Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-10-20 / 43. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

TÖRVÉNYKEZÉS.

A szegzárdi kir. törvényszéknél véglárgyalásra kitűzött bűnügyek:

1895. évi október hó 22-én.

Vidó József, Benedek Bálint és Sipos István ellen lopás miatt.

Gájer Ádám és Kiefer Mihálynó ellen sikkasztás miatt.

Török Armin ellen hamis bukás miatt.

Borsitzky Béla ellen sikkasztás miatt.

1895. évi október hó 24-én.

Schulteisz György és Schulteisz György né ellen súlyos testi sértés miatt.

Ferenci László ellen súlyos testi sértés miatt.

Végh János ellen sikkasztás miatt.

H. Márton József ellen tűzvész okozás miatt.

Bieszner Károly ellen véderő elleni vétség

miatt.

Németh Mihály és Polgár Ferenc ellen hatóság elleni erőszak miatt.

— A megunt szerető. Kum János ta- másii szolgalegény hosszabb ideig szerelmi viszonyban ólt S1 e g 1 Mártonnéval. És, a hogy ilyen viszonyok közt történni szokott, a legény a szerelmi viszonyt megunta és visszavonulásra gondolt. De, hogy ez a visszavonulás emlékezetes legyen, bucsu- látogatása alkalmával — a mit azonban az asszonynak nem árult el, — annak erszényét, melyben egy százas, egy tizes és egy ötös bankó volt, magával vitte. Első nap az asszony sem szeretője elmaradását, sem pénze eltűnését nem vette észre. — De midőn a legény csak nem jött, és végre pénze hiányát is tapasztalta, az asszony a két dolgot egymással összeköttetésbe hozva, rögtön tisztában volt a helyzettel. — Utána járt a dolognak, s megtudta, hogy a legény tegnap szépen kiruházko- dott és azóta a korcsmában mulat. Eögtön elfogatta tehát a legényt, kinél a pénzből még 25 forintot találtak. A szegzárdi kir. törvényszék Kum Jánost a btk. 343. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében bűnösnek mondotta ki és ezért á btk. 340. §-a értelmében 10 havi börtönre és a hiányzó összeg megfizetésére ítélte. Vádlott és ügyész felebbeztek.

— A jó rokonok. Schmidt Ádám és Schmidt Miklós koesolai lakosok tavaly szept. 14-én a szakcsi vásár alkalmával a korcsmában, a

1895. október 20.

csak két óra múlva lehet útnak indulni, hanem akkorra mindenki föl van már verve az álmából.

Én is.

Persze aludnánk tovább, de a mikor Mariska, hogy könnyebben agyonüsse azt a két órát, avval mulatja magát, hogy a kis másfél eves Gizellának húzogatja a haját. Csakugyan nagy gyönyörűség is van abban, nézni, hogyan változik az a mosolygó gyerekarc egyszerre siróvá, hogyan torzulnak el hirtelen nyugodt vonásai, hanem mikor a sirás szép bőgéssó fajul, nagy lelki élvezetére a lakóknak, akkor nem olyan ártatlan mulatság.

Alighanem igy vélekedett a tanácsos ur is, mert fölkelt, előkereste a botját s jól elpacskolta Mariskát a haragosan igy szólt:

— Majd adok én neked, élhetetlen poronty, megrikatni azt a kicsikét s föllármázni az egész házat! Tudom, csöndben lesztek most!

Eltalálta. Most legalább ketten bőgtek. S tessék aludni olyan házban, ahol éjjel két gyerek is hangversenyez, s az apjuk, hogy elhallgattassa őket, még kontráz nekik.

Végre egy kis szünet áll be a koncertban is, botozásban is, s ezt fölhasználja Mariska, hogy az ablakon kinézhessen, vájjon szép idő lesz-e a kirándulásra.

Az ablak magasan van, széket kell tenni melléje, hogy elérhesse : magától értetődik tehát, hogy a szók a kis lánynyal együtt felfordult, s mig az előbbinek semmi baja sem lett, az utóbbi véresre zúzta az orrát.

Újabb orditás, melyhez még a dajka „Jesz- szusz Máriá“-ja is járul. Szaladgálás vízért, kendőkért : mind nagyon alkalmas eszközök arra, hogy az embert álomba ringassák.

Szerencsére a vérzéssel együtt a sirás is megszűnt ; de ekkor már elérkezett az indulás ideje.

hová vásár után betértek, összevesztek. — A két ember nemcsak nóvleg, hanem tényleg is közeli rokonságban állván egymással, Schmidt Miklós nem igen tulajdonított a köztük történt kis veszekedésnek nagy fontosságot. De Schmidt Adám nagyon dühös volt. Midőn aztán hazafelé hajtattak, egyszer csak Schmidt Ádám, ki kocsijával elől ment, megállt és öcscse elé állván, kérdi tőle, hogy miért mert neki a korcsmában ellentmondani ? S még mielőtt az felelhetett volna, előrántotta a készen tartott lőcsöt, és azzal Miklóst agyba-főbe verve, ott hagyta vérében, és mint ki dolgát legjobban végezte, a kielégített boszu örömórzetével hazahajtott. Vásárosok találták meg Miklóst az utón s hazavitték, hol 91 napig nyomta az ágyat. A szegzárdi kir. törvényszék Schmidt Ádámot a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondta ki és ezért a 302. §. alapján egy évi börtönre, káros részére a btk. 311. §-a alapján 232 forint kártóritós és a bűnügyi költségek megfizetésére ítélte. Vádlott, és terhére a kir. ügyész feleb- bezést jelentettek be. Sértett, megnyugodott.

— Elitéit hűtlen cselédek. Barna József, D o r k ó István és Gyarmati István cselédek voltak B. Széki István, őcsényi lakosnál, kinek bizalmával visszaélve, tőle több ízben búzát, kukoricát, sőt pénzt is loptak. Azonkívül Barna József, a nagy sikerektől neki bátorodva, Mess János nyitott szekrényéből 5 frt 40 krt, Frankfurter Árminnó szatócsüzletének pénzes fiókjából 11 frt 8 krt is lopott. De ez utóbbi tette lett árulója. A 11 frt 8 krt még megtalálták nála és el is kobozták tőle, a többi lopásokat pedig bevallotta, megnevezvén egyszersmind tettes társait is. De már sem a lopott jószágokból, sem azok árából nem volt semmijük. A szegzárdi kir. törvényszék Barna Józsefet a btk. 96., 340. és 341. §§-ai alapján, a 92. §. alkalmazásával 6 havi börtönre, D o r k ó t a btk. 340. és 341. §§. alapján 3 havi fogházra s Gyarmatit ugyanezen §§-ok alapján 2 havi fogházra ítélte. Az ítélet jogerős.

Látványosságok a kiállításon.

— Fővárosi levél. —

Budapest, október 11.

A messze külföld neves lapjainak képviselői jártak a napokban Budapesten. Apróra megnézték az ezerdéves kiállítás bekerített területét, hogy a maguk két szemével lássák, mit, hogyan és minő hajlókban mutat be Magyarország ezredéves ünnepén. S amig ők sorra vették az épülő és nagyrészt már elkészült pompás palotákat, amig ők bámulattal tele jártak egyik csarnoktól a másikig, s folyton gyarapodott az érdeklődésük, egyre hangzott

Nosza felkelni hamar, pakkolni elemózsiát, tányért, kanalat, kést, villát (a miknek szörnyen muszáj csörömpölni, mert másképen a házbeliek nem tudnák meg, hogy milyen nagy apparátussal készülnek a tanácsosék üdülni); útra készíteni a gyerekeket, végig nézni mindent, hogy nem felejtettek-e valamit odafenn ; aztán a harmadik utcától visszaszaladni a tanácsos erszényéért és zsebórájáért, a miket természeten otthon hagytak; még egyszer nagy zörgéssel becsukni az ajtókat: ez mind egy perc műve lett volna, ha a sietségben nem tettek volna mindent fonákul, nem törtek volna össze egypár tányért, s nem kellett volna feltur- niok mindent a dajka fejkendőjéórt, a mit sehogy sem tudtak előkeriteni. Végre a kis Gizellánál találták meg, a ki szörnyű passióval és egy ollóval metélgette azt ezer darabra. Újabb megverés és újabb bőgés; aztán elindulnak.

Most már csakugyan nyugalmam lenne és egész lélekkel az alvásnak szentelhetném magamat, ha nem vo'na már reggel, nem járna az újságkihordó, nem söpörne a házmester, nem kelnének föl s nem csapkodnák az ajtókat a cselédek s főleg, ha a harmadik szobában levő buzgó gimnazista gyerek nem ülne a zongorához, s nem nyag- gatná a C durt,, a mit különféle változatú gixerek- ben már két hónapja gyakorol, de nem tud megtanulni. így azonban az ő példájukra ón is föltá- pászkodom egy boldogan eltöltött éj emlékével s miközben kedvenc témámmal, egy harmadfokú egyenlet fololdásával vesződöm, azon jár az eszem, hogy milyen szerencsés az, a ki Pesten lakik egy három emeletes házban.

U. i. Ezt a szerencsét azonban mindenkivel szívesen becseréli.

Indigó-pinty.

ajkukról az elismerés, — addig mi próbáljuk meg egy pillantást vetni a jövendőbe, hogy meglássuk azt is, ami még nincsen, ami csak készül, a mi csak tervben vagy papírra tett elhatározásokban van meg.

Ne nézzük most Magyarország produktív erejének leendő megnyilatkozását, mellőzzük pár pillanatra a nagy munka komoly részét, amelyet úgy is látni, megvizsgálni, tanulmányozni kell majd mindenkinek : hanem lássuk, minő szórakozást, mulatságot, látványosságokat nyújt majd a nagy közönségnek az ezredéves kiállítás.

Itt lesz elsőbben a megnyitás nagy napja. A király és az egész királyi család és vele a nemzet sorsának intézői legelőbb a Mátyás király templomába mennek imádságra. Az ország első főpapja imádkozik velők a hazáért, újabb dicső ezer évet kérve az egek urától ennek a sokat megszenvedett népnek. Innen pompában és díszben átvonulnak az uj parlament épületébe, széles e hazának legnagyobb- szerü, leghatalmasabb palotájába, hogy a király a maga személyében megnyissa az országgyűlés két házát. Most ezer éve Pusztaszeren is azzal kezdték meg a honalapitást, hogy fejedelem és nemzet hűséget fogadtak egymásnak, s a legdrágább kincset, az alkotmányt biztosították. Ezer évvel utóbb ismét hűségi esküt tesznek egymásnak: az alkotmányos király és az alkotmányszerető nemzet.

Ezután lesz az ezredéves kiállítás megnyitása. Maga a legmagasabb védnök, ő felsége a király nyitja meg a kiállítást a történelmi csarnokban, az épületeknek ama részében, amely legjobban emlékeztet Árpád korára, a hol a honfoglaló magyarok emlékét mutatják be. S a királyon kívül ott lesznek a királyi hercegek, az udvar, az országnagyok, mindenki, akinek rangja, neve, dignitása van.

S mind bejárják a kiállítást, amit összehord egy nagyratörő, nagyratermett nemzet, hogy bemutassa ezeréves dicső múltját, újabb ezer évre jogosító fényes jelenét.

De itt csak a látványosságról akarunk ezúttal beszélni. Szóljunk hát pár szóval Vágó Pál hatalmas tervéről, amelyet a nagyközönség bizonyára meg fog valósítani. A megelevenedett história, ezer év eleven története fog előttünk elvonulni. Mind, ami csak nagy és emlékezetes dicső és példát mutató a nemzet múltjában, kacagányos Árpád délceg leventéitől a közelmúlt nagy férfiainak és nagy tetteinek koráig: az ott lesz előttünk híven, pompában és a múltak dicsőségével. Nincs nemzet a világon, a mely hasonlót mutathatna I

Azalatt a félesztendő alatt, amig a kiállítás tart, száznál több országos és nemzetközi kongresszust rendeznek. Ezeknek javarésze olyan, a mely a nagy közönséget is közelről érdekli, amely látványosságokkal, felvonulásokkal, versenyekkel, mutatványokkal jár. Hogy csak többet ne említsünk, ilyenek a tűzoltók, tornászok, vasparipások, athle- ták, lövészek találkozói. S a sportünnepek egész hosszú sora fűződik hozzájuk. Lovas , atléta-, tornaversenyek lesznek. Kocsikorzók és kocsiversenyek, lovasjátókok, harci játékok s ki győzné felsorolni mind, mikor majdnem minden hétre esik majd kettő-három.

S mindezekhez csatlakozik az állandó látványosságok egész sora. Csak a javát említsük :

A kiállítás korzója már 1885-ben a nagy közönség legkedvesebb tartózkodó helye volt. Hát még jövő esztendőre 1 egy elenen virágkiállítás lesz ez a korzó, ahol nem cserepekben, hanem a szabadban, bokrétaszerü csoportokba ültetve mutatják be a legpompásabb dísznövényeket, amiknek termelésére a hazai műkertószet képes. S e pompás helyen, gyönyörű kis pavillonban egyre szól a zene. S mikor a sétáló közönség a villamos lámpák nappali fényében járkál a csodaszép kertben, egyszerre el* sötétedik a lámpások fénye s tündóri szinpompában gyűl ki a fontaine lumineuse az elektromos szökőkút. Torony magasra szöknek fel a vastag vizsuga- rak s ahogy csillogó gyöngyszemekben újra lehullanak, ezer pompásnál porapásabb színre festik a rejtett villamos gépek. Messziről ugyanekkor elektromos tűzijáték gyönyörködteti az embereket, egy uj, még pedig magyar találmány, amelyet csak a kiállításon látunk meg legelőször.