nemcsak mindén ajtaja, ablaka, de még a malom belső szerkezete s berendezése is teljesen hiányzik. Ezért az árvaszók ifj. Bérc Jánost sikkasztásért beperelte. A szegzárdi kir. tör­vényszék azonban a btk. 368. §-ába ütköző jogta­lan elsajátítás vétségében mondta ki bűnösnek és ezért 2 havi fogházra, 50 frt pénzbüntetésre s a bűnügyi költségek megtérítésére Ítélte, magánvád­lót pedig kártérítési igényével polgári per útjára utasította. Úgy a kir. ügyész, mint az elitéit fe- lebbezést jelentettek be. — A revolver. Ferenci László duna- szentgyörgyi legény revolvert vett, de nem igen tudta, hogy kell vele bánni; igy történt aztán, hogy a revolver tisztogatásához fogott, noha az meg volt töltve. Ép ekkor hozta oda végzete Nikolof Andrást, az ő legjobb barátai egyikót', kinek belépésekor a már akkor fényesre csiszolt revolvert nagy dicse­kedve mutatta. De még mielőtt az egészen közel ért volna, a revolver véletlenül elsült s a golyó Nikolof térdébe fúródott. Ez összerogyott, és Ferenci az első percben azon hiszem ben, hogy barátját agyonlőtte, öngyilkosságot akart elkövetni, csak nagy nehezen tudták a fegyvert kezéből kicsa­varni ; N i k o 1 ó f 77 napig feküdt sebében, de aztán felgyógyult és mankóval ment a tár­gyalásra barátja mellett tanuskod ni. A szegzárdi kir. törvényszék tekintettel arra, hogy a lövés nem volt szándékos, Ferencit a btk. 310. §-ába ütköző gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében vétkesnek mondta ki, és ezért a 92. §. alkalmazása mellett 20 frt fő- és 10 frt mellékpénzbüntetésre Ítélte. Az ítélet jogerős. Hirek. — Katonai előléptetések. A novemberi előléptetések megyénkre is örvendetes hi - rül szolgálnak, mert a legelsők között sze­repel mádi Kovács György altábornagy, a 6-ik hadtest parancsnoka és kassai parancs­nokoló tábornok, megyénk hírneves szü­w lőtte, kit 0 Felsége táborszernagygyá lép­tetett elő. Megyénk közönsége a legbensóbb örömmel üdvözli a nagyérdemű tábornagyot a megérdemelt előléptetése alkalmából, mert az ő katonai sikerei eddigelé a magyar névnek becsületet és dicsőséget szereztek. Ezenkívül Fadlallach el Hedad Mihályt, a debreceni m. kir. méntelep parancsnokát alezredessé nevezte ki; Ez a kinevezés any- nyiban érdekli megyénket, mert az arab származású Fadlallah a koronázás alkalmá­val jött be Magyarországba egy küldöttség tagjaként, s itt is maradt hazánkban. 0 Felsége kiképeztette és az ozorai állami méntelep parancsnoka lett. Ozorán honosít­tatta magát, s áttért a róm. kath. vallásra. Keresztatyja az akkori ozorai plébános, Szegßi Mihály volt, s ennek nevét vette fel a keresztségben. — Halottak napj*. Az emlékezésnek e szép ünnepe Szegzárdon is a kegyelet megható nyil- vánulásaival folyt le. Apátián, anyátlan árvák, szo­morú özvegyek és kesergő szülők nagy csoportok­ban zarándokoltak a sírokhoz és benépesedett az elhaltak elhagyott birodalma. Volt virágdísz, ko­szorú, gyertya fény és könnyek zápora . . . — Kinevezés. Gróf Széchenyi Sándor, főis­pán a völgységi járási irnoki állásra Pirkner János, bonyhádi szolgabirósági dijnokot nevezte ki. — Előléptetés. Buday Gyula, a szegzárdi csendőrsóg szakaszparanesnoka főhadnagygyá lép­tettetek; elő. A jól megórdemlett előléptetés alkal­mából őszinte szerencsekivánatainkat fejezzük ki irányában, ki a szegzárdi társasélet egyik kedvelt alakja, s kinek megyénk közbiztonsága ügyében is kiváló érdemei vannak. — Ultramontán hazugságok. Nem létezik az a szemeDszedett hazugság, a melyet az ultrámon- tán sajtó a kormány tagjainak támadására igénybe venni restellene. Nap-napután jelennek haeg köz­lemények, a melyek a viszonyokat nem ismerő, jóhiszemű község tévedésbe ejtését célozzák és a melyeket dezavouálni a megtámadottak méltóságu­kon alul állónak tartják. így a „Nemzeti Újság“ a nemzeti párt hivatalos lapja a múlt héten a többi között a következő mulattató históriát beszélte el: „Tisztujitás belügyminiszteri presszió mellett. Tol- navármegyóben, a belügyminister ur szülővárme- gyójében, a legközelebbi megyegyülósen töltötte bo a főjegyzői állást. Erre az állásra két jelölt volt: Papp Gyula árvaszéki ülnök és Simontsits Elemér aljegyző. A közvélemény jelöltje Papp Gyula volt, ámde a miniszter ur Simontsits Elemér jelöltsége mellett foglalt állást s hívei már előre hirdették Tolnavármegyében, hogy Simontsits Elemér lesz a főjegyző, mert ezt a belügymiuister ur úgy akarja. Hogy a megye mást akar, az számba sem jöhetett a belügyminiszter előtt, aki, hogy jelöltjét keresz­tülvigye, lement a tolnamegyei közgyűlésre s bel­ügyminiszteri tekintélyének súlyával ránehezedett a törvényhatóság szabad elhatározására s ezzel a te- kintélylyel szinte kényszeritette Papp Gyula árva­széki ülnököt, hogy lépjen vissa a jelöltségtől, a mit ez kénytelen is volt ilyen körülmények közt megtenni. És ezt nevezik aztán a kormánypárton szabad választásnak ! És ez a belügyminiszter meri azt mondani, hogy tiszteli az Önkormányzati jogot. Ez a belügyminiszter, a ki nem elégszik meg, hogy az orsz. közhivatalokat beplántálja protekciós embereivel, hanem valóbau nevetség tárgyává te­szi a választási jognak azt a töredékét is, melyet ez a huszonöt éves kormányzati szellem még meg­hagyott a törvényhatóságok jogkörében. De hát, ha képviselőt választhat a belügyminiszteri min­denhatóság, hát miért ne kreálhatná meg a me­gyék tisztikarát is ?“ Az egész közlraény az első betűtől az utolsóig azok előtt, kik a szóban forgó választás történetét ismerik, annyira nevetséges és kacagtató, hogy annak cáfolatába bocsátkozni raég- csak nem is érdemes, még csak azt is fölösleges fölemlíteni, hogy mikor a belügyminiszter Szeg- zárdra a közgyűlésre megérkezett, a főjegyző válasz­táson már régen túlestünk és a „Nemzeti Újság“ szerint mélyen megbántott közvélemény szívből jövő, percekig tz.rtó lelkesült éjjenekkel és ovációk­kal fogadta az ő bántalmazóját: Perczel Dezső belügyminisztert, midőn a közgyűlési terembe lépett. Egy másik, nem kevósbbó mulattató közle­mény jelent meg e napokban Zichy Nándor lap­jában, a „Fejérmegyei Naj)lóu-hm, a mely szósze­det a következő : — „A kath. körök ellen. Hogy miképen pa- cifikálják a katholikusokat a hivatalos körök Peresei Dezső miniszter hazájában, Tolnamegyében, ahhoz élénk illusztrációt szolgáltat a kakasdi kath. kör története. Ez a kör folyó évi ápr. 10-én alakult meg. Az alapszabályok ápr. 11-én küldettek az alispán utján a belügyminiszterhez. Az alispán (akkor még Simontsits, jelenlegi szatmári háromlófarku pasa) május 18 án „véleményadás végett“ „áttette“ az alapszabályokat a bonyhádi fószo'gabiróhoz. Jun. 18-án megtudta A n d e r 1 e plébános, a kath. kör buzgó elnöke, hogy az alapszabályok 41 nap óta a főbírónál hevernek. — Junius 29-én visszakerült az ügy az alispánhoz, itt szeptember 13-ig he­vert és csak e napon terjesztette fel a belügy­miniszterhez. — Szeptember 29-én megnyittatott a katholikus kör ideiglenesen, — mire Nagy István főszolgabíró a kör működését rendelet utján egyszerűen betiltotta, holott az 1875-ik évi május 2-án 1508. sz. alatti belügyminiszteri ren­delet szerint minden egyesület, ha alapszabályai beterjesztés napjától számított 40 nap alatt jóvá nem hagyatnak, működését ideiglenesen megkezd­heti Kommentár fölösleges.“

Next

/
Thumbnails
Contents