Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-10-27 / 44. szám

6.

TOLNA VÁRMEGYE.

1895. október 27.

rában lehet képzelni s ha fáját nem tenyésztjük, úgy gyümölcsre sem lehet józanul számitauunk.

Nem állunk egyedül azon meggyőződésünkkel, hogy a gyümölcsfa lassuterjedósónek egyik oszlopos és sarkalatos oka a községi faiskolák rendezetlen állapotában rejlik. Hogy köznépünk a gyümölcsfa csemetékért pénzt adjon ki s mégtán a negyedik, ötödik megyéből hozassa is, erre gondolni józan ésszel nem lehet. Egészen másként volna az, ha minden községnek volna rendezett faiskolája, a honnan évenként csak néhány száz csemete kerülne is ki, legalább a kertek és belsőségek befásitására. Ez azonban a jelen viszonyok között még jó ideig „jámbor óhajtás“ marad.

Igaz, hogy vaunak, a kiknek a jó Isten egy kis pénzt is adott, s akik megtehetnék, hogy éven- kint néhány forintot adhatnának ki gyümölcsfa-csemetékre s mégis azt tapasztaljuk, hogy még ezek is aggodalmasan tartózkodva vonulnak vissza. Itt meg a megbizhatlanság és magas árak képezik az okot.

Oly példát hozok fel állításom támogatására, mely nem egyszer fordult már elő, úgy a múltban, mint a jelenben s ha nem egészen indokolt is, de mégis bizonyos alapot nem nélkülöz.

Mondjuk, hogy valakit megszáll a buzgalom és elszánja magát arra, hogy gyümölcsfákat ültessen s tegyük hozzá, hogy hajlandó e célra bizonyos összeget áldozni. Megrendeli a fákat s kifizeti a nem ritkán borsos csomagolást és portót, s midőn aztán a csomagot felbontja, akkor veszi voltakép észre, hogy alaposan be van csapva. A csemeték legnagyobb részben beteges gyökszegény példányok, a melyeknek inkább a kórházban, mint a kertben volna a helyük. De mivel már a pénzt kiadta értük, megreszkirozza még az ültetési költségeket is azon reményben, hogy tán mégis csak lesz belőlük valami. Azonban első csalódását tetézi a második, a mennyiben a csemeték egy tisztes része ki sem hajt, vagy ami ki is hajtott, oly vézna és gyenge, hogy inkább csak úgy tengődik, mintsem igazán él.

Már bocsánatot kérek; de csuda-e, ha ily esetben a lelkesülés lelohad, kedvét veszti bárki is a faültetéstől s boszusággal gondol még arra a percre is vissza, a midőn eszébe jutott pomologus- nak felcsapni. Ez pedig sem a légből kapva, sem pedig túlozva nincsen, mert megtörtént napjainkban is akárhányszor. Az ilynemű megbizhatlanság nem egyszer ásta már a jóakarat és nemes szándék- aak biztos sírját.

Ezzel nem azt akarom mondani és szomorú is volna, hogy szemben ily lelketlen kiszolgálással, ne volna azért akárhány jóravaló és becsületes faiskola tulajdonos'is, kik nem a közönség ilynemű kizsákmányolására fektetik vállalatukat, hanem áthatva az ügy magasztos voltától, szerényebb jövedelem mellett is a közjónak hazafias szolgálatot kívánnak tenni, midőn a vevőnek becsületes pénzéért megfelelő jó portékát szolgáltatnak ki.

Egy ilyen faiskola tulajdonost kívánok ezúttal az olvasó közönségnek bemutatni.

A ki a közelmúlt évben a szak és egyéb lapokat egyszer másszor forgatta, lehetetlen, hogy elkerülte volna figyelmét bizonyos Unghváry Lászlónak Gzegléden levő faiskola telepéről szóló hirdetései. Nem mindenki hisz azonban már feltétlenül az ilynemű hirdetésnek s ezért nem ritkán csak egyszerűen és mosolyogva vesz tudomást róla.

Szerény jó magunk is szeretjük a „valódit“ a „talmi“-tól megkülönböztetni s azért régi magyar szokás szerint többet és jobban hiszünk szemünknek, mint holmi égig dicsérő üres magasz- tatásoknak. így történt aztán, hogy feltettük magunkban, miszerint ellátogatunk Czeglédre s a helyszínén szerzünk magunknak meggyőződést arról, hogy mennyiben lehet a nevezett faiskolát ajánlani s mennyi igaz abból, a mi hirdetésben foglaltatik.

E tervünket a közel múltban meg is valósítottuk s egyik szép reggelen a vasúti kalauznak barátságos biztatására a ceglédi indóháznál a vonatról leszálltunk.

Miutáu nem a város látásáért tettük meg az utat, nem is lepett meg Ozeglód városnak alföldiem külseje. Sik nagykiterjedésü hely, egyszerű

házakkal. A javítás és bővítés alatt álló ref. templom s előtte az újonnan kisajátított tér, a tervbe vett befásitással, csinos részét fogják képezni a városnak.

(Vége következik.)

IRODALOM.

— „Röptében a nagyvilág körül.“ Valóságos gyönyörrel vettük kezünkbe e népszerű disz- rnű most beküldött tizenötödik füzetét, mely ép oly változatos és élethű képek sorozata, mint az elsők Sauta Luciát, Nápolynak e regényes részét mutatja be az első fénykép, mig a következő Itália derült ege alól egyszerre a zordon Moszkvába vezet és a Petrovszky palota nagyszerű pompájában gyönyörködhetünk. Most a versaellesi harcterem egyik remek festménye a rívolii ütközet, majd Sevilla látképe következik, azután tarka sorban a kalkutta kormányzósápi palota, Nasick, India egyik legszentebb városa, a Olive street Calkuttában, egy nílusi kéj csónak, a kairói citadella, Jesói férfiak fényképe. Japánból, a római hapitolium, Achmed szultán mecsetje Konstantinápolyban, La Guara Venezuelában, Guanajnató Mexikóban, a Buckingham palota trónterme Londonban és a Pensylvania Avenue Washingtonban. Valóban ily kevés pénzért ily sokat és ily remek kivitelűt még sohasem nyújtottak a közönségnek s igy nem csoda, hogy már a magyar kiadósból is 15.000 teljes példány, tehát majd egy negyed millió füzet elfogyott. Ez a füzet is, mint a többi, vidékre küldve 35 krért rendelhető meg az Egyetértés kiadóhivatalában Budapesten, mely előfizetéseket is elfogad az egész műre 16 füzetre 5 frt 60 krral; 8 füzetre 2 frt 80 krral; 4 füzetre 1 frt 40 krral.

— Magyar Lányok. Nagy a siker, melyet ez a fiatal lányoknak szóló szépirodalmi képes hetilap fennállásának első kilenc hónapja alatt elért. Nagy, de kiérdemelt. Mert egy lap, a mely célul tűzte ki magának, hogy a fiatal lányok leikébe be- ojtja a szépnek és nemesnek szeretetét, hogy ízlésüket finomítja, minden jóra oktatja őket és e célját el is érte, minden esetre megérdemli, hogy megszeressék olvasói: a fiatal lányok és elismeréssel adózzanak neki a szülők, akiknek kiváló segítője lett a nevelés nehéz munkájácan. Hogy a kitűzött célt elérte, első sorban a szerkesztőség tapintatának és a kiadók áldozatkészségének érgeme. A lapot Tutsek Anna, a kitűnő Írónő vezeti, főmunkatársa Pósa Lajos a jeles költő és e kettő körül sorakozik a magyar irodalom színe java. Amit még külünös érdeméül kell betudni a „Magyar Lányodnak az, hogy nemzeti szellemet ápolja a serdülő lánykákban és a hazaszeretet üdvözítő érzését plántálja szivükbe. Minden lányos családnak kellene járatni ezt a lapot, mert a mely szülő gyermeke kezébe adja, útmutatót adott neki a szépnek, jónak és a finom ízlésnek elsajátitósára. A „Magyar Lá- nyok“-at Singer és Wolfner könyvkereskedése adja ki (Budapest, Andrássy-ut 10. sz.) az előfizetési ára félóvue 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr.

— A Szalay-Baróti-féle „Magyar Történetiből a legnagyobb pontossággal az előre megállapított programmok legcsekélyebb megbolygatása nélkül jelennek meg a kóthetenkinti füzetek. A vállalatból most bocsájtják közzé a 25-ik füzetet, melyben II. Zsigmond és III. Hunyadi János kora van tárgyalva. E fejezeteket is Szalay József, az elhunyt kiváló historikus irta meg, Baróti Lajos pedig, figyelemmel az azóta történt kutatások eredményére, átdolgozta őket. Most is értékes műmel- lókletet találunk a füzet élén: Wagner Sándor hires képének, „Dugovics Tituszának hű reprodukcióját. A szövegbe nyomott illusztrációk száma 12, valamennyi vagy egykorú rajzok másolata, vagy pedig — a hol érmekről, tájképekről stb. van szó, az eredetiről készült felvételek hasonmása. Zsigmond császári koronázása pl. Szt. Péter templomának ama hires reliefje nyomán van ábrázolva, melyet Donatelbi és Filarete készítettek, Albert király arcképe pedig a bécsi császári udv. muzeum egykori festményéről van fényképezve. Megemlítjük, hogy a kiadó cég már bekötési táblákat is készíttetett a muuka számára, még pedig kétfélét: a koronakötós középpontja a magyar korona dombor- nyomásu képe, a Corvina kötés pedig a bécsi udv.

könyvtárban őrzött Havante Coder címlapját reprodukálja, gyönyörű szinpompával. E táblák méltó díszei lesznek a kiváló munkának, mely, ismételjük, minden halasztgatás és rendetlenség elkerülésével már a millemum évében egészen teljes lesz, négy kötetben. A megrendelések a Lampel-fóle (Wodi- áner F. és fiai) kiadócéghez intózendők, mely a füzeteket 30 kr-jával szállítja.

leghaltak Szegzárdon.:

1895. évi október hó 20—27-ig.

Özv. Rudolf Lászlóné 51 éves, tüdőlégdag. Ferger Mihály 4 éves, elmebetegek bénulása,

Grunner Istvánná 38 éves, elvetélés folytáni haláleset.

Özv. Olm Péter 81 é., aggkori végkimerülós. Q- a b o n a éi r* sl 1e

a legújabb tőzsdei jegyzés szerint.

Búza uj okt. 6 92., 6’93.

Tengeri 5 89., 5 92.

Zab őszre 5 67., 5’79.

NYÍL TTÉR.*

3955./b. 1894.

Ö Felsége a király nevében

Ítéltetett.

Terhelt Pintér Károly, 41 éves, róm. kath. segéd-lelkész vagyontalan és büntetlen a Kits Gyula ellen elkövetett és a btkv. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében vétkesnek kimondatik és ezért a btkv. 89. 91. 261. §§-ai alapján az 1892. évi 27. t. c. 4. §-ában körülirt célra fordítandó és behajthatatlanság esetében 1 napi fogházzal helyettesítendő 5 frt pénzbüntetésnek az Ítélet jogerejét követő 15 nap és végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére Ítéltetett.

Elmarasatallatik egyúttal a magán vádló részére 10 frt ügyvódvallási, 6 frt utánjárási tanudíj költségnek ugyancsak a fenti idő és jogkv. t. a. leendő megtérítésében, úgy az állami pénztár részére a netalán felmerülő és behajthatatlannak nyilvánított rabtartási költségeknek 1890. évi 43. t c. értelmében leendő megfizetésében.

Elrendeltetik továbbá, hogy ezen Ítélet jogerőre emelkedése után az elitéit költségére „Tolnavármegye“ cimü Szegzárdon megjelenő heti lapban közzé tétessék. Ellenben a rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól a-terhelt felmentetik.

Indokok:

Terheltnek az egyházmegyei tanfelügyelőhöz intézett és az iratokhoz csatolt szentszéki iratok mellett egy napló szám a. csatolt és Ozorán 1893. évi junius 24-én kelt iratában terhelt a magán vádlót öngyilkos jelöltnek és a saját vallásának elvetemült gyalázójának nevezi, mely kijelentések a magán vádlónak becsületét sérti, miért is a terhelt ezen ténye miatt a btkv. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében vétkesnek kimondani és enyhítésül véve büntetlen előéletét és azt a körülményt, hogy a terheltnek kedély állapotát a magánvádlónak az a cselekménye, miszerint a terheltet, midőn ez mint főnökének, az ozorai plébánosnak hivatali helyettese a magán vádló által oktatott gyermekeknek osztály vizsgáján elnökölni akart, elnökül el nem fogadta, — jogosan felháborította: őt a kiszabott büntetésre Ítélni és ennek folyamá- nyaként okczott, mégis a terhelt hibáján kívül felmerült költségeknek mellőzésével megállapított költségeknek megtérítésére kötelezni kellett.

Az ítéletnek hírlapi közlése a magánvádló kérelme folytán és a btkv. 277. §-ának rendelkezéséhez képest lett elrendelve.

Ellenben fel kellett menteni a terheltet a rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól, mert a fentebb említett levélben foglalt sértő kijelentések a rágalmazás tényálladékát nem foglalják, magukban az az inkriminált kifejezés pedig, hogy a terheltnek panasza folytán az iskolaszék! elnök a vizsgálatot az iskolaszék előtt megejtette, kijelentette, hogy a magánvádlót már régen becsukathatta volna, még ha rágalmat tartalmazna is, mivel a hatóság előtt az ügyre és ügyfelekre vonatkozik a btkv. 266. § a értelmében e miatt bűnvádi eljárásnak helye nincs és az illető hatóság által nyomban megtorlandó lett volna.

Mely nyomban kihirdetett ítéletben magán vádló képviselője megnyugodott, elitéit ellenben elitéltetése miatt'az ellen fellebbezett.

Kelt Tamásiban a kir. járásbíróságnál, 1894. évi december 11-én.

Havas Jenő,

kir. járásbiró.

* E rovatban közlöttekért felelősséget nem vállal —* a Szerk.