Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-10-20 / 43. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE, 1895. október 20. VÁRMEGYE. Őszi rendes közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága múlt kedden tartotta meg őszi rendes közgyűlését, melyre a bizottsági tagok igen szép számmal je­lentek meg, a karzaton pedig díszes hölgyközön­ség volt jelen. Gróf Széchenyi Sándor, főispán pontban 10 órakor megnyitotta az ülést és üdvözölte a bizott­ság tagjait. Azután meleg szavakkal emlékezett meg a felséges uralkodó házat, illetőleg annak egyik közszeretetben álló tagját ért nagy veszte­ségről, a nagy reményekre jogosító László főher- czeg tragikus elhunytéról. Egyúttal bejelentette, hogy a nemzetet oly mélyen, sújtó gyászeset első hírére, Döry Pál, alispán, a törvényhatóság utóla­gos jóváhagyásának reményében egy díszes koszo­rút helyeztetett a ravatalra s igy a részvétnek gyors és spontán kifejezést adott. Indítványozza tehát, hogy ezen intézkedést a közgyűlés jóváhagyólag vegye tudomásul s egyúttal a boldogult főherceg gyászos elhunyta fölött mély részvétének jegyző- köayvileg is adjon kifejezést, s igy örökitse meg a felejthetetlen főherczeg emlékét a közgyűlés jegy­zőkönyvében. A főispán ezen inditváuyát egyhangú helyes­léssel fogadták. Ezután sorra került az 1896. évi rendes kiadások fedezésére kivetett 1%'0S pótadó megszavazása, melyet no igen és egy nem. szava­zattal a közgyűlés elfogadott. A millenium alkalmából kulturális czélokra megszavazott kölcsön törlesztésére szükséges ösz- szeg fedezése czéljából az 1%'0S pótadót szintén megszavazták 98 szavazattal, ellene 6 tag szavazott és pedig a következők: Bencze István, Simon Já­nos, Ördög György, Schneiderbauer Jakab, Csefkó István Ó8 Kiplinger Márton. A József főherceg részéről küldött táviratot, melyben boldogult László főherceg ravatalára he­lyezett koszorúért a Fenséges család köszönetét tolmácsolja: hódolatteljes tisztelettel tudomásul vették. Az alispáui időszaki jelentést, a számonkérő székről felvett s az időközben tartott pénztári vizs­gálatról szóló jegyzőkönyvet tudomásul vették. Az üresedésben levő főjegyzői állásra, mint­hogy az egyik pályázó, Papp Gyula, árvaszéki ül­nök, pályázati kérvényét a közgyűlés alkalmával visszavette, egyhangúlag Simontsits Elemér tiszte­letbeli főjegyző választatott meg. Simontsits Elemér aztán csinos beszédben megköszönte az irányában nyilvánuló megtisztelő bizalmat és megígérte, hogy teljes erejét és tehetségét az állás méltó betöltésére fogja fordítani s iparkodni fog a beléje helyezett bizalomnak teljes mérvben megfelelni. Els'ó al­jegyzővé szintén közfelkiáltással Forster Zoltán vá­lasztatott meg, ki néhány szóval szintén megkö­szönte a bizalom nyilvánulását. Másod aljegyzővé közfelkiáltással dr. Éry Márton, harmad aljegyzővé Szévald Oszkár, negyed aljegyzővé pedig Reich Oszkár, baranyamegyei közigazgatási gyakornok választatott meg. Árvaszéki jegyző lett Péchy Já­nos volt harmad aljegyző, valamint végül a köz­ponti járásnál szervezett második szolgabirói állásra Sörös József árvaszéki jegyzőt választották meg. Ezután sorra került a különféle választmányok és bizottágok ujjáalkotása. A központi választmányba Madarász Elemér helyébe Simontsits Elemér jutott, azonkívül beválasztattak a szétosztott szavazati lapokon összeírt következő bizottsági tagok : gróf Apponyi Sándor Lengyel. László Lajos Szegzárd. Bárány Sándor Bonyhád. Bernrieder József Hid- vég. Id. Cholnoky Imre Duna-Földvár. Döry Dénes Zomba. D’öry Jenő Dombóvár. Fórdős Dezső Űzd. Dr. Moldoványi István Bonyhád. Perczel Lajos Kajdacs. Petrich Ferenc Paks. Péchy József Tolna. Kurz Vilmos Szegzárd Dr. Schwetz Antal Bony­hád. Báró Döry Andor Zomba. Daróczy Tamás Paks. Fördös Vilmos Szegzárd. Simontsits Elemér Szegzárd. Boda Vilmos Szegzárd. Jeszenszky An­dor Csibrák. Dr. Szigeth Gábor Szegzárd. Kovách János Gyapa. Báró Jeszenszky Kálmán Budapest. Krámolin Emil Szegzárd. Kovách S. Endre Német- Keér. Paál József Dombóvár. Stankovánszky Já­nos Kajdacs. Török Béla Szegzárd. Vizsolyt Ákos Alsó-Peél. — A közigazgatási bizottságba beválasztattak a régi kilépő tagok és pedig: Bern­rieder József (72 szavazattal), Perczel Lajos (62), Dr. Krámolin Emil (72), Jotth Ödön (72), Je­szenszky Andor (67), az állandó választmány, az állandó bíráló választmány, az igazoló választmány tagjai a régiek maradtak. A ménbiráló bizottság elnökévé D’öry Andor, s egyik tagul Döry Pál he­lyébe Nagy István választatott meg. A tiszti ügyész helyettesévé ismét Török Béla jelöltetett ki. A Lymburg-Styrum-fóle alapítványokra fel­ügyelő választmányba Simontsits Elemér, a fillok- szera bizottságba pedig Paál József választatott meg. ■ > ' ? . \ E közben hire terjedt a bizottsági tagok közt, hogy megérkezett Perczel Dezső, belügyminisz­ter, és megyénk törvényhatósági bizottságának tagja, ki csakugyan néhány perc múlva a főispán és több bizottsági tag kíséretében megjelent az ülésterem­ben, és percekig tartó lelkes éljenzéssel fogadtatott a közgyűlés által. Gróf Széchenyi Sándor főispán néhány szóval melegen üdvözölte a gyűlés illustris vendégét, s szavait ismét kitörő örömmel és lelke­sedéssel fogadták. Perczel Dezső láthatólag meg­hatva és nyájas mosolylyal fogadta a lelkesedés és öröm igazi nyilvánulását és figyelemmel hallgatta a tárgysorozat egyes pontjait egész az ülés bere­kesztéséig. A tárgysorozat többi pontjai a nagy közön­ségre nézve kevésbbé érdekes miniszteri rendele­tek, körlevelek, megkeresések, árvaszéki előterjesz­tések, tiszti ügyészi véleményekre hozott határoza­tokból állott, melyek közül kiemeljük a Bátaszék- töl Baranyavárig tervezett vasút segélyezésére vo­natkozó határozatot, mely szerint ez a jövő évi költségvetésbe fog fölvétetni, mert az idén már nem volt reá fedezet található. A decsi biróválasz- tás ellen beadott felebbezést a közgyűlés elutasí­totta. Szegzárd község képviselő-testületének a gim­názium céljaira megvett vásártéri területre vonat­kozó határozatát alaki okokból föloldotta, mert a képviselő-testületi határozathoz nem volt meg a törvényben előirt 2/3-ad többség. A győr-veszprém- dombovári vasút engedélyesei által pótlólag kért 1000 frtnyi hozzájárulási összeget nem szavazták meg. A levéltár rendezésére és kiselejtezésére vo­natkozólag a kiselejtezendő iratok megjelölése vé­gett az alispán elnöklete alatt Wosinsky Mór, dr. Szigeth Gábor, dr. Krámolin Emil, 7otth Ödön és dr. Leopold Kornélból álló bizottságot választottak. A közgyűlés 79 pontját 1 óra felé letárgyal­ták s az ülést az elnöklő főispán berekesztette. — A törvényhatósági bizottsági tagok választása az egész megye területén október 26-án fog végbemenni. A szegzárdi két kerületben a folyó év végén kilépő 6 tag helyett fog a választás megtartatni. — Két uj aljegyzői állás. A vármegyei költségvetés tárgyalásából folyólag a közgyűlés ha­tározata folytán fölterjesztést intézett a törvényha­tóság a belügyminiszterhez, hogy a három közigaz­gatási gyakornok fizetése terhére, minthogy ezen állások majdnem állandóan betölthetlenek, két al­jegyzői állás rendszeresítését engedélyezze, mert a központi közigazgatásnál óvről-évre szaporodó munka gyors és pontos elvégzése mind nagyobb terhet ró a csekély számból álló jegyzői karra. völgyi Tamás ur most tárcát csinál, azért hát min­den pillanatban fölugrik széke mellől, öles léptek­kel végig méri a szobát, a mitől csak úgy renge­nek a falak, s mikor egy-egy jó ötlete akadt, hir­telen oda’ugrik az Íróasztalhoz, hogy a zseniális eszme valahogy el ne párologhasson ; nyakig veri a tollat a kalamárisba s nagy mohón leírja pár szóban. Azután a séta újra kezdődik. Hála Istennek, a ház olyan jó hangvezető­nek van építve, hogy én a másik szobából szépen kiszámíthatom, hány sorból fog állani a „Korány­fény“ vasárnapi tárcája. A szellemes újságíró kü­lönben azt is tudtul adja szomszédainak, hogy mi­ről ir, s egész ólfezet igy estónkint végig hall­gatni egy-egy érzelgős novellát, vagy pikáns kar­colatot. Mikor a léptek halk csoszogásba vesznek el, akkor rendesen a hősnő sóhajtozik elhunyt, vagy meghódithatatlan kedvese után; midőn ezt vidám galopp váltja fel, az azt jelenti, hogy holdvilágos este párjára akadt, és a sóhajtások megszűnnek. Van eset arra is, hogy a lépések izgatottakká, sza­kadozottakká változnak ; erről a lakosok már tud­ják, hogy Tóvölgyi ur valami felleget készül tor- nyositani a sérelmesek feje fölé, s csak azon tű­nődik, hogy ez vén tánti legyen-e, vagy holmi zsarnok apa. Mert efféle novella dekorációk a szom­széd szobában mindig készletben vannak s csak válogatni kell közülök. Ha végre a léptek zaja ro- bogós mennydörgéssé fokozódik, akkor biztosak le­hetünk, hogy a hős kedvese utáni bánatából ha­lálán van, s a diadalmas vak kantás, melylyel ez után székéhez siet, jelzi, hogy már meg is találta a kivégzés módját, s már csak pár sor választ el a tárca végétől. Boldogan follólekzenóm, s már a fal felé for­dulnék, ha nem tudnám, hogy most jön még csak a hadd-el-haddd: mikor szomszédom *a kész re­mekművet főiolvassa és lesi a hatást, melyet esz­méi önmagára gyakorolnak. Pathetikus hangon szaval, mikor a barnafür­tös hősön van a sor beszólni, s fuvola módra olva- dozik, mikor a szőke lánykát szerepelteti. Közbe- közbe elhallgat s önelégülten dörzsölgeti tüskés képét: ezzel azt adja tudtunkra, hogy az alkotás az ő tetszését is megnyerte, s nem győzi csodálni azt a zsenit, aki benne lakozik. Csak mikor egészen eltelt magával s önérze tébe befészkelte magát az a tudat, hogy a „Ko­rányfény“ vasárnapi száma uj korányt dérit irodal­munkra, akkor fekszik le, s hagy nyugtot a többi lakóknak is. Ekkor már éjfél van s én sietek aludni, hogy a kilenc órától elkövetett mulasztást helyre hozzam. Épen első kísérleteimet teszem a szundikálás terén, mikor csattan a másik ajtó, amelyen egy jogász gurul be, aki élvezi az életet, következésképen holt részeg. Három hónapja, mióta itt lakik, volt alkal­mam tanulmányozni naponkint (recte: éjjelenkint) józanságának fokát és dicséretére legyen mondva, ma fölülmúlta önmagát. Hogy honnét tudom én ezt a másik szobá­ból megitólni? Nagyon egyszerűen. Mindenekelőtt, mikor az ajtón bejött, neki ment a mosdó asztalnak, hogy annak a sziporkái csörömpölve szaladtak szót a világnak és szobának négy sarka felé. Ezenkívül más baleset nem tör­tént vele. Csak még a fejét verte bele a függő­lámpába, mitől akkorát bődült, hogy még a mély álmu újságíró is fölriadt s ijedten szaladt asztalá­hoz, hogy a garázdálkodó ellen biztosítsa drága kéziratát. E közben a jogász végre megtalálta a leg­alkalmasabb fekvőhelyet az asztal tetején s ott el is szunnyadt. Arról azután ő nem tehetett, hogy úgy egy óra múlva onnan legurult és esésével fel­ébresztett mindnyájunkat. Szerencsére az ágy alá jutott és én megnyugodva alhattam el, hogy ott már semmi katasztrófa nem érheti. Most félórai pihenőt engednek a jólelkü szom­szédok ; illetőleg nem is zavarognának többet,, ha az építészet bölcs törvényei szerint nem raktak volna alánk is emeletet, a mely voltaképen arra van hivatva, hogy mi lajstromot vezethessünk az alattunk lakóknak napi és éji életéről. így azonban, alig némul el a két szomszéd szoba, onnan alulról tudtomra adják, hogy a taná­csosék ma gyerekestül, dajkástul a zöldbe mennek. Legelőször a kis Mariska nyibelőzik, odasza­lad az anyjához, fölveri azt, hasonlóképen föllár­mázza az .apját, a dajkát, kis testvéreit s nógatja őket, hogy induljanak már. Miíor a tanácsos dörmögve gyufát gyújt és megnézi az órát, természetesen kiderül, hogy majd

Next

/
Thumbnails
Contents